Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-22 / 1640. szám

HUNC,ÁRIÁN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Oh OF THE WORLD under the Act »f March 5, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 JULY 22 / ) NO. 1640 SZÁM A háború vámszedoi A KOREAI HÁBORÚT AZ ÁRAK FELSRÓFOLÁSÁRA HASZ­NÁLJÁK FEL. — FELEMELTÉK A KENYÉR, A HÚS, A TEJ ÉS EGYÉB ÉLELMISZEREK ÁRAIT. — INFLÁCIÓT VÁRNAK. CHICAGO — A koreai háború következtében az Egyesült Államokban gyorsan emelkednek az élelmiszerek árai s ezek kö­zött is leginkább a tömegfogyasztási cikkek, mint például a hús, tej, kenyér, cukor, kávé drágultak meg legnagyobb mértékben. A chicagói nagybani piacon a disznóhus árát felemelték száz­fontonként 75-80 centtel. Erre a •---------------------------------------­retail mészárszékekben felemel­ték a disznóhus fontját 4-6 cent­tel, tehát átlagosan ötszörösen többre, mint amit ők fizetnek a nagybani vásárlásnál. Ez az el­járás általános országszerte és csaknem minden árucikknél. Ha a nagybani árakat felemelik 2-3 százalékkal, akkor a kiskereske­dők 20-30 százalékra emelve ad­ják tovább az áremelkedést a vásárló közönségnek. A koreai háború kitörése után a kereskedelmi sajtó azt az ál­cázott propaganda hirt hozta, hogy a fogyasztók megrohanták az üzleteket és mindent összevá­sárolnak, mert attól tartanak, hogy a háború következtében áruszükséglet lesz. Ez a hir volt a bejelentője az árak felemelé­sének, mert azt a látszatot adta, hogy túl nagy a kereslet, ami magával hozza az árak'emelke­dését. A philadelphiai Federal Re­serve Bank nyilatkozata szerint abban a környezetben a háború első két hetében az élelmiszerek árai 20 százalékkal emelkedtek s miután még mindig folyik a drágitás, inflációtól lehet tarta­ni. New Yorkban a hús árak 10- 15 százalékos emelkedést mu­tatnak. A husnemüeken kívül felemel­ték a kenyér árakat is, a 16 cen­tes kenyereket 17 centért adják, a 20 centen felüli kenyerek ára­it pedig 2 centtel emelték az or­szág sok városában. A tej árá­nak emelését először St. Louis vidékén kezdték el, ahol másfél centtel többet kérnek egy quart tejért, mint előbb. Számos vá­rosban felemelték a cukor és a kávé árát is, noha ez utóbbi már eddig is abnormálisán magas volt. Az árulók toborzása (Vi.) Már régebben folyik, deí csak kis mértékben, ugyanis J csak azokat állitják szolgálatba, akiknek valamilyen befolyása, állása volt a tervgazdaságra tért országokban és hajlandók voltak azt szabotálni, gáncsolni, az amerikaiakkal puszipajtás- kodni. Azonban a kisebb alakok­nak és azoknak akik még a Hit­ler bandával menekültek el a szocialista útra tért országokból nem tudnak állásokat, fizetése­ket adni, legnagyobb része a né­met konentrációs táborokban sínylődött, amint itten mondják az idehozott DP-k csak krump­lin éltek éveken keresztül. Már régebben kérték az ame­rikai törvényhozó testületet, hogy hozzon olyan törvényt, hogy ezeket a salakokat, a szo­cializmus ellenségeit betudják sorozni az amerikai hadseregbe, polgárpapirt adhassanak nekik. Most megújítják ezen törvény- javaslatot, ámbár nem merik őket külön légióba szervezni, ha­nem az amerikai katonasággal elvegyitve szeretnék őket fel­használni. Most azzal érvelnek, hogy ha nem teszik ezt meg, ak­kor legnagyobb része vissza­megy, szülőhazájába, miyel ot­tan ha nem is bíznának bennük egyenlőre, de munkához juttat­hatnak és jobb megélhetéshez, mint a német táborokban. Legújabb jelentések szerint, mostan egy pár hét alatt több mint 300 magyar is jelentkezett a hazatérésre, valamint olyan le­velek jönnek, hogy akik éveken keresztül Németországban vol­tak, most már visszamentek, mi­vel nem bírták tovább az éhe­zést, nyomort és nem hozhatták ki ide őket, amint ígérték és re­mélték. Nagyon sok ezek kö­zött olyan, akiket az amerikai propaganda tévesztett meg és már a háború után szöktek meg az országaikból azon reményben, hogy őket is Nagy Ferencékhez hasonló módon kezelik, állások­hoz juttatják. Most ezeket sze­retnék amerikai mundérba buj­tatni, felhasználni szülőhazájuk ellen. Mert amint Jay Hayden irta: “Elképzelhetőleg a hadi ki­képzéssel rendelkező egyéneket és az olyan országok nyelvét is­merőket, melyek ellen esetleg háborút vívnánk, részesítenének előnyben, jó néhány alkalmazha­tó volna az Egyesült Államok kémszervezetében is.” Ez volna a főcél; ilyen békére készülnek az amerikai urak és politikusok. OSZTÁLYELLENTÉT A magántulajdon, a profit- rendszerre épített társadalmi rendszerben, a kiváltságosok rendelkeznek a népek millióinak jogai, jóléte és élete felett. Ök szabják meg az emberiség szá­mára a békés vagy háborús vi­szonyokat. Ők szerelik fel, képe­zik ki a gyilkos fegyverek egy­más elleni használatára a keresz­ténység, a vallás szent nevében, a népek millióit. Az elmúlt világháború ágyúi­nak, bombáinak zaja, füstje el sem oszlott, a sebesültek millió­inak halálhörgése, az aggastyá­nok, nők és gyermekek jajve­székelése el se mullott, a kizsák­mányoló osztály profit rendsze­rének védelmére egy újabb, egy rettenetesebb embermészárlásra és ezzel egyetemben az úgyneve­zett ellenség vagyonának borzal­mas pusztítására készülnek elő. Az Egyesült Államok kizsák­mányoló osztálya, a szövetségi államoktól öt, hatezer mérföld- nyir távolságban gyilkoló fegy­verekkel védelmezteti profit rendszerét. Az elmúlt világhá­ború óta megszállva tartják Phillippine, Indokina, Okinawa, Japán, Formosa, South Korea szigeteket és országokat, hogy az orosz társadalmi rendszer terjedését, a termelő bérrabszol­gák profitrendszer alóli felsza­badulását, fegyveres erőszakkal megakadályozzák. A második világégés “befejezte” óta Ame­rika tiz és száz ezrével helyezte el álig felfegyverzett seregeit. Korea déli részének nincsenek nagy értékű természeti kincsei, húsz milliónyi lakossága túlnyo­mó részben mezőgazdasággal és halászattal foglalkozik. Had­seregének száma, amelyet az Egyesült Államok Marshall dol­lárjaival szereltek fel, körülbelül százezerre becsülik. Területe 38 ezer négyzetmérföld. Észak Ko­rea amely a vörös hadsereg ke­zében van, 48 ezer négyzetmér- földnyi területtel és kilenc mil­lió lakosággal, százererre rugó képzett hadsereggel rendelkezik, akiknek felszerelésének túlnyo­mó részét Japánból szerezték be. Az észak koreai vörös hadsereg- fegyveres erőszakkal kívánja felszabadítani a dél koreai ki­zsákmányolt testvéreit, az el­nyomatás s kizsákmányolás alól, hogy biztosítsa elért győzelmeit. Az Egyesült Államok hadsere­ge szövetkezve a dél koreai had­sereggel, nem Dél Korea kincse­inek kiaknázásáért, hanem a hadászati szempontból kívánja Dél Koreát, a kizsákmányoló társadalmi rendszer igájába tar­tani. A kizsákmányoló osztály sajtója, rádiója, szószéke órá­ról-órára közli a legrémesebb híreket az amerikai hadsereg hő­sies, elszánt harcairól, akik hat­hét ezer mérföld távolságból az Egyesült Államok partjaitól, vé­delmezik “hazájukat”. A sajtó, a rádió szószólói az ifjakat ha­zafias érzelmeikre apellálva szó­lítják fel az önkéntes katonai szolgálatra, de mivel nem elég gyorsan jelentkeznek, munkába léptek a kényszer sorozó bizott­ságok. Munkába lépett a kong­resszus mindkét háza, két kézzel dobálják Amerika bérrabszolgái által előállított billiókat, java­kat,' az elmúlt év tizenhárom és félbillió dollár megszavazott ha- dikötségvetést, néhány billióval megtoldják, hogy a Bilbók, Me- yersonok, Garsonok, Waughan- ok, stb. 5 és 10 percentes hon­atyák egyáltalán semmi, vagy nevetséges megtorlásáért, minél többet zsebelhessenek. A sajtó, a rádió, a szószék a háborús uszítok oldalán áll, akik száz és száz millió dollárokat zsebelnek be naponta az élet- szükségleteinek óráról-órára va­ló emelésével. Száz és száz milli­ókat zsebelnek be a barbár fegy­verek, hadászati cikkek gyártá­sánál. Az elmúlt világháború­ban egy katona felszerelése, el­tartása, ezerkilencszáz dollárba került, ma négyezer dollár, a fegyvere negyven dollár helyett hatvennégy dollár. Egy páncé­los tank előállítása hatvanezer dollár helyett 120 ezer dollár, egy harcászati repülőgép száz­ezer dollár helyet 150 ezer dollár, egy repülőgép szállító hajó a 27 ezer tonnás 65 millió dollárról 120 millió dollárra emelkedett. Az elmúlt világháború 89 billió dollárba került, ma egy ugyan ilyen terjedelmű harcászat 125 billió dollárba kerülne. Kik kapják, kik vágják zseb­re az állam eme horribilis ösz- 'szegeit? A munkásosztály éppen olyan elnyomott, kizsákmányolt, nincstelen, mint az első, vagy a második világháború alatt. A General Motors, Du Pont, Ford, Rockefeller, Morgan síb., a több mint hatvan millió bérrabszolga munkaerejének kizsákmányoló- ja és az öt és tiz percentes hon­atyák. Az első és második világhábo­rú között huszonkét esztendő telt el, a harmadik világháború kitörése a nyakunkon van, a mai társadalmi rendszer vajúdása szüli azt meg. A harmadik világ­háború rémes borzalmait, az atom és hidrogén bombák bar­bár pusztításait fogja a világ néjére zúdítani a magántulaj­don, a profit rendszerre épített társadalmi rendszer. Remélve,

Next

/
Oldalképek
Tartalom