Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-15 / 1639. szám

1950. julius 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI BÉRES VOLT Olvasom az egyik amerikai ADATOK A KOREAI HÁBORÚHOZ magyar szemét lapba Szobek Andrásról, kit az elmúlt hetek­ben neveztek ki a Magyar Nép- köztársaság külkereskedelmi mi­niszterévé. Valószinü a többi la­pok is — amelyeket egy forrás­ból informálnak — elfognak szörnyüködni ezen szégyenén a magyar nemzetnek, hogy azok­ba a székekbe, amelyekben az­előtt csak grófok, bárók, de le­galább is nemesek ültek, most egy béres gyerek üljön be. Ezeknek a lapoknak az olva­sói még ha ma ezt esetleg szé­gyenük is, nagyrészt bizony bé­resek, juhászok és földnélküli szegény parasztok családjaiból származtak és maguk is béresek, résztaratók, napszámosok vol­tak és ha a papi és úri maszlag nem ölte meg a gondolkodási képességgüket, úgy elgondolkoz­hatnak azon, hogy milyen óriási változás történt az óhazában, ahol ma már nem csak ember­nek tekintik és megbecsülik a bérest és parasztot, de ha a ké­pessége és megbizhatósága erre alkalmassá teszi, mint Szobek András esete mutatja, még mi­niszter is lehet. Szobek András ugyan nem volt béres, de tény az, hogy a szülei béresek voltak Apponyi gróf birtokán. Egyetemet se végzett, csak hat elemi iskolát, de hat éves kora óta dolgozott és a mestersége ács volt. Az 56 éves Szobek 41 éve vesz részt a munkásmozgalomban. A felsza­badulás óta több hivatalt töltött be, legutóbb moszkvai nagykö­vet volt. Csak dühöngjön a reakció, mi úgy látjuk, hogy megérte a küz­delmet az, hogy ma Apponyiak helyett a béresük fia ül a minisz­teri székbe, amelyet nem protek­cióval, hanem rátermettséggel, a dolgozók osztályához való hű­séggel ért el. Igazuk van ezeknek a sajtta­karóknak, ez szimbolizálja a két rendszer közötti külömbséget, csak amig ők szégyennek tart­ják, mi büszkék vagyunk arra, hogy nem a “nagy” Apponyi grófnak a fia, hanem a 10 gyer­mekes béresének, ácslegény fia ma a miniszter Magyarországon. Lapunk múlt számában ismer­tetve lett Korea, gazdasági, föld­rajzi, stb. helyzete, amelynek a kiegészítését és a most folyó há­ború előzményeit ismertetve rá­jövünk arra, hogy ezért a hábo­rúért, melyből könnyen az egész világra kiterjedő háború fejlőd­het ki, a történelem itélőszéke előtt azok lesznek felelősek, akik minden eszközt jónak talál­nak arra, hogy a gyarmati né­peket továbbra is rabszolga sors­ba tartsák és minden áron, még egy világkatasztrófa árán is, fentartsák a kapitalista gazda­sági rendszert és megdöntsék azt az uj rendszert, amelyben az em­beriség 45 százaléka él ma és le­törjék azt a sok milliós tömeget, amely hisz abban, hogy ezt az uj rendszert, a fejlődés vas-tör­vénye szerint, ki kell terjeszteni az egész világra. Hogy ez a lokális háború ho­vá fog fejlődni, ma még belátha­tatlan, de az őszinte történelem irók, ha a háború után még egy­általán lesznek történelem irók és általában emberek akik azt elolvassák, a kézenfekvő adatok alapján, könnyen megállapíthas­sák a monopol tőkés uralom bű­nösségét, a koreai háború és az esetleges világháború bekövet­keztében. KÉT KOREA Még a második világháború idején történt megállapodás alapján a japán imperializmus által megszállt Koreát két rész­re osztva, az amerikai és az orosz hadsereg tartotta meg­szállva mindaddig amig olyan helyzet nem alakult ki, hogy Ko­rea független, önálló ország le­het. A 30 millió koreaiból 21 mil­lió amerikai, 9 millió orosz meg­szállás alá került. Churchill hírhedt fultoni be­széde által elindított atombomba monopóliumra támaszkodó hi­degháború, lehetetlenné tette a két hatalom közötti megegye­zést az egységes Korea kialakí­tására. Ennek következtében először Amerika megalakította South-Korea Köztársa ságot, utána a szovjetek által meg­szállt terület alakult át a Ko­reai Szovjet Köztáraságá. North-Korea azonnal nagy­szabású reformokat hajtott vég­re. Elrendelte a nagybirtokok felosztását, amely az eddig föld­nélküli, bérlő parasztok birtoká­ba került. Államosította az ipari üzeme­ket, amelyek a japán imperializ­mus alatt North-Koreába meg­lehetős fejlettségre tettek szert. A volt földbirtokosok, a gyá­rak, bankok levitézlett urai, a japán uralom alatti bürokraták, átmentek South-Koreába, ahol a régi rendszer, amely barom sors­ban tartotta a szegény népet tel­jes egészében fenmaradt. A ki­zsákmányolás, a hatalmasan fel­duzzadt hivatalnoki, katonatisz­ti uralom alatt felülmúlta a ja­pánok gyarmati kizsákmányolá­sát. Tény az, hogy a south-koreai nép állandó forrongásba volt, szeme előtt látva a northi test­vérei helyzetének a teljes meg­változását. szabadulni akart az elnyomóitól, akik a legkímé­letlenebb terrorral nyomtak el minden mogmozdulást. % A MEGSZÁLLÁS VÉGE Mind a két hatalom kivonta a megszálló csapatait és a két or­szágrész önállóan intézte az ügyeit. A megszállás megszűnte után a felszabadulási törekvés fokozódott southon, állandó gu­erilla harcok folytak, amelyeket folytonos határ incidenesek tar­kítottak. Amint a Cleveland Press júni­us 27-iki számában írja, a south- koreai katonaság csapatosan szökött át northra és több száz fiatal tisztet kellett letartóztat­ni a szovjet rendszerrel való szimpátia miatt. Az időközben megtartott vá­lasztásokon, minden terror da­cára a kormány csúfosan meg­bukott. A szavazatoknak csak 20 százalékát kapta úgy, hogy kézenfekvő volt, ha a törvényes folyamat érvényesülhet a vá­lasztások után, úgy teljes rend­szerváltozás következett volna be, amely után semmi akadálya sem lett volna a két országrész egyesítésének. Ha a kormány nem adta volna át a helyét az uj többségnek — és erre semmi hajlandóságot sem mutatott — egy egy elsöprő forradalom következett volna be, amelyet csak egy módon le­hetett volna meggátolni, ha az amerikai csapatok visszajönnek, ennek az előfeltétele egy hábo­rús incidens lett volna alkalmas. A north-koreai híradások sze­rint a polgárháborút a korrupt, a választásokon elbukott south- koreai kormány katonaságának támadása váltotta ki, amelybe mint tudjuk, Amerika azonnal beleavatkozott, elrendelve a ten­geri és légi támadást a northi hadsereg ellen. KI A TÁMADÓ? * A polgárháborút megelőző na­pokban, ha moziba mentünk, úgy a híradóban láthattuk, hogy a két országrész általi határon, a south-koreai lövészárokban, térkép fölé hajolva, ott van John Dulles, a hírhedt reakciós politi­külügyi államtitkárunk tanács­adójává. Joggal kérdezheti az amerikai polgár, hogy mi keresnivalója van egy amerikai diplomatának a south-koreai lövészárokban, mi tanácskozni valója van ennek a diplomatának south-koreai tá­bornokokkal. A választ megkap­juk, ha tudjuk, hogy utána To­kióban tanácskoztak MacAr- thur tábornokkal az Ázsiába va­ló katonai beavatkozás propagá­lójával. Dulles, a hadügyminisz­ter és a vezérkar főnöke tanács­kozott. A polgárháború kitörése előtt 12 nappal, a szenátus Appropri­ations Committee-ja tárgyalta a South Koreának nyújtandó 35 millió dolláros segélyt. Ez alka­lommal kihallgatta W. C. Fos- tert, a külföldi segélyhivatal he­lyettes főnökét. Foster kijelen­tette, hogy “nagyon boldog, hogy kijelentheti, hogy a south- koreai helyzet teljesen kielégítő. Hogy a tavaly adott száz milliós segély nem veszett kárba, mert teljesen kifüstölték a kommunis­tákat. A nagyszerűen képzett 100 ezer főnyi hadsereg, elvégezte az első munkáját a guerillák ki­irtását és képes arra, hogy a north-koreai hadsereggel össze­mérje az erejét.” Jelentette, hogy a Cheryu-Do szigeten levő guerillák közül az elmúlt 12 hónapban 12 ezret öl­tek meg és a sziget 30 ezer háza közül 10 ezret romboltak szét és most a “sziget teljesen békés”. Még jelentette azt is, hogy az amerikai hadsereg kivonulása után 100 miihó dollár értékű ka­tonai felszerelést hagyott hátra a korai hadsereg részére. Ezt a jelentést megerősítette A. J. Johnson, a koreai segély igazgatója is. A washingtoni jelentés szem­rehányást tesz a két tisztviselő­nek, hogy félrevezették a szená­torokat, mert kitűnt, hogy a southi katonaság csak a fegy­vertelen szigetlakok ellen har­colt, de egyáltalán nem volt haj­landó harolni a tényleg jól fel­szerelt, jól képzett northi had­sereg ellen és az egész katonai felszerelés a koreai vörös had­sereg zsákmánya lett. Truman elnök először elren­delte a beavatkozást és csak az­után kérte ki a Nemzetek Szö­vetsége jóváhagyását. Vájjon mindig üyen készséges volt-e Truman elnök és a Nem­zetek Szövetsége két hét után felszóllitotta az arab államokat a támadás beszüntetésére, ezek még csak nem is válaszoltak a felhívásra. Azután bizottságot küldtek ki az ügy kivizsgálására és a harcoló felek fegyverszü­netre való rábírására, hónapok­ig folyt a harc; közben Anglia folyton szállította támadó ara­boknak a fegyvert, csak akkor lett fegyverszünet, amikor Izra­el hadserege elverte a támadó­kat, de hogy Amerika, vagy a Nemzetek Szövetsége beleavat­kozzon, arról soha szó sem volt. Ugyan ez a helyzet volt, ami­kor Hollandia megtámadta In­donéziát. Hetek, hónapok teltek el, amig a holland hadsereg meg­állt a támadásával, sem katonai, sem gazdasági beavatkozás nem történt itt se. Ezek figyelembe vételével, fejezés alatt? Ezen nem változtat az az érv, hogy ezzel a beavat­kozással csak “védik” a szóbanforgó országokat a Szovjet Union támadása ellen. Mert ez az érv valahogyan ezt mondja: Nehogy a Szovjet Union felfalja ezen országokat, inkább felfaljuk mi már jó előre. Hogy jogos, vagy nem ez az amerikai érvelés, nincs módunk­ban megállapítani, de annyi tény, hogy akármilyen ürügy alatt is avatkozunk be más országok belügyeibe, az a ‘‘védelembe vett” néptömegek ellenszenvét vívja ki. Az ily ellenszenvet csak növeli az a tény, hogy minden ilyen országban csak a legkorruptabb, csaló, hitelétvesztett egyénekből álló kormányokat erőszakol Amerika a “védelem” alá fogott országok népeire. Nem csoda te­hát, hogy az ily népek nem kérnek az ilyen védelemből. A történelem tanúsága szerint egyetlen nép sem nyugszik bele függetlenségének elvesztésébe, akár fegyverrel veszik el füg­getlenségüket, akár pedig korrupt kormányok megvásárlásával. Amerika is a jelenlegi külpolitikai irányával, a hidegháborúval, az “undeclared \var”-ral arathat ugyan ideig-óráig tartó sikereket, de végeredményben maga ellen ingerli a világ népét. kus, kit nem régen neveztek ki nem kétséges, hogy a polgárhá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom