Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-08 / 1638. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ...........................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés külföldre vagy K Subscription Rates: One Year ..........................$2.00 Six Months ....... 1.00 Single Copy ...................... 5c Bundle Orders ................. 3c ba egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Szabadság ünnepén Amerika népe e hét keddjén ünnepelte függetlenségének százhetven-negyedik évfordulóját. Egy és háromnegyed századdal ezelőtt az amerikai nép vezetői úgy találták, hogy meg kell szakita- niok az anyaországgal, — Angliával való politikai kapcsolatukat s forradalmi háború utján kivívták függetlenségüket. Az 177fiba n közzétett Függetlenségi Nyilatkozatban (Declaration of Independence) azzal indokolták meg az anyaországtól való elszakadást, hogy olyan kormányt akarnak, amely a néptől nyeri a hatalmát és amely lehetővé teszi az élethez, a szabadsághoz, és a boldogság kereséséhez való jogokat. Azóta ezen évfordulón, julius 4-én (Fourth of July), a hazafias szónokok ezrei mondják el, hogy milyen szabadságszerető emberek voltak az Egyesült Államok megalapítói és milyen előrelátó képességgel szerkesztették meg az alkotmányt úgy, hogy itt a nép által kiválasztott kormány a népért kormányozzon. A Fourth of July szónokok szerint ennek az alkotmánynak tudható be, hogy az Egyesült Államok a világ leghatalmasabb állama lett, hogy a népesség itt érte el a legmagasabb életszínvonalat, hogy itt találjuk meg a legmesszebb terjedő személyes szabadságot; hogy itt vannak a legnagyobb tudósok és a legkiválóbb öklöző bajnokok; a legnagyobb unionok, a legnagyobb bankok és a legjobb, vasutak és igy tovább és tovább; és ha mindezzel nem vagy megelégedve, akkor menj vissza oda, ahonnan jöttél. Igen, igy beszélnek, mert a forradalmat az egyik népréteg kisajátította. Az amerikai forradalom, majd a pár évvel később készített alkotmány legalizálta azt a termelő rendszert, amelyben egyik ember megvásárolhatja embertársai képességét és munkaerejét, aminek felhasználásával árut termeltet, amit aztán drágábban ád el, mint neki került, vagyis nyereséget kap az ily termelésnél. Idővel a profitélvezők rendkívül kedvező helyzetbe kerültek s részben személyesen, részben pedig felfogadott bérenceik utján türelmetlenül támadják mindazokat, akik a szolgalelkü, meghunyászkodó dicséret helyett kritikus szemmel vizsgálják a jelenlegi eseményeket és állapotokat. Pedig ezen év Fourth of July-ján valóban nagyon üres frázisokká lettek a szabadságról szóló nagyhangú szólamok. Mi, akik a politikai pártokon felülállva szemléljük és analizáljuk a napi eseményeket, szívfacsaró érzéssel látjuk, hogy ez év Fourth of July- ja egész sereg politikai foglyot talált az Egyesült Államok börtöneiben. POLITIKAI FOGLYOKAT, akiknek egyetlen bünük az, hogy ragaszkodtak az alkotmánybiztositotta szabadságjogaikhoz. Börtönök vasrácsai mögött ünnepelte a szabadság ünnepét azon 11 ember, aki évekkel ezelőtt bizottságot alakított a spanyol fasiz- ta diktátor, Franco üldözöttjeinek támogatására. És börtönbe kerültek a hollywoodi irók, akik úgy gondolták, hogy az alkotmány értelmében senkinek sincs köze ahoz, hogy ők milyen politikai pártnak a hívei. De börtönben vannak és a deportálásra készítik elő azon union szervezőket, akik a profitot veszélyeztető union aktivitást végeztek. És az ily börtönlakók, vagyis a POLITIKAI FOGLYOK SZÁMA EGYRE SZAPORODIK. Mi nagyon szomorú szívvel néztük ezt mindig, de különösen Fourth of July napján. Minket nem elégít ki az az érv, “hogy ez igy van a vasfüggöny országokban is”. Ha ott úgyis van, az még nem ok arra, hogy itt is úgy legyen. Hiszen a Fourth of July szónokoknak éppen az a főérvük, hogy a diktatórikus államokban nincs semmi személyes szabadság, de ha a börtöneink, tovább is igy telnek meg politikai foglyokkal, joggal kérdezhetjük: hát itt a demokráciában talán van? Tudjuk jól, hogy a profitélvezők és bérenceik már ezért a kérdésért is nekünk ugranak: “Hogy mertek ilyet kérdezni ? És miért ócsároljátok ti mindig Amerikát? Miért nem dicséritek, mint a lojális hazafiaktól elvárnánk?” Ilyesmit kiáltanak felénk, mihelyt rámutatunk valami olyan hiányosságra, ami a profit-rendszer hibáit tárja fel. Erre a százszor meg százszor feltett kérdésre a valászunk ez: Először is mi adunk elismerést akkor és ott, ahol elismerésnek helye van. De nem csináljuk ezt sem az elfogult hazafiak imelyitő módján, sem a csaló álhazafiak mintájára, akik a fényképész riporter részére leborulnak és megcsókolják Amerika földjét, vagy adják le a más országokat és népeket gyalázó nyilatkozataikat s ugyanakkor papagály mód jára magasztalják Amerikát. Mi is elismerjük a magas életszínvonalat, de ugyanakkor figyelmeztetjük Amerika népét, hogy ez a magas életszínvonal még nem általános, abban nincs része a déli részes-farmeroknak, sem a színes népek óriási többségének. Sőt a bevándorlók tekintélyes része is messze alatta marad annak a magas életstandardnak. Hej de nagyon sok milliót tesz ki azoknak a száma, akiknek az életszínvonalát még nagyon sokkal kellene emelni! De hogyan állunk magával az életbiztonsággal? Tudjuk, hogy a mai technikai fejlettségnél többé nincs szükség öreg munkásra. Milyen életstandard vár a munkából kiesett, kiöregedett munkások millióira? És nincs-é elég javítani való az iskoláztatás terén is? A magasabb iskolák nagyon költségesek, szegény munkások gyermekei még mindig csak a véletlen folytán kerülhetnek oda. De azonkívül a főiskolák teljesen a profitélvezők kezeiben vannak, — privát intézmények, amelyekben népellenes szellemben oktatják a tanulókat. Ugy-e van elég javítani való. Pedig jelenlegi rendszerünk hibáinak csak egy picike kis részét soroltuk fel. Mi, akik jól látjuk ezen hibákat, tudjuk azt is, hogy az amerikai sajtó 99 százaléka behunyja á szemét ezen hibák előtt, égre-földre dicséri a mai állapotokat. Nem-e helyénvaló tehát, hogy a nagyon is kisebbséget képező munkás lapok ezen hibák leleplezésére fektessék a fősulyt. Sajnos, de tény, hogy minden száz újság közül legfeljebb egy független annyira, hogy ezen hibákra rá mer mutatni. A profithiénák és a bigot hazafiak még ezt sem akarják tűrni, szeretnének kivégezni minden munkás újságot, szeretnének letörni minden kritikát. A jelenlegi hidegháború lehetővé tette, hogy szóhozjutot- tak nagy legények lettek. (Vagy talán éppen azért csinálták a hidegháborút?) Meg akarnak félemliteni mindenkit, aki nem áll közéjük álhazafias jelszavaik hangoztatására. Azért van ma annyi lakója Amerikai politikai börtöneinek. És Fourth of July napján, amikor a rádióból az álhazafias frázisok özöne zug felénk, mi arra gondolunk, hogy lesz még idő s reméljük nem sokára, amikor Amerika népe magához tér, felocsúdik a mai nemtörődömségéből, újra visszaállítja a most csak elméletben ismert szabadságjogokat és mély szégyennel fog visszagondolni arra a korszakra, amikor POLITIKÁI FOGLYOKKAL töltötte meg börtöneit. PORUK A PÉKMESTEREKET LOS ANGELES, Cal. — A Los Angeles és környéki pékek sztrájkjának egy érdekes mellékterméke az a pör, amit az AFL-hez tartozó Teamsters Unióig helyi szervezet, Local 276 indított a “Baking Industry Council” nevű munkáltató szövetsége ellen. A kocsisok négy millió dollár kártérítést követelnek a pékmesterektől. Erre a pörre az adott okot, hogy az a 20 nagy pék-vállalat, amely kizárta a sütő munkasokat, letette a kocsisokat is. Igen ám, de a kocsisok szervezetével több évre terjedő “no strike and no lockout” szerződése volt a munkáltató szövetségnek. így a kocsisok nem törődnek azzal, hogy a pékek sztrájkolnak-e vagy sem, ők hajlandók megtenni a napi útjukat üres kocsikkal is, tehát követelik a fizetéseiket. Ezért egy millió dollárt követelnek az elmaradt fizetésekre és 3 millió dollár büntetést kérnek a kontrakt megszegéséért. Ez a pör egyben azt is jelenti, hogy a kocsisok szervezet hajlandó kihordani az árut akkor is, ha azt sztrájktörők készítik. Náluk a kontrakt a fontos s ebben a szerződésben lekötötték magukat úgy, hogy figyelmen kívül hagynak minden más munkásszervezet megmozdulását. ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk \agy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra ! kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a I bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer bezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
