Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-11-25 / 1657. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. november 25. OSZTÁLYELLENTÉT AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az elet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek seglten-k a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk ' agy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az >.»j társadalom szer ‘mzetét éritiiik a régi tArss/ialnm keretein be*«l November 7-én az amerikai nép — már akiknek szavazati joguk van — a szavazó urnához vonultak s kinyilatkoztatták azt az elégedetlenséget, amelyet a “Fair Deal” kormánya zudit a népre, de leginkább Amerika bérraszolgáira. Truman elnök és a demokrata párt, valamint az amerikai szakszervezetek ba­sáinak eme hatalmas megnyilat­kozása után, napokig pirult az arcunk. Nem várt meglepetés érte őket. Amikor rejtekhelye­ikről a nyilvánosság elé vánszo­rogtak, hosszú orral, tátott száj­jal egymástól kérdezték, hogy “mi történt”, “ez lehetetlen”, “érthetetlen” stb., stb. Nem várt meglepetés érte őket is, meg a republikánusokat is. Tud­ják ők jól, hogy miért van ez a vátozás, vagy változtatás. A szavazó polgárok túlnyomó része úgy gondolja, hogy a de­mokrata párt, az egy háborús párt. Az első világháborúban ők voltak uralmon, a másodikon szintén és a harmadik világhá­borút is ők inditották meg, vagyis az ő kormányzásuk alatt kezdődött. Milliók ezzel a gon­dolattal ugrottak csöbörből-vö- dörbe. Úgy gondolják, hogy a republikánusok békepártiák és nem akarnak háborút. A nép nagyobb része nincsen annak tu­datában, -hogy a háborút, vagy a békét a Wall Street finánctőké­sei intézik. De keserves áldoza­tok és tapasztalatok árán ráfog jönni. ítélkeztek a szavazó polgárok, mert azt látta, hogy a demok­rata párt néhány hónappal ez­előtt elhatározta, törvénybe ik­tatta, hogy a bérrabszolgák zse­béből újabb milliókat emel ki jövedelmi adó fejében. Ezt sem a demokraták vagy republiká­nusok kívánságára hozzák, ha­nem a Wall street pénzügyi szakértőinek utasítására sza­vazzák azt meg. Mellékes az, hogy milyen jelzővel ellátott politikusok ülnek a nép nyakán, amig ilyen kormányzati rend­szerünk lesz, addig kizsákmá­nyolás, elnyomatás lesz a bér­rabszolgák jutalma. ítélkeztek a szavazó polgárok, mert a demokrata kormány a Wall street rendeletére, nem fa­gyasztotta be a rohamosan emelkedő életszükségletek ára­it. A kormány tehetetlen a nem­zetközi bankárokkal szemben. Ezek a bankárok a láthatatlan intézői nem csak Amerika, ha­nem a világ népének sorsa fe­lett is. Nem a demokrata vagy a re­publikánus, vagy bármely más néven nevezendő politikai pár­tokat kell megbuktatni, hanem a kizsákmányoló osztályt. ítéltek a szavazó polgárok, mert a demokrata párt az el­múlt, csaknem két évtized alatt hűen követte elődjét, a republi­kánus politikusok panamazását. Hűen követték a “Tea Pot Do­me” politikát. A Hoover tehe­tetlenségét, Amerika hatalmas ipari városaiban egymásután leplezték le a demokrata politi­kusok és azok végrehajtó köze­geit, a rendőrségnek az alvilági bandákkal való társulását. Úgy gondolják ezek a szavazó bábok, hogy a más néven nevezendő po­litikusok tisztességesek lesznek a néppel és a nép pénztárával szemben. Tisztességes politikus a mai társadalmi rendszerbep fehér holló vagy fehér elefánt számba megy, vagy egyáltalán nincs is. Nem a politikusokban, vagy a parlamentben kell keresni a hi­bát, azok éppen olyan korrup­tak, mint maga a társadalmi rendszer, amelyet képviselnek. Hogy lehet egy egészséges kor­mányzati rendszer az, amely ösz- szevásárolja az életszükségle­tek óriási részét és elzárja, vagy megsemmisíti akkor, amikor milliók és milliók éheznek, nyo­morognak ebben a tej jel-mézzel folyó kanaánban. Hogy lehet egy egészséges kormányzati rendszer az, amely­nek tagjai republikánus, demok­rata egyaránt, billiókat szavaz­nak meg fegyverekre, bombák­ra, hogy a hit, remény és szere­tet nevében az amerikai demok­rácia fentartása érdekében száz­ezreket, milliókat gyilkoljanak le. Hogy lehet egészséges tár­sadalmi vagy kormányzati rend­szer az, amelyben a munkáske­zek évszázados alkotásait 1914 óta minden megállás nélkül lö­vik, bombázzák, halomra égetik fel. Eme keresztény szeretetre nevelt világ, több mint féltucat részében, évtizedek óta folyik az embermészárlás, a vagyon pusztítás. Kínában 18 esztendőn keresz­tül folyt a polgárháború, amig végre ha nem is teljesen, de le­számoltak Chiang Kai-Shek ban­dájával. A világ demokratikus államai, mint Amerika is, sanda szemmel néznek a kínai nép uj kormányzati rendszerére. En­nek következménye, hogy Kíná­ban ma is több mint 10 millió katona van álig felfegyverkez­ve, minden támadásra készen, hogy megvédje Kina több mint 400 millió lakosságának érdeke­it, mindén kül- vagy beltáma- dás ellen. Görögországban a második háború befejezése előtt, 1944- ben kitört a forradalom. Ame­rika száz és száz millió dolláro­kat költött, hogy azt a görög uralkodó osztály és saját érde­kében leverje. Még ma is ameri­kai pénzel szerelik fel és ameri­kai katonatisztek képezik ki a görög hadsereget. Malayba az angol hadseregek terjesztik a demokráciát, a fel- szabadulásra vágyó lázadók kö­zött. Az áldozatok száma jóval felülhaladja a 15 ezret. Itt is készítik elő a harmadik világhá­ború nagy ütközeteinek tereit. Phillippinoban a kommunis­ták által vezetett “lázadók” és a kormány csapatai között, hóna­pok óta fegyveres összeütközé­sek vannak. Az áldozatok szá­ma ezideig, itt is felülhaladja a 15 ezret. A phülippini kormány az Egyesült Államok áldását, fegyverekben bombákban és a Marshall dollárokban élvezi. Indo-Kina, ahol a franciák áll­nak szemben a kínai hadsereg­gel. Mindkét részről óriási a veszteség. Ez év október végé­ig, több mint százezer volt a ha­lottak és sebesültek száma. A francia kormány több mint két billió dollárt költött eme öldök­lés sikeretleneségére. Az ameri­kai kormány újabb nagy meny- nyiségü fegyvereket, bombákat szállított a francia hadsereg számára. A világ minden részé­ben évtizedek óta szembe áll a reakció egy újabb társadalmi rendszer alakulásával és az Egyesült Államok kormányát mindenütt a reakció oldalán ta­láljuk. Koreában már hat hónap óta folyik az embervér, hat hónap óta pusztítják, perzselik fel a koreai nép életszükségleteit. Hogy miért? Ki tudja? A wall streeti finánc tőke érdekeit lát­ja veszélyeztetve és ezért, csak az amerikai fiuk közül novem­ber 1-ig, több mint 35 ezren es­tek el, sebesültek meg. Amint MacArthur, az Egye­sült Nemzetek hadvezére kiad­ta a rendeletet a 38-ik fok átlépésére, Kina 600 ezer em­bert, a forradalomban meged- zett és álig felfegyverzett kato­nát mozgósított Manchuriában, amelyből 300 ezer Korea hatá­rán vesztegel. Oroszország sem maradt tétlenül, Vladivosztok környékén hatszázezer embert, 4 ezer repülőgépet és több mint száz szubmarint központosított. Eme túlerővel szemben MacAr­thur generális meghátrált és tervét, Manchuria elfoglalását, feladta. Ha ezt be is tartja, úgy észszerű eljárás volt, mert ez­rek és tízezrek életét és kiszá­míthatatlan vagyon pusztítást mentett meg. Tudatában van annek, hogy 1937-től 1945-ig a manchuriai és japán háborúban több mint egy millió japán kato­na halt meg. Ezt a veszteséget nembirja ki sem az Egyesült Államok egyedül, sem a Nemze­tek Szövetségével egyetemben. A kinai és az orosz hadseregek kardcsörtetése meghátrálásra, békére kényszeríti a gőgös had­vezéreket. Nagyon sok bűnre tett szert a demokrata párt az elmük; rö­vid két évtized alatt. Szenáto­rok, képviselők loptak, csaltak, a nép által bifezetett keserves adókból. Kormányzók, állami és városi hivatalnokok, ugyan ezt tették. Még a hadseregbe, a ren­dőrségbe is beférkőztek ezek a kopók, loptak, csaltak, uzsorás- kodtak, saját önző érdekeik előbbrevitelére. És egy ilyen kormányzati, vagy társadalmi rendszer keretében csodálkoz­nak, nem “értik”, “meglepőd­nek” és “hallatlannak” minősi­tik ha a szavazó polgárok csö­bör helyett a vödröt veszik elő és úgy akarnak szabadulni a mai társadalmi rendszer piócái­tól. Ebben a társadalmi rendszer­ben, amelyben a bérrabszolga az, aki az életszükségleteit elő­állítja, aki a világ iparának ke­rekeit mozgásban tartja. Ő az egyedüli, aki alkot és ennélfog­va neki kellene, hogy az egyedü­li legyen az emberi társadalom irányításában. “Mi az IWW” cimü röplap na­gyon értelmesen magyarázza, hogy mi a bérrabszolgák köte­lessége, hogy ebből a szégyenle­tes társadalmi rendszerből, szabaduljon, melyben szenvedés, éhhalál jut azok számára, akik bőségben tartják a semmitevők, a kizsákmányolok osztályát. A méhek, akik egész nyáron át összehordják az élet szükségle­teit, a mézet, hogy a zord idők­ben megmentsék magukat az éhenhalástól, az ősz beálltával egytől-egyik kiirtják a heréket. Ennek a kis állatnak van annyi esze, hogy munkájának gyümöl­csét ő maga kívánja élvezni. A- bérrabszolgáknak nincsen arra szükségük, hogy kivégez­zék a heréket. Kivégzik ők, ön­ön magukat. Az IWW tanítás az, hogy, aki nem holdozik, az ne is egyék. Köhler Bristol, England — Cecil Frank Powell, a Bristol egye­tem fizikai tanára, aki a múlt héten a Nóbeldijat nyerte, azt hangoztatja, hogy úgy Amerika, mint Oroszország hagyják abba az atombomba készítést, mert ha nem, akkor az mindkettőt tönkre fogja tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom