Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-25 / 1623. szám

1950. március 25.

ß É li M li is Ív A &

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

A BÉKE LOVAGJAI >

Soha még a történelembe, ilyen nyílt háborús készülődés a világhatalmak között nem volt mint manapság.

Soha még elő nem fordult az, hogy évekig tartó “hidegháborúba” olyan nyütan sorakozzanak fel egymás ellen a hatalmak mint a jelenben.

Soha még két gazdasági rendszer ennyire nem állt szembe, mint most. Soha még az emberiségre olyan borzalmakat nem jelentett egy elkövetkezendő háború, mint amelyet olyan nagy buzgalommal készítenek elő a háború haszonélvezői.

így válik érthetővé, hogy az emberiség legkiválóbb elméi szerte a világon rémülten sikol- tanak fel és megegyezést követelnek, mert jól látják, hogy a most előkészített háborúhoz képest, a második világháború, Hitler tömeggyilkosságaival, a világ 30 millió halottjával egyetemben, csak majális volt. Mert ez a háború városokat, országokat tesz földel egyenlővé, órák alatt már milliónyi életet pusztít majd ki, nem a harctereken, hanem a világ minden pontján, mert az egész világ egy nagy harctérré változik és minden élőlény az öldöklő eszközök céltáblájává válik.

Ezért érthető a francia-olasz munkások élet-halál harca, mert jól tudják, hogy az ő országaik fog először a pusztulás áldozata lenni.

A béke erői reménykedve néznek a holnap elé, hogy talán a kormányok észretérve elhárítják az emberiség feje felől a készülő katasztrófát.

Ebben az országban is mind szélesebb rétegek, tudósok, irók, müvjszek, politikusok, protestáns papok testületileg kérik a kormány politikájának a megváltoztatását és a közvetlen béketárgyalások megindítását.

Az elmúlt héten a Szovjet választásokkal kapcsolatban, a legmagasabb hivatalt viselő Szovjet államférfiak a beszédeikben kihangsúlyozták, hogy a megegyezés lehetséges és szükséges. A lapok jelezték, hogy ezek a nyilatkozatok előjelei egy Szovjet békej avaslatnak.

Amerika illetékesei az elnök és a külügyi államtitkár, nagyon hidegen fogadták úgy a hazai, mint a Szovjet béke törekvéseket és figyelmeztették Amerika népét, hogy ne üljön föl a Szovjet béke offenzivának, hanem egységesen álljon a kormány mögé a hidegháború folytatására.

Végül a külügyi államtitkár konkrét pontokba foglalta ösz- sze az amerikai kormány feltételeit. Acheson 7 pontból álló “békefeltételei” olyanok, ahogy azt az amerikai és a világsajtó egyöntetűen megállapítja, amelyek teljesen elvágják még a tárgyalások megkezdését is.

Ez a 7 pont még sötétebbé, még reménytelenebbé tette a helyzetet, kizártá tesz minden

tárgyalás lehetőségét. A béke híveinek csak az adhat reménységet, hogy a külügyi államtitkárok hatalma múlandó, de az emberiség béke törekvése örök.

A közvetlenebbé váló veszély megerősíti a békefront táborát. Az amerikai hajók március 15- én elindultak Európa partjai felé, Európa munkássága fogadalmat tett, hogy ezeket a szállítmányokat nem hajlandó kirakni, elszállítani. Európa marshal- lizált kormányai “kriminal szin- dikalista” törvényekkel akarják letörni a népek béke törekvéseit. A háború vagy béke kérdését nagyban befolyásolni fogja az a tény, hogy a közvetlen veszély idején Európa munkássága miként váltsa be a fogadalmait.

A közeli hetek döntő fontosságúak lesznek és talán eldöntik, hogy kik az erősebbek, a háború őrültjei, vagy a béke harcosai.

MAGYAR URAK

Valamikor, főleg Fiúméból indultak el a hajók, amelyeknek a fedélköze, meg volt tömve Magyarországból való kivándorlókkal.

Ezek a kivándorlók Magyar- ország legszegényebb néprétegéből kerültek ki. Nincstelen, földnélküli parasztok alkották a túlnyomó többségét, kiket az éhség korbácsa kergetett világgá. A másik réteg megoszlott az ipari munkás és a tönkrement kisiparos és kereskedők között, csak egyben voltak egységesek, hogy mind egy nagyobb darab kenyeret, több szabadságot, emberibb életet vélt elérni az uj hazában.

Másfajta “kivándorlók” is érkeztek, ezek a levitézlett urakból kerültek ki, kiknek túlnyomó részét ügyészségi körözőlevél futtatta el, sikkasztás, váltóhamisítás és más úri bűnök terhelték a válukat.

Azután szoknyabolond, részeges papok, kik már sok botrányt csináltak, hogy végül a püspökük, hogy megszabaduljon tőlük, Amerikába irányította őket.

A fedélközi utasokat már, ha nem is rokonhoz, vagy földihez mentek, de várták a hajónál az “ügynök urak”, kik azután eli- rányitották őket a bányákba, a gyárakba, ahol nem csak a legnehezebb munkára helyezték őket, de mint “zöldek” a legjobban kizsákmányolható alanyok voltak, sokkal kevesebb fizetést kaptak, mint a régi bevándorlók, vagy a benszülött amerikaiak.

A szökött urak, egyideig éltek a velük hozott pénzből, ha az elfogyott, kénytelenek voltak elhelyezkedni valamilyen könnyű munkára, de csak addig, amig ki nem ismerték magukat, azután szerkesztők, egyleti hivatalnokok, “bankárok”, különböző ügynökök lettek, az az újra ott élősködtek a magyar nép nyakán.

A kikapós, részeges papokból, a magyar bevándoroltak “lelki gondozói” lettek.

Urak, papok itt is összefogtak, hogy újra ott élhessenek a dolgozó nép nyakán, be kell vallanunk, hogy ez a törekvésük meglehetősen sikerült, csak az öntudatos magyarság zavarta a fosztogatásaikat.

UJ BEVÁNDORLÓK

A nagy bevándorlás az utolsó 35 évben nagyon lecsökkent, az első világháború és az azt követő bevándorlást korlátozó törvények nagyon leszorították a a csonka Magyarországból való bevándorlást úgy, hogy a Horthy uralom fokozott kizsákmányolása elől Kanadába és Dél- Amerikába, Franciaorsz ágba menekült a magyarság.

A második világháborút követő időkben, a Hitler halálgyáraiból megmenekült zsidóság nem akart visszatérni a.zokba az országokba, ahol a testvéreiket kiirtották, nagyrészt Palesztinába kívántak kivándorolni, de az angol imperializmus évekig gátolta ezt a törekvésüket, igy vetődött fel az a javaslat, hogy a táborokba élő hontalan zsidók egy részét kvótán kivül engedjék be Amerikába.

De közben változott Amerika külpolitikája és igy mire megvalósult a D.P. törvény, már nem annyira a zsidókat, mint az amerikai zónába menekült ellenforradalmárokat engedte be ebbe az országba.

Ezek a D.P.alakok túlnyomó többsége a büntető törvények elől menekült el, a náci uralom alatti gyilkosságokért, rablásokért, akik szerencsésebbek voltak mint a társaik mert eltudtak bújni, mert akiket az amerikai hatóságok közülük a háború utáni időkben kézrekeritettek, vissza vitték a hazájukba, ahol azután elvették a méltó büntetésüket. De a hidegháború óta ezek a gazfickók, kik most nem náciknak, nyilasoknak, vasgárdistáknak, stb.-nek nevezik magukat, hanem kommunista ellenes hősöknek, már szeretett vendégei ennek az országnak, amely ellen nem csak harcoltak, de a hadifogságba esett katonáit nem egy esetben aljasul meggyilkolták, vagy arra uszítottak másokat.

Ezek az újsütetű “demokraták” árasszák el most Amerikát és bőven jut belőlük az amerikai magyarságnak is. Nem sok idő kellett ahoz, hogy ezek a Hitler fiuk kimutassák a foguk fehérét.

A D.P. törvény szerint az igy beengedett hontalanok 30 százaléka földműves kell, hogy le- gyen és csak természetes, hogy a volt szolgabirák, katonatisztek, magasrangu államhivatalnokok és egyéb paraziták, hogy eljuthassanak az Ígéret földjére mint “földművesek“ regisztrálták magukat. A katolikus papság sok ezer olyan farmertől kapott affidavitet, akik olcsó munkaerőhöz akartak jutni és igy került sok “igazi” úri ember a farmokra, de mindkét félt nagy csalódás érte, ezek az ál-földmunkások, azt hitték, hogy őket mint Nagy Ferencet, mint ellen- forradalmi hősöket fogják itt ünnepelni és munka nélküli megélhetést biztosítani, addig, amig az atombombán keresztül újra uralomra kerülnek odaát. j

A farmer aki olcsó munkaerőt remélt, nagy csalódva látta, hogy nem csak hogy nem ért a D.P.-je a farm munkához, de egyáltalán nem is akar dolgozni, lenézte a gazdáját. Sem a lakással, sem a kosztal és főleg a fizetéssel nem volt megelégedve, úgy, hogy túlnyomó többségük nagyon rövid idő alatt otthagyta a farmot és a városokba szökött be.

Ez annyira komoly lett, hogy a papok gyűlése kénytelen volt “komolyan” figyelmeztetni a D.P. urakat, hogy ezzel megszegik a törvényt és kiteszik magukat a büntetésnek, másrészt most már nem akad farmer, amely hajlandó volna vállalni uj ál-földmüves D.P. kihozatalát.

De hasonló a helyzet a városokban is, ott is büdös nekik a munka, lenézik azokat, akik kihozatták őket, kik elvárnák nem csak azt, hogy kitartsák őket, hanem azt is, hogy miként otthon a “jó” időkben a paraszt, a munkás, most is levett kalappal álljon előttük.

A fő baj az, hogy a régi, már elhelyezkedett urak munkájára pályáznak, kormány alkalmazottak, egyleti hivatalnokok, szerkesztők szeretnének lenni s mert ez nem sikerül, szidják a munkában levőket és nagyon leszólják egész Amerikát, a demokráciájával, kultúrájával együtt.

A szemtelenségük olyan nagy volt, hogy még a “Szabadság” is megsokalta és enyhe, nagyon enyhe bírálatba részesíti ezeket az urakat. Ez a bírálat nagyon érzékenyen érte őket és felháborodva tiltakoznak minden bírálat ellen és úgy mellékesen egy vita indult meg arról, hogy mit is jelent az, hogy “Ur”.

Az ur, ahogy ódát értelmezték a régi Magyarországon, az ott kezdődött, hogy az illetőnek “úri” foglalkozása volt-e, kereskedő, iparos,, az - nem volt úri foglalkozás, még a hivatalnok, orvos, tanár, ügyvéd sem az volt, amelyet egy igazi magyar ur elvállalhatott.

Az Ur az volt, aki földbirtokos, állami vagy megyei hivatalt töltött be, képviselő, miniszter, katonatiszt, főpap, püspöktől felfelé, de ehez még nemesi kutyabőr is szükségeltetett.

A polgár, a zsidó, ha nagyon gazdag volt, úgy csak megtűrt ur volt, de soha sem érhette el azt, hogy igazi magyar urnák számítson.

Nekik a paraszt, a munkás, a régi Verbőczy elmélet szerint, csak arra volt jó, hogy robotoljon és előteremtse az Ur parazita életéhez való szükségletet.

Az Ur, pokolba is Ur, mondja a közmondás, vagyis ur mindenütt ingyenélő parazita, de a föld kereksége egyetlen nációjának sem jutott ki olyan aljas, hitvány úri rend, mint a szegény magyar népnek.

Ez az úri rend ezer éven keresztül nyúzta, gyilkolta a magyar népet, amelyel soha semmi közösséget nem érzett. Többre becsülte a kutyáját mint a robotoló jobbágyát.

A magyar úri rend egész története a hazaárulás története. Eladta az országot mindenkinek, ki hajlandó volt megvenni, csak igy lehetett Magyarországon uralkodó cseh, olasz, lengyel, német, osztrák, mert a magyar