Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-08 / 1638. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 8. Osztályellentét (Folytatás az nem sztrájkolnak, nem azért, hogy ők megvannak elégedve munkahelyzetükkel, hanem mert az ő szerződéseik más időben járnak le, meg aztán ők a Bro­therhood egy másik csoportjá­hoz tartoznak és ők majd ma­guk fogják “kiharcolni” követe­léseiket, amikor a szerződéseik lejár és a váltóőrök visszamen­nek. Ezt nevezik munkásszerve­zeteknek. AFL, CIO, Indepen­dent, stb. zagyvalék az amerikai bérrabszolgák szervezete. Ezek a szervezetek nemhogy köze­lebb jönnének az osztályharc­hoz, hanem napról-napra jobban távolodnak attól. Ez nem képez vita tárgyát. Fényes bizonyíték a CIO haladó elemeinek a “kom­munizmus” vádak alapján való kizárása. Most aztán, hogy a “warmon- gerek” lázas izgatottságban tartják Amerika, sőt az egész világ népét, a polgári sajtó egy sorral sem emlékezik meg sem a vasúti, sem pedig az ország kü- lömböző városaiban folyó sztráj­kokról. Igaz ezek a sztrájkok, apró-cseprő hullámzásai az osz­tályellentétnek, de együttvéve nagy tömeget jelent. Mindenütt az elégedetlenség, a nyomor kényszeríti a bérrabszolgákat a munka beszüntetésére, maga­sabb bért, rövidebb munkaidőt követelnek, de harcaikat nem egyesitik, hanem szégyenletesen széjjelforgásolják. Itt van az American Enka Corporáció munkásainak bér­harca, már hónapok óta lázad­nak, összecsapnak a sztrájktö­TÁRCA A MOZDONY Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY Lenuca ama munkáslakások egyikében látta meg a napvilá­got, melyek a vasváros túlnyo­mó részét alkották. A vas nyom­ta reá itt a bélyegét mindenre, még az emberek jellemére is. Ke­mények voltak és ridegek, mint a sötétszürke érc, mely tüzes lávaként hömpölygött elő siste­regve, szikrázva a vakító fény­nyel a Martin-kemencék kitátott torkából, hogy aztán a reádo­bott föld alatt kihűljön és meg­merevedjék. De volt a kemény és rideg emberek külseje alatt valami, ami titkon izzott is, mint a kemencék parázstengere. És megvolt bennük a vasérc ama tulajdonsága is, hogy kellő hő­fok alatt acéllá edződhettek. De szürke külsejük vajmi keveset árult el látszatra eme belső .tu­lajdonságaikból, a rejtett tüzek- ből. Ami nem csoda, hiszen már gyermekkoruk játékszere is a szürke érc volt. Lenuca is rozsdás vasdarabok- kalv srófokkal, szegekkel, lemez­részekkel játszott a vasgyár ha­talmas udvarán, a sínek és csil­lék között, a hatalmas kürtők árnyékában, ahol minden vasból készült, még a gyárépület kor­l-sö oldalról) rők becstelen tömegével. Az ál­lam kormányzója kirendelte a milíciát, igy vélik megtörni a munkások elszántságát. A CIO központi vezetősége összetett kezekkel nézi, hogyan verik, börtönözik be a sztrájko­tokat ahelyett, hogy a szövőipar­ban egy általános sztrájkot proklamálna. Ez sem a CIO, sem pedig az amerikai szak- szervezetek egyikének sem az érdeke, ők közösséget vállalnak a kizsákmányoló osztállyal, a züllött politikusok minden faj­tájával. Az AFL-hez tartozó tejesko­csisok sztrájkoltak Pittsburgh- ban 40 órai munkaidőt és a mai 48’órás fizetést követeltek, mely a napi bizománnyal egyetemben 10 dollártól 13 dollár 50 centig terjedne, a társaságok 11 dollár napibért Ígértek, hogy hogyan végződött a sztrájk, arról nem kaptunk jelentést. Washington, D.C-ben a politi­kusok melegágyában szintén sztrájkba mentek a tejeskocsi­sok. Itt nem fizetésjavitást vagy munkaidő rövidítést követelnek, éppen az ellenkezőjét. A társa­ságok beakarták hozni a 40 és 44 órás munkaidőt és heti öt na­pot. A szervezet vezetősége sztrájkkal tiltakozik ellene, mert a rövidített munkaidő a kihor­dó kocsisok keresetét rövidíti meg és ennélfogva követelik a 6 napos és 48 órás lejárt szerző­désük megújítását. Az Egyesült Államok egyik leghatalmasabb napilapjánál a New York World Telegram and mos falai is úgy szürkélettek, mintha vasból lettek volna, a füst és korom az eget is szürké­re festette, még a fehér felhő­ket is, amelyek csak a hegyei^ felett vették fel ismét gyöngy­házragyogásukat, mint távoli mesék. Lenuca nem hallott sohasem tündérekről és elvarázsolt ki­rálykisasszonyokról, törpékről és óriásokról, kacsalábon forgó várpalotákról és varázslókról. Az ő számára mindez a gyárban öltött testet, a kohók voltak az óriások, a műhelyvezetők s mér­nökök a varázslók, a roppant gyárépületek félelmes csarnokai a várkastélyok. A szerszámgé­pek az érthetetlen csodák, a munkás sereg a dolgos törpék hada, amely kihozza a föld mé­lyéből a kincset: a vasat. És mert ez a kincs nem ragyogott csak szürkéllett, Lenuca gyer­mekkora is ilyen szürke maradt. Csak az egyik játszótársa, Sa­nyi tette kissé vidámabbá. Lo­pott neki mindenféle vasdara­bot, amely még nem volt rozs­dás, beavatta a fiuk csinyjeibe, mókázott és tréfált, hogy meg­nevettesse a vézna és szomorú kislányt, aki sokban elütött a többi gyermektársaitól. Mert na­gyon csendes és tűnődő termé­szetű volt, mintha megsejtette volna, hogy korán árvaságra jut. Édesapja, Juon a kemencék­nél dolgozott. A hatalmas erejű embert felette a pokoli hőség, Sun-nál, a szerkesztői és kiadó- hivatali alkalmazottak heti 120 dollár fizetést és 35 órai mun­kaidőt követelnek. A sztrá, kó­lók a CIO-hoz tartoznak, csodák- csodájára az AFL nyomdászok megtagadták az őrvonal átlépé­sét és ennélfogva a lap megje­lenése szünetelt. Washington államban a fü- részmalmi munkások sztrájkol­nak a világ leghatalmasabb tele­pe ellen. Fizetésjavitást és zárt műhelyt követelnek. Eme állam fürésmalmi munkásai a múlt­ban az IWW-ba voltak szervez­ve és hatalmas és eredményes sztrájkokat vívtak a Weyerhau- ser Timber Company ellen. A CIO megalakulását követő évek­ben, az erdei és fürészmalmi munkások abban a hiszemben, hogy egy jobb szervezethez csatlakoznak, Ők is beolvad’ak a CIO-ba. így folytathatnánk az Egye­sült Államok egyik szélétől a másikig, minden városban vagy ipartelepen a bér rabszolgák elé­gedetlenek, fizetésjavitást, rövi­debb munkaidőt követelnek, egyik évről a másikra, évtizede­ken át, minden komolyabb ered­mény nélkül. A bérrabszolgák tízezrei áll­nak sztrájkban az ország külön­böző részeiben az év minden napján. Ezeket a sztrájkokai a szakszervezetek irányítják, vagy azoknak égisze alatt folynak le, minden végcél nélkül. Ezeknek a sztrájkoknak nincsen sem ma-* radandó gazdasági vagy társa­dalmi jellegük, de nem csak ezeknek az apró-cseprő sztráj­koknak, hanem a nagy, hatal­mas ipartelepek munkásainak harcai is a munka és a tőke ba­ráti viszonyában folyik le. Az tüdejét kikezdte' a fullasztó le­vegő, szemének fényét felitta a kenmence ajtón kirohanó tüzfo- lyam. Amikor eltemették, Lenu­ca anyja ment be a gyárba, hogy kenyeret keressen helyet­te. Ö a hűtőben dobálta a földet az izzó érclávára, aztán az el­osztó csarnokban irányította a tartályokat, melyek robogva szállították a drótköteleken szá­guldó megmerevült ércet. Amikor anyja is megrokkant és kidőlt, Lenuca meggyülölte a gyárat, amely elvette tőle szüle­it. Nem maradt mellette senki, csak Sanyi, aki ekkor már a sze­relőműhelyben dolgozott. De jött a háború és ez Sanyit szakí­totta el tőle. Lenuca csak any- nyit tudott a háborúról, hogy repülőgépek rajai zúgtak ide- oda a levegőben, bombákat dob­tak, amelyek elől óvóhelyekre kellett menekülni. És hogy az egyetlen barátját Sanyit is elra­gadta tőle. Most neki kellett a gép mellé állania, hogy beteg édesanyját és magát eltartsa, kevés volt a férfi és kellett a női munka. A szerszámgépek mellett még jobban meggyülölte a gyárat. Mindig ugyanaz a mozdulat, órákhosszat, naphosszat, hónap ­számra. És mindig ugyanaz az alkatrész, egy csavar, még egy, tiz, száz, ezer. És meggyülölte azt a csavart is, amellyel gyer­mekkorában játszott. Senki sem tudta, milyen keserves dolog ez, amikor egy gyermek meggyülö­ilyen alapokra épített szerveze­tek nem hozhatják meg a mun­kásosztály felszabadulását, az ipari társadalmat. Ehhez forra­dalmi ipari szervezetre van szük­ség, amelynek célja a termelés és szétosztás eszközeinek köztu­lajdonba való, vétele. Köhler. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK Julius 1-ig: F. Kekezovits, Phila............... 1 J. Lengyel, St. Louis............. 1 J. Basha, Milwaukee ............. 1 J. Bischof, Akron .................... 1 J. Vizi, Akron .................. 4 S. Yeddy, So. Norwalk......... 1 Hermina Kosotán, Elsinore .... 1 G. Bakos, Los Arigeles ____ 2 J. Zára, Chicago ..................... 3 J. Kish, New Brunswick ....... 3 A. Kéry, Schenectady _____ 1 Paul Hering, Buffalo........... 1 L. Fishbein, New York ......... 1 J. Feczkó, New York______ 3 Jos. Nagy, W. Mifflin ............ 1 A. Molnár, Cleveland ..... 1 So. Bendi proli __ 1 M. Kánya, Los Angeles____ 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 2 L. Bauer, Newark ............. 2 D. Lebovits, Cleveland ........ . 1 S. Rácz, Cleveland .............. 1 J. K. Toth, Hamilton ______ 1 J. Fodor, Cuyahoga Falls ..... 3 J. Walter, Akron ................... 2 C. K. Dutzman, Windber .... 1 M. Kaczibán, Cleveland ....... 1 J. Horváth, Chicago ............ 1 Mary Mayer, Philadelphia .... 1 Jos. Pedery, New York ___ 3 J. Simicz, Chicago ........... 1 G. Deme, Akron ............. 1 J. Grécs, Cleveland ........... 1 R. Klein, Cleveland ............... 1 J. Siket, East Chicago_____ 1 S. Bihary, Newark ..... 1 F. Salamon, Chicago ............ . 1 li egykori játékszerét, csak ő már hajadonná cseperedett ek­kor. Egyszer aztán uj szót hallott: béke. Sohasem hallotta még ezt a szót, ugyan ki beszélt volna róla, amikor még béke volt és merte volna ajkára venni a há­borúban ?. Aztán hallott még egy uj szót: demokrácia. Ezt az ide- genhangzásu szót az újonnan megalakult munkásszervezetek gyűlésein és tanfolyamain igye­keztek megmagyarázni Lenucá- nak. De bizony nem tudta fel­fogni az értelmét, mert válto­zást csak ^ bér javításban jelen­tett számára. A szerszámgép és a csavar ugyanaz maradt. De a gyárat már nem gyűlölte annyi­ra, mert valami nagy közössé­get kezdett érezni munkástár­saival, ami ismeretlen érzés volt számára. Egy reggel reámosolygott a műhelyvezető — Üzenetem van számodra, Lenuca. . — Üzenet? Nekem? Kitől? Meglepett, szinte ijedt kérdé­seiben benne csengett egész ár­vasága. r— Nyéki Sándortól. Nyéki Sándor üzen Popescu Lenucá- nak Resicára. Van itt rajtad kí­vül még egy Popescu Lenuca? — Nem ismerek olyat. És Nyéki Sándor, a Sanyi csak ne­kem üzenhet, ha volna is. Belepirult az örömbe és ebbe a vallomásba. Szeme csillogott

Next

/
Oldalképek
Tartalom