Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-11-04 / 1654. szám
1950. november 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal A hegy ment Mohamedhez Most, Hogy a koreai háború befejeződött és sok-sok ezer ember életét vesztette, más ezrek örök életükre nyomorékká lettek és óriási értékű vagyon elpusztult, minden őszinte, józandondol- kozásu ember kérdezi: mire kellett mindez? Hivatalos helyekről bombasztikus frázisoknál egyebet egyik részről sem adnak, igy egészen természetes, hogy a VALÓSÁG megállapítására a találgatások egész sora került fel-«--------———-----------------------színre. Ezek közül felsorolunk itt néhányat. Hogy mennyi igazságot tartalmaznak, azt csak a jövő fogja megmutatni. Ezen találgatások kiinduló pontja természetesen azon alapvető tény, hogy jelenleg két nagy társadalmi rendszer áll szembe egymással; az egyik a régi tőkés termelő rendszer, amelynél úgy a természeti kincsek, mint a termelőeszközök magántulajdonban vannak és ez a tulajdonjog értékes kiváltságokat nyújt a birtokosoknak. Ezen kiváltságok legfontosabb- ja az, hogy a termelvényekkel nem az azokat létrehozó szellemi és fizikai munkások rendelkeznek, hanem a termelőeszközök tulajdonosai. És miután az iparok egyre komplikáltabbakká lettek, elérkezett az az idő, midőn a termelőeszközök tulajdonosai kezeikbe kerítették az összes fontosabb iparokat és ezzel a fogyasztó tömegeket nekik adózó, gazdaságilag teljesen tőlük függő közösségekké alakították át. MEGOSZLÖ VÉLEMÉNYEK Ezen rendszer megtörésére alakult ki a kollektiv termelő rendszer, amelynél a termelőeszközöket és a természeti kincseket a közösség tulajdonává teszik s a termelésben való részesedésre nem a BIRTOKLÁS, hanem a MUNKA ad jogot. Amely területen az ilyen rendszert sikerül bevezetni, ott a tulajdonosok kiváltságait azonnal megszüntetik, egészen természetes tehát, hogy a birtokosok osztálya minden erővel védekezik és igyekszik elgáncsolni az uj rendszer terjedését. Ez a tény, amit minden józan- eszü ember ismer dacára annak, hogy ezt az egyszerű valóságot is mindenféle hazafias frázisokkal igyekszenek elhomályosítani. De ettől a ponttól kezdve a vélemények már megoszlanak. Vannak akik úgy tartják, hogy a két rendszer nem férhet meg békésen egymás mellett s előbb- utóbb fegyveres mérkőzés elé kerülnek. Viszont vannak olyanok, — állítólag ezek közé tartozik Stalin is, — akik úgy tartják, hogy a két termelő rendszer már megférhet békésen is egymás mellett, miután mindkettőnek elég nagy területe van arra, hogy a szükségleteket előállítsa és igy fegyveres versengés helyett termelési versenyt kezdhetnek az életszínvonal emelésére. Másszóval ahelyett, hogy fegyveres erőszakkal terjeszkednének, az életszínvonal emelésével mutathatják meg, hogy melyik rendszer a jobb igy a népek szabad akaratára bízzák, hogy válasszanak. A hazaárulást ősidők óta a legnagyobb bűntények közé sorolják. Ugylátszik, hogy ebben az összes nemzetek, sőt a nemzeteken belüli külömböző politikai csoportok is megegyeznek, de rendkívül sokban külömbözik a vélemény arra nézve, hogy valójában mi is az a hazaárulás? Albert E. Kahn nemrégiben megjelent munkájában, amelynek cime “Highe Treason”, azt bizonyítja, hogy az igazi árulás nem a kormányok elleni összeesküvés ezen kormányok megcse- rélésére, hanem a dolgozó népek poütikai és gazdasági szabadságának eltiprása. Igazi árulás a néptömegek terrorizálása, hogy a kizsákmányolás ellen ne merjenek lázadni; az elnyomást szentesitő törvények hozása; a csaló, hamis propaganda terjesztése; a népcsoportoknak egymás elleni uszítása; háborúk felidézése és a milliók vére árán szerzett profit. Ebben a munkájában Albert E. Kahn ugyanazt a dokumen tumok sorozatával előadó módszert használja, mint használta a pár évvel ezelőtt megjelent “The Great Conspiracy” című munkájában, amelyet Michael Sayersszel egyetemben irt. A “Highe Treason” is valójában száz meg száz dokumentumból vett idézetek összesége. Csakhogy Kahnnak valami rendkívüli iróképessége van ahoz, hogy a máskülönben talán egyébként száraz hivatalos Írásokból vett idézeteket úgy sorakoztatja fel, hogy azok olyan érdekes ovas- mányt nyújtanak, mintha valami izgató regényt olvasnánk. És valóban izgató történet az, amit ez a munka elénk tár. Ha regény, akkor igaz történelmi regény, amelynek eseményeire mindannyian j ól emlékszünk. Ezt a nagyon kiváló munkát a legszabatosabban talán igy írhatjuk le: A “Highe Treason” az amerikai reakció aktivitásának a története 1919-tól napjainkig, felsorolása és dokumen- táris bizonyítása mindazon akcióknak, amelyeket hivatalos hatóságok, hazafias egyesületek vagy magánosok követtek el a szabadságjogok eltiprására. Minden munkásembernek nagyon ajánljuk, hogy olvassa el a “Leer Publishing” kiadásában megjelent s már olcsó kiadást is elért kitűnő munkát, amelynek értékes voltáról meggyőződnek majd a Bérmunkás ez évi naptárának olvasói, amennyiben “A sztrájktörő király” cimü fejezetét hü fordításban közölni fogjuk s az egyben ezen rövid könyvszemlének a kiegészítője is lesz. Dacára a Stalin’nyilatkozatának, Amerikában, ahol ’a tőkés rendszer ereje összpontosul, a közvélemény irányitói a nagy háború kikerülhetetlenségét hirdetik. És ha jön a háború, — mondják, — akkor jöjjön most, amig az Egyesült Államoknak nagy fölényt nyújt az ipari termelő képessége és az atombomba készlete, mert máskülönben az oroszoknak sokkal nagyobb a haderejük s ha az ipari technikájukat még tovább fejlesztik, meg atombombájuk is lesz any- nyi, mint itt, akkor a tőkés termelő rendszer elvész az egész világon. (Ezt persze nem igy mondják, hanem úgy, hogy “akkor kommunista rabszolgaságma esik az egész világ”.) MacARTHUK SZEREPE Ezen amerikai “szakértők” állítása szerint a szovjet vezetők rendelték el a koreai inváziót, amellyel kiakarták próbálni, hogy vájjon Amerika csakugyan kész-e fegyveres erejével útját állni a kollektiv termelés további terjeszkedésének. Szerintük ha ez a lépés sikerült volna, akkor következtek volna Indo-Chi- na, Iran és egyéb területek. Amerikai vezető körökben MacArthur generális egyike azoknak, akik az oroszok elleni háborút kikerülhetetlennek tartják és azért annak minél hamarabbi megindítását ajánlja. A koreai incidens kitörésénél igy automatikuson előtérbe került és rábízták Korea “megmentését”. Amint a túlerő a Northko- reai hadsereget szétverte és MacArthur hadai a győzelemtől ittasan megindultak északnak. Nyugateurópa városainak népe rémületbe esett, hogy vájjon a magát legfőbb hadúrnak képzelő ötcsillagos generális megállitja-e hadseregét Mandzsúria vagy Kina határainál? Mert ha átlépik ezen határvonalat, akkor megindítják a'harmadik világháborút, amelyben a sokat szenvedett európai városok teljesen el fognak pusztulni. Ne feledjük, hogy MacArthur az azonnali háborúnak a hive és nagyon önállóan rendelkezik, egészen úgy, mint azon keleti Warlordok, akik semmi fölöttes hatóságot sem ismernek el. Ezt megmutatta a Formosa szigetre tett látogatásával is. Ezért kellett olyan nagyon gyorsan Truman elnöknek Wake szigetre röpülni, hogy tapintatosan tudtára adja a nagy Hadúrnak, hogy Amerika még nincs elkészülve a harmadik világháborúra s addig, amig elkészül az oroszok elfoglalják egész Európát. Az európai városok nem szeretnének még egy olyan felszabadító háborút, mint amilyenben részük volt a náci hordák kiverésénél. Az államfő, aki egyben az összes haderők legfőbb parancsnoka minden ilyen esetben magához rendeli a harctéri főparancsnokot. MacArthur azonban már előzőleg többször is hangoztatta, hogy nem jön haza. így a váratlan gyorsan érkező győzelemtől megijedt adminisztráció mit tehetett egyebet, mint követte a régi közmondást: Ha Mohamed nem megy a hegyhez . . . Hogy rosszul idézzük a közmondást?! Lehet, de lett volna csak annak a hegynek MacAr- thurral dolga . . . A SZABADSÁG HARANGJA (Vi.) Amidőn e sorokat Írom, Berlinben megkonditották az úgynevezett SZABADSÁG harangot. Hogy milyen szabadságot képzelhetünk el ezen jelvény égisze alatt, nagyon találóan éppen Berlinben állították fel, ahol angol, amerikai, francia, orosz hadseregek tartják megszállva a várost, ahol a kémek, besúgók százai működnek, egymásra árulkodnak. Ahol a tőkés rendszer legnagyobb fényében, a FEKETE PIAC nyilvánul meg. Berlinben, ahol két ellentétes gazdasági rendszer folytatja a nagy és kegyetlen harcot. Berlinben, ahol mint valami nagy sakktáblán két nagy góliát folytatja a játszmát: a tőkés rendszer és a szocializmus. Berlinben, ahol még az épen maradt otthonokat lefoglalták a különböző megszálló hadseregek tisztjei. Berlinben, ahol a lakosságnak kell két-három cselédet állítani minden megszálló tiszt, szolgálatára. Cselédnek lenni azoknak a büszke berlinieknek, akik azt hitték, azt hirdették, hogy a német nemzet az urak nemzete és más nemzet csak cseléd. De ez a harang nem csak Berlinnek szól, hanem szeretnék hogy a berlinihez hasonló szabadságot szervezhessenek még Warsoban, Prágában, Budapesten és sok más fővárosban. Most ugyanazt szervezik Koreában és szeretnék Chiang segítségével megszervezni egész Kínában. A franciák gyakorolják Indo-Kiná- ban és az angolok Malay szigeten és más gyarmati országokban. Nekik olyan szabadság kellene minden országban és erre is törekednek, azért hozatják ide ezeket a megbízható, begyakorolt magyar, román, lengyel, ukrán, stb. terroristákat, hogy ha sikerül azokkal uralkodjanak és tartsák fen féktelen kizsákmányolási szabadságukat. Hogy mennyire ezt a szabadságot hirdeti az amerikai harang, most Koreában százezrek érzik a saját bőrükön. Ugyancsak a napi hírek hozzák, amig Sygman Rhee pribékjei 40.000- nél több vörösnek bélyegzett foglyot kivégeztettek, az az amerikai értelemben teljes szabadság, nem csak megengedhető, hanem kívánatos is. De amidőn ugyan ezt teszik a vörösök, ha ugyan teszik, akkor már égbekiáltó bűn. Jaj lesz a munkásságnak, a vörösöknek, vagy azokkal ro- konszenvezőknek, ha ezeket a begyakorolt bestiákat visszahelyezik országaikba, a régi értelemben vett gyilkolási szabadsággal, melyet Amerika akar visszaállítani a berlini nagy ha- : rang szava mellett. Hazaárulók
