Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-01 / 1624. szám

Ó UiÜL&i B ü Í4 M ü N K A S 1950. április 1. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL A GÉPÁLLOMÁS KULTÚRÁT VISZ TÖRÖKFÁIRA ' Gyönyörű téli napra virradt a kecskeméti gépállomás. A kul- turcsoport tagjai egyóra tájba gyülekeztek és negyedkettőkor a harminctagu gárdával megin­dult a vontató . . . Törökfán három órára tűzték ki a műsoros ünnepséget, mely­nek keretében a kecskeméti gép­állomás kulturcsoportja mutat­kozik be. Jeges hideg volt, de már jóval a határidő előtt min­den irányból sereglett a tanya népe. Fejkendős parasztasszo­nyok, vidám fiatalok, a termelő­csoportok tagjai mind eljöttek a törökfái iskolába. De megmoz­dult a nép a távoli tanyákon is. Még a Helvéciából 8 kilométer­re fekvő termelőcsoportból is el jöttek vagy huszonhatan. A dalok, szavalatok és egy- felvonásos szinmüvek bemuta­tása lelkes tapsot váltott ki a közönségből. A legnagyobb si­kert a “Megváltoztunk” cimü egyfelvonásos színmű aratta, mely már az uj szocialista em­bertípust mutatta be. A tanya dolgozó népe az elő­adás után — melyet tánc is kö­vetett — kiértékelte a látotta­kat és hallottakat. “Kévéséijük már, hogy csak bizonyos időközönként látogat meg bennünket egy kulturcso- port, bár azért is nagyon hálá­sak vagyunk — jegyezte meg Szabó István. Több kulturális segítségre van szükségünk a jö­vőben és azt hiszem ezzel a ki vánsággal egész Törökfái akara­tát fejezem ki, hiszen úgy isme­rem a falunkat, akár a tenyere­met.” Az eldugott tanyák népe is felismerte már, hogy a kultúra éles fegyver a kezében. ÉVI 250 MILLIÓ FIZETÉS EMELÉS A magyar minisztertanács az elmúlt napokban nagyjelentősé­gű rendeletet bocsátott ki a köz- szolgálati alkalmazottak munka- viszonyára és Illetmény-reform­jára vonatkozólag. A rendelet nem csak fizetésemelést jelent, hanem lebontja azokat a mester­séges korlátokat, melyeket a ré­gi feudális rendszer emelt a köz- alkalmazottak és egyéb dolgo­zók közé. Az uj rendelet értel­mében a közalkalmazottak fizetését is — mint azt a többi szakmákban megkötött és ér­vényben levő kollektiv szerző­dések szabályozzák — ezentúl a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelően ál­lapítják meg. Hosszabb közszol­gálat után megfelelő korpótlék egészíti ki a fizetést. A rende­let arról is intézkedik, hogy aki más munkakörből kerül közszol­gálatba, a korábbi munkahelye­in eltöltött szolgálati idejét is be kell számítani. Részletesen tár­gyalja a rendelet a közalkalma­zottak jogviszonyát, a munkai­dőt, a fizetett szabadságot, tár­sadalombiztosítást, szociális jut­tatásokat, stb. A fizetésemelés mértéke 5-13 százalékig terjed és ezen belül a két legalacso- nvabb fizetésű kategóriánál az emelkedés 13, illetve 9 százalék. Különös gondoskodásban ré­szesíti a népi demokrácia kor­mánya az eddig elhanyagolt ér­telmiségi dolgozó rétegeket' , igy a tanítókat, tanárokat, alor­vosokat, segédorvosokat, kórhá- ■ zi alkalmazottakat. Ezeknél a ré­tegeknél a fizetésemelés mérté­ke sokkal magasabb, 40-90 szá­zalékig terjed. Például a kórházi alorvosok a Horthy-rendszerben fizetést egyáltlalán nem kaptak, a tehetős betegek “borravalóin” osztozkodhattak. Most olyan ja­vadalmazásban részes ülnek, mely tisztességes, gondtalan megélhetést biztosit számukra. A születési és vagyoni előjo­gok megszüntetése után, most megszűntek a múlt csökevénye- ként még fenmaradt címek és rangok is. A népi demokrácia minisztériumában és más közhi­vatalaiban már nem a nemesi származású protekciós “taná­csos urak” ülnek a vezető állá­sokban, hanem olyan dolgozók, akik rátermettségükkel, jó mun­kájukkal ezt kiérdemelték. Meg­szűnt a “szamárlétra” is, ez a haladást gátló, bürokratikus csökevény, mely kizárólag a szolgálati évek számától tette függővé az előléptetést,- persze ezt is csak abban az esetben, ha az illető elég mélyen hajbókolt az “úri” , feljebbvalók előtt és hüséégesen kiszolgálta a néépel- nyomó kormányzatot. A Magyar Népköztársaság al­kotmánya szerint minden dolgo­zónak joga van a képességei nek és tehetségének megfelelő munkára s a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazásra. Ezt a jogot az uj rendelet hatálybalépésével a közalkalmazottak is birtokuk­ba vették. Az uj rendelet tehát nem csak azt jelenti, hogy egy nagyszámú dolgozó réteg életszínvonala je­lentős mértékben emelkedett, hanem a közalkalmazotti munka minden ágában beláthatatlan fejlődésnek és fellendülésének nyitja meg az útját s igy az egész dolgozó magyar nép fel- emelkedését szolgálja. AZ IPAROSTANULÖ VÁROS A Diósgyőri Vasgyár iparos­tanuló városába 500 géplakatos tanuló megkezdte munkáját. Munkaverseny keretében vitték át a régi tanműhelyből gépi fel­szerelésüket, munkapadjaikat és szerszámaikat. A legközelebbi napokban sor kerül az eszter­gapadok üzembehelyezésére is, hogy az esztergályos tanulók az uj, modern műhelyben megkezd­hessék az uj sztahánovista mód­szerek elsajátítását. Februárban befejezték a tanu­lóváros építkezési és felszere­lési munkáit és utána több mint 2500 iparostanulónak lesz alkal­ma, hogy uj, magasabb fokon sajátítsa el szakmáját. Épül az ország Nyírtét község dolgozó pa­rasztjai a volt kastélyból kultur- házat létesítenek. Az átalakítás munkálatait megkezdték. Az uj kulturház a Nyírség egyik leg­szebb intézménye lesz. A Békéscsabai Magyar Nők Demokratikus Szövetsége tag­jai kilátogatnak a megye köz­ségeibe és színes műsorokkal szórakoztatják a falu dolgozóit. A Szegedkörnyéki falvakban és tanyákon 60 tanfolyam indult meg, analfabéták részére. A tan­folyamokon az általános iskola első és második osztályának tan­anyagát sajátítják el a hallga­tók. ’ Csanád megye 10 községében az analfabéták részére tanfolya­mok kezdődtek. Május végére nem marad Írástudatlan ember a megyében. Dorog község az ötéves terv első évében vízvezetéket kap. A Gyöngyöshermányi gépállo­máson női traktoros brigádot szerveztek. A brigád nyolc tag­ból áll. Csongrádon a város legszebb helyén lévő hatalmas szállodát kultúrpalotává alakítják át. Ezer személyt befogadó színház­terem, külön moziterem, könyv­tár és rádióterem lesz benne. A Szegedi kenyérgyárban je­lentős ujjitást vezettek be a dol­gozók. A kemencék fával való fűtésétől mintegy félévvel eze­lőtt tértek át a szénfütésre, most pedig gázfűtéssel kísérle­teznek. Az eddigi kísérletezések során a szegedi kenyérgyár gáz- fütési kemencéjéből sokkal jobb minőségű kenyér került ki. Nem csak a kenyér minősége javult meg, hanem az újítással jelen­tős munkaerő megtakarítást és a munkaidő százszázalékos ki­használását, valamint önköltség- csökkentést értek el. Heves megyében mindenütt nagy örömmel fogadták a dol­gozó parasztok a népművelési minisztérium kulturautóját. A falvakban zsúfolásig megtöltö'- ték a földmüvesszövetkezetek helyiségét a dolgozók a kultúr­műsor meghallgatására. — Hahó! — Hahó! — kiáltott az őr az árbocon, — Egy férfi a vízbe esett! A kapitány ellengőzt adat, megállítja a hajót és már visz- szafelé fordítja, amikor a mat­róz megint kiabálni kezd: — Tévedtem, kapitány ur, té­vedtem! A kapitány újból megállítja a hajót, visszafordítja és folytat­ja tovább az utat, de dühösen rátámad a matrózra: — Máskor jobban vigyázz s ne bolondits igy bennünket, mert lecsukatlak! — Sajnálom nagyon, — véde­kezett a matróz, — de csak ami­kor már visszafelé haladtunk, vettem észre, hogy tévedtem; nem férfi, hanem egy nő esett a vízbe, csak azt akartam monda­ni. George: John, nagyon nagy bajban vagyok. Rendkívül nagy szükségem van 10 dollárra s fo­galmam sincs róla, hogy kitől kaphatnék kölcsönt. John: Ez megnyugtató rám, mért látom, nem is gondolsz ar­ra, hogy tőlem kaphatnál. — Mond csak kérlek, már el­felejtetted, hogy két héttel eze­lőtt öt dollárt kértél tőlem köl­csön. — Dehogy is felejtettem el, hiszen még nem volt rá elegen­dő időm, de pár hét múlva már képes leszek rá. NEMZETI-NEMZETKÖZISÉG Sokan nem tudják megérteni hogy létezik ilyesmi. Március 19-én a Miamiban lakó előreha­ladottabb munkások adtak a rá­dión fél órai megemlékezést az 1848-as magyar szabadságharc­ról. A műsor gyönyörű volt, kár hogy nem lehetett hosszabb. Mindenki úgy értelmezte, ahogy tudta. Sokaknak a ma­gyar érzületük könnyeket csalt ki a szemükből, jómagam is ér­zelgős kezdtem lenni. Gondolatom az egész világ zsarnokaira vezetett, azt kérdez­tem magamtól, hogy csak a ma­gyarok azok, akik annyire sze­retik a szabadságot és meg akar­nak menekülni a zsarnokaiktól ’ így a más nemzeteket vetten sorba gondolataimban és azt ta­láltam, hogy minden nemzetnél ott voltak a semmit nem tevő, nem dolgozó zsarnokok és a min­dent termelő munkásosztály sze­retett volna tőlük menekülni. Mindenütt sok áldozatot kö­vetelt az ilyen harc, 1848 előtt éppen úgy, mint azután a mai napig, az osztályharc folyik mindaddig, mig élősdi zsarno­kok léteznek a földön. Ez az ősz- I tályharc szüli meg a nemzetkö­ziséget. A hazafiság ahogy tanították nagyon egoisztikus, de egy or­szág népének a zsarnokok elleni harca nemzetközi, még ha nem is úgy látják a harcolók. Én magam örvendek amikor olyan hirt olvasok, hogy tz olasz munkások tüntettek az elnyo­móik ellen, vagy ha az angol, vagy francia, vagy az amerikai bányász, osztályharcot nyert. Szivemből örvendek és az éle­temet áldoznám fel a magyaror­szági munkásokért, azokért, akik ma szintén az elsők közé kerültek a népek felszabadító harcában. Szeretném megérni azt az időt, amikor már az összes nem­zetek ott tartanának, mint a magyar munkásság, mert C3ak közösen lehet harcolni a közös ellenség ellen. Legyünk résen, terjesszük a tudást a munkás újságok utján amig lehet, mert a mi zsarnoka­ink legközelebb azt is kivehetik a kezünkből. Mig zsarnokaink a pusztító bombát küldik, a mi fegyverünk a tudás, amely hatásosabb. Nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom