Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-11-25 / 1657. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. november 25. pirt, ne válj védnökévé véreske-; zü gyilkosoknak. Ha betolakodik hozzád, akár­milyen mézes-mázos szóval is, rúgd ki, mert talán egy förtel­mes bűnt elkövetett gyilkos akar a házadba beférkőzni. Vágd a szemébe, hogy leprás, bacillus hordozóval nem érint­kezel. Ezzel tartozói önmagad­nak, óhazai rokonaidnak, a magyar népnek, amelynek ez az ideimportált véres leszámolás­ra szervezkedő D.P. halálos el­lensége. TITO-FRANCO ÉS A NÁCIK Az amerikai lapok nagy elő­készítő kampányt folytatnak, hogy a Marshallizált országok és az Atlantic Szövetségbe beve­gyék Tito Jugoszláviáját, Fran­co Spanyolországát és a náci N yugat-N émetországot. A Francia, Angol, Kelet-Né- metország és a kisebb Atlantic paktumos országok népei nem hajlandók egy uj háború ágyu- töltelékei lenni. Nyilvánvaló az, hogy egy uj világháború Euró­pát először a polgárháborúba vinné, hogy a fenti országok né­pei megtagadnák a fegyveres szolgálatot és kényszeritenék kormányaikat, hogy hagyják ott az Atlantic paktumot és néz­zenek uj szövetségesek után. Amerika Titoban, Francoban és Hitler volt fegyvertársaiban vé­li megtalálni szövetségeseit. A Nemzetek Szövetségében már eredményes lépéseket tett az amerikai delegáció. Tito már kap fegyvert, gépeket, élelmi­szert, úgyszintén Francoval is folynak a tárgyalások, hogy mit akar és mit ad. A német nácik­kal már kész a megegyezés, csak a franiák gátolják a teljes felfegyverzést. Minden kész. Az uj szövetsé­gesek készek arra, hogy ágyu- töltelékeket szállítsanak a tőkés érdekek védelmére, csak még az amerikai közönséggel kell meg­értetni, hogy Tito “kommunis­ta”, Franco fasizta és a német náci rezsimek, nagyon jól beleil­lenek a “demokrácia és a sza­badság” védelmezői közé. De valószínű, hogy itt is el- számitották magukat a mi ura­ink, mert a jugoszláv nép alig­ha fogja követni az áruló Titot abban, hogy az imperialista, ka­pitalista érdekekért vágóhídra menjen. Sem Tito, sem a méltó jövőbeli szövetségese Franco, még nem irtotta ki annyira a forradalmárokat, hogy adott esetben fel ne lázadjanak vé- reskezü uraik elen. Ami pedig a nácikat illeti, azokat már egy­szer felfegyverezték a “vörös mumus” ellen és a kapott fegy­vereket a gazdáik ellen fordí­tották. A nácik ma sem megbíz­hatóbbak, különösen Amerika szempontjából, mert Amerikát okolják a vereségükért és kér­dés, hogy majd merre fordítsák a puskacsövet, ha arra mód adó­dik. Viszont nincs mit érzékeny­kedni, ahol nem szégyenük Chi- ang, Rhee stb. szövetségét, Tito vagy Franco nagyon jól beille- nek, ebbe az előkelő demokrati­kus társaságba. Katolikus papok a békeért és a szocializmusért n. Hál’ Istennek, ez a felismerés most már papságunk körében és a hivők körében kezd mindig jobban és jobban derengeni, min­dig többekben és többekben feltámadni és mindig többekben és többekben tudatosodni. Hát nem meggondolkoztató az a tény, hogy Franciaország­ban a német elnyomatás idejében, az ellenállási mozgalomban ta­lálkoztak és együtt dolgoztak katolikusok és kommunisták? En­nek a mozgalomnak körülbelül 70.000 áldozata lett. Legnagyobb- részük kommunista és igen nagy részük hivő katolikus. Ezek az emberek a közös munkában megismerték egymást; egymás be­csületességét, áldozatkészségét, önzetlenségét, jóságát, segitő- készségét, egymás hitét, hűségét az eszméhez, a hithez, megis­merték azt, hogy emberek, mindkét oldalon egyformán emberek s jóakaratu emberek, hogy mindnyájan jót akarnak, boldogabb embert akarnak s boldogabb jövőt — és e megismerésen keresz­tül sokminden simábban, könnyebben és jobban ment. Csal: ak­kor van jogom bírálatot mondani valamiről, ha azt a valamit ténylegesen meg is akarom ismerni és kidobom magamból az ele- ve-elfogultságot, és elsősorban azt nézem meg benne, ami jó és ezt el is ismerem. A keresztény embernek és keresztény életnek alaperénye az igazság és igazságosság. A mi nevünkben az van benne, hogy katolikusok, azaz egyetemesek vagyunk. Ez azt je­lenti, hogy mindenütt elismerjük és magunkévá tesszük azt, ami jó. És ilyet nem is kell keresgélnünk. Ilyet sokat, nagyon sokat találunk. A monopólkapitaüzmus eljutott fejlődésének végső stádiu­mába: az imperializmusba. Belső bajai: piacok elvesztése, mun­kanélküliség stb., valamint a vele szemben öntudatos, magas er­kölcsi erővel és hatalmas szervezettséggel felmozduló uj emberi­ség el fogja végezni vele szemben a többit. Nem kár érte. Ember­telen volt és embemyuzó. Istene a haszon és a pénz. Ne áltasssuk magunkat: a kapitalizmus, a monopólkapitaüzmus gyökereiben, a lényegében istentelen, farizeus és gonosz. Az Istent és a keresz­ténységnek legszebb igéit csak cégérül és spanyolfalként hasz­nálja önzése és embertkizsákmányoló kapzsisága köré. A Kereszténység és a Szocializmus rokonvonásai Hál’ Istennek uj kor jött el. A szocializmus kora. A jövő út­ja a szoializmus útja. És nem volt még a történelemben a keresz­ténység számára annyira vele rokon, egylényegü, hozzá közelálló, uj kort nyitó eszmeáramlat, mint a szocializmus. Hogy csak néhány érintkező, sőt azonos pontra mutassak rá, ilyenek: a dolgozó ember megbecsülése, a dolgozó ember a teljes- értékű és teljesjogu ember, akinek a felfogása és állásfoglalása fontos és szükséges. — A legfőbb érték az ember. — Minden em­ber egyenlő. Tehát nem az érettséginél kezdődik az ember. — Az emberétékelés kritériuma a jellem, .a becsület, az emberség, a lé­lek minősége. — Embernek embertől való kizsákmányolása meg­szűnik ; ez tiszta evangéliumi elv. — Az embertestvériség és em- berszolidaritás gyönyörű valóságához napról napra közelebb ju­tunk.' Ilyen szempontból is tessék csak például most Koreára gon­dolni: kicsi nép, messzi ország, mit fájjon érte a szivem, gondol­ták még tegnak az emberek. És ma mást gondolnak. Testvérnek tudják az ottani embert. És ez holnap rám is állhat és milyen jó ezt tudni. Erő van ebben és szépség. És ez nem más, mint a ke­resztény felebaráti szeretet. — Vagy a kapitalizmus elleni harc; a béke szolgálatának roppant ügye; vagy az, hogy a munka be­csület és dicsőség dolga, a munka nemesit, a munka tisztit, a mun­ka keresztény erény és a munka szeretetét, a munka rendjét és a munka fegyelmét nem fenyegetésekkel, nem.azzal, amivel a kapi­talista gyáros csinálta, hogy kiváglak a munkahelyedről, ha nem dolgozol jól, hanem ezt a fegyelmet az öntudatban megalkotni, a lélekben felépíteni, belülről kialakítani, — hát ez nem szebb és nem keresztényibb dolog? — persze, ehhez több türelem kell és sokkal hosszabb idő. De emberibb az, ami kijön belőle. Olyan ez, mint a pálcás pedagógia és a lélekreható pedagógia viszonyulása. — Vagy az, hogy a gyarmati népek megértek az önállóságra és hogy mindig több a materiális erőnél a szellem ereje, több a sza­badság vágya, mint a puska és több a függetlenség és önrendel­kezés akarása, mint a bombázógépek és hadihajók hatalma. — Vagy az ötéves népgazdasági tervünk sok gyönyörű és embert- szolgáló eredménye: az épülő utak, hidak, bölcsődék, napköziott­honok, óvodák, iskolák, gyárak, kórházak, üdülők, több kenyér, könnyebb munka, gépesítések folytán emberségesebb munka és nagyobb eredmények stb., stb., ezekről van szó, kedves testvérek, és ilyesmikről. r Hát lehetünk mi ezekkel szemben elutasító állásponton? — Persze, hogy hiba is van, elég. De mikor nem volt? Talán akkor nem volt, amikor még mi is jobban benneálltunk az élet alaku­lásának irányításában? — Máról holnapra nem lehet paradicso­mot csinálni a földön, de nézzük csak meg, hogy mennyire előre­haladott minden és mennyire öntudatosodnak lassankint a nagy tömegek is. (Folytatjuk) BANK-KAPITALIZMUS Washington — Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága, a Supreme Court, jóváhagyta a szövetségi kerületi bíróság azon ítéletét, amely megtiltotta a Bank of America pénzintézetnek 22 más kaliforniai bank össze­vásárlását. Az L. M. Giannin elnöksége alatt álló Bank of America már­is azzal dicsekszik, hogy a világ legnagyobb bankháza. Ez a bankház az utóbbi évtizedben rendkívül • erőszakosan terjesz­kedett, összevásárolta, vagy ki­szorította a vele versenyző ban­kokat s ma a nyugati parton korlátlan pénzuralmat terem­tett tulajdonosainak. Az egyre fejlődő Kaliforniában és szom­szédos államokban minden na­gyobb vállalatot ez a bankcso­port finanszíroz s ezért a Gian- nini csoportnak hihetetlen ma- gasfoku gazdasági és politikai hatalmat biztosit. A Supreme Court döntése ennek a nagy ha­talomnak további terjeszkedé­sét igyekszik korlátozni. TANÍTANI akarnak Washington — Az itteni gö­rög követ jelentése szerint egy század görög katona útban van Korea felé, ahol a United Na­tions katonáit be fogják taníta­ni, hogyan kell a guerilla har­cosok ellen védekezni. — Tekin­tettel arra a sok kudarcra, amit a görög kormány csapatai szen­vedtek a guerilla harcokban, az útnak indított katonák nagyon szánalmas tanítók lesznek. Paris — A francia kormány nyilatkozata szerint Amerika a francia partoktól Nyugat-Né- metországhoz vezető erős kato­nai utat fog építeni, amelyen a hatalmas katonai gépek aka­dály nélkül közlekedhetnek. Ez a katonai ut az Egyesült Álla­mok védelmét fogja szolgálni. ÉPÍTŐ-GÁRDA 1950-1951 évre: Bikó Teréz, Cleveland....... 3.00 Buzay János, Cleveland .... 2.00 Dolgos József, So. Bend ... 2.00 Decsi Lajos, Akron___..... 2.00 Farkas Imre, Akron ......... 3.00 Fodor János, Cuy. Falls .... 5.00 Gáncs Lajos, Carolina ___12.00 Gáncs Lajosné, Carolina .12.00 Hering Pál, Buffalo ......... 1.00 Kollár József, Cleveland_ 1.00 Köhler Sándor, Chicago .... 2.00 Kovách Ernő, Cleveland .. 1.00 Kozsán János, Saratoga S. 10.00 Kucher András, Pittsburgh 3.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 2.00 Lelkó András, Pittsburgh 3.00 Mácsay János, Detroit..... 2.00 Mogor József, Cleveland .. 2.00 Molnár Antal, Cleveland .. 2.00 Munczv József, Cleveland.. 2.00 Páll Lajos, Ambridge....... 2.00 Phillips István, So. Bend .. 5.00 South Bendi Proli .............. 3.00 Szilágyi János, Cleveland .. 1.00 Székely Sándor, Cleveland 4.75 Török István, Miami......... 2.00 Vass Károly, N. Brunswick 2.00 Visi István, Lincoln Park .. 2.00 Vizi József, Akron ........... 5.00 Zára János, Chicago......... 2.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom