Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-11-11 / 1655. szám

1950. november 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Ezen sorok Írásakor elérkez­tünk a választás napjához, mely után legalább annyi eredményt elkönyvelhetünk, hogy nyugod­tan dúdolhatjuk magunkban, “csendes lesz az utca, merre, merre járok”. Mert ez is ered­mény, sőt azoknak a munkások­nak a részére, akik New York forgalmas utcáira nyílt ablakok mögött rejlő skatulyákban rak­tározzák el magukat az éjszakai alvás idejére, hát bizony nagy eredmény. Nem tudom, hogy hogyvan más városokban, de itt minálunk sokszor éjfél táján is a hatalmas hangszóróval ellá­tott truck tetejéről, hol nótákat közvetítenek, vagy pedig az egyik politikus a másikra kia­bálja, gazember, alvilági alakok barátja és támogatója. Ha vala­ha is bizonyítékot akartunk vol­na nyerni arról, hogy a politikus, ha kell hát lesülyed a csatorna töltelék nívójára, hát bizony a new yorki választási lármában még ezen is túl mentek. Az utóbbi napokban derült ki az, hogy az egyik szenátor jelöl­tet egyszerűen lekeny erezték, hogy ne álljon útjába a jelenlegi kormányzónak, melyre már meg is indult a szenátusi vizsgá­lat. De mire azt befejezik, itt lesz a jövő évi választás s ezt azon időre már el is felejtik. A másik jelöltet állítólag egy gangszter politikus finanszíroz­za, mig a harmadik a jelenleg börtönben üldögélő alvilági mil­liomossal van jó barátságban s látogatást is tett nála. A polgár- mesteri szék körül van különö­sen heves harc, melyet önként hagyott itt O’Dwyer polgármes­ter, miután a new yorki nép ré­szére véglegesen elintézte, hogy a carferét duplájára emelte fel nekik, s azután mint mexicoi követ ellilant innét. Az egyik politikus ellenfele szerint a Sing- Singbe s nem Mexicoba kellett volna küldeni. Ez a társaság zavarja hetek óta a new yorki utcák csendjét s a new yorki lakoságnak aztán meg van az a nagy demokrati­kus joga, hogy az egymásra ha­tározottan bebizonyított csirke­fogók közül válasszon városi vezetőt. És ez nem csak most van igy, de minden évben a vá­lasztások idején zug az utca a nagy lármától, mely aztán ha a választások elmúlnak, egyszer­re elcsendesül. A megválasztott politikusok aztán a rendes ke­rékvágásba operálnak a saját javukra. A választópolgárok ré­szére meg van az a jó eredmény, hogy ismét csend lett az utcán és megy tovább robotolni a min­dennapi kenyérért, mintha mi­sem történt volna. A mostani választási cirkusz­nak van aztán egy másik külön­leges látványossága, az állítóla­gos alvilági alakoknak az össze- fogdosása, hogy a választás tisz­ta legyen. Eddig már több mint 600 személyt fogtak el, akiknek aztán nagyrészük lakástalan munkanélküli, vagy utcai árusí­tók, akik néhány dollár napi ke­resethez akarnak jutni. Az iga­zi alvilági alakok nyugodtan dorbézolnak tovább és odadob­nak néhány darab ezrest egyik­másik politikus jelölt támogatá­sára. A legszomorubb a dolog­ban az, hogy a nép nagy többsé­gével még mindig eltudják hi­tetni azt, hogy a nép érdekének javára és előbbvitelére történik a választás. S ebben a félrevezetésben elől­járnak az úgynevezett munkás politikai pártok mellett a szak- szervezetek is. Sőt már mond­hatjuk azt is, hogy a két szak- szervezet az AFL és CIO inkább politikai pártok, mint szakszer­vezetek. Mindkét szakszervezet százezreket költ el a választási kampányra, mely összegeket a szakszervezeti tagságtól erősza­kos megadóztatás utján zsebel­nek be. A szakszervezetek állás­pontja aztán nagyon változatos, hol a republikánus, hol a demok­rata jelöltek mellett kiabálnak és úgyszólván kényszeríteni akarják a vezérek a szakszerve­zeti tagságot, hogy kövessék őket. Sőt már van olyan szakszer­vezet pl a new yorki szabók szervezete, akiknek saját beren­dezésű politikai pártjuk van, mely mint Liberal Party elneve­zés alatt operál. Ezek most a re­publikánusokkal egyesültek a Labor Party jelölt kibuktatásá­ra. Mintha csak a régi betyár­világ jött volna vissza, a szava­zó urnánál- törvényesített nép­fosztogatás jóváhagysására. S mindezt ép most csinálják, ami­kor nem kell a történelmi múlt­ba tekinteni a politikai szem­fényvesztés tanulmányozására, csak rá kell néznünk a jelenlegi Angliára s láthatjuk a politikai pártakció eredményét. Hogy a tőkés politikai pártok valamint az azokat támogató Azon csillagászok, akik már közel egy éve használják a világ legnagyobb teleszkópját, a 200 incs átméretü lencsével biró táv­csövet Palomar (Cal.) csillag- vizsgáló tornyában, jelentik, számos uj “galaxy t” fedeztek fel; a “konstellációkban” pedig eddig még nem látott uj csilla­gokat találtak. De azonkívül ezen nagy terelszkóp segélyével számos csillagról kiderült, hogy azt tulajdonképpen két vagy több csillag együttes fénye ad­ja. így ez a nagy műszer alapo­san növelni fogja az egyes csil­lag-csoportok (konstellációk) és a csillag-ködökről (galaxy) szer­zett tudásunkat és végetvet a régi babonás meséknek. Mert azután ki fogja például elhinni, hogy a Pleades nevű csülagcso- port hét kis nővért, hét kis ár­vát ábrázol? mint a görög hit­rege tanítja. Ezen mithológiai mese szerint a hét kis nővér a nagyerejü Atlasnak és Pleione asszonyságnak a gyermekei, ki­ket Atlas magukra hagyott, amikor Pleione meghalt. Bünte­tésül Atlas még ma is a vállain hordja a földtekét. Még ha el is hinnénk, hogy a komisz fráter valóban megérdemelte ezt a su­szakszervezetek ezt nem akar­ják látni, ez könnyen érthető, de annál érthetetlenebb a szocialis­ta és kommunista pártok déli­báb kergető politikai álláspont­ja (tudatosan irom “kommunis­ta pártok”-at, mert nem csak a szocialisták, de a kommunisták között is több párt van, mint pl. New Yorkban a Trotzky Párt). így ezeknek a pártoknak a követői is ugyanazon hibába esnek, mint a szakszervezetek, hogy hol az egyik, hol a másik pártjelöltet támogatják. Hát itt volt a most történt Wallace eset, az ilyen kalandozástól legalább egy időre el kellett volna vegye ezeknek a pártoknak az étvá­gyát. De nem, ahogyan a szak- szervezetek nem tanultak, úgy ezek a munkáspártok is ment­hetetlenek. Mennyire végtelenül szégyen­letes szegénységi bizonyítvány, a több mint 16 milliót számláló szakszervezeti munkás részére, hogy ahelyett, hogy a biztos erőt képviselő gazdasági hata­lomban keresnének előnyöket, más érdekeket képviselő politi­kusoknál alamizsnaként házal­nak holmi tessék-lássék előnyök­ért. Pedig ezeket a mindannapi előnyöket 16 millió szervezet munkás együttes akciója máról - . holnapra végre tudná hajtani. A nagy néptömegek éppen a félrevezető évszázados politikai tanítás révén még mindig ride­gen fogadják azt az eszmét, mely szerint a politikai hatalom meghódítása, nem jelent igazi felszabadulást. Az igazi felsza-. badulás az lesz, ha a munkás munkájának teljes gyümölcsét élvezheti. De erre a pontra nem juthatnak el, ha a nagy politikai lármában elragadtatják magu­kat s évről-évre a választások időközti csendjében csak újabb csalódásokat könyvelhetnek el a saját részükre. lyos büntetést, a mesében kétel­kednünk kell, mert a palomári távcsövön át nézve a Pleiades csoport, nem hét, hanem talán még 77 ezernél is több csülag- ból áll. Avagy nézzük azt a konstel­lációt, amit Hercules névvel em­lítenek az asztronómusok. Szép csillagos estén láthatjuk, hogy Herculest balról a Serpent (kí­gyó, jobbról pedig Draco (sár­kány) támadja. Persze tudnunk kell, hogy Jupiter, a főisten, da­cára annak, hogy Jimo nevű na­gyon szép feleségével meg lehe­tett volna elégedve, időközön­ként más asszonyok után szalad­gált és egy ilyen szerelmi ka­land hozta létre Herculest. Per­sze ez a dolog szörnyen bántot­ta Junót és azért a kígyót (Ser­pent) és a sárkányt (Draco) el­küldte, hogy öljék meg a gye­reket. Ez azonban még akkor is oly erős volt, hogy eltaposta őket. Éppen ezt a jelenetet áb­rázolják ezen csillag konstellá­ciók. Mindezek érdekesek egyrész­ről, mert mutatják a primitiv ember gondolkozását, másrész­ről pedig adatokkal szolgáltat­nak a csillagászati tudomány ki­fejlődéséről. Ezen dolgokról va­lóban nagyon érdekes informá­ciót nyújt a Bérmunkás készü- lá naptárának “Csillagok Vilá­ga” cimü cikke. A népszerű nyelven irt, de szakavatottságot mutató cikk ismerteti a csillagászat fejlődé­sét, mai állását; útmutatást ad a csillagok közötti eligazodásra, elmondja az ismertebb mitholó­giai meséket és igy nem csak tanító, de egyben kellemesen szórakoztató olvasmányt is nyújt. NEM KELL A BÉKE LAKE SUCCESS, N.Y. — Az Egyesült Nemzetek Politikai Bi­zottságában nagy szótöbbséggel leszavazták az orosz delegátu­sok azon indítványát, hogy a háborús propagandát el kell Ítél­ni és hogy háborús bűnösnek nyilvánítsák azon ország kor­mányát, amely elsőnek rendeli el az atomfegyverek használa­tát. Mindkét javaslat ellenzékét az amerikai delegáció vezette s igy 35-41 szavazatot adtak le a szovjet block 11 szavazatával szemben. MÉG TÖBB PROFITOT AKAR CHICAGO — A General Mo­tors Corporation elnöke, C. A. Wilson, a jelenlegi 45 órás mun­kahetet fel akarja emelni 45 órára, vagyis azt akarja, hogy a jelenlegi “Wage and Hour Act” törvényt változtassák meg úgy, hogy ne 40, hanem csak 45 órán felül fizessenek a mun­káltatók “overtime” fizetést. A General Motors Corpora­tion még soha ilyen nagy profi­tot nem csinált mint az idén, de ugylátszik Mr. Wüson még ezt is kevesli s most a munkások rovására akarja emelni. Los Angeles — A “Los Ange­les Times” újság Bili Henry ne­vű rovatirója, aki Truman elnö­köt elkísérte Wake Islandra, a MacArthur találkozóra, megfi­gyelte, hogy vájjon a generális szalutál-e az elnöknek és Brad­ley generálisnak, mint ahogyan a katonai szabályok előirják, amennyiben az elnök mint a had­sereg főparancsnoka és a vezér­kari főnök is fellebbvalói. Bili Henry csodálkozva látta, hogy MacArthur egyiknek sem szalu­tált, amivel talán azt akarta je-' lezni, hogy azokkal egyenrangú. A jó megfigyeléssel rendelkező rovatiró a találkozásról ezen az egy dolgon kívül semmi érdem­legesen jelenteni valót nem ta­lált. West Hills, N.Y. — A 83 éves Henry L. Stimsont, aki Hoover alatt külügyminiszter, de előző­leg a Taft adminisztrációban és utóbb megint Roosevelt és Tru­man alatt hadügyminiszter volt, szívroham megölte. Stimson volt az, aki 1945-ben döntött abban a kérdésben, hogy az atombom­bát használják-e. Az ő ajánla­tára rendelte el Truman, hogy az első atombombát dobják le Hiroshima, pár nappal később pedig a másodikat Nagasaki ja­pán városokra. A történetírók sokáig fogják vitatni, hogy váj­jon volt-e szükség ezen nagysza­bású emberpusztitásra a Stim­son történelmi értékelése ennek megfelelőleg esik vagy emelke­dik majd. A csillagok világa

Next

/
Oldalképek
Tartalom