Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-11-11 / 1655. szám

1950. november 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal A vörösök nem készülnek harcra A NEW YORK TIMES MOSZKVAI LEVELEZŐJE, HARRISON A. SALISBURY, A FENTI CIMJELZÉSSEL KÜLDTE JELEN­TÉSÉT LAPJÁNAK. MOSZKVA — A moszkvai élelmiszer üzletek előtt nem állnak sorokba a vásárlók. A vajnak az ára nem emelkedett, a cukrot senki sem halmozza fel. A moszkvai üzletekben sokkal több láb­belit látunk most, mint a tavasszal. Az árak alacsonyabbak és az árucikkek valamivel jobbak az egész vonalon. Ezen állítások nem a szovjet propaganda eredményei; a tisz­ta igazságot fejezik ki, amiről* meggyőződtem és azért szava­tolok értük. Sőt kiegészítem az­zal, hogy ezen állítások nem csak az itt felsrófolt pár dologra vonatkozik, hanem folytathat­nám a listát végnélkül. Bármi is legyen ennek az oka, bármilye­nek is azon tényezők, amiket nem láthatunk, a tény az, amit minden becsületes megfigyelő­nek be kell ismerni, hogy ezidő- szerint Moszkvában nincs hábo­rús hisztéria, nincs háború ije­delem. Amennyiben meg tudom a dol­got ítélni, — biztosítom az olva­sót, hogy csak igen alapos vizs­gálat után jutottam erre a meg­győződésre: Moszkva népe nem gondolja, hogy az Egyesült Ál­lamokkal hamarosan háborúra kerül a dolog, sőt még azt sem, hogy ez a háború kikerülhetet­len s ha nem is tör ki ipindjárt, de a jövőben elérkezünk hozzá. Miután az Egyesül Államok­ban tett több hónapig tartó láto­gatásomból csak most tértem vissza Moszkvába, tudom, hogy fenti állításaim nagy megütkö­zést keltenek majd Amerikában s lesznek olyanok, akik kételked­nek majd azokban. Helyénvaló lesz tehát, ha újból kihangsúlyo­zom, hogy ezek tényleges meg­figyelésen alapuló tények. Le­het, hogy vannak még más, ál­talam nem ismert dolgok is, de amiket eddig tapasztaltam ép­pen elegendő bizonyságot adnak arra, hogy a szovjet nép és a szovjet kormány nem készülnek háborúra. FONTOS TÉNYEZŐK katonaköteles s ha fizikailag megfelel, behívják szolgálatra. A szolgálati idő attól függ, hogy a haderő melyik ágában szolgál; a gyalogságnál két év, a légierő­nél három, a tengerészetnél pe­dig négy éves a szolgálat. Ha az ifjú magasabb iskolát végez, ak­kor időt engednek neki iskolái befejzésére. Jelenleg ettől sem­mi eltérést sem látunk, ami a háborús készülődést mutatná. Moszkvában jelenleg semmi jel sem vall arra, hogy a lakos­ság háborús hisztéria hatása alatt az árucikkeket felhalmoz­ná, holott az ilyesmi csaknem bizonyosan bekövetkezik, ami­kor a közönség körében általá­nossá lesz a háború közeli kitö­résének a hiedelme. Amint ezen sorok írója meg tudja Ítélni, semmi ilyen árufelhalmozási törekvést itt nem tapasztaltak az egész nyár folyamán. A vaj, cukor és a cipő árai azonosak maradtak a márciusi árleszállí­tás óta, holott ezek a háború szelére azonnal áremelkedést mutatnak. De talán még ezen tényéknél is fontosabb adatot szolgáltat az, hogy a Szovjet kormány mitsem változtatta békebeli gaz­dasági programját még a kore­ai háború dacára sem. Moszkvá­ban van elegendő élelem, van annyi, mint a tavasszal volt, de most már sokkal nagyobb vá­lasztékban. Ez áll, még a húsfé­lékre és a növényi olajokra is, amelyek a legérzkenyebbek mi­dőn a békés gazdaságot hábo­rúsra cserélik fel. Ugyanezt el lehet mondani a textil árukra is. Az az atmoszféra, amit ta­pasztaltam amíg Lengyelorszá­gon át ide, Moszkvába értem, szintén azt bizonyítja, hogy a háborúra sehol sem készülődnek. Nem láttam sehol sorozásra fel­szólító plakátokat, a sajtóban sem találtam ilyen felhívásokat. A második világháború alatt a Szovjet mozgósítást plakátokon közzétett felhívásokkal és a la­pokban megjelentetett rendele­tekkel segítették elő. Most en­nek semmi nyomát sem láttam. Nem hívtak zászló alá újabb korosztályokat, nem hívtak be rezervistákat, a szolgálatban le­vő katonákat nem tartják benn a szolgálati idő letelte után. A jelenlegi békebeli rendszer­ben minden ifjú 18 éves korában A szeptember 2-iki vacsorához utólag hozzájárultak: A. Alakszay, California 5.00 A. Csont,. Allan Park ....... 3.00 J. Tompos, Cleveland ----- 3.00 F. Takách, Pittsburgh ---- 5.00 A. Vajda, Cleveland ----- 2.00 Tóth Ignácz, Cleveland .... 2.00 J. R. Kosa, Cleveland----- 2.00 Elek Nagy, New York ..... 5.00 St. Gecső, Garfield........... 2.00 SZAPORODNAK A HASZNÁLATI CIKKEK Egyre nagyobb a választék fazekakban és mindenféle főző­edényekben is, nagyban szapo­rodnak a rézből készült szamo­várok, világitó felszerelések, rá­diók és mindenféle villanyos ké­szülékek. Ezen áruk további sza­porítása megint igen jó baromé­ter annak megállapítására, hogy vájjon a Szovjet kormány ké­szül-e háborúra? Mert ha a Szovjet kormány háborúra ké­szülődne, akkor a gyapot, a gyapjú, a réz, aluminium, tex­til és bőrárucikkek nem hogy egyre gyarapodnának, hanem el­tűnnének a piacról. Ez tehát bizonyítéka annak, hogy a Szov­jet nem számit közeli háborúra. De ami valóban a legislegfon- tosabb a háború szempontjából nézve az, hogy a Szovjet kor­mány nem hagyta abba egyikét sem azon valóban óriási építke­zéseknek, amelyek tisztán csak a békebeli jólétet szolgálják. Ezekre nem csak óriási össze­geket költenek, de igen nagy mennyiségű munkaerőt is lefog­lalnak velük. Természetesen a Szovjet kor­mány sem hanyagolja el a kato­nai védelmet. A Szovjet haderő nem csak nagyszerű kiképzést nyer, de kap kitűnő felszerelést is. A Szovjet légierő a modern technika legkitűnőbb termékeit kapja úgy aeroplánokban, mint egyéb készülékekben. A Szovjet tengeri erőt is igen magasra fejlesztették. Nem titok, hogy a Szovjet haderő ma felette áll minden más európai és ázsiai haderőnek. De ez nem újság, ez már igy van a második világhá ború befejezte óta. Mindezen tények kétségtele­nül bizonyítják amit ezen sorok­ban mondani akarok, hogy a legtüzetesebb vizsgálatok dacá­ra sem találunk semmi olyasmit, ami azt bizonyítaná, hogy a Szovjet kormány bármilyen in­tézkedéseket tett volna is arra, hogy a túlnyomóan békebeli ér­dekeket szolgáló gazdaságát át­változtatni igyekeznek háborús termelésre, számítva a közeli háborúra. Valami bűzlik Görögországban (Folytatás az 1-ső oldalról) azért vágták le azt most wash­ingtoni rendeletre. Erre megin­dultak a tárgyalások és a kor­mány tagjai ígérik a reformok bevezetését, de ugyanakkor újabb segélyeket kérnek és azt követelik, hogy nagyobb meny- nyiségü amerikai tőkét fektesse­nek be a görög ipar kifejleszté­sébe. Ez a kívánság nagyon kü­lönös akkor, amidőn köztudomá­sú, hogy a görög tőkések Svájc­ba helyezik el a pénzüket. Amidőn a görög tőkések ezt tagadták, a Marshall-terv admi­nisztráció követelte, hogy a gö­rög kormány regisztrálja a kül­földön elhelyezett görög befek­tetéseket és az azok után nyert hasznot adóztassák meg. Szin­tén követelik azt is, hogy a gö­rög bankok ne számítsanak 20- 40 százalékos kamatot a kölcsö­nökre, hanem csak hatot, mint az amerikai bankok, mert a nagy kamat megakadályozza a görög üzletek fejlődését. Miután a hadifelszerelésre szánt segélyt nem csökkentet­ték, a görög kormány egy hamis kis trükköt próbált keresztül­vinni. Etesitette az adminisztrá­ciót, hogy a 120,000 emberből álló hadsereget leszállítja 80,- 000-re s az igy felmaradt össze­get más célokra fordítják. Ezt azonban Jenkins generális, az amerikai katonai tanácsadó megakadályozta. Most, miután más ut nem ma­radt, elhatározták, hogy Veni- zelos miniszterelnök személye­sen jön el a United Nations gyű­léseire és akkor meglátogatja Washingtont is abban a remény­ben, hogy ráveszi a külügyi hi­vatalt a segély teljes összegé­nek kiutalására, noha nem sok reménye lehet a sikerre, mert a segély levágását a tisztségéről lemondott Paul Hoffman főad­minisztrátor rendelte el, miután sokáig figyelte a görög kormány korrupt eljárását. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel a görögök segí­tése végétért, hanem inkább azt, hogy ezentúl a Marshall-terv ad­minisztráció intézkedik a segély felhasználásának ügyében. Er­re vall az, hogy ideérkezett a Federal Reserve Boardnak egy bizottsága ezen kérdés tanulmá­nyozására. Nem fegyverzik fel a németeket (Vi.) Már egy éve a nyugati hatalmak azon vitatkoznak ve­szekednek, hogy a németeket fel kell fegyverezni, a hadi gyárai­kat megindítani, hogy minél ha­marább egy hatalms haderőt építhessenek ki az oroszok ellen Európában. Most mint villámcsapás jött az a hivatalos hir, hogy nem fegyverezik fel a németeket. Persze, az igazi okokat nem fog­ják megmondani, de a Washing­tonban már napokon keresztül folytatott tárgyalások, viták kö­vetkeztében most jött ez a hiva­talos jelentés. Azt beismerik, hogy a franci­ák ellenezték a német haderők felépítését. Ugyanis az a fran­cia kormány, amely ezt megen­gedné, nem maradhatna egyet­len napig sem hatalmon. Az amerikaiak nagyon szerették volna, ha egy hatalmas had­sereget, pár millió németet fel­fegyverezhettek volna és hasz­nálhatták volna őket. Ezzel szemben a franciák, akiket már háromszor levertek a németek, nem bíznak egy olyan nagy né­met hadseregben, vagy abban, hogy azok nem-e fordulnak a nyugatiak ellen. A franciák úgy gondolták, hogy megengedhetnék a néme­teket besorozni az angol, fran­cia, amerikai hadak közé, de azt nem, hogy saját tisztjeik veze­tése alatt, mint önálló csapatok működhessenek. Ezt meg a németek nem akarják, nem hajlandók egysze­rűen csak a más nemzetek had­seregeinek kiegészítői, aláren­deltjei lenni. A francia politikusok azzal ér­veltek, hogy ha megengednék a németek felfegyverzését, önálló hadsereg felállítását, hadi ipa­ruk megindítását, akkor saját népük ellenük fordulna s a kom­munisták jutnak hatalomra. A német nyugatosok szintén azzal érveltek, hogy ha csak mint az idegen hadsereg kiegészítői le­hetnek, akkor otthon jutnak a kommunisták hatalomhoz, azok­nak kedvező propaganda alkal­mat adnak a nyugatos kormány ellen. Másszóval ha felfegyver- zik a németeket, akkor a fran­ciákat veszítik el, ha nem akkor meg a németeket. Ugyan akkor azt is beismerik, hogy a néme­tek nélkül nem nagy reményük lehet egy újabb háborúra, sőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom