Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-10-14 / 1651. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. október 14. TÁRCA Az öreg Gvadányi Irta: SZALATNAI REZSŐ Múltkor az Irodalomtörténeti Társaságban a régi magyar iro­dalom átértékeléséről vitatkoz­tak. Ahogy sorra vették a régi írókat, valaki megbökte a Gva- dányi nevét is; csúfosat mon­dott róla. De tüstént felpattant egy másik Írástudó, aki az iro­dalmi realizmus nevében meg­védte Gvadányi Józsefet, őszin­tén, szinte tüzbe ment volna ér­te. Földessy Gyula az elnöki székből bátorította: Igaz, igaz, Petőfi is azért szerette Gvadá- nyit! Miért szerette? Mert egy­szerű és igaz szavakkal irt a va­lóságról, s gondos magyar szók­kal. Én elmerengtem a Gvadányi- név emlegetése alatt s a pesti muzeum-köruti teremből, ahol egyetemi hallgatók, tanárok, írástudók hallgattak és beszél­gettek, hirtelen és élesen Szakol- cára gondoltam, fent, északon, a Morva partján töppedő sajá­tos kisvárosra, ahol Gvadányi minden müvét irta és ahol meg­halt. “E házban lakott gróf Gvadányi József magyar lovas­generális és koszorús költőnk . . olvastuk, mint kis gimnazisták, a szakolcai főtéren az érdekes, sárga, ódon ház falán a már­ványtábla feliratát. A főtér leg­szebb háza volt a nyugalmazott tábornoké. Szembe volt a jezsui­ták temploma, előtte mindenütt macskakövek és tömör, meg­bonthatatlan csend. A Gvadányi-kuria folyosója szép lapos kövekkel és piros tég­lával volt kirakva, úgyhogy kel­lemes hűvösség áradt szét ot­tan. Az emeletes ház lépcsőin kényelmesen jártunk fel és alá, mig be nem költözködött a ház­ba a felső leányiskola. Azontúl a szemben lévő gimnázium ab­lakaiból lestük a lányokat, akik a tízperces szünetben mindig kellő számban helyezkedtek el az ablakokban. A Gvadányi-há- zat a gimnázium ablakaiból más valaki is nézte még rajtunk kí­vül. A tanári szobából Juhász Gyula merengett át a száz évvel előtte járt költőn. Juhász Gyu­la soká nézegette a címert, ott a Gvadányi-ház homlokzatán, a háromszögbe összeállított kar­dokat és puskákat s közöttük a rózsát fogó néger fiút a sassal. Soká nézegette ezt és a régi köl­tő derűs, bajszos arcmását a falon, mig leírta ezt a nevezetes egyszerűséget Szako Icáról: “Gvadányi képe fáj.” Más isko­láknak egy költő se jut, a sza­kolcai diákoknak akkortájt egy­szerre két géniuszuk is volt: a régi falakról mosolygó Gvadá­nyi József és az eleven borongó Juhász Gyula. Száz évvel Juhász Gyula Sza- kolcára érkezte előtt Gvadányi József már néhány éve a sir- ban pihent. Nem Szakolcán, ha­nem a jó messzire eső Rohón, egy pöttöm faluban. Szakolca és Szenic között. Ott feküdt a ka­tolikus templom kriptájában. Első felesége Horeczky Francis­ka, mellé temettette magát. Mily különös ösvényei van­nak ez egyéni sorsnak. Harminc- nyol éven át huszártiszt volt Gvadányi. Borsodbaíi született egy Itáliából ide sodródott ka­tonatiszt utódaként végigjárta egész Magyarországot, fiatal volt a Mária Terézia-korban, résztvett Hadik András hires berlini bravúrjában is. Büszke volt ő arra, hogy megsaroltá a németeket, hisz éppen őket sze­rette a legkevésbbé, 1783 tava­szán költözködött Szakolcára. Hatvankétéves korában szegre akasztotta a kardokat, polcra tette pisztolyait és meghegyez­te a ludtollat. Mások akkor hagyják abba a munkát, Gvadá­nyi most kezdte meg. Úgy lát­szik, roppant erők hullámoztak benne, hogy e kései korban még hivatást váltott. Eddig Marsnak szolgált, ezentúl Apollót állítot­ta maga elé. S a homokos szőlő­hegyek közt, ahol jó napsuga­ras nyáron tüzes veresbor te­rem s a parázsonforgó körtefa­bunkón remek kürtöskalácsot sütnek, a soktornyu és harang- zugásos városkában, ahová időn­ként betörnek az északi morva szelek s végigsepemek a szőke tájon, élt s énekelt az ocsúdó nemzetnek a nyugalmazott ge­nerális. 1787-ben jelent meg Gvadá­nyi első munkája, a Pöstényi tö­rődés. Tizennyolc éve volt még hátra a haláláig. Sietnie kellett. Úgy dolgozott, hogy irama di­cséretére válna bárkinek. Csak a halál ütötte ki kezéből a tol­lat. Már a Pöstényi fürödés, amely névtelenül jelent meg, mutatja Gvadányi beállítottsá­gát. A sokat tapasztalt, világlá­tott ember józan realizmusa ez, csupa közvetlenség és derű, csu­pa néppel vállalt s népi észjá­rásra valló szemlélet. Petőfi azt irta Gvadányiról, hogy neki lel­ki gyönyörűség az olvasása. Arany János a legszebb jelzővel méltatta a Gvadányi valóság­rajzát. Arany állította be Gva­dányi két hires népi figuráját, a Peleskei nótáriust és Rontó Pált “a magyar nép előtt ismert ala­kok” közé, akik már a nemzeti monda hagyományait jelentik és képviselik. Ma ez a realizmus, az öreg Gvadányi friss, eleven, közvetlen látásmódja fölöttébb becses nekünk, akik e valóság­szemléletet tartjuk a magyar irodalom forrásának. A Pöstényi förödés pajzán- hangú, naturalista elbeszélő köl­temény egy pöstyéni nyárról. Móricz Zsigmond se irta volna meg másként ezt a történetet. Gvadányi egyedül állott e fel­fogással? Nem. Tudjuk, hogy a magyar irodalom néhány kép­viselőjével élénk levelezésben ál­lott, megvallotta felfogását és kicserélte Velük a gondolatait. Kazinczyékkal szembefordult, Kazinczy természetesen nem is szerette Gvadányit, pórias volt neki a szakolcai költő, aki ki- gunyolta a németeket, az oszt­rák származású “nájmódit”, a bajusztalan arcot, de a csavaros finomkodó, magyartalan mon­datokat is, amelyek a német mondat- és szófüzés j árszalag­ján mertek csak létezni. Gvadá­nyi a nép hangján szólalt megt világosan, egyszerűen és találó­an. Nézzük csak az igéit, milyen eleven minden mondata! Petőfi csalhatatlanul tudta, kit dicsért meg, s Arany megvesztegethe­tetlen szeme is pontosan hatá­rozott, midőn Gvadányit kiemel­te. Kétszáz évvel ezelőtt kevés le­írást találunk hazai tájról, em­berekről, dolgokról. Csokonai­nak vannak Olyan hü leírásai, s aztán Petőfiig, Aranyig senki­nek se, mint ennek az öreg bor­ivó, pipázó, morva urakkal va­dászó szakolcai földesurnak. A Dunáról, a tiszai halászatról, a felvidéki vadászatokról époly mesteri leírásokat találunk Gva- dányinál, mint amilyen kitűnő és szatirikus rajzokat kéázitett az 1791-i országgyűlésről, a Po­zsonyba sereglett honatyákról és kíséretükről. Néha az az érzé­sünk, mintha Mikszáth gúnyos karcolatait olvasnék. A pozso­nyi király-koronázásról a bécsi utcákról, á budai polgárokról, a vidéki emberekről cáfolhatatlan és eredeti képeket festett. Jelzői találóak és elevenek, nem má­soktól vette, életszemléletéből fakadtak. Biztos természet-is­merete s ember-ismerete volt. Amit kora a franciák révén A Nyákladházai nagyforgal- mu közúti hidat, melyet annak­idején a fasizták felrobbantot­tak, a népi demokrácia újjáépí­tette és még ebben az évben át­adják a forgalomnak. A Komlói bányászoknak 70 uj lakás adott át az Építésügyi Mi­nisztérium. Még ebben az évben további 158 korszerű, összkom­fortos lakás épül fel a komlói bánya dolgozói részére, a jövő év elejére pedig további 168 uj lakásba költözhetnek be a bá­nyászcsaládok. Esztergom megyében Bakony- szombathelyen alakult uj ter­melőszövetkezeti csoport. Kesz- tölcön újabb 11 család lépett a “Jó szerencsét” termelőszövet­kezeti csoportba. Máriahalmon 37 családdal alakult uj termelő- szövetkezet. A koppánymonosto- ri termelőszövetkezeti csoport tagjainak eredményes felvilágo­sító munkája nyomán az egész falu csatlakozott a nagyüzemi gazdálkodáshoz, ötvenre növe­kedett a tarjáni “Haladó” ter­melőszövetkezeti csoport taglét­száma is. Az Üllői “H. Kovács János” termelőszövetkezetnek, melyet a múlt évben Kanadából vissza­tért magyarok szerveztek meg, kitűnő gabonatermése volt. Jó jövedelmet biztosított a szövet­kezett részére a kerti vetemé- nyek, dinnye, paradicsom, stb. termesztése. Állattenyésztésük is állandóan fejlődik. A legutób­bi hetekben a malacszaporulat meghaladta a 150-et. Volt olyan koca, amelyik 17 malacot fialt. Heves megyében az ivádi “Dó­zsa” termelőszövetkezeti cso­portba 11 család lépett be. A verpeléti termelőcsoporthoz töb­bek között csatlakozott a falu egyik legjobb gazdája, Habodás Mihály középparaszt. A tiszaná- nai Vörös Csillag csoport taglét­száma 96 családra, földterülete pedig 1010 holdra növekedett. A Diósgyőri kohászati üze­mekben ebben az évben 210 mil­lió forintot fordítanak a gyár fejlesztésére. A fontosabb beru­házások a következők: az acél­öntődé eddig négy uj csarnok­mint a legkorszerűbbet össze­gyűjtött, Gvadányi mind ismer­te és olvasta. Ez a konzervatív s királyhü huszártiszt titokban, környezetének nem szólva, meg­szerezte és" elolvasta a francia újdonságokat. Képzeljük el, mint olvassa a forró és forrongó mondatokat, haditörténelmi és általános tör­téneti müveket s azonnyomban átírja magyarra, hogy ez is meg­legyen nekünk. Hogy tudjunk gyorsan és fürgén tájékozódni, ne maradjunk el, mert életünk erejének, a népből jövő és a nép­pel élő erőnek erre az ojtásra szüksége van. Leszekerezett a Morva kedves völgyében Po­zsonyba, ott tárgyalt nyomdá­szokkal és politikusokkal, körül­nézett az országos folyó part­ján s visszament a szakolcai ha­rangokhoz a csendbe, a zamatos veresbor mellé. Tisztelettel gon­dolunk rá, az öregre, aki bölcs volt és igazat irt, józanul, őszin­tén, derűs életszemlélettel, aho­gyan ma is illik. kai bővült és most két újabb csarnok építkezése folyik. A dolgozók egészségvédelmére a műhelyben bevezetik a központi fűtést. Különböző korszerűsíté­si berendezéseket kapnak, ösz- szesen 15.5 millió forintot fordí­tanak az acélöntődé fejlesztésé­re. Az üzemfenntartás 10 millió forint értékben kap uj gépeket és épületeket. Tompa községben két uj ter­melőcsoport alakult. Az uj cso­portok megalakulását kitartó felvilágosító munkával nagyban elősegítették a tompái gépállo­más dolgozói. A Majsi “Táncsics” termelő­csoport kiváló terméseredmé­nyeiről hires. A csoport két hold uborkája 35 ezer forintot jöve­delmezett. Bácsbokod községben három termelőcsoport egyesült. Az uj csoportban most 137 család 178 tagja gazdálkodik 1145 holdon. Szentlőrinckátát a Zagyva fo­lyó szeli ketté. Ezen folyón aze­lőtt egy rozoga fahid vezetett keresztül, most pedig gyönyörű uj betonhidat épit a falunak a népi demokrácia. A régi, rossz, kátyus ut helyébe kőutat kap­tak. A Diósgyőri Vasgyárban óvo­dát létesítettek. Az óvodát 120 gyermek részére rendezték be. A napközi otthont 160 dol­gozó gyermeke látogatja állan­dóan. A gyermekek a napközi­otthonban teljes ellátást kap­nak. Hajdú megyében a komádi ál­lami gazdaságban már befejez­ték a rizs aratását. Teljes ütem­ben folyik a cséplés. Az lecsé­pelt rizst azonnal a hántoló ma­lomba szállították. Gőrött több irodaházat építe­nek az ötéves terv során. A Mun- kácsy-utca és a Sztalin-ut sar­kán rövidesen be is fejezik az el­sőt. A Nemzeti Bank volt épüle­tét is átalakították irodaházzá. Ezekben az épületekben olyan irodákat helyeznek majd el, me­lyek eddig lakóházakban mű­ködtek. Az igy felszabaduló la- kásoban sok család kap majd uj otthont. Rövid hírek az épülő Magyarországból-----i------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom