Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-10-07 / 1650. szám

1950. október 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI MAGYAROK AMERIKÁBAN A második világháború végé­ig csak nagy elvétve jött egy- egy magyar bevándorló. A be­vándorlási törvények megszorí­tása oly alacsonyan állapította meg Magyarország kvótáját, hogy csak itt-ott találkoztunk egy-egy uj bevándorlóval. A helyzet nagyjában ugyan ez volt minden más nemzetiségi cso­portnál. . A második világháború után, nagyon sok magyar került kül­földre. Egyrészt Hitler-Horthy- Szálasí tömeggyilkosságtól meg­menekült zsidók, kiket a néme­teket leverő hadseregek mentet­tek meg a biztos pusztulástól és nem tudtak a még fenálló hadi­helyzet miatt visszamenni Ma­gyarországba, vagy pedig nem is akartak visszamenni oda, ahol a hozzátartozóikat megölték, őket pedig megkinozták és kiraboltak. Ezek az utóbbiak Palesztinába, vagy Amerikába óhajtottak kivándorolni. A másik csoport, amely ennél tekintélyesebb tömegű volt, az abból a társaságból került ki, amely a szörnyű háború idején elkövetett bűnei miatt, rettegve hagyta el a hazáját. Ezeknek egy része, amely orosz vagy amerikai zónába me­nekült, ott lett fogva és felelő­ségre vonás céljából hazájuk hatóságainak lettek átadva, akik azután el is vették méltó büntetésüket. Az angol vagy francia zónába menekült gyilko­sokból már nagyon kevés került az illetékes bíróság elé, mert ott a hadvezetőség már számolt az­zal a lehetőséggel, hogy ezekre a bitangokra még szüksége le­het. Végül a legnagyobb csoportot azok alkották, kiket erőszakkal telepítettek ki a visszavonuló nyilasok, vagy pedig a rémhí­rektől megriadva futottak el a háborús területről a visszavonu­ló hadsereggel. A HIDEG HÁBORÚ A volt szövetségesek között felmerülő ellentétek mindjobban kiéleződtek, a felszabadult kö­zép európai területeken a kapi­talista uralom teljesen összeom­lott és természetesen az addig legnagyobb elnyomatásban élő munkás és paraszt osztály is részt kért a hatalomból és ott, ahol az orosz hadsereg volt a felszabadító, ott a baloldali mun­kásosztály nem volt hajlandó arra, hogy a lerombolt országot a kapitalisták részére építse fel, hogy a földet a népnyuzó földes­urak kezébe adja vissza. Föld­osztás, a nagyüzemek lefoglalá­sa, államosítás következett be, amely kiélezte az ellentéteket a dolgozók és a kapitalista elemek között, amely ellentétek követ­keztében, ahol a dolgozók bizo­nyultak erősebbnek, ott ők vet­ték át az irányítást, mig ahol a kapitalista sector a szociálde­mokraták segítségével elég erős­nek bizonyult, ott újra a régi gárda ült a hatalomba. Az előbbiek, köztük Magyar- ország is, megalkották a Népi Demokratikus Köztársaságokat, amelyekben teljesen a dolgozók kezébe került a hatalom és a termelés, teljesen felszámolva a kapitalista termelési rendszert, a szocialista társadalmi rend felépítéséhez fogtak hozzá. Úgy az egyik, mint a másik sectorban, ez az eltolódás na­gyobb harcok nélkül, csupán az erőviszonyok alapján történt meg. A Népi Demokráciákban a felszabadító szovjet hadsereg jelenléte, mig a kapitalista rend­szerű országokban az amerikai- angol-francia hadsereg jelenléte és az amerikai pénz — Marshall terv — volt befolyással az áta­lakulásra. A két termelési rendszernek ez a kialakulása váltotta ki a “hideg háborút” a kapitalista rendszer gazdasági erővel kíván­ta megfojtani a fiatal, gazdasá­gilag leromlott Népi Demokrá­ciákat, viszont a kapitalista rendszert újjáépíteni óhajtó frania, olasz stb. országokban a feltörekvő munkásosztály az akadálya a rendszer újjáépíté­sének. MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONT Ezek az ellentétek és az ame­rikai politikának Roosevelt utá­ni mindinkább a reakciós irány­ba való eltolódása, megváltoz­tatta a tegnapi ellenséggel szem­beni állásfoglalást, a győztes nyugati hatalmak, a gyűlölt, megvetett náci-nyilas ellenséget a keblére ölelte és igyekeztek ezeket a szökevényeket, áruló­kat, kik erkölcsi szempontból a legmélyebbre sülyedtek, saját céljaikra felhasználni. Eleinte csak egy ellenkor­mányra valót szedtek össze min­den nemzetiségből, kiket kor­mány pénzen szállítottak ide és helyeztek állami fizetési listára, remélve, hogy ezeket a “nemze­ti hősöket” jól fel használhassák hazájuk ellen. Azonban nagyon hamar rájöttek arra, hogy ezek­nek a hazárulóknak a szerepel­tetése értéktelen, ezeket olyan gyűlölet és utálat veszi körül, hogy a szavaikra a nép nem csak, hogy nem lép fel az uj rendszer ellen, hanem szorosabb­ra zárva a sorait, gyorsított ütemben építi a szocialista tár­sadalmi rendszert. A munkásság túl teljesiti a terveket, a parasztság nem csak, hogy teljes erejével dolgozik, hanem mind nagyobb tömegben adja fel az egyéni gazdálkodá­sát és tömörül termelő szövet­kezetekbe, amellyel nem csak a saját életnívóját emeli, hanem nagymértékben a termelést is. De a zsilipek felnyíltak és mindnagyobb tömegben kerül­nek ide azok a múlt társadalmi rendszer haszonélvezői, kik az elmúlt öt évben Európában buj­káltak, vagy a hontalanok tá­borában lézengtek. Mágnások, katonatisztek, csendőrök, szol­gabirák, levitézlet politikusok, egyszóval a Horthy-Szálasi ura­lom parazitái, kik elkerülték a jól megérdemelt börtönt vagy akasztófát. Magyarországnak és a többi Népi Demokráciáknak nem ár­tanak ezzel, csak Amerika részé­re tehertételek, hogy most itt élősködnek, várva azt, hogy mi­kor vonulhatnak be mint hulla­rablók az atombomba által oko­zott romok közé. Kétségtelen, hogy ezek az ele­mek, megerősítették az ameri­kai magyar reakciót, de megu­tált viselkedésükkel, sokkal na­gyobb tömegeket semlegesítet­tek, kik ezideig a reakció irányí­tása alatt állottak. Itt ellenkormányokat és az ellenkormányok ellenkormánya­it alakítgassák, Állásokat oszto­gatnak, kegyelmes ur, tábornok, kapitány, képviselő, stb. urak­nak titulálják egymást, élősköd­nek egy ideig azokon, kiket be­ugrattak, hogy kihozassák, jót- álljanak értük, amig azok meg nem unják s ki nem rúgják őket. Mind lejebb csúsznak és köz­ben szidják, gyalázzák az ameri­kai rendszert, a kormányt, mert csak pár ezret helyezett el állá­sokba és ők itt nyomorognak, sőt uram bocsás, még egyesek dolgoznak is, mint edénymosoga­tók, urasági inasok és szakács­nők és tervezgetik, hogy milyen rettenetes bosszút fognak állni, ha egyszer hazakerülnek, az it­teni “szenvedéseikért”. HARCOLJATOK Az elmúlt háború idején, ami­kor a nácik és szövetségeseik el­len folyt a harc, Himler Márton javasolta, hogy az amerikai ma­gyarság lojalitását igazolja Amerikával szemben, javasolta, hogy gyűjtés utján, amelyet a most ultra-hazafi és demokrata Magyar Szövetség vezetne le, vegyenek Amerika részére egy bombázó repülőgépet. Ezt a ja­vaslatot felháborodva utasítot­ták vissza és Himlert mint áru­lót kezelték, igaz, hogy Himler Márton még ma is a leggyülöl- tebb ember a Magyar Szövetség és a D.P.-k között. Még a mos­tani vörös ellenes szolgálataival sem tudja levezekelni azt, hogy ő volt aki az amerikai zónába szökött Horthy-Szálasi fő-betyá- rokat, Szálasival az élen össze­szedte és visszaküldte Magyar- országra, ahol érdemeik szerint bántak el velük. De visszautasították Takaró református pap azon ajánlatát is, hogy egy vérgyüjtési akciót kezdjenek és Takarót, mert ak­tív náci ellenes volt, üldözték évekig és ki is zárták maguk kö­zül a református papok. Egy másik református papot, a Re­formátus Betegsegélyző szám­vevőjét, mert a fia önként állt be az amerikai hadseregbe, “hitvány hazaárulónak” bélye­gezték. Hazaáruló volt abban az idő­ben mindenki, aki szóval vagy tettel harcolni mert a náci-fasiz- ta-nyilas bitangok ellen. Testvér gyilkosnak bélyegezték őket, mert Horthy-Szálasi Magyaror­szág ellen mertek harcolni. Azóta változtak az idők, amig akkor halálos bűn volt még a véradás is a nyüasok ellen har­coló amerikai katonáknak, ma könyörtelen gyűlöletükben a Magyar Szövetséggel az élen, az egész rothadt reakció papjaival, egyleti basáival és az újonnan jött bandával egyetemben, vére­sen habzó szájjal uszítanak Ma­gyarország népe ellen, háborút, atombombás háborút követel­nek. Persze nem a saját hitvány bőrüket akarják a vásárra vin­ni ezek a kivénhedt, ludtalpu pa­raziták, hanem az amerikai if- jaktól követelik, hogy döntsék romokba Magyarországot, öljék le a magyar nép ifjúságát és százezrével áldozzák fel magu­kat is azért, hogy magyar föl­dön újra az ezerholdasok, gyá­rosok, bankárok, papok uralkod­hassanak. Himler Márton utódja a Bá­nyászlapnál követi az elődje és nagybátyja példáját, játsza az ultra-hazafi amerikait és java­solja, követeli, hogy a koreai hadjárattal kapcsolatban, ezek a hangos száj hősök, akik szem­rebbenés nélkül gyilkolták ha­lomra a fegyvertelen magyar né­pet, — köztük Fay Fischer ur családját is — most mutassák meg a bátorságukat és alakítsa­nak egy önkéntes magyar csa­patot a D.P.-ből, kik Koreába harcolnának Amerika oldalán. De hiába biztatja őket Fay Fischer, ezek a futóbetyárok nem állnak kötélnek. Most nem fegyvertelen, öreg zsidó asszo­nyokkal, gyermekekkel kerülné­nek szembe, hanem katonákkal, kiknek puska van a kezükben és visszalőnek. Nem, ők ebből nem kérnek, őreájuk Európába van szükség, ők ha majd az ameri­kai katona és az atombomba el­pusztította Magyarországot, ak­kor lesz rájuk szükség, “rendet csinálni”, úgy mint Horthy 1919- ben, a már fegyveretelen ma­gyar népet öldösnék rakásra. Megint lengenének a darutollak, lehetne gyilkolni a munkást, parasztot és a még megmaradt zsidót. Minden tisztességes amerikai reméli és hiszi, hogy ezeknek a gyilkosoknak a lázálma soha sem válik valóra, sem az ameri­kai, sem a magyar ifjúság nem fog elpusztulni azért, hogy újra ők rabolhassák a magyar né­pet. Reméljük és hisszük, hogy vé­ge lesz ennek az idegölő, orszá­gokat csődbe vivő hideg hábo­rúnak és a népek békésen élnek egymás mellett és akkor vége- szakad ezeknek az idecsődült paraziták gyöngyéletének is és Amerika népe is levakarja ma­gáról ezeket az élősdieket, kik odáig sülyedtek, hogy saját né­pük, saját hazájuk pusztulásá­ért könyörögnek, nem annyira az istenhez, mint Amerika reak­ciós politikusaihoz. KUTYAJÉLETÜK VAN WASHINGTON — Az India­na államba való Jacobs képvise­lő nem valami sokra értékeli a tisztségét, amit a következő sza­vai bizonyítanak: “A képviselőség nem érdemli meg azt a harcot, amibe kerül. A választásokat megelőzőleg két hónapig úgy harcolunk érte, mint a kutyák, azután meg a képviselőházban marakszunk úgy, mint a kutyák.” Szegény képviselőknek üyen kutyaéletük van!

Next

/
Oldalképek
Tartalom