Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-10-21 / 1652. szám

1950. október 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal A gazdasági harc (Vi.) Amíg a politikai és ha­di harcokról sokat Írnak, a fon­tos gazdasági harcokról, mely végeredményben a két ellentétes rendszer között dönti el a végső leszámolást, nagyon keveset Ír­nak. Pedig éppen Amerika ve­zeti ezt a gigászi nagy és na­gyon jól szervezett gazdasági harcot. Ezen kevesek között akadt a napokban Seymour Freidin cik­ke, melyben az európai orszá­gokban folyó nagy gazdasági harot ismerteti, melyet ő “Sta­lin vörös piacának” nevezett el. De alapjában véve a tőkés rend­szer harca a szocializmus ellen. Ezen cikkben elismeri, hogy Amerikának nem sikerült a kö­telet szorosra huzni a szocialis­ta útra tért országok nyakán. Most azt is megírja, hogy ezen harc éppen mint a hadászat, ké­mek, ügynökökön keresztül fo­lyik. Azért van az a nagy siránko­zás, amikor ilyen ügynököket, kémeket lelepleznek, megbüntet­nek az érdekelt országok. így láthatjuk, hogy ez a gazdasági harc, habár váltakozó sikerrel, de állandóan folyik a két rend­szer között, melyben semleges terület nincsen, csak árulók van­nak, mindkét oldalon. Még 1946-48-as években, ami­kor a háborúk által lerombolt Magyar, Lengyel, Orosz, Ro­mán, Bulgár országokban a köz­lekedés helyreállítására, újjá­építésére annyira szükséges volt a golyós csapágy, Amerika pa­rancsára egyetlen nyugati or­szágnak sem volt szabad azt szállítani. Csakis kerülő utón, Svájcon keresztül voltak képe­sek ezen nagyon fontos anyago­kat beszerezni. De ezek nélkül nem tudtak volna lábraállni, az élethez föltétien szükséges, vér­keringést, a közlekedést helyre­állítani. Ezt tudta Amerika, az­ért akarta azt minden áron meg­akadályozni, megfojtani a fel­szabadult országokat. Most Mró Freidin, akiről azt állítják, hogy évekig volt a “vasfüggöny” mögött, melyet a saját írásával bizonyít, hogy mint kém lehetett, a következő­ket írja: “INTRAC” A budapesti terjedelmes vasú­ti rendezőben kétsoros állig fel­fegyverzett őrökön keresztül a Magyar Honvédelmi Minisztéri­um három tisztviselője igazol­ványokkal ellátva megy keresz­tül. Átmásztak egyik mellékvá­gányra és vártak, hogy a va­gont kinyissák, melyben ládák voltak nagy fekete betűkkel ráírva “INTRAC” (Internatio­nal Trading Corporation). Egy ember feltörte a ládák egyiket, a társai várakozva és örömüket leplezve álták körül, amidőn meglátták annak tartal­mát, egyik felkiáltott: “Olyan jó mint az arany”. Ténylegesen jobb mint az arany a kommu­nista világban. Ezen ládákban fontos golyós csapágyak voltak, melyeket olasz gyárakban gyár­tottak. Ezek hadi fontosságú gyártmányok, a hadi felszerelés izmai, melyet az Egyesült Álla­mok a hosszú fékét listára tett, melyeket a Marshall terv orszá­gokon belül kellett volna tarta­ni. NAGY ÜZLET Mégis nem múlik el egy nap, hogy megrakott vasúti kocsik ne érkeznének meg Warsoba gyapottal, Prágába rézzel, Bu­dapestre acéllal és golyós csa­págyakkal az INTRAC bélyeg­zőkkel ellátva. Néha a lapokon keresztül, (meg a kémeken) az amerikaiak értesülnek, hogy ilyen lyukak vannak a ECA rendszerben (Marshall tervezet), de nem tud­ják általánosan, hogy az INT­RAC csalás simán össze van hozva a nagyüzleti forgalommal, melyet nem olyan könnyű a ECA tisztviselőinek megakadá­lyozni. Már ideje, hogy az olva­sók beletekintsenek, hogy Orosz­ország és annak bábjai, a Mar- shallizált országok szemtelen üz­letembereivel, hogyan játszák ki az amerikai blokádot az oro­szok haditermelésének étvágya kielégítésére. Az ilyen fontos anyagok orosz kezekben való juttatásának megakadályozására egy forró földalatti harc főijük, ez kegyet­len, vad, az egész világra kiter­jedő kémhálózat. Ezen harcba, mi beküldtük a legbátrabb, a legokosabb fiataljainkat. Az INTRAC melynek nagyki- terjedésü üzleti hálózata van az egész Szovjet Európában, alá van támasztva mérhetetlen alap­tőkével. Nyugat-Európának a legjobb ajánlatokat tesznek és készpénzei fizetnek. A fontos anyagok elsőbbségi előjegyzést kapnak. Az elmúlt két héten az INT­RAC ügynökök tulidőt dolgoz­tak, jelezve azt, hogy Oroszor­szág felgyorsította a fontos anyagok felhalmozását. Amig a Kremlin ügynökök képesek ily fontos anyagok beszerzésére az kétszeres károkat okoz nekünk. Ők gyengítik a mi szövetségese­ink védelmét és erősitik saját hadi eshetőségeiket. ÜZLET AZ ÜZLET. .. Mr. Freidin azon siránkozik, hogy a Marshallizált országok­ban vannak üzletemberek, akik haszon fejében bármit eladnak az oroszoknak, ezért azokat er­kölcsteleneknek nevezi. De elis­meri, hogy az amerikaiak, hogy ezen lerombolt országok újjáé­pítéséhez, nem hadi, hanem köz­lekedési eszközök, ruhafélék gyártásához szükséges anyagok visszatartására adtak ki paran­csot és kémeket, ügynököket vásároltak meg, ezen parancs végrehajtására. Ezt nem tartja erkölcstelennek, csak azt, ha ezen kémeket, ügynököket el­fogják és elitélik. Mi tudjuk, hogy az ilyen kémek, ügynökök között nagyon sok nem ameri­kai is van, akik saját országuk népét, érdekeit árulják el jó pénzért, vagy Ígéretekért. Hosszadalmassága miatt az egész cikk nem közölhető, azon­ban a következő kis epizód meg­világítja ezt a nagy harcot, melyben a nyugatiak enni akar­nak, élni akarnak, melynek ha­tása alatt kereskednek a keleti államokkal. Egy bécsi nagykereskedőnek, nagyon szükséges lett volna a magyar szalámi, melyet pénzért nem vehetett meg, ellenben acél­ért adtak neki magyar szalámit — írja Freidin. Azt azonban nem írja meg, de mi tudjuk, hogy ilyen cserekereskedelem folyik az egész tervgazdaságra tért országok részére. Azoknak nem kell arany, pénz, hanem nyersanyag a termelés fokozá­sára, az újjáépítésre, nem pedig hadianyagokra, amint az ame­rikaiak próbálják beállítani. Ma­gyarország és más országoknak a közlekedési eszközeit a hábo­rú teljesen tönkretette. Autóhoz, vasúti kocsikhoz, traktorokhoz nagyon sok g#lyós csapágy kel­lett. A rongyos népet felruház­ni nagyon sok gyapot és gyap­jú, valamint a gyárak, vasutak, hidak, hajók felépítéséhez na­gyon sok vas és acél. Ezt akarta Amerika meg­akadályozni. Meg akarta fojtani a vérkeringést, a közlekedést, megakadályozni a népek felru­házását a tervgazdaságra tért országokban. Ezen cikkben nyíl­tan beismerik, hogy az egész Marshall tervezet csakis azért alakult, hogy a keleti országo­kat megfojthassák. Nem törőd­tek azzal, hogy ezt a nyugati­aknak is meg kell éhezni, azok­nak is elvágták a vérkeringését, a természetes kereskedelmet, melyet kelet nélkül nem tudnak folytatni. De Ausztriának a magyar sza­lámi mellett sok vaj, zsir, hús kellett, ugyancsak Angliának, Németországnak, melyet méltá­nyosan kicserélhettek olyan ipa­ri cikkekért, melyekre a keleti országoknak nagy szüksége volt.- A helyzet az, hogy ha még egy millió kémet és ügynököt küldt oda Amerika, akk^r sem képes a kereskedelmet megakadályoz­ni, mert az életszükséglet mind a két részről. Hanem esetleg egy dolgot el­érhetnek az amerikaiak ezen erőszakoskodásukkal, mindjob­ban maguk elen ingerük egész Európát. Az éhező olasz, német, osztrák munkásság, akiknek ez­előtt is, most is, az élelmiszerek­nek legnagyobb része a keleti államokból volt beszerezve, nem sokáig fogja tűrni, hogy az ame­rikaiak akadályozzák meg, hogy ők mikor és mennyit ehetnek, dacára, nogy ipari cikkeikért mindent kaphatnának, amire ne­kik szükségük van. Még a leg­butább európai munkás is tud­ja, hogy ha nekik megengednék a szabad kereskedelmet, a keleti államokkal, melynek nagy szük­ségük van ipari cikkekre, szer­számgépekre, örömmel adná­nak nekik a legjobb magyar szalámiból, vajból, zsírból, hús­ból. Ez áll minden keleti ország­ra. Az IWW helyes tanítása, mely szerint a legfontosabb, legdöntőbb a gazdasági harc, ezen jajgatásból kiderül, mely szerint a Marshall tervezetnek nem sikerült azt a gazdasági harcot megnyerni mely a tőkés rendszer bukását hozza maga után és a tervgazdasági rend­szer győzelmét — a szocializ- 1 must. AZ ELSŐ DÖNTÉS LOS ANGELES, Cal. — Me­yer B. Marion békebiró Belvede­re városban úgy döntött, hogy a helyi “kommunista kontrol” törvény alkotmányellenes és az­ért elrendelte, hogy minden biz­tosíték nélkül azonnal engedjék szabadon Henry Steinberget, a Kommunista Párt egyik tisztvi­selőjét, aki nem jelentkezett és azért letartóztatták. Az ügyész a fellebbviteli bírósághoz appel- lált. SZAKTÄRSAK FIGYELMÉBE! RÓMA — A pápát felkereste a püspökök egy csoportja, akik között igen sok spanyol rőpap volt és arra kérték a Szentatyát, hogy ezentúl nagyobb nyoma­tékkai hangoztassák, hogy Krisztus ács, vagyis szakmun­kás volt. Erre azért van szük­ség, — mondották, — mert az ipari szakmunkások körében ha­nyatlóban van a Krisztus iránti tisztelet, de ha a munkások megtudják, hogy Krisztus szak­társuk volt, akkor nagyobb készséggel fogják imádni (és se­gítenek eltartani a papjait, ugye?) A So. Bend, Ind. megjelenő “Vá­rosi Élet” c. lap írja: Fáy-Fischer Andor, megboldo­gult édesanyám földije, ki mos­tanában már egészen beállt a volt és a jövőben reménykedő szappangyárosok közé, legutóbb koronát tett az évek óta irt os­toba ijesztgetéseire. A hosszú vezércikk nem mond igazat, mert senkinek sem kell jelent­kezni, csak azoknak, akiknek kommunista pártigazolványuk van, olyan pedig itt ma nem lé­tezik. Más szervezetek tisztvise­lőinek akkor kell jelentkezni, mi­kor az igazságügyminiszter meg­állapítja szervezetükről a kom­munizmus terjesztését. A tag­ságnak akkor sem kell jelent­kezni. A sárga csillagot, melyet a szerkesztő ur mostani barátai­nak némelyike kényszeritett rá családja tagjaira és végül mind egy szálig kipusztitották őket, most ő akarja rákényszeríteni az itteni bevándoroltakra a “kommunizmus” jelvényé vei, hogy az eljövendő amerikai for­radalomban azok legyenek az elsők, akiket kipusztitanak. CZIRÁKY JÁNOSNÉ A tisztelet és megbecsülés ki­fejezője volt az a virágerdő, amely az október 10-én Cleve­land, O.-ban 52 éves korában el­hunyt Cziráky Jánosné kopor­sóját a Jakab-féle halottasház­ban körülvette. Osztálytudatos asszony volt Cziráky Jánosné, aki aktiv tag­ja volt az east sidei Munkás Ott­hon női csoportjának, úgyszin­tén a Bérmunkásnak olvasója. Temetése is ebben a szellem­ben folyt le október 13-án, ahol a búcsúztatót Erdei Mihály vé­gezte. Cziráky János munkástárs ez­úton is köszönetét mond minda­zoknak, akik virágot helyeztek a ravatalra, akik a gyászházban, valamint autójukkal a temeté­sen megjelentek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom