Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-01 / 1637. szám

HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD 'Sw under the Act af March 3, 1879

Azok az el nem idegeníthető jogok

— Gondolatok a Fourth of July ünneplésével kapcsolatban —

Irta: GERÉB JÓZSEF

Az Egyesült Államokat életre- keltő forradalmárok az anyaországtól való elszakadásuk és a gyarmatok függetlenség ének igazolására a Függetlenségi Nyilatkozatban (Declaration of Independence) többek között ezt Írták;

We hold these truth to be self-evident, that all men are created equal, that they are endowed by their Creator with certain unalienable rights, that among these are Life, Liberty and pursuit of Happiness. (Ezen igazságokat magátólértendőknek tartjuk, hogy minden ember egyformának teremtődik, hogy a Teremtőjük felruházza őket bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal, hogy ezek között van az Élet, a Szabadság és a Boldogságra való törekvés.)

Ezt a nagyon hires dokumentumot 1776 julius negyedikén proklamálták, szerzőjének Thomas Jeffersont tartják, aki igen jó ismerője volt a francia encik- lopedistáknak, de különösen Jean Jaques Rousseau Írásainak, aki a “Social Contract” cimü igen nagyhírű munkájában sokat foglalkozik az elidegeníthetetlen jogok kérdésével. Rousseau ezeket természeti jogoknak nevezi, tehát olyan jogok, amiket az ember már születésénél fogva magától a természettől örökölt, ezért születési jogoknak is nevezik. Az ilyen jogoktól — mondta Rouseau és már előtte a nagy gondolkodók egész serege még az ókorban is, az embert nem lehet megfosztani.

Vizsgáljuk meg tehát tüzetesebben, melyek is azok a természeti jogok? Ha csakugyan vannak ilyen jogok, akkor bizonyára azok alapján élt az ősember, a civilizálatlan ember,1 mielőtt emberalkotta törvények léteztek. De a primitív ember törvényei csak a vadon törvényei lehettek; alkalmazása annak a jognak, hogy életed és kényelmed fen- tartására felhasználhatsz mindent, amire kezed ráteheted. Ezt a jogot csak a természet korlátozta. De a civilizált társadalomban emberalkotta törvényekre van szükség az emberek kő* zött egyre komplikáltabbá váló viszonyok rendezésére. Egész bátran kimondhatjuk, hogy manapság a természeti jogokat minden korlátozás nélkül csak a

vadállatok használják. így például a róka habozás nélkül elfogja az útjába került nyulakat s csak akkor marad éhes, ha nem talál prédát. Persze meg kellene kérdeznünk a nyulat, hogy mint vélekedik az ilyen természeti jogokról?

De bármit mondana is a nyúl, a tény az, hogy az emberek nagyon hosszú időn át éltek ezen jogokkal. Először úgy, hogy megragadták azon dolgokat, amiket a természetben már használatra készen találtak, később kultiválták a növényeket, megszelídítették az állatokat s kényszeritették arra, hogy munkát végezzenek számukra. És még később, amikor az ember elérte a civilizációnak azt a fokát, hogy már többet tudott termelni, mint amit azonnal elhasznált, — bizonyára a természeti jogok alapján, — kezdte elrabolni egymás holmiját, majd pedig, amikor rájött, hogy embertársát munkára kényszerítheti, erővel vagy furfanggal tulajdonába vette embertársát is és azon a napon, — ugyancsak a természeti jogok alapján — maga az ember is birtokolható tárggyá lett, éppen olyanná, mint maga a termelvény, amit készített.

Az ilyen rendszerben, — amit általában rabszolgaságnak mondunk, — a tulajdonos birtokolja nem csak a termelőeszközöket és a termelvényeket, amiket ezen eszközökkel készítenek, hanem a munkásokat is, akik ezen eszközökkel dolgoznak. Az emberiség ezer és ezer esztendőn át ilyen termelő rendszerben készítette az élethez szükséges javakat.

Amerikában még ez a rendszer volt az uralkodó 1776-ban, a függetlenség kimondása idején is, de Európában, ahol a termelésben a földmivelő ipar vitte a vezérszerepet, a földhöz való jog minden más jogot eltörpített, de egyben életrehivta azt az uj társadalmi rendszert, amit feudalizmusnak nevezünk. De itt, Amerikában még nemcsak fekete, hanem fehér rabszolgák is voltak. Ez az oka annak, hogy sem a Függetlenségi Nyilatkozatban, sem az Alkotmányban nem Írják körül pontosan az el nem idegeníthető jogokat.

Ebben a nagyon sokat említett mondatban: “All men are created equal” (Minden ember egyformának teremtődik) a

MINDEN szót nem értették valóban mindenkire, hanem csak minden szabad emberre, de nem

a rabszolgákra is. Európában azonban, ahol a feudálizmus már végetvetett a rabszolgaságnak, már 15 évvel később, vagyis 1791-ben a francia alkotmányban, amelyet a nagy forradalom után hoztak, már nagyon tisztán meghatározzák ezen természeti jogokat. Nézzük csak, hogyan:

1. A társadalom célja a közösség java.

2. Kormányokat azért alakítanak, hogy az ember élvezhesse természeti és elveszithetetlen jogait.

3. Ezen jogok az Egyenlőség, Szabadság, Biztonság és a Tulajdonjog.

4. A törvény előtt minden ember egyenlő.

És igy tovább, 35 ilyen paragrafust tartalmaz ez az alkotmány a szabadságjogok részletezésére. Igen érdekes például a 16. pont.

16. Vagyon birtoklására minden polgárnak egyforma jogai vannak; vagyonát tetszése szerint adhatja el, jövedelmével és munkája gyümölcsével tetszése szerint rendelkezik.

De nézzük csak a 18-ik pontot, mert az annak az alkotmánynak a legfontosabb része és véleményem szerint kulcs gyanánt szolgál modern történelmünk megértéséhez.

18. Minden ember eladhatja szolgálatait és idejét, de nem adhatja el önmagát, sem őt más el nem adhatja; személye el nem idegeníthető tulajdon. A törvény nem ismer rabszolgát, hanem csak szerződést, amely megszabja a javadalmazást a munkáltató és azon ember között, aki dolgozik neki.

Európában ez adta meg a halálos döfést nemcsak a rabszolgaságnak, de részben a feudalizmusnak is, mert abban az időben már egy uj termelő rendszer, — a kapitalizmus — vette kezdetét. Ennek a 18-ik pontnak utolsó mondata törvényesíti ezt az uj rendszert. Nézzük csak mégegyszer:

A törvény nem ismer rabszolgát, hanem csak szerződést, amely megszabja a javadalmazást a munkáltató és

azon ember között, aki dolgozik neki.

Ettőlfogva a szerződés (contract) irányította a termelést. Amerikában csak sokkal később, 1865-ben a nagyon véres polgárháború után toldták meg az alkotmányt ilyen értelmezéssel. De igen érdekes dolog, hogy az eredeti francia dokumentum csak az egyes-számot használja: “a szerződés megszabja a javadalmazást a munkáltató és azon ember között, aki dolgozik neki”. Talán akkor még nem gondoltak arra, hogy lesz idő, amikor egy-egy munkáltatónak százak, — sőt ezrek fognak dolgozni. Ez az idő azonban elérkezett s a munkások hamar rájöttek, hogy midőn tudásukat vagy munkájukat egymással versenyezve adják el, a munkáltatóval szemben nagyon kedvezőtlen helyzetbe kerülnek, mert az éhség a munkapiacra kényszeríti őket, ahol a “cut-throat” kompe- tició következtében a béreket leverik. Az eredmény, mint tudjuk, az alacsony életszínvonal és a munkások nagymérvű kizsákmányolása lett.

Ennek ellensúlyozására a munkások unionokba szervezkedtek, hogy kollektiv módon adják el munkaerejüket. Viszont a munkáltatók is megalakították szövetségeiket s jelenleg az Egyesült Államokban a termelés kerekeit ezen két csoport kollektiv egyezkedése alapján kötött szerződések tartják mozgásban. Ezen egyezkedések azonban sokszor nem valami békések, azért az állam törvényeket hoz arra, hogy a termelés ezen két legfontosabb csoportjának a jogait korlátozza. Ezért nevezem én ezt a rendszert korlátolt kapitalizmusnak. Az Egyesült Államokban ma a korlátolt kapitalizmus korát éljük.

De Európában, ahol a kapitalista rendszer nem fejlődött oly gyorsan és nem érte el azt a magas fokot, mint itt, a kontroláló módszereket sem építették ki. Sőt ellenkezőleg, a kelet-európai országokban az állami hatalmat teljesen a kontrakt szentségének védelmébe állították, ami a munkásság egyre fokozottabb kizsákmányolásához vezetett. A munkások tehát hamar rájöttek, hogy a rabszolgaság és a feudálizmus megszüntetésével nyert (Folytatás a 4-ik oldalon)