Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-07 / 1650. szám
MAGYAR NYELVŰ LAP AZ IPARI UNIONIZMUS SZOLGÁLATÁBAN Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act af March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 OCT. 7 Egy sztrájk tanulságai Sokba kériil a háború NO. 1650 SZÁM PAINESVTLLE, OHIO — A Diamond-Alkai munkásai kilencheti sztrájk után, győzelemmel mentek vissza a munkába. A 2600 vegyészeti munkás harca nem egyszerű bérharc, amelyet a munkások vivtak meg a tőkés ellen. Ez a sztrájk sokkal nagyobb jelentőségű annál, hogy a munkások béremelést értek el és hogy rendeződtek a munkaviszonyok és a munkások nyugdijának a kérdése. Ez a győzelmes harc rendkívül sok tanulságot mutat Amerika munkásságának, de különösen az IWW-ba szervezett öntudatos dolgozóinak, kik a közeljövőben referendum szavazással döntenek afelett, hogy a szervezet tisztviselői aláirják-e a Taft-Hartley törvény által megkövetelt nyilatkozatot. Mint már megírtuk, a Paines- ville, Ohioba levő vegyészeti és cement gyár dolgozói a United Mine Workers szervezetbe, a Bányász Unió 50-ik kerületébe vannak beszervezve. Ebbe a kerületbe tartoznak a bányász unióba szervezett nem bánya munkások, köztük a painesvillei Diamond gyár robotosai is. A bányász unió megtagadta a Taft-Hartley törvénynek nem csak a megkövetelt nyilatkozat aláírását, de nem veti alá magát a törvény egyetlen rendelkezésének sem. Ez azt jelenti, hogy semmiféle törvényes kedvezménybe, védelembe nem részesülhet. A bányász unió arra az álláspontra helyezkedett, hogy neki nincs is szüksége ily “védelemre” amelyért el kell adnia a kemény harcok által kivívott jogait, elég erősnek érzi a tagságának szolidaritását, harcikészségét, hogy a követeléseit minden törvényes “védelem” nélkül, sőt a törvény ellenére is kivívja. Hogy erre képes is ez a hatalmas szervezet, azt láttuk a nem régen lefolyt bányász sztrájknál, amelyet eredményesen vívott meg a szervezet. De az első eset volt a painesvillei sztrájk, amikor nem a szénbányászok, hanem egy a szakmán kívüli szervezet vívta meg a harcát a bányász unió égisze alatt, nem csak a nagyon makas munkaadóval, de a szervezetet szétrombolni akaró AFL sztrájktörő bandájával és a Taft-Hartley törvénnyel szemben is. Az IWW 440-es clevelandi cso- portjának megalkuvó, az SLP- ből átjött bürokratája azzal az indokolással indítványozta az IWW forradalmi tradíciójának a feladását, a Taft-Hartley törvény aláírását, hogy ellenkező esetben, nem vehetik igénybe a törvény védelmét, a szervezetbe betörő AFL vagy CIO szervezők ellen. Nem kerülhetnek szavazó listára, ha arról van szó, hogy melyik szervezet képviselje a gyárat, nem vívhatnak bérharcot, stb. stb. A Diamont gyár munkásai megadták a feleletet a 440-es bürokratájának és megmutatták az utat nem csak az IWW, de minden munkásszervezetnek, hogy a szolidaritásra, harcos kitartásra nevelt munkások akaratán megtörik minden tőkés vagy államhatalmi erőszak. Sztrájkba mentek a törvény szabályainak a figyelembe vétel nélkül letörték a tőkések és helyi politikusok “Vissza a munkába” akcióját, csúfosan megverték a betörni készülő AFL kísérleteit, dacára hogy a Labor Board által elrendelt szavazásban a bányász unió nem szerepelhetett. Kilenc heti kemény sztrájk után legyőzték a makacs tőkést, a maguk területén letörték a Taft-Hartley törvényt és visszaverték az AFL sztrájktörő kísérletét, diadalmasan, felemelt fővel mentek vissza a munkába. Amerika szervezett munkásai, nehéz milüókat áldoznak évek óta, hogy megbuktassák a Taft- Hartley törvényt, olyan képviselők választásával, kik majd kiszavazzák ezt a rabszolga törvényt. A munkás dollárját állítsák szembe a tőkés millióival, saját erejük helyett, korrupt politikusokkal akarják megvivatni a harcukat. Ha Amerika munkásságának a szeme és az agya nyitva volna, úgy a Diamond gyár munkásainak győzedelmes harcán keresztül megláthatnák azt, hogy a saját meglevő szervezett erejükkel, ha azt helyesen alkalmazzák, egyetlen megmozdulásukkal megsemmisíthetnék, nem csak a Taft-Hartley törvényt, de minden olyan törvényt, amely a munkásság jogait korlátozza. Sajnos az AFL vagy a CIO-ba szervezett, félrevezetett munkásoktól nem várhatunk olyan helytállást, mint a bányász unió tagjaitól, de reméljük, hogy az IWW hü marad a múltjához és a tagság megtagadja az engedélyt a Taft-Hartley törvény elfogadására. Mert ha a gyárakba megszervezett tagság nem elég öntudatos, hogy a Diamond gyár dolgozói eszközével megvédje a szervezetét és kivívja a követelését, akkor csak tehertétel egy forradalmi szervezetnél az ilyen AZ AMERIKAI KONGRESSZUS HATVAN BILLIÓS KÖLTSÉGVETÉS MEGSZAVAZÁSA UTÁN ZÁRTA BE GYŰLÉSEIT. — HAMINCÖT BILLIÓ MEGY HÁBORÚS CÉLOKRA. WASHINGTON — Az a kongresszus, amelynek tagjai most uj választások elé mennek, két rekordot ért el. Az egyiket a Mundt-Nixon-McCarran “kommunista-kontrol” törvény megszavazásával, amelyhez hasonló félelmetes jogfosztó törvényt itt még soha sem hoztak; a másikat pedig a körülbelül hatvan billiót kitevő költségvetés megszavazásával. *•; Ez a költségvetés 11 billiós- dollárt ad idegen államok felfegyverzésére is. Az eddigi hadsereg fentartása, továbbá repülőgépek vásárlása a hadikiadásokat 35 billióra emelik fel. Ez a másféle kiadásokkal egyetemben ezen pénzügyi és (júliustól junius végéig) az amerikai kormány kiadásait hatvan billió dollárra emelik. Éhez még csak megközelítően magas költségvetése soha nem volt az Egyesült Államoknak, még a háborús években sem. Az egyik idevágó törvény megtiltja az adminisztrációnak azon állam gazdasági támogatását, amely állam hadicélokat szolgáló cikkeket szállít a szovjet befolyás alatt álló országoknak. Ezzel a törvénnyel még erősebben Amerikához vélik kötni a Marshall-terv keretébe foglalt országokat, mert igy nem csak politikai, de a gazdasági irányukat is Amerika szabja meg. A költségvetés 260 millió dollárt ad az Atomenergia Bizottságnak; 598,637,370 dollárt a fontos hadianyagok felhalmozására és 79 millió dollárt a “Voice of America” költségeire. Ez utóbbit nagyon fontos “hadiszervnek tekintik és azért a költségvetését felemelték. Tekintettel arra, hogy a hadikiadások ily nagy összegeket emésztenek fel, az iskolákra csak 47 millió jutott. Hasonlóan a kórházak és egyéb jóléti intézmények költségvetéseit elejteni kellett. Ez a költségvetés követi a Truman elnök által megszabott azon elvet, hogy a háborúra való tekintettel a “nadrág- szijat beljebb kell kapcsolni”, ami közönséges nyelven mondva az életszínvonal ejtését jelenti. HÁBORÚS HISZTÉRIA STOCKHOLM — Az egyik svéd rádió állomáson történelmi programot adtak, amelynek folyamán a leadó ezt mondotta: “A nyugati hatalom hadserege behatolt svéd területre, a svéd csapatok erős ellenállást fejtettek ki, de a túlerő legyőzte őket s nagy veszteséggel visszavonultak. Svédország bizonyára feladja a semlegességét és csatlakozni for Oroszországhoz. Ez történt 1812-ben.” Mielőtt a leadó az utóbbi mondathoz ért, a hallgatók ezrei rohantak az utcára izgatottan kiabálva, mások a rendőrségre vagy az újságokhoz telefonáltak. Órákig tartott a nagy izgatottság, mig a közönség rájött, hogy a napóleoni korszakról van szó. E nagy izgatottság mutatja az európai népek idegeinek túlfeszültségét a háborús hisztéria következtében. tagság, amelyet minden Taft- Hartley törvény védelme dacára is összetörhet a munkaadó, elhódíthat az ellen-szervezet, sőt eladhatják őket a vezetői is annak, aki hajlandó őket megfizetni. Ke. AZ UJ NAGYKÖVET WASHINGTON — President Truman a nyugalomba vonuló L. W. Douglas angolországi nagykövet helyére az American Telephone és Telegraph Co. volt elnökét, Walter S. Giffordot nevezte ki. ' Ebben a kinevezésben az a megemlítésre méltó, hogy Gifford mint a legkegyetlenebb, legerőszakosabb kizsákmányoló munkáltató ismeretes, akinek elnöksége alatt a telephone alkalmazottaknak számos igen éles harcot kellett vívni az emberséges munkabérek és munka- viszonyokért, noha az American Telephone and Telegraph Co. egyike a világ legnagyobb és leggazdagabb korporációknak. Gifford azonban csak arra tőre- kedett, hogy a részvénytulajdonosok nagy osztalékokat kapjanak, amig az alkalmazottakat éhbérekért dolgoztatta. Végre is a munkásoknak sikerült a szervezkedés minden üldöztetés dacára is s számos éles bérharc árán kivívták a jobb munkaviszonyokat. Truman elnök most ezt a szélsőséges kizsákmányolót találta alkalmasnak arra, hogy az angol “labor” kormányhoz küldje nagykövetnek.
