Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-11-18 / 1656. szám

1950. november 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal Akik azt hiszik, hogy a dollár a mindenható isten (Vi.) Nagyon sokan vannak olyanok, nem csak itt Ameriká­ban, hanem más országokban is, akik azt hiszik, hogy a dollár a mindenható isten. Vannak egy­szerű munkások, parasztok, de sok intelligensnek név e z e 11 egyén; tanárok, professzórok, irók, politikusok. Nem csak azok, akik remélik megkapni és megszolgálni a mindenható dol­lárt, hanem azokról is lehet be­szélni, akik azt kiosztani szá­mítják, az arra rászolgált áru­lók között. Ezek között van Dr. Roy Chapmen Andrews, tudósnak nevezett egyén is, akiről a sok millió számban meg je 1 e n ő ‘Newsweek’ magazin a követke­ző bemutatást irta: “Dr. And­rews tanulmányozta Kinát és a kinai népet. Harmincöt éven keresztül, kezdve 1916-ban, tu­dományos kutatásokat végzett Kina belső részeiben. Tibettől, Mongóliáig térképezte a Gobi sivatagot, sőt könyvet irt és cik­keket azon országról.” Ilyen felmagasztalás után az ember már azt hihetné, hogy a Dr. ur nagyon okos ember. Ha mi nem is, de az amerikai urak nem csak elismerik, hogy rém- ségesen okos tanácsokat tud a Dr. ur adni, hanem követik is a tanácsát. Vele együtt azt hi­szik, hogy a dollárok birtoklása révén, ők uralhatják, megvásá­rolhatják az egész világot, né­peivel együtt. A Dr. ur könyvei és tanácsai után igazodva, pénzelték Chian- got Kínában. Nem tanultak a múltból, most ez a Dr. ismét azt tanácsolja nekik, hogy vásárol­ják meg a kinai népet és akkor legyőzhetik a vörösöket. Persze Dr. Andrews még mindig azt a Kinát látja, amelyet dollárokkal meg lehet venni. DR. ANDREWS ÁLMODOZIK “Durván megmondva, az én tervezetem az, hogy ötödik had­osztályt kell szervezni Kínában, amely dollárral harcol a kom­munisták ellen.” Ezt a teóriáját a Dr. ur hosszú elbeszélésekkel bizonyitja, melyben ismerteti, hogy a kinai nép nem harcolt a hadurak érdekében, ha csak nein fizették őket jól, mert min­dig oda álltak, ahol jobban fi­zették őket. Ugyan akkor azon­ban nem meri beismerni, hogy az összes hadurak között Chi- angnak volt legtöbb dollárja, aranya, fegyvere, mégis csúfo­san el kellett neki szaladni az anyaországból. Nem akarja tud­ni a tudós ur, hogy a kinai nép 5 billió dollárért sem állt Chiang mellé. A tudós Dr. azon zsoldos ka­tonákról beszél, akiket ő is meg­vásárolhatott és pénzért oda- álltak, ahol azt Ígérték nekik. Hogy mennyire nem érti Dr. Andrews a nép igazi lelkivilágát, az UJ KÍNÁT, azzal bizonyitja, hogy ezen nagy fiaskó dacára is, még mindég dollárral akar­ja megvásárolni az embereket, persze csak is a legrosszabba- kat. Dr. Andrews a következő ki­jelentésével bizonyitja, hogy nem valami nagy tudós: “Fel kell ismerni, hogy a hadurak ideje ismét itt van. Meg kell kez­deni a földalatti ötödik hadosz­tály mozgalmat a kinai hadse­regben és a kormánykörök kö­zött, az amerikai dollárokkal. A pénz olyan nyelven beszél, me­lyet a kínaiak megértenek és szeretnek. Egy néhány millió dollár, vigyázatosan elköltve, megmentené több ezer amerikai életét, csapást mérne a kommu­nistákra, melyet az oroszok nem tudnak ellensúlyozni, ez semle­gesítené a kinai hadsereget min­den határon.” \ “Mi graftnek nevezzük ezt, és mint becstelen dolgot bélye­gezünk meg. A kínaiak nem úgy gondolkoznak, ők azt tartják, hogy az az ő szokásaik, ez meg- nem határozott, de törvényes jutalék szolgálataikért.” AZ EREDMÉNY Hogy az egész világon, de leg­inkább Ázsiában a népek láza­dásának láncolata leginkább az ilyen mindenre kapható, kor­rupt, megvesztegethető dollár­imádók ellen irányul és éppen Kínában nagy sikerrel egyesí­tette a népet az ilyenek elleni harc. Persze ez nem elég lecke a tudós Andrewsnak. Talán ép­pen Dr. Andrews könyveire, Írá­saira, tanácsaira alapozták az amerikai dollárok urai külügyi politikájukat, más országok po­litikusainak megvásárlását. A Marshall billiókat talán éppen ezért osztogatták oly bőkezűen. A Dr. ur nem ismeri az igazi kinai népet és azok lelkivilágát, becsületességét, amit nem csak pár száz millióval, hanem 5 bil­lió dollárral sem tudtak megvá­sárolni, pedig amikor a kinai urak voltak hatalmon nem' csak dollárokat tudtak osztogatni, hanem zsíros pozíciókat is. Most, hogy a megvesztege­tett vezéreknek, politikusoknak nem könnyű a helyzetük, mert ma már börtön és halál jár az áruló munkájukért ha elfogják őket és igy még nagyobb össze­gekért hajlandók az amerikai urak szolgálatába állni. Ma már nem megszokott dolog ami­ért jutalom is jár, hanem nagy bűn, idegen hatalmak szolgála­tában állni — az UJ KÍNÁBAN. Most már éppen az ilyen meg­vesztegethető kinai banda példá­ján tanulva, sikerült a kinai né­pet, — a becsületeseket, harcba állítani azok ellen, akik eladták hazájukat amerikai dollárokért. Ma már hazaárulóknak tarta­nak olyan egyéneket, akik haj­iadók eladni hazájukat és visz- szaállitani azt a becstelen rend­szert, melyben pénzért, főleg dollárokért mindent meglehet venni. Ezen mindenható dollárokba vetett hit, sok magyart, románt, csehet, németet megtévesztett, azok is azt hitték, hogy meg is kapják a megszolgált Judás pénzt. Most már ezek is láthat­ják, hogy egynéhány nagyobb vezérnek jutott azokból a’ sok milliókból, melyet nekik is Ígér­tek. Mentői több áruló akad, annál kevesebb jut egyre. Nincs elég amerikai dollár még arra sem, hogy az európai áruló ura­kat és azokban hivő egyéneket kifizessék. Mennyivel több dol­lár kellene a 450 millió kinai megvásárlására? Erre nem gon­dolt a tudós Andrews. Nem gon­dol arra a tudós és urai, hogy sok kinai és más nemzetbeli is, csak addig szolgálná a dollár istennőjét, amig rendesen kap­ná a zsoldot. NEM MINDENKINEK ISTENE A PÉNZ Amig az amerikai pénzfejedel­mek hozzá vannak szokva, hogy pénzért ilyen tudósokat, diplo­matákat, politikusokat, katona­tiszteket, sőt munkásvezéreket is megvehetnek, könnyen hitelt adnak Dr. Andrewsnak. El sem tudják képzelni, még kevésbé hinni, hogy vannak egyének, akiknek becsületi kérdés a meg­vesztegetés, akiket nem lehet megvásárolni, sőt utálják, bün­tetik azokat, akikről megtudják, hogy eladták magukat. Ezek az ilyen megvásárolhatók elleni harcban jutottak hatalomra. Tudják, hogy ha megengednék, hogy a dollárimádók ismét ha­talomra jussanak, akkor ezeket a becsületes, meg nem veszte- gethetőket kivégeznék. Ezek a becsületesek éveken keresztül harcoltak, áldoztak, az életüket tették kockára csak azért, hogy kiseperhessék a gonoszokat, a pénzimádókat a társadalom templomából. Ezek olyan áldoza­tokat hoztak, melyre pénzért senki sem volna hajlandó. Nem akarják tudni a tudósok, hogy éppen az ilyen megvásárol­ható vezérek, akik saját népei­ket döntötték nyomorba, tették lehetővé a forradamat, kiérde­melték a legnagyobb gyűlöletet saját népeik részéről. Nem tud­ják, nem merik beismerni, hogy a hatalomra jutott nép, azokat legjobban gyűlöli és bünteti, akikről megtudják, hogy meg- vesztegethetők. A Marshall terevezet Chiang- nak, Rheenek, a görög király­nak, a törököknek és sok meg­vásárolható politikusnak adott milliókat és ezeknek is csak ad- dik volt hatásuk, amig el nem fogytak. De az a hatalom, mely ilyen erkölcstelen, csakis pénz­ért cselekvő, saját népét is ki­zsákmányolja és azáltal önön maga ellen ingerli, forradalom­ba kergeti a népet. Mentői nagyobb, nyíltabb az ilyen megvesztegetés, megvásár­lás, annál jobban felismeri a nép és elkergeti azokat, akikről ma­guk az amerikai urak, tudósok (?) megállapítják, hogy dollá­rokkal megvásárolhatók. Ezt a dollárokkal elvakitott urak, tudósok nem tudják meg­érteni, csakis azok értik meg, akik már nem pénzimádók, akik nem látják a dollárt mindenható istennek, nem borulnak le előt­te, nem adják el magukat és or­szágukat érte. De a pénzimádó urak még mindég az ilyen tudósokra hall­gatnak, azoknak a tanácsait kö­vetik, azért omlik össze hatal­muk, amint összeomlott az ős­kori bálványok, hamis istenek és azoknak oltáraik, papjaik. Nyugati civilizáció Malay szigeten (Vi.) Eddig azt hittük, vagy legalább csak az volt szokásos, hogy farkasok, medvék és raga­dozó állatokra adnak dijakat, amiért leölik őket. Most a civüi- zált angolok osztottak ki 1,835 dollárt Malayban azon favágó munkások között, akik állítólag négy kommunistát legyilkoltak fejszéjükkel. Ez bizonyitja, hogy az angolok a nyugati civilizáció terjesztésére ilyen dijakat tűz­nek ki, mely még Amerikában is elég nagy arra, hogy testvérét legyilkolja valaki, pláne ha rá­tudja fogni, hogy az vörös és amiatt nem hogy büntetést, ha­nem jutalmat kap. Vannak ezrek, akik ismerik az ázsiai állapotokat és ezek sze­rint olyan nagy pénz az a bizo­nyos 1.835 dollár, hogy valósá­gos kisértésbe ejti a népeket ar­ra, hogy mentői több honfitársu­kat gyilkoljanak le. Ezzel szemben jajgatással je­lentik azt is, hogy ezek a vörö­sök meg az üyen vérdijat felve­vő, az angolokkal együttműkö­dő honfitársaikat is éppen úgy legyilkolják, mint az angolokat, akik a vérdijat adják nekik és ezzel még több gyilkosságra buz­dítják a favágókat. Akiknek sok évi nagyon nehéz munka után sem fizetnek annyit, mint egy- egy honfitársuk legyilkolásáért. Ezt a kis hirt tartsuk emléke­zetünkben, majd vegyük elő amikor az angol-amerikai sajtó arról fog sírni, hogy a vörösök még malayiakat is legyilkolnak. Ezzel fogjuk tudni megérteni, megmagyarázni másoknak is, hogy MIÉRT. Ugyanez áll Indo- Kinára, Koreára, Kínára, Siám- ra, Burmára és sok más ázsiai országokra, ahol az angolok és amerikaiak terjesztik az ilyen civilizációt, testvérgyilkosságok­ért fizetnek nagy jutalmat. New York — Dacára annak, hogy az amerikai raktárakban jelenleg 540 millió gallon pálin­kát tartanak, az alkohol ipar nem hajlandó a pálinka gyártás csökkentésére. Midőn a kor­mány kérte az alkoholipar tu­lajdonosait, hogy háborús cél­ra több alkoholt termeljenek, ha mindjárt a likőr készítés csök­kentése árán is, a likőr gyáro­sok azt felelték, hogy inkább felemelik az alkohol termelést a szükségletnek megfelelőleg, de nem csökkentik a pálinka gyár­tást. Valószínű, hogy abból is éppen olyan nagy hasznot nyer­nek, mint a háborús rendelések­ből. Sacramento, Cal. — Califor­nia állam közel 300,000 alkal­mazottjából 43 veszítette el állá­sát, mert nem Írták alá a “hü- ségesküt”, amelynek határideje november elsején lejárt. Az alá- nem-irók egy csoportja a kali­forniai állam Supreme Courthoz viszi az ügyet. Washington — Az “Office of Education” (U.S.) jelentése szerint 1950-ben az Egyesült Ál­lamokban 25,591,000 gyermeket írattak be az elemi iskolákba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom