Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-03-18 / 1622. szám
2 oldal ß E KM UNKAS 1950. március 18. Egyről-Másról ELMONDJA : J. Z. A BÁNYÁSZ SZTRÁJK TANULSÁGAI A OSZTÁLYHARC egyik legizgalmasabb és legtanulságosabb periódusát zárták le a szénbányászok az elmúlt hét utolján, illetve e hét elején, amikor 10 hónapi kemény, elszánt harc után, felemelt fővel és mosoly- lyal az arcukon tértek vissza a bányákba a szén felszinre hozását ismét elkezdeni. Kevés hasonló, vagy talán helyesebben azt mondhatnánk, hogy példátlan teljesítmény ez, amit a bányászok kiharcoltak és nem csak saját maguk, hanem a jövő generáció előnyére és általában a munkásosztály harcának eló'vitelére is. Ezzel a harccal s taktikával, melyet a bányászok alkalmaztak, sok vitás kérdést tisztáztak, amelyek helyességéről és kivihetőségéről ugyan nekünk IWW-istáknak soha egy percig sem voltak kételyeink, de gyakorlati bizonyítékra volt szükség, hogy az napnál világosabban álljon a munkástömegek előtt. Ezt a gyakorlati bizonyítékot most szolgáltatták a bányászok a világ munkásságának okulására. A BÁNYÁSZOK kollektiv szerződése azt mondhatnánk a “legkedvezőtlenebb” időszakban járt le. Nem csak azért kedvezőtlen, mert az elmúlt nyár kezdetén, amikor a. szénkereslet a legalacsonyabb volt, hanem azért is, mert a szerződés lejárta idején a felszínen levő szén több millió tonnával felülmúlta a keresletet. Ez azonban nem minden, ami az időt kedvezőtlenné tette. Egy évvel ezelőtt az ipartelepek az egész országban jelentékenyen redukálták a termelést és a munkások százezreit szórták a munkanélküliek táborába. A bányászok harcának kezdete után pár hónappal az ország acéltelepein is bérharc állott be, melynek következtében az ösz- szes nagyobb acéltelepeken szünetelt a munka, ami minden másnál jelentékenyebben redukálta a szénkeresletet úgy, hogy azt mondhatnánk, minden gyakorlati eshetőség a bányászok ellen volt. Ez azonban még nem minden. A kizsákmányolok és azok lakájai a törvényhozók régen vártak az alkalomra, hogy a Taft-Hart- ley Act néven ismert rabszolga törvényt a gyakorlatba kipróbálják és erre legalkalmasabbnak kínálkozott a szénbányászok szervezete. Más szakszervezetek meg sem kísérelték szembeszállni azzal, beadták a kulcsot, mielőtt tényleges próbára került volna a sor. A bányászok azonban szembeszálltak mindennel és győztek. MULASZTÁST követnénk el, ha napirendre térnénk a bányászok elszánt harca felett anélkül, hogy levonnánk annak tanulságait és a jövő harcaiban értékesítenénk azokat. Nézzük csak, hogyan szálltak szembe a bányászok a felmerült nehézségekkel. Az első lépés volt a felszínen levő nagymennyiségű szenet leapasztani. Ennek elérésére, már az elmúlt tavasszal — még a szerződés lejárta előtt — két heti munkaszünetet tartottak a bányászok “az év folyamán bányaszerencsétlenségek következtében elhunyt testvéreik gyászolására”. Aztán pár hétig dolgoztak, de a bányavállalatok igen kedvező viszonyok között érezték magukat és megtagadták tárgyalásba bocsátkozni a bányász szervezet megbizottaival. Mivel a szerződés lejárt, a bányászok az egész országban beszüntették a termelést, mert ők “szerződés nélkül nem dolgoznak”. Ez az ismételt munkaszünet alaposan léredukálta a szén felesleget, de még mindig több szén volt a felszínen, mint amelynek elhasználását a bányászok kibírhatták volna kereset nélkül, igy elhatározták, hogy visz- szamennek a bányákba, de csak heti három napot fognak dolgozni. Ez a három napos munkahét hónapokig tartott és közbe az acéltelepek rabszolgái elfogadták Truman elnök “fact finding” bizottságának ajánlatát és ismét megindult az acéltermelés, ami nagyban hozzájárult, hogy a szén felesleg mennél hamarább eltűnjön. A BÁNYA VÄLLALA TOK azonban még mindig makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a kormány lépjen közbe a Taft-Hart- ley törvény alkalmazásával és tiltóparancsai törje meg a bányászok sztrájkját. Erre azonban nem volt lehetőség, mert sehol szénhiány nem volt, ami volt, azt mesterségesen idézték fel. Azt a bányászok is tudták, hogy a felszínen levő szénnek mielőbbi elhasználása az ő előnyüket szolgálja — nem azért mert ez esetben a kormány kénytelen lesz közbelépni hanem — mert ez érinti legérzékenyebben a bányabárók profitját és ennek elérésére kerületi sztrájkokat rendeztek, külömbö- ző kerületekben külömböző időben. A háromnapos munkahét és a kerületi sztrájkok, majd a téli idő beállta, végre meghozta, hogy a szénhegyek dombokká, majd egész lapállyá változtak és elérkezett az a bizonyos “emergency”, ami a kormány közbelépését “szükségessé” tette. De mint várható volt, a tiltóparancsot nem a bányabárók ellen irányították, hanem a bányászok ellen és célja az volt, hogy visz- szakényszeritsék őket a bányákba. Truman elnök utasítására a Department of Justice meg is tette a szükséges lépéseket a szövetségi bíróságnál, amely elrendelte, hogy “a bányászok azonnal térjenek vissza a bányákba” és a bíróság majd dönt a következő lépés felett. És ez volt a kritikus pont a bányász sztrájk történetében. A BÁNYÁSZ szervezet vezetősége a múlt tapasztalatai alapján engedelmesekedett a tiltóparancsnak és táviratilag utasította az összes bányászokat, hogy azonnal vegyék fel a munkát. Ez azonban olaj volt a tűzre. A távirat vétele után a bányászok az egész vonalon nem hogy teljes időt dolgoztak volna, hanem teljesen beszüntették a széntermelést azzal a jelszóval, hogy “addig egy darab szén sem jön felszinre, amig a szerződést alá nem írják.” Voltak kisebb bányák, ahol ingadoztak, félve a tiltóparancs következményétől, azonban a nagy bányatelepek vigyáztak arra, hogy az ingadozók ne váljanak árulókká. Az első táviratot egy héttel később második, még szigorúbb hangú távirat követte, a bányászok azonban hajthatatlanok maradtak és szilárdan állták elhatározásukat. Ekkora a Justice Department elkészült a bizonyítékokkal a bányász szervezet ellen, mely szerint az (a bányász szervezet) megszegte a bírósági tiltóparancsot és a Taft-Hartley törvény értelmében a szervezet megbüntetését követelte. A bányász szervezet jogtanácsosa azonban a táviratokkal bizonyította, hogy a szervezet és annak tisztviselői a törvény kívánalmainak megfelelően járt el, arra azonban nincs hatalmuk, hogy a bányászokat a munka felvételére kényszerítsék saját egyéni akaratuk ellenére. Mert ez az akció valóban “egyéni” volt a bányászok részéről. 372 ezer bányász — mint egyén — elhatározta, hogy addig nem dolgozik, amig “Írott szerződéssel nincs biztosítva” munkabérük és munkaviszonyaik. A BÁNYABÁRÓK 10 hónap óta a legmakacsabbul megtagadták a kollektiv tárgyalás utján való megegyezést abban a reményben, hogy a törvény az ő érdekeiket védelmezi. A bányászok azonban bebizonyították, hogy a törvény csak akkor érvényesíthető, ha van aki annak engedelmeskedik. A szervezett munkástömegek céltudatos akciója, amint a bányászok bebizonyították, erősebb, hatalmasabb a kapitalista osztály törvényeinél, erőszak szervezeteinél és ez a szervezett gazdasági erő törvényeket hozhat és dönthet meg a termelés szinterén, az iparokban. Amit a szakszervezetek és politikai pártok évek^ óta próbálnak elérni sok millió dollár elpo- csékolásával — hogy a Taft- Hartley törvényt visszavonassák a kongresszussal -— a bányászok három heti direkt akcióval elérték, mert amint látjuk, velük szembe csütörtököt mondott a Taft-Hartley törvény. A mi szervezetünk — az Industrial Workers of the World (IWW) — évtizedek óta törekszik ezt a tényt megismertetni a munkássággal. Mi mindig felesleges idő és energia pocseklás- nak tartottuk a kapitalista osztály lakájaihoz — törvényhozóihoz — esedezni érdekeink meg- védelmezésére, amikor tisztába vagyunk azzal, hogy az ipari munkásság karbafont kezeibe nagyobb hatalom rejlik, mint a korhiány, parlament és azok irányítása alatt levő erőszak szervekben együttvéve. Mert ha a termelő munkásság karbafonja a kezeit, megbénul minden a társadalomban. KÉTSÉGTELEN azo n b a n, hogy az elbizakodottságra nem alkalmas az idő a bányászok győzelme után. A kizsákmányoló osztály nem nyugszik bele az elszenvedett kudarcba és már gőzerővel dolgoznak, hogy a csorbát kiküszöböljék. Amig nemzetgazdászaik tisztába vannak azzal, hogy a bányaipar — és a rendelkezésre álló tények szerint az összes iparok a jelen termelési rendszerben — krízis előtt állanak, a törvényhozó testületük nem azon fáradozik, hogy az összeomlásnak elejét vegyék, hanem uj és újabb törvényeken törik a fejeiket a munkásság gúzsbakötésére; hogy a bányászokkal szemben vallott kudarc meg ne ismétlődhessen. s Sokat hallunk arról, hogy a bányász sztrájk befejezése csak hónapokra biztosítja a zavartalan termelést, mert néhány hónap alatt a felszinre hozott szén a jelen termelési rendszer mellett, ismét annyira felszaporodik, hogy a bányászok nagyobb része csak heti két-három napot fog dolgozni, vagy teljesen munkanélkülivé válik. Ugyan ez az eshetőség meg van a többi iparokban, sőt már be is következett, aminek bizonyítéka az öt millió munkanélküli. Ez egy oly fontos probléma, amely előtt nem hunyhatnak szemet a szakszervezetek anélkül, hogy a kötelesség mulasztás vádja ne érné azokat. Amint látjuk, a kormány és parlament nem azzal foglalkozik, hogy ennek elejét vegye, hanem azzal, hogy ha bekövetkezik, miként védelmezzék meg a kizsákmányoló osztály érdekeit. De még ha meg is volna a jóakarat a politikusokban ennek megakadályozására, akkor sem volnának képesek, mert hatáskörükön kívül esik. Ezt a problémát kizárólag a gazdasági szervezetek oldhatják meg és pedig a termelés színterén, ahol a munkásság erre megfelelő erővel rendelkezik. A bányászok gyakorlati bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a gazdasági direkt akcióval lehet — és csakis azzal lehet — eredményesen megvédelmezni a munkásság érdekeit a kizsákmányoló osztály támadásaival szembe és ugyan ezt a szervezett erőt céltudatosan alkalmazva azt is elérhetjük, hogy a kizsákmányoló osztály kerül a védekezési helyzetbe. AZ IDŐK JELE NEW HAVEN, Conn, — Az A. C. Gilbert Company bejelentette, hogy rövidesen piacra hozza az “atomenergia játékot”. Az előzetes információ szerint ezen játékot az Atom Energia Bizottság engedelmével és hozzájárulásával készítik, garantálják, hogy mindenki — 9 évestől kezdve 90 évesig nagy érdeklődéssel játszhatik a Geiger Counter és egyéb tudományos holmival és az élvezetes játék mellett sokat tanulhat az atomra vonatkozólag is.
