Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-15 / 1639. szám

1950. julius 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal Veszedelmes gondolatok — EGY LAP A JÖVŐ TÖRTÉNELMÉBŐL — Valóban különös korszak volt. Egészen tiszta képet tulajdon- képen nagyon nehéz adni róla, mert az adatok nagyon hiányo­sak s azonkivül nem is teljesen megbízhatók. Sőt még azt sem állapíthatjuk meg egészen ha­tározottan, hogy mikor kezdő­dött ez a korszak, az azonban tény, hogy 1952-ben már telje­sen felismerhetővé vált. Ezen év március hónapjában kezdték meg a Smith-Mundt törvény alapján elfogott 12,000 ember pőrét, akiket szubverzive aktivi­tással vádoltak. Ezen korszak egyik legkima­gaslóbb eseménye 1954 október havára esik, amikor Angus Blauhofer szenátor (R. Minn.) a kongresszusban bejelentett a “nem-társulás” alapján álló bű­nösség elvét. Blauhofer szenátor nagyon érthető módon megma­gyarázta, hogy az oroszok túl­ságosan okosak arra, hogy olyan ügynököket alkalmazzanak, aki­ket a múltjukban való összeköt­tetéseik már gyanússá tettek és ennélfogva nem nyerhetnek ma­gas állásokat, ahonnan az ame­rikai titkokat szállíthatnák. “Eb­ből nyilvánvalóan az követke­zik”, — mondotta a szenátor, — ‘hogy a tökéletes orosz kém ép­pen úgy néz ki, mint én, vagy te, ennélfogva bűnösek azok, akiknek az oroszokkal, a kom­munistákkal vagy a társutasok­kal eddig még semmiféle össze­köttetésük sem volt.” De azonkivül, — mondotta a szenátor, — az is bűnös, aki ta­gadja a vádakat. “Az ártatlan embernek nincs mit tagadni, nemde?” — kérdezte szenátor Blauhofer. — “Az a tény, hogy már tagadja a vádat, elég bizo- nyiték arra, hogy a vád igaz.” Különben is az amerikai törvé­nyek alapja ezen történelmi igaz­ság: Ahol füst van, ott tűz is van! A CSODÁS GÉP Ebben az időben történt, hogy az amerikai titkosrendőrség, — az F.B.I. — már nem tudta elhe­lyezni a hűség-rekordokat, mert a Washingtonban épített 15 ha­talmas raktár mind megtelt. De a veszély utolsó pillanatában megérkezett az “életnientő”, egy nagy feltaláló, aki olyan elektronik lojálty-gépet szer­kesztett, amelybe csak belelököd a fehér papirt és a gép másik végén már kijön a hüségesküd mindenféle hűség-bizony i t v á- nyokkal felszerelve. Nagy dolog volt ez! Az ország népe kitörő örömmel fogadta a függetlenségi háború 174-ik év­fordulóját és elgondolkozok azon, hogy vájjon mit szólt vol­na Amerika azon ország akció­jához, amely 1776-ban hasonló szerepre vállalkozott volna az Egyesült Államok ellen, mint ma az Egyesült Államok cselekszi Koreában? Az idők és az embe­rek ugyan változtak azóta, de az az örök igazság még mindig megmaradt, hogy aki tűzzel ját­szik, előbb-utóbb megégeti ma­gát. találmányt és becézgették a LAV-ot, mint ahogyan az uj gé­pet elnevezték a kezdőbetűiről: Lojális Alattvaló Vagyok. (Hát te?) A LAV népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy hamarosan már a Macy üzletek játék departmentjeiben is árul­ni kezdték a törpe LAV-okat, amelyeket komoly nevelésügyi eszköznek nyilvánítottak. A LAV természetesen meg­könnyítette a hüségeskük leté­telét s ennek következtében az egyes államok már megkövetel­ték, hogy ilyen hüségesküt kell tenni mindenféle engedélyek ki- váltsánál, mint például a házas­sági engedélynél, autóhajtó en­gedélynél, sőt később már a ku­tyatartási engedélynél is. (Itt ugyan volt egy kis vita arról, hogy vájjon a kutya tulajdono­sának, avagy magának a kutyá­nak a hűségét kell-e figyelembe­venni?) így ment ez pár évig, amikor a “nagy titok” kipattant. Vala­mi Pearson nevű újság kom­mentátor jött elő vele a vasár­napi televíziós leadásánál 1959- ben. “Az a hir, amit eddig csak mendemondának tartottunk a LAV-ról, valóban igaz,” — je­lentette ki Pearson. A hir roppant gyorsan ter­jedt, a skandalum egyre nőtt, nyilvánvaló lett, hogy ez a do­log alapjában rázta meg az or­szágot. Hiába jöttek az ellent­mondó, a tiltakozó és magyará­zó nyilatkozatok a Fehér Ház­ból, a külügyminisztériumból és az igazságügyminiszteriumból. A dolog valóban igaz volt. A LÁZADÓ GÉP Igen megtörtént! Mrs. Helen Wilbur, a Westchester megyé­ben lakó háziasszony és több gyermek anyja beadta tagsági kérelmét a Larchmont Kerté­szek Klubjába, ahol a szokásnak megfelelőleg kezébe adták a fe­hér lapot, amit annak rendje és módja szerint bedobott a LAV egyik végén, mire a másik vé­gén kijött a hűség bizonyítvány, amin azonban csak ezen sorokat lehetett olvasni: Ezen igazságokat magától- értendőknek tartjuk, hogy minden ember egyformának teremtődik, hogy a Teremtő­jük felruházta őket bizonyos elidegeníthetetlen jógákkal, hogy ezek között van az Élet, a Szabadság és a Boldogságra való törekvés. Ennyi volt rajta és semmi más, egyetlen szó sem a szub- verziv aktivitásról. A gépet azonnal alapos vizsgálat alá vet­ték. Újabb meg újabb fehér la­pokat dobtak bele, amelyeken, amikor a gépet elhagyták, Lin­coln, Washington és Jefferson idézetek voltak. Az egyikre pél­dául ezt a mondást nyomtatta a LAV: “Az igazság és az ártat­lanság nevében szóllalok fel a lelkiismeret üldözés véres dok­trínája ellen!” — Később meg­állapították, hogy ezt Roger Wil­liams mondotta valamikor. Az újságok szerint LAV kegy- vesztett lett, mindenütt nagy népgyüléseket tartottak s köve-| telték a börtönbe tételét. Végre az igazságügyminiszter engedett a “közóhajnak” vád alá helyez­te LAV-ot a Smith törvény alap­ján, mire az újságok izgató cik­keinek hatása alatt a nép betört a washingtoni Pentagon épület­be, ahol bunkókkal, nagy kala­pácsokkal és fejszékkel esett ne­ki a központi LAV-nak s azt da­rabokra törte. A gép nagyokat nyögött az ütések súlya alatt s amig a kerekeit, tengelyeit és csöveit szétverték, egyre újabb meg újabb mondatokat tartal­mazó kártyákat lököt ki magá­ból. Végre amikor az utolsó csö­vét is eltörték, az utolsó kártyán már csak ennyit mondott: “Én elveszek, de . . .” Observer (The Nation) ERŐSÍTIK “AMERIKA HANGJÁT” WASHINGTON — Acheson külügyminiszter a szenátus kül­ügyi bizottsága előtt kérte, hogy a szovjet propaganda ellensúlyo­zására meg kell erősíteni Ame­rika Hangja rádió leadásait, hogy azt az egész világon hall­hassák. AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói KIRÁNDULÁST tartanak julius 23-án, a Far­kas munkástársék szép kert­helyiségében. A helyszínen le­vágott borjúból készült pör­költ lesz az ebéd. Jó hűsítők és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Ha esik az eső elég fedett helyiség van. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan- ge-re majd a South Arlington- ra, itt jobbra fordulni egészen a Krumroy Roadig, ott balra térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmun­kás olvasó. Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek itt pontos időben. AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ, HA BEVÁLTJÁK — TARTJA A MAGYAR KÖZMONDÁS A Bérmunkás new yorki olva­sóit az előfizetések megújítása érdekében kerestem föl már hó­napokkal ezelőtt is. Ezek közül sokan Ígéretet tettek, hogy e nyár folyamán a családias kirán­dulásunkon meg fognak jelenni. Sajnos, az első kirándulásunkon ígéretük nem lett beváltva. Csak azok voltunk jelen, akik hosszú évtizedeken keresztül hozunk ál­dozatokat a kizsákmányolt mun­kás testvéreinkért, hogy egy ki­zsákmányolás nélküli munkás társadalmat valósíthassunk meg, amit csakis munkás sajtóinkon keresztül tudunk lépésről-lépés- re, kisebb-nagyobb, de állandó harcokkal megvalósítani. New yorki lapolvasóinknak si­etek kijelenteni, hogy ezen so­raimmal nem megdorgálni aka­rom őket, mert arra még nem jogosítottak föl, de mivel a nyár még nem múlt el, soraimmal csak figyelmeztetni óhajtom önöket arra, hogy a julius 23- iki dátumot jól véssék figyel­mükbe, ahol mindnyájukkal testvéri kézszoritást szeretnék váltani. Nekünk, magyarnyelvű IWW- istáknak nem is lehet más cé­lunk, mint “folytatni a harcot addig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mil­liói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll”. Vagyis, megdönteni azt a társadalmi rendszert, amelyben évezredek óta zsarolják az elnyomott mun­kásnépet. Tehát ezen harcok továbbvi­teléhez az önök által nyújtott adományokat szívesen fogjuk fogadni, amit lapunkban is nyugtázunk. Legutóbbi családi­as összejövetelünk alkalmával felülfizetéseket adtak: Csorba Pál 2.00, Anna Haas 1.00, J. Feczkó 1.00, Brooklynból J. Va- lecky 1.00 és Hudson Hightsból A. Papp 4.00. Azon lapolvasóink, akik egy­általában nem tudnának megje­lenni a kirándulásunkon, a lap­nak szánt adományaikat e so­rok írójához juttathatják el. John Feczko 940 Amsterdam Ave. New York 25, N.Y. FELSÜLT HECCELŐ PHOENIX, Arizona — A köz- szereplésre vágyó Mrs. Marjorie Taylor, az itteni rádió állomás egyik hirdetési ügynöke úgy gondolta, hogy pár dollár kia­dással világhírre tesz szert. Gon­dolta, hogy pár dollárért felhív­ja Moszkvát, hogy sürgős beszél­ni valója van Stalinnal. Úgy képzelte, hogy ha megszóllal a telefon Moszkvában s jelentik Stalinnak, hogy Amerikából akar vele valaki beszélni, akkor minden munkáját félredobva ro­han majd a telefonhoz, mint itt csinálják az egyszerű emberek, ha messze-távolságu hívást kap­nak. Ehelyett azonban a telefon­kezelő Moszkvából csak ennyit mondott neki: “Küldje el távi­ratban a mondanivalóját!” OLCSÓ MUNKAERŐT IMPOR­TÁLTAK. LANSING — Michigan állam cukorrépa termését “veszély” fenyegette, mert nem volt elég aratómunkás. Ötmillió munka- nélküli van az ország területén a washingtoni jelentés szerint — a Farm Szövetkezet mégis Porto Rico-ból repülőgépen ho­zott 5000 munkást Michiganbe, mert ezek olcsóbban végzik el a munkát..

Next

/
Oldalképek
Tartalom