Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-10-21 / 1652. szám

1950. október 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Mi mindig mondottuk, hogy a mi politikus uraink cirkuszt csi­nálnak az államhatalmi kérdé­sekből, melyre vonatkozólag újabb bizonyítékok jöttek nap­világra a múlt napokban. En­nek a cirkusznak akaratlan résztvevője a nép nagytöbbsége, mégis ők fizetik a legdrágább belépő dijat. Amire célozni aka­runk az az a levél, melyet Tru­man elnök még a mult évben irt az egyik coloradói szenátornak, melyben azt Írja, hogy ő bizony John L. Lewist még dog catch- ernek (magyarul sintérnek) sem nevezné ki. Ennek a levélnek a tartalma most jött Lewis kezé­hez, aki hasonló szatirikus mó­don válaszolt rá a szenátornak, ez aztán első helyre került a vi­lághírek között. Lewis többek között azt irta, ha mégis kineveznék valahogyan sintérnek, hát ő bizony először is a mindenre alkalmatlan ku­tyákat fogdosná össze, megszer­vezné az állami kutya miniszté­riumot és még akkor is az általa vezetett kutya minisztériumban több ész volna, mint a mostani külügyminisztériumban. Persze ez a megállapítás nem valami hízelgő sem Truman elnökre, sem pedig a külügyminisztéri­umra, de jellemző, hogy hatalmi polcon levő vezetők, hogyan ti­tulálják egymást s mennyit gon­dolnak egymásról. Nem akarjuk védeni Lewist, azt azonban nem hihetjük el, hogy nem volna jó sintér belőle, különben is a sintérség nem ok­vetlen lealacsonyító foglalko­zás, ellenben hasznos és szüksé­ges a társadalomban. Különben is az állatvédő liga már régóta agitál amellett, hogy kizárólag jól kiképzett, sőt egyes helye­ken már csakis egyetemet vég­zett egyének pályázhatnak a “dog catcher” állásra. Ha tehát a hatalmi pozíción ahogyan lát­szik teljesen megszédült vezére­ink egymást lekicsinyelni akar­ják, akkor más térre kell orien­tálódjanak, mert ha sintérnek titulálják egymást csak inkább tiszteletreméltó pozcióba prote- zsálnák be magukat. A mai időkben, amikor min­den erőt arra kéne összpontosí­tani, hogy úgy a belső, mint a külügyekben teljes rendet te­remtenének, a nép vezetőinek minden pillanatát ennek kéne ál­dozni és éjjelt is nappalá téve ezen dolgozni. Ehelyett azonban egymás ellen személyes' érzelmü­ket fitogtatják, melyekből ha néha egy-egy nyilvánosságra kerül, akkor látjuk, hogy a mi nagy vezéreink mivel is töltik idejüket. Most a választások idején különösen jó volna, ha a nép közelebbről megnézné a po­litikus vezérek fényképét. A sintérségi vitában helyre kell igazítsam, hogy az elneve­zés csakis Amerikára vonatko­zik, amikor mint tiszteletre mél­tó foglalkozást említem meg. A magyarországi és különösen a régi magyarországi értelemben a legalacsonyabb és legdurvább foglalkozást jelentette, különö­sen a kisebb falvakban. A falu úgyszólván legutolsó embere volt a sintér, legalább is annak tartották. Tehát ha a régi Ma­gyarországról beszélünk, akkor csakis igy lehet értelmezni a sin- téreket. A sintérvitával egyidőben volt aztán a régi Magyarország meglógott vezéreinek s a régeb­bi Horthy lovagoknak a kon­venciója, melyet mint az Ameri­kai Magyar Szövetség konven­ciójának neveztek el. Erre a kon­vencióra inkább ráillett volna a Megszökött Magyar Sintérek konvenciója. Itt gyűltek össze mindazok a meglógott alakok, akikre a sintér elnevezés még a régi értelemben is megtisztelő volna. Ezek között vannak azok, akiknek kezéhez nem kutyavér, hanem a magyar nép ártatlan áldozatainak a vére tapad. Akik Horthy, Hitler. Szálasi alatt a “kényszerítő körülmény” határ sa alatt ölték, gyilkolták és szál­lították a magyar nép ezreit az égető kemencék irányába. Ezek között vannak olyanok, akik szükebb körű társaságban egész nyugodtan hangoztatják felszabadító terveiket. Ezeknek kezdete lenne elsősorban minden életbemaradt zsidó egyszálig va­ló kiirtása odahaza. Ezután jön­ne úgy egysummában százezer munkás és paraszt, akik megta­gadnák az egyházi és a földes­úri birtokok visszaszolgáltatá­sát. Ezeknek a céloknak a meg­szervezésére gyűltek egybe, melyhez sajnos megnyerték a WASHINGTON — Az elnök- választások idején, 1948 május első napján Glen Taylor szená­tor (D. Idaho), aki akkor Henry Wallace mellett az alelnöki tisztségre pályázott, Birming­ham (Alabama) városban a vá­lasztási gyűlésre a négerek szá­mára fentartott ajtón akart be­menni. egy rendőr útját állta és erőszakkal megakadály ózta, maid letartóztatta a szenátort, akit a bíróság 50 dollár pénzbír­ságra és 180 napi börtönbünte­tésre ítélt. Taylor természetesen megfellebbezte ezen Ítéletet, amely most minden közbeeső fó­rumot megjárt' mig feljutott az Egyesült Államok legfőbb bíró­ságához is. A Supreme Court visszautasitotta az ügy tárgya­lását, ami azt jelenti, hogy az alsóbbfoku bíróság Ítélete jog­erős lett s Alabama kéri Idaho államot, hogy szolgáltassa ki a szenátort, hogy az ítéletet vég­rehajthassák rajta. CHURCHILL KITÜNTETÉST KAPOTT KOPENHÁGA — Fridrick dán király Winston Churchill volt angol miniszterelnököt az “Elefántrend lovagjává” nevez­te ki. Ez a legislegnagyobb ki­tüntetés, amit Dániában bárki­nek is adhatnak. Ennek a lovagrendnek a jel­vénye a gyémántokkal kirakott kis fehér elefánt, amit csak rendkívül nagy szolgálatokért hideg és meleg háborús hangu­lat kapcsán a jobbsorsra érde­mes amerikai magyarság egyré- szét is. Ők most úgy kiabálnak, mintha az egész amerikai kor­mány a zsebükben volna, pedig csak cirka heti 75 dollár judás pénzt kapnak tőlük, a verejtéke- sen dolgozó adófizetők pénzéből. Az igaz, hogy ez sem megve­tendő összeg, különösen ha visz- szagondolunk a mi zöld korunk­ra, amikor néhány dollárért he­tenként kezdtük itteni elhelyez­kedésünket, a bányák, öntödék és gyárak bűzös levegőjében ro­botolva. Ezek a menekült urak, nem tudják hol töltsék napi sé­táikat, részükre csak annyi a munka, hogy fölnyitják a levél- szekrényt és kiveszik belőle Unc­le Sam checkjét. De ezt a mun­kát aztán oly előszeretettel vég­zik, hogy ha még úgy is volna, hogy álmuk valóra válna és visz- szamehetnének Magyarország­ba, ők lennének az utolsók, akik ilyesmire gondolnának. Azok a régi amerikás magya­rok, akik tovább látnak az or­ruknál, jól tudják, hogy kikkel állnak szembe, amikor a Magyar Szövetségről van szó és ha ta­lán mondhatjuk a megtévesztett egyénekre, hogy tisztelet a ki­vételnek, ugyanakkor figyel­meztetjük őket, hogy véreskezü nyilasok vannak körükben, akik­től jobban tennék ha tisztes tá­volságban tartanák magukat. Ahogyan Truman elnök Lewis- re mondta, mi a Magyar Szövet­ség vezéreire mondjuk, még ar­ra sem méltók, hogy sintérek legyenek Magyarországon. adnak. így például ezt a kitün­tetést kapta meg az angol Phi­lip herceg, Erzsébet trónörö­kösnő férje is, amikor sikeresen közreműködött abban, hogy a trónörökösnőnek gyermeke le­gyen. A királyi családoknak tett szolgálatokat a dán udvar szá- montartja s egy-egy gyémántos elefánttal jutalmazza. EZ MÁR NAGY BAJ WASHINGTON, D.C. — Szá­mos olyan állam és város, ahol lokális törvényeket is hoztak a kommunisták kötelező jelentke­zésére, a szövetségi titkosren­dőrség (FBI) kérte a kommu­nisták névjegyzékét, hogy letar­tóztassák azokat, akik nem re­gisztrálnak. J. Edgar Hoover, az FBI feje azonban megtagadta a lista kiadását azon megindoko­lással, hogy a kommunisták kö­zött sok FBI ügynök van s azoknak neveit kihagyják, ak­kor ezzel elárulnák a kilétüket, ha pedig beveszik őket a lajst­romba, akkor a helyihatóságok az FBI ügynököket is elfognák, vallatnák, sőt esetleg meg is kí­noznák őket. LÁZADÓ NÉMET MINISZTER BONN, Németországból jelen­tik, hogy a belügyminiszter »te­hát nagyon fontos egyén, Gus­tav Heinemann lemondott, mert nem akarja addig megengedni a német fiuk mundérba bújtatá­sát, amig Németországnak visz- sza nem adják a szabadságát. Ezen nagyon fontos cseleke-1 detet a következő kiszépitett formában magyarázta meg: “Az én véleményem szerint nem a mi felelőségünk felajánlani katonai segítséget, amig teljes önkormányzatot nem adnak Nyugat-Németországnak. Csak akkor lehetne olyan határozatot hozni.” Ezzel kapcsolatosan az egye­temeken tanuló fiatalságot is leszavaztatták, a hadiszolgálat­ra vonatkozólag, akik 80 száza­lékban amellett szavaztak, hogy nem akarnak katonáskodni. Ha­nem békét, kenyeret, biztonsá­got akarnak. Minden jel arra vall, hogy nem igen sikerül a német népet felhasználni egy újabb tömeggyilkolásra, hábo­rúra. Nekik elég volt kétszer . . reméljük. STATEMENT OF THE OWNER­SHIP, MANAGEMENT AND CIR­CULATION, REQUIRED BY THE ACTS OF CONGRESS OF AUGUST 24, 1912 AS AMENDED BY THE ACTS OF MARCH 3, 1933 AND JULY 2, 1946 (Title 39, United Sta­tes Code, Section 233) Of Bérmunkás, published weekly, at Cleveland, Ohio for 1950. 1. The names and addresses of the publisher, editor, managing editor and business managers are: Publisher Bérmunkás Press Commit­tee, 8618 Buckeye Road, Cleveland, O. Editor Joseph H. Geréb, 8618 Buc­keye Rd., Cleveland, Ohio, Managing Editor Louis Lefkovits, 8618 Bucke­ye Road. Business Manager Louis Lefkovits, 8618 Buckeye Road. 2. That the owner is: (if owned by a corporation, its name and ad­dress must be stated and also im­mediately thereunder the names and addresses of stockholders owning or holding one per cent or more of total amount of stock. If not owned by a corporation, the names and ad­dresses of the individual owners must be given. If owned by a firm, company, or other unincorporated concern, its name and address, as well as those of each individual member must be given.) Bérmunkás Press Committee. 8618 Buckeye Rd., Cleveland, O. Louis Lefkovits sec’y.-Treas., 8618 Buc­keye Road, Cleveland, O. 3. Tne known bond.h o lders mortgagees, and other security hold­ers owning or holding 1 per cent or more of total amount of bonds, mort­gages, or other securities are: (If there are none, so state.) None. 4. Paragraphs 2 and 3 include, in cases where the stockholder or sec­urity holder appears upon the books of the company as trustee or in any other fiduciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee is acting; also the sta­tements in the two paragraphs show the affiant’s full knowledge and be­lief as to the circumstances and con­ditions under which stockholders and security holders who do not appear upon the books of the company as trustees, hold stock and securities in a capacity other than that of a bona fide owner. 5. The average number of copies of each issue of this publica­tion sold or distributed, through the mails or otherwise, to paid subscrib­ers during the twelve months pre- ciding the date shown above is 2,450. Louis Lefkovits, business manager. Sworn to and subscribed before me this 30th day of Sept. 1950. David Lowy Notary Public (My commission expires March 23, 1951.) TAYLOR SZENÁTORT BÖR­TÖNBE TESZIK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom