Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-12-30 / 1661. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. december 30. Esik Amerika tekintélye AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A KOREAI HÁBORÚ KITÖRÉSE ÓTA NAGYOT ESETT AMERIKA TEKINTÉLYE EURÓPÁBAN ÉS A KÖZEL-KELETEN. — EGYRE NÖVEKSZIK A “SEMLEGESEK” SZAMA. Irta: C. L. SULZBERGER PARIS, — A katasztrófának beülő eredmény, amivel az Egyesült Nemzeteknek azon első kísérlete végződött, amelynél katonai hatalommal akarta megtorolni az agressziót, nagy csapást mért úgy ezen intézmény, mint az Egyesült Államok tekintélyére. Ez különösen észrevehető úgy Nyugateurópában, mint a Középkeleten és Indiában. Egyes országokban az amerikaellenes kifejezések egyre hangosabbak*----------------------------------------lesznek, másütt az Amerikához való ragaszkodást a “semlegesség” váltja fel. Természetesen jelenleg igen nehéz a közvélemény megváltozásának felismerése és felbecsülése. A közelgő világháború árnyéka komorságba borítja még azon országokat is, amelyek földrajzilag messze esnek a koreai harctértől. A háborútól való félelem leginkább látható azon országokban, amelyek legtöbbet szenvedtek a múlt háborúban. A New York Times levelezői által folytatott vizsgálat eredményét igy foglalhatjuk össze: Angliában az Egyesült Államok tekintélyén nagy csorba esett,'s bizonyos, hogy az angol-amerikai viszony feszültebbé lett. Nagyon sok angol^ polgár szerint a Kínával folyó háború kimagyarázhatatlan. Még a képviselők között is nagyon sok van olyan, aki privátilag azt mondja, hogy a jelenlegi katasztrófáért az Egyesült Álla- mok politikája és MacArthur taktikája a felelős. A pártvezérek erős nyomására azonban •egyenlőre elhallgatnak néhány baloldali labor-parti képviselőn kivül. Magában a Labor Party- ban is igen erős a pacifista szellem, amit ugyan egyenlőre csak a “semlegesség” jelszava alá foglalnak. TERJED A “SEMLEGESSÉG” Franciaországban is nagyot esett az amerikai tekintély és MacArthur generálist nyíltan kritizálják. A washingtoni “kemény ököl” politikára nagyon szkeptikusan tekintenek az elért eredmény óta. Nagyon általános az a vélemény, hogy az amerikai pártpolotika, tehát a Republikánus párt uszítása és Chiang Kai-Shek pártolása vitték az Egyesült Államokat oda, hogy most Ázsiába helyezte haderejének erősebb részét és ugyanakkor megakadályozták azt, hogy a Peiping kormányt elismerjék mindenütt. Ezért itt is a “semlegesség” nagyon emelkedőben van, aminek teljes nagyságát most még nem lehet felmérni. Annyi bizonyos, hogy a franciák az újabb világháború esetén nem maradhatnak ki belőle, de azt is tudják, hogy Hátsó- Indiát azonnal fel kellene adni- ok. Azért ha részt is vennének majd a háborúban, azt csak fél- szivvel tennék. Olaszországban a lakosság 30 százaléka szimpatizál a kommunizmussal, ezeknek az Egyesült Államokra vonatkozó véleménye már nem is lehet rosszabb. Most azonban még a pro-amerikai olaszok között is nagyot esett az amerikai tekintély. Attól félnek, hogy háború esetén, ha a Szovjet csapatok megindulnak, akkor Amerika nem tudná megvédeni Nyugateurópát s igy a washingtoni politika csak bajba sodorta őket. Azért a többség mégis úgy tartja, hogy ha muszáj, akkor úsznak az árral és a Nyugattal úsznak vagy sü- lyednek. A KISEBB ORSZÁGOK A kisebb államok valamivel más képet mutatnak. így például Jugoszláviában nem csökkent az amerikai tekintély. A jugoszláv kormány szerint minden gyengeség, “appeasement”, egész biztosan a nemzetközi romboláshoz vezetne és csak a “kemény ököl” politikát tartják helyesnek. A görögök is bíznak Amerikában és az Egyesült Nemzetekben. Általában ezen országok, amelyek kormányait az amerikai segély tartja fenn, azt tartják, hogy Korea kiürítése végzetes következményekkel járna és reszketnek még a gondolatától is. Belgiumban sem a “semlegesség”, vagy az amerika ellenes áramlatot nem lehet tapasztalni. Belgium valószínűleg segítené Amerikát a Kina elleni háborúban, de ha abból világháború lenne, akkor valószínűleg otthon tartaná csapatait saját védelmére. Hasonló az eset a skandináv államokban is. A Középkeleten, ahol Amerikát nem nagyon szeretik mióta a palesztinai kérdésben Izráel állam mellett foglalt állást, úgy tartják, hogy Washington a koreai kérdésben nagy bakot lőtt és amit elintézhetett volna, nagyon összekavarta. (New York Times) A PROFIT BIZTOSÍTÁSA Washington — A kongresszus hadügyi bizottsága tárgyalás alá vette a rádió és televízió szabályozására vonatkozó azon törvényjavaslatot, melyet Marx Leva hadügyminiszteriumi asz- szisztens szerkesztett. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a felfogó készülékekkel felszerelt repülőgépek a rádió és televízió sugarakat követve megtalálhatják azon helyeket, amelyeket bombázni akarnak, ezért idegen repülőgépek közelgésének hírére be kell szüntetni a rádió és televízió leadásokat. A jelenlegi törvények felhatalmazzák az elnököt arra, hogy veszély esetén biztonsági szempontból beszüntesse a rádió és televízió leadásokat. Igen ám, de akkor ezen rádió és televízió A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol- gbző emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy ipartfan — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett .sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer bezetét építjük a rési társadalom keretein belül. Jézus és az atombomba GREENWICH, Conn. — A napokban alakult nagy protestáns egyház elnöke, Rév. Henry K. Sherrill nyíltan megmondotta, hogy az atombomba kérdése nagy dilemma elé állította a kereszténységet. Mert igaz, — mondotta Rev. Sherrill, hogy Jézus a béke apostola s a béke eszméjének adott kifejezést, amikor azt mondotta, hogy tartsd oda a másik orcádat is, de viszont azt is mondotta, hogy a bőséges s boldogabb élet megteremtésére jött és ha ezt csak az atombomba használatával lehet elérni, akkor bizonyára az ő akaratának a kifejezője az atombomba is. Rev. Sherrill a napokban alakult “Nationall Council of Churches of Christ in U.S.A.” egyházi egyesületnek az elnöke. Ez az egyesület 31 millió követővel dicsekszik, amennyiben minden fontosabb protestáns egyház lecsatlakozott hozzá, így az uj szervezet elnökének nyilatkozata azt mutatja, hogy az atombomba kérdése zsákutcába vitte a vallásos embereket. “A háború élesztése nem tartozik az egyház munkakörébe”, — mondotta Rev. Sherrill, — “sőt azt sem tudom, hogy a háborúhoz adott áldás helyénvaló-e, de szembe kell néznünk a valósággal s ilyenkor nagyon nehéz a választás. A keresztényeknek az előttünk álló két nagy veszedelem között a kisebbet kell választani, ha az mindtársulatok igen nagy összegeket veszítenének, miután minden percet eladnak a hirdetőknek. A Marx Leva javaslat tehát nem uj jogokat követel a nép biztonságának fejlesztésére, hanem felhatalmazást arra, hogy a kormány megfizesse a rádió és televízió társulatoknak a leállítás által elvesztett időt. Nyilvánvaló, hogy a nép biztonságánál is fontosabbak ezen társulatok profitjai. járt a fegyver alkalmazását jelenti is. De hogy melyik a kisebbik veszély és mikor kell a fegv- verhez nyúlni, azt csak az' Ur mondhatja meg. Azért forduljunk az istenhez nagy szükségünkben”. Szóval imádkozással rá lehet jönni arra, hogy Jézus, a béke apostola is az atombombát, a tömegirtást javasolja. A BÉRMUNKÁS NAPTARA TECHNIKAI AKADÁLYOK MIATT CSAK A JÖVŐHÉTEN LESZ POSTÁZVA. MODERN RABLÓLOVAGOK Washington — A Supreme Court véglegesen jóváhagyta azon előbbi határozatát, hogy a fennálló törvények értelmében a tengerfenék alatt fekvő olaj a szövetségi kormány tulajdona. California, Texas és Lousiana államok magukénak követelik a tengerpartok alján rejlő olajat, amit már el is adtak magántársulatoknak, akik természetesen óriási profitot keresnek rajta. Louisiana már 35, Texas pedig 8 millió dollárt vettek fel erre a célra az olajbáróktól. A Supreme Court ezen döntése tehát nagyon bántja az olajbárókat, akik nagy összegekkel segítették a szenátorok és kong- ressmenek választási költségeit a múlt ősszel. Ezért nyíltan hangoztatják, hogy a jövő kongresszus, amelybe több uj ember került be, majd megváltoztatja a törvényt úgy, hogy mégis csak magánkézre kerüljön a sok milliót érő tengeralatti olaj. A Supreme Court döntése után Nixon, az uj kaliforniai szenátor, valamint Gossett (D. Tex.) képviselő vezetik a mozgalmat a nagyszabású olaj rablóhadjáratra.
