Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-29 / 1653. szám
/ 2 olda] BÉRMUNKÁS 1950. október 29. vetelték, hogy a kongresszus halálbüntetést szabjon ki az “árulók”. Szerintük természetesen áruló mindenki, aki az amerikai alkotmány biztosította szabadságjogokat komolyan veszi. Washington — Stewart Alsop újságíró azt állítja rovatában, hogy az amerikai kémszolgálat adatai szerint a Szovjet Uniómnak 25 atombombája van. Ezen hir szerint Oroszországban havonta két atombombát tudnak készíteni, de most építenek egy újabb gyárat, amely ha elkészül 5-7 darabra emeli a havi termelést. Az adatok igaz voltára természetesen semmi bizonyíték sincs. Hong Kong, Kina — A Kínai Népköztársaság kormánya Peking városban lefoglalta a Fu Jen katolikus egyetemet, miután ott nem követték Ma Shu- lun közoktatásügyi miniszter rendeletéit a tanításra vonatkozólag. A katolikus egyház már két hónapja nem fedezi az egyetem kiadásait. Blackpool, Anglia — A Conservative Party konvencióján erős ellenzék támadt Winston Churchill pártvezér további uralma ellen. A párt fiatalabb vezetői között sokan úgy tartják, hogy Churchill már többet árt, mint használ a pártnak és azért szeretnék megfosztani tényleges hatalmától és csak kirakat díszítésre használnák. Centerville, Md. — John J. Raskob többszörös milliomos, a General Motors Corporation és a DuPont érdekeltség egyik felépítője 71 éves korában szívbaj következtében hirtelen meghalt. Raskob éppen úgy, mint Herbert Hoover vagy Bemard Baruch, tőzsdespekulációval szerez- rezte millióit, egyike volt az ország legreakciósabb politikusainak, gazdasági téren pedig a legkomiszabb kizsákmányolóinak. Ádáz ellensége volt a szervezett munkásságnak s minden társadalmi reformnak, amelyek megakadályozására szervezte meg és támogatta pénzügyileg a hírhedt “Liberty League” túlzó hazafias egyesületet, de azonkívül mindenféle reakciós csoportnak és féreg-fasizta mozgalomnak bőkezű támogatója volt. New York — Thomas Dewey kormányzó kijelentette az uj- ságiróknnak, hogy 1952-ben nem fog pályázni az elnöki tisztségre s egyenlőre maga helyett Eisenhower generálist ajánlja. A republikánusok csaknem biztosra veszik, hogy Eisenhower el fogja fogadni a jelölést, ha nem is mondotta még eddig, de gyakori politikai nyilatkozatai, amelyek a republikánusok reakciós felfogását tükrözik vissza, erre engednek következtetni. Sydney, Ausztrália — Victoria (Ausztrália) államban az ösz- szes vasúti forgalom megállt, miután 3500 forgalmi alkalmazott sztrájkba lépett azért, hogy azt az időt is fizessék meg nekik, amelyet a rövidebb utak között az állomásokon töltenek várva azon vonatokra, amelyekre beosszák őket. A rövidebb járatú villamos vasutak munkásai naponként több órát töltenek igy szolgálatban anélkül, hogy azért fizetést kapnának. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA New York — A rádió-drámák és “storyk” irói, akik a “Radio Writers Guild” (AFL) nevű szervezethez tartoznak bérkövetelést adtak be a három nagy (National, American és Columbia) rádió vállalatokhoz és megszavazták, hogy követeléseik elutasítása esetén sztrájkba mennek. Ez az első eset, hogy az ilyen független irók szervezkedtek és készek sztrájkba menni. Ezen irók mintegy 60 folytatólagos drámát és “storyt” Írnak a rádióközönség napi fogyasztására. Bakersfield, Cal. — A gyapotszedő munkások, akik a National Farm Labor Union (AFL) tagjai, 4 dollárt követelnek a jelenlegi 3 dollár helyett százfont gyapot szedéséért s miután a tárgyalások nem vezettek eredményre, több mint tízezer vándormunkás abbahagyta a munkát s a sztrájk hírét automobilokon száguldó “sztrájktörők” terjesztik. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok Igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdebnet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk %agy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer keretét épitiük a régi társadalon keretein beiül. A szabadságjogok eltiprása zott ‘árulási törvény’ (Sedition Act), úgy ez is alapjában támadja a szabadságjogokat, azt a jogot, hogy a polgárok szabadon nyilváníthassák véleményeiket, hogy szabadon gyülekezzenek s tárgyalják meg a közügyeket. Mint az a törvény, úgy ez is kihívja az ellenszenvet miieden szabadságszerető emberből. Azon örv alatt, hogy idegen ügynökök szubverziv akcióitól véd meg bennünket, regimentálja a gondolkozásunkat, eltörli az alkotmány biztosította szabad szólásunkat és szabad gyülekezési jogainkat.” AZ IDEÁK ELNYOMÁSA Emanuel Celler (D. N. Y.) képviselő, az alsóház igazságügyi bizottságának az elnöke ezt a megjegyzést tette a Wood- McCarran törvényre: “Ez a törvény azon az alapgondolaton nyugszik, hogy az ideák veszedelmesek, — jelen esetben a kommunista ideák. De ebben az országban az 1798-as “Sedition Act” 1800-bani félredobása óta az a nézet lett uralkodó, hogy az egészségtelen ideákat egészségesekkel kell ellensúlyozni és hogy az eszmék és ideák elnyomása ellentétben áll a nemzet érdekeivel. A kommunista ideák hitványak és gyűlöletesek, de az ország biztonságát csak akkor veszélyeztetik, ha ezen ideák gyakorlati alkalmazásával már aktuálisan tesznek valamit, ha szabotálnak, ha kémkednek.” Szenátor William Langer (R. N.D.) többek között ezt mondotta: “Az amerikai demokrácia ellen még soha sem intéztek ily támadást, — sem belülről, sem kívülről. Nyomatékosan megismétlem, hogy azok, akik itt közöttünk a leghangosabban ordítanak a demokráciáért és az amerikai életformáért, á valóságban azonnal hátbatámadják, (Folytatás az 1-ső oldalról) mihelyt profitjuk úgy kíván.ia.” Szenátor McCarran, a törvény szerkesztője, aki a spanyol diktátor, Franco barátságával tette hírhedtté magát, nagyon hosz- szu indokolást tett bele a kongresszusi jegyzőkönybe, amivel a törvényt igazolni akarta. Ez leginkább abból áll, hogy Moszkva milyén utasítást küldött ki a kommunista ügynököknek. Ez a titkos utasítás állítólag a szenátor birtokába jutott s abból ilyesmiket idézett: “A Vörös Hadsereg nem elég arra, hogy a kommunizmust kiharcolja. Ezért a kommunistáknak a nemkommunista országokban is keményen kell harcolni. Szítani kell az elégedetlenséget a kapitalista államokban, mert minél nagyobb az elégedetlenség, annál termékenyebb a talaj a kommunizmusra. Angliában és az Egyesült Államokban nagy munkanélküliség lesz, amig a Szovjet Union és a szövetséges országok befejezik az ipari terveiket. Ebben a küzdelemben, ami a kommunizmus győzelméért folyik, minden jogos és minden megengedhető.” A SZERVEZETT MUNKÁSSÁG ELLEN A McCarran törvény ellenzői azt mondják, hogy nem éri el azt a célt, amire szánták. Sőt ellenkezőleg, szétzúzza a demokráciát, mert gyanakodást támaszt a polgárok között, amit követnek majd a besugások és a letartóztatások. Ezer meg ezer embert fognak letartóztatni, akiket azzal vádolnak, hogy egyik vagy másik olyan csoportba tartoznak, amelyeket valaki önhatalmúlag kommunista vagy kommunista frontszervezetnek nyilvánít. Az ellenzők rámutattak, hogy ugyanez történt Spanyol- országban, Olaszországban és Németországban is, amely országokban a kommunisták ellen hozott törvényeket azonnal a szabadkőművesek elnyomására alkalmazták. Mások viszont arra mutattak rá, hogy az első világháborúban csaknem semmi szabotálás nem volt itt, noha több milliót tett ki a német alattvalók és a német származású polgárok száma. A második világháborúban nedig a japánok semmiféle szabotázst sem követtek el. Ezzel szemben az amerikai kommunisták száma mindössze 50,000, akiket az FBI számontart s akik legnagyobb része amerikai származású. Éppen azért a törvénv ellenzői egész komolyan kérdezik, hogy váj jon ezt a törvényt valóban a kommunisták ellen hozták-e? Nem-e azért hozták, hogy a szervezett munkások erejét törjék le vele? Avagy talán a liberálisokat akarják megfélemlíteni ? Avagy ki tudja, nem-e a demokraták bizonyos csoportja ellen irányul? Azon csoport ellen, amely a törvényhozásban nem száll szembe a szocializálással? Lehet, hogy olyan orvosság ez, mint amikor leégetik a házat azért, hogy kiöljék belőle a férgeket. NAGYMAMÁK NAPJA CHICAGO — A “Nagymama Klubbok Szövetsége” azt követeli, hogy október hó valamelyik vasárnapját “Nagymamák Napjának” nyilvánítsák. A nagymamák joggal panaszkodtak, hogy most már nemcsak az anyáknak és apáknak, de a szalmakalapnak, a pulykának, a macskának, a kutyának, sőt még az újságíróknak is adtak egy-egy napot, csupán csak a mindenkit szerető,' jóságos nagymamákról feledkeztek meg. #