Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-01 / 1624. szám

20 éves béketervet ajánl AZ EGYESÜLT NEMZETEK TITKÁRA HÚSZÉVES BÉKE­TERVVEL AKARJA BIZTOSÍTANI A VILÁG JÖVŐJÉT. — KIK KÉPVISELIK A KÍNAI NÉPET? WASHINGTON — Az Egyesült Nemzetek titkára, Trygve Lie, a B’Nai Brith Egyesület tagjai előtt tartott beszédében felve­tette azt az eszmét, hogy Oroszország és az Egyesült Államok ál­lapodjanak meg egy húszéves béketervben a világ békéjének biz­tosítására. “És tegyék ezt minél hamarább, amig alkalom van rá,” — mondotta Lie. — “Jól tudom, •— —---- ,------­hogy ez nem könnyű dolog, nem hiszek politikai csodákban, de azt is tudom, hogy milyen óriási veszedelmet jelent az emberi­ségre, ha a békéhez vezető lé­péseket továbbra is halogatjuk.” “Az ily béketerv lehetőségé­hez reményem van, mert az utóbbi időben az egymással el­lentétes irányokat képviselő mindkét nagyhatalom, — az Egyesült Államok és a Szovjet Union is kijelentették, hogy a két különböző politikai és gaz­dasági rendszer megférnek egy­más mellett békésen. Az Egye­sült Nemzetek is ezen felfogás alapján épült fel és a világ jövő­je attól függ, mennyiben tudjuk ezt a hiedelmet érvényre juttat­ni”. “Amire most nekünk s általá­ban a világnak sürgősen nagy szüksége van, az egy húszéves békeprogram az Egyesült Nem­zetek szervezetén keresztül. Hi­szem, hogy a világ népei minden­felé kívánják, hogy kormányaik az Egyesült Nemzetekbe küldött delegátusaik révén mindent el­kövessenek ilyen béketerv kidol­gozására és elfogadására. Ez nem jelent sem feltételnélküli megadást, sem behódolást, ha­nem olyan megegyezést, amely­ben a tárgyaló felek adtak is, de nyertek is jogokat és előnyöket” — mondotta Lie. Lie egyben követeli, hogy az Egyesült Nemzetekben ismerjék el a kínai uj kormányt tekintet nélkül arra, hogy milyen politi­kai árnyalatot képvisel Ha a 450 millió kinai nép ezt a kor­mányt emelte hatalomra, akkor az Egyesült Nemzetekben is csak az a kormány képviselheti őket, mondotta. HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI (f.) A francia gyarmatok lázadása (Vi.) Az angol gyarmatok el­vesztését gyorsan követte a hol­land és mostan a francia gyar­matok kisiklása az imperialisták kezeiből. Nem csak Ázsiában, amely néptömeg hatalmas meg­mozdulás következtében egymás után rázza le a parazita tőkések csatlósait a nyakáról, hanem még Afrikában is, minden nap gyülemlik az erő a forradalom­ra, a felszabadulásra. Amig Amerika két székre akar ülni, egyik oldalon a gyar­mati népek barátjának állítja be önmagát, a másik oldalon fegy­verezi azokat az országokat, amelyek fegyveresen nyomják el a gyarmati népek szabadság- harcait. És amig mint barátok szerepelnek beszédeikben, csele­kedeteikben hadihajórajt, repü­lőgépeket, küldenek amerikai jelvényekkel, megijeszteni a ben- szülötteket, amint Viet Nam- ban is tették. Először bemutat­ják, hogy milyenek az amerikai hadihajók, repülők és azokat át­adják a franciáknak, hollandok­nak, belgáknak, angoloknak, hogy csak a jelvényt átfestve használják a benszülöttek ellen. Bombázzák, lőjjék őket halom­ra. Ugyancsak azt hozzák a hí­rek, hogy az első hajórakomány repülőgépeket a franciák Észak Afrika Tunisia kikötőjébe vit­ték, ottan mutogatják a benszü- lött araboknak, marokkóiaknak, ijesztgetik őket vele, nehogy megmozduljanak. Meglehet az is, hogy onnan átviszik Francia- országba, de az a tény, hogy először odavitték, megmutatni a benszülötteknek, akik szintén forradalomra készülnek. Ezek után nem fogják elhinni az ame­rikai propagandistáknak, hogy Amerika az ő barátuk, amikor a franciákat fegyverezik fel el­lenük. Nagyon megijedtek az ame­rikai irók, akik Észak Afriká­ban utazgattak és a beszülöttek- kel beszélgettek, úgy látják, hogy azok forradalomra, leszá­molásra készülnek a franciák és spanyolok ellen. Ugyanis a fran­ciák is látták azt a készülődést, úgy akarták megoldani, amint Viet Namban remélik, hogy az általuk börtönben tartott moor (Folytatás a 6-ik oldalon) Hát ezen is túlestünk, elmúlt március és remélhetőleg Márci­us Idusát azért mégsem fogják áprilisban ünnepelni. Annyira nyíltan azért nem akarják az amerikai magyarok előtt beis­merni, hogy Március Idusának ünneplésével április bolondját járatják velünk. Hát persze, hogy azokra a gyászmagyarok­ra gondolok, akik a Kossuthtot száműző és a Petőfi eszméket sárbatipró Habsburg királyi és földesúri rendszer érdekében az Amerikai Magyar Szövetség égisze alatt a “magyar szabad­ság” multbani feltámadása ér­dekében tüntettek. Ehhez a tün­tetéshez sokkal inkább való vol­na március 15 helyett április 1. Az a két hét külömbség az idő­ben nem sokat számitana, ellen­ben eszmei méretekben kifogás­talanul hozzá ülene áz Amerikai Magyar Szövetség külső címeré­hez, mig bensőleg annak lénye­gét a maga valóságában tükröz­né vissza. De nehogy azt gondolja bárki is, hogy talán én hajlandó vol- lén a legcsekélyebb mértékben is megakadályozni azt, hogy az olyan társaság mint a Magyar Szövetség a Habsburg királyi pecséttel ellátott “szabadságért” óbégasson. Oh nem! Én még in­kább megengedném azt is, hogy julius 4-én az Amerikában élő angolok, külön ünnepelnék az amerikai nép felszabadulását az angol királysági uralom alól. Legfeljebb csak annyit kérdez­nék meg tőlük, ti vadmadarak, ha annyira örültök annak, hogy itt köztársaság van, hát miért tartjátok meg a királyt nálatok odaát? De még az ilyen kérdés is egészen finom nyelvezettel van kimondva ahoz képest, amit az Amerikai Magyar Szövetség főkolomposaitól illenék kérdez­ni, hogy mennyire kemény fa- jankói értelmiség kell ahoz, hogy itt, ahogyan ők annyira szere­tik hangoztatni a szabad köztár­saság földjén, a letűnt királysá­gi rendszer jegyében és annak visszaállítása érdekében ünne­pelnek. Mert az orosz uralom elleni nyávogás nem hárítja el azt a dübörgés szerű nagy zajt, ami­vel az Amerikai Magyar Szövet­ség és annak követői, lelkileg és szellemileg a régi bikacsökös magyar rendszerért áhítoznak. A mostani orosz uralom odaát, semmikép sem különbözik attól az amerikai uralomtól, mely je­lenleg Japánban van és egyál­talán nem hasonlítható össze az­zal az orosz uralmi eltiprással, melyet a Habsburg királyi ház vitt be Magyarországba a 48-as forradalom leverésére. Ha csak­ugyan úgy volna, hogy kizáró­lag orosz uralom volna Magyar- országon, még akkor is az ame­rikai magyaroknak csak úgy volna logikus joguk az ellen tün­tetni, mint amennyi joguk az amerikai japánoknak lenne, az amerikai japán uralom ellen tüntetni. Nem tudom, hogy hány amerikai katona van jelenleg Japánban, de azt biztosan me­rem állítani, hogy arányszám­ban hatalmasan túlszárnyalja a magyarországi orosz létszámot. Hát mindig csak az igazságot keressük, különösen akkor, ha hisszük azt, hogy egyik ország ne avatkozzon be egy másik or­szág belügyeibe. Ne az osztály­harc elmélete és szellemében bí­ráljuk Március 15. jelentőségét, csak vegyük elő Petőfi forradal­mi szellemét, amely Március for­radalmi lényegét annak valósá­gában mutatja s nyomban fölis­merjük azt, hogy az Amerikai Magyar Szövetségnek ott semmi keresnivalója nem lehet és már­cius idusához való erőszakos be­kapcsolódásuk enyhén szólva közönséges szélhámoskodás. Március 15-ike a népé, még pedig a magyar munkásnépé, az úri bitangok rendszerét pártoló s az újonnan besurrant nyilasok ténykedése ezután már csak igy háromezer mérföld távolságból való szaglálás lehet, melyre az­tán abban a társaságban olyan nagy létszámban levő papok, egész nyugodtan rámondhatják a “mindörökké áment”. Érdekes, hogy ép akkor ami­kor a magyar márciusi ünnepsé­gek olyan nagy hangon folytak, egy hasonló királykérdési harc felé irányult a világ szeme Bel­gium felé. Itt népszavazás alá tették, hogy akar-e a nép ki­rályt és akarja-e a Leopold ur- fit, aki Hitler kebelbarátjakép kiszolgáltatta az országot a ná­ciknak, melynek nyomán nyélbe­ütötték azt a rémes uralmat, mely emlékül csak halálhörgést és vérpatakot hagyott hátra. De a király ur, aki elmenekülve, amit száműzetésnek minősített, nyugodtan élte parazita napjait, mindenáron a királyi koronát áhította vissza. Mintha csak azt mondta volna, látjátok a király tud jól élni a nép nélkül, de a nép király nélkül nem élhet. Megtörtént a népszavazás, (Folytatás a 4-ik oldalon) i HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act *f March 3, 1879 VOL. XXXVn^VFOLYA^r"™™"™" CLEVELAND^95o1vPRnn"'""’NO. 1624 SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom