Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-02-25 / 1619. szám
*> oldai BÉRMUNKÁS 1950. február 25. Tudósok és hisztérikusok Végre beismerik (a-U Azok, akik a kapitalista termelési rendszert állandóan dicsőítik, minden ellenvetésük dacára most már elismerik, hogy a munkanélküliek száma meghaladja az 5 milliós számot. Természetesen hozzáteszik, hogy ez csak rövid átmeneti munkanélküliség és legnagyobb részben a munkanélküliek szezon munkások. Ugylátszik, hogy a kapitalista rendszerben mindig uj elnevezést találnak az ipari pangás kimagyarázására. A kapitalista rendszerben már tényleg szezónszerü lesz a munkanélküliség. Vegyük például a déli államokat, ahol a gyapot termelés a fő iparág. Néhány hónappal ezelőtt a gyapot termelők szövetkezete elhatározta, hogy ez évben 20 százalékkal kevesebb területen fognak gyapotot termelni, azonkívül a termelést is gépesítették. így azután a 20 százalékkal kevesebb termelés és a gépek behozatala állandósítani fogja a munkanélküliséget a déli államokban. Már ezidő szerint is sokan, akiknek van még annyi anyagi tehetségük, igyekeznek a déli államokból menekülni. Tudnivaló dolog, hogy a déli államok állandóan az alacsony munkabérekről voltak nevezetesek. Azonkívül a legtöbb déli államban, még mindig nincs meg a munkanélküli biztosítás. Az a gyorsütemü termeles, ami ma itt van, nem is vezethet máshová, mint egy ipari pangáshoz. Egy nagymérvű ipari pangás nem nagyon jó színbe tüntetné fel az agyondicsért kapitalista termelési rendszert. Azért is van szükség a nagy háborús uszításra, hogy háborús anyagok gyártásával jó néhány nagy iparvállalatot lehet üzemben tartani. Hogy milyen rózsás az üzleti élet, arra nem csak az 5 millió munkanélküli munkás tanú, hanem, hogy február első hetében 195 iparvállalat csukta be kapuját örökre. A gyárak lezárását a napi sajtóban úgy tüntetik fel, hogy bizony rossz üzleti kilátásra vall Mindezek dacára a napi hírek mindig más irányba terelik a népek gondolatát. Az a kis töredéke az itteni munkásoknak, akik állandóan harcot folytatnak egy igazságos gazdasági rendszer megvalósításáért, tudják azt, hogy egy fejlett ipari rendszerben a kapitalista termelési mód nem működhet régi formája szerint. A nagytőke állandóan nagyobb érték- többletet halmoz fel, aminek következtében a munkásokat állandóan fenyegeti a munkanélküliség. A munkanélküli munkás nem vásárló képes. A kapitalizmus pedig csak addig termeltet, amig áruinak piacot talál. Ma állandóan hallunk nagyon sok ellenvetést, hogy az itteni kormány beleavatkozik az üzleti életbe. Magát Truman elnököt azzal vádolják, hogy “szocialista”. Ha talán elismerik is, hogy van 5 millió munkanélküli, de azt soha nem akarják elismerni, hogy a jelenlegi termelési rendszer már idejét múlta és ha nem igyekeznek fokozatosan rátérni a tervgazdálkodásra, csak azt fogják majd rövidesen tapasztalni, hogy az egész termelési rendszerük fel kell, hogy bomoljan. Az itteni munkások tömege, beleértve a szervezett munkások többségét, mind a mai rendszert támogatják, nem látják, hogy társadalmi átalakulás van folyamatba az egész földtekén. CSAK POLITIKA (a.l.) Sohasem értékeltem sokra a politikusok Ígéreteit. De különösen a jelen nemzetközi bonyodalomban. Természetesen a jelöltek már ismerik a szavazó polgárok visszamaradottságát és azért azt a politikust dicsőitik a legjobban aki a legtöbbet igér. Hallgatva a rádió bemondókat, ma állandóan megemlítik az angol választásokat. Hogy az amerikai népet még jobban félrevezessék, hát azt állítják, hogy Angolországot a szocialisták tönkretették és most ideje, hogy ismét Churchillt válasszák meg. A vén háborús uszító tudja, hogy Angliában nincsen szocializmus és ha ők kerülnek kormányra, ők is megfogják tartani azokat az. enyhe reformokat, amit az úgynevezett “munkás” kormány léptetett életbe. A vén háborús uszító Churchill, mint mindig, most is túllicitálja önmagát a választási kampányban. Azt ajánlotta, hogy ösz- sze kell jönni Stalinnal és békéről kell tárgyalni. Talán már elf éljetette, hogy ő maga volt az első, aki a hidegháborút megindította, amikor Fulton, Mo. beszédében az atombomba használatát ajánlotta az oroszok ellen. Most azonban, hogy tudatában van, hogy az orszok is rendelkeznek éppen azzal az orvossággal, igy most “békét” akar. Politikai ígéretnek mindent ellehet fogadni akik abban hisznek, hogy azután a választások után meg-e tartják az Ígéreteket, az már más lapra tartozik. Akárhogy fognak az angol választások végződni, nem fogja közelebb hozni az ottani munkásokat a tényleges szocializmushoz. (Vi.) Dr. Albert Einstein, az élő tudósok között a legnagyobb, hajlandó volt beszélni, mindent kockára téve — a munkáját, megélhetését — hogy segítsen a világot megmenteni a végpusztulástól. Nagyon szomorú, hogy nem tudósok, hanem tudatlanok vezetik az amerikai és igy a világ hatalmának a sorsát. Hisztérikus vénasszonyok ezek a vezetők, akik a tudományt csak öldöklésre, a tudósokat csak ezen céljuk elérésére akarják kihasználni, sőt még gúnyolják, vörösre festik azokat, akiket nem tudnak madzagon rángatni. Truman, Johnson, Hoover,- McArthur intézik Amerika ügyeit. Ezekre mondta Einstein, hogy hisztérikusan cselekednek. Nem is kell olyan nagy tudósnak lenni, hogy ezt meglássuk, mi m'ár régen látjuk, megírtuk, de jól esik, amikor egy Einstein is megmondja azt. Mi tudjuk, hogy mentői tudatlanabb valaki, annál hamarább hisztérikussá válik. így Truman elrendelte a hidrogén bomba gyártását, Johnson pokoli vereséget ígért az oroszoknak, Hoover és Mcszerszámot, szögeket és egy színházi látcsövet. Kijelenti a munkásoknak, hogy egy dollárt kapnak egy órára, de nem a munka bevégzése után, hanem minden félórában előre fizetve. Mert nem igazság az, — mondotta, —- hogy amikor a munkás már dolgozott s kiérdemelte a bérét, a pénz még mindig a munkáltató zsebében kamatozik. És mint jó munkáltató, az egyik munkást kinevezte time- keepernek, aki zsebórával a kezében vigyázta, hogy mikor telik le a félóra. A második munkás lett a szöghuzó, a harmadik pedig a szögbeverő, ami igen helyes, mert a munkát fel kell osztani szakmák szerint. Egy másik munkást pedig kinevezett “káromkodó” foremannak, mert az ilyen munkát csak nem lehet káromkodás nélkül végezni. Aztán kiadta a jelt, amire mindenki megkezdte a kiszabott munkát, ő maga pedig a színházi látcsövön át figyelte őket. Ment is a munka szépen és a “bősz” csak éppen a káromko- dóval- nem volt megelégedve. Mindjárt be is mutatta, hogy óránként egy dollárért milyen káromló szavakat kellene mondani. Közben természetesen hatalmas népcsődület támadt, majd jöttek a rendőrök és az egész társaságot bevitték a városházára. Miután azért nem lehetett senkit megbüntetni, hogy egy-két padlót csakugyan megigazítottak, elkergették őket és az öreg Brekkel szörnyen mulatott a tréfán, ami mindössze pár dollárjába került. Az öreg Brekke mutatta az igazi wobbly szellemet, de sajnos, ő nem volt wobbly, hanem munkáltató, aki a fürészmalom- ban (a felesége fukarsága révén) alaposan kizsákmányolta munkásait s igy ha berúgott, volt elfecsérelni valója. Valami ilyen félreértés jellemzi az egész regényt. (gb.) Arthur már megakarják a háborút kezdeni Formosán keresztül. A volt hadügyi államtitkár, Paterson is kejelenti, hogy “Mi nyilvánosságra akarjuk hozni, hogy nem rettenünk vissza azoknak (az atom és hidrogén bombák) használatától.” Hát nem-e méltó ez a Paterson és Johnson a hisztérikussá vált Forrestal utódainak? Ezeket remélte Einstein észhez téríteni, mielőtt még késő. De éppen ellenkező hatást ért el, még inkább hisztérikussá váltak. Most már Rankin, egyik nagyon fontos, befolyásos tagja a kormánynak, a hadiszolgálati bizottság elnöke, ez a demokrata szamáron utazgató fasiszta, aki még arra sem méltó, hogy Einstein cipőjét pucolja, a következő hisztérikus kijelentést tette “Albert Einstein a legnagyobb csaló, melyet a világ ismer, akit már évekkel ezelőtt kellett volna deportálni, kommunista aktivitásai miatt.” MIT MONDOTT EINSTEIN? Einsteint Mrs. Roosevelt hívta meg, sok más tudóssal, hogy az atom és hidrogén bombák hatásáról beszéljenek. Ezen programon voltak Lillienthal, Dr. Robert Openheimer, Dr. Bronk és sok más tudós, akik nagyra- becsülik Einsteint és a véleményét. Einstein tud(.a mit beszél, csak azt nem, hogy kinek beszél, ezek között Rankinnek, Truman- nak, akiknek nagyon eltalálta a tyúkszemét. Einstein csak a következőket mondta, melybe belekapaszkodtak a hisztérikusok: “Szüntessék be az egymástól vajó félelmet. A jelenlegi fegyverkezési verseny Amerika és Oroszország között hisztérikussá alakult. Az Egyesült Államokban véghetetlen nagy financtőke van központosítva a militaristák kezében. A fiatalokat mili- tarizálják, a polgárság hűségének ellenőrzése, hajsza a politikailag önállólag gondolkozók ellen.” Az egyik indítványa, melyet rádió-television tett, hogy “Vessenek véget minden erőszaknak a nemzetek között, nem csak a tömeggyilkoló eszközökkel.” A másodikban kéri a minden nemzetek fölötti jogi és végrehajtó bizottság me'gszervezését, amely bitositaná a békét. Ezekre mondta Rankin, hogy kommunista propaganda, aktivitás, melyért Einsteint és hozzá hasonló tudósokat deportálni akarna. A IIISZTÉRIKUSOK Ezek a tudatlanok nem szeretik, hogy valaki többet tud mint ők, igy hisztérikus kitörésekkel akarják keresztülvinni akaratukat, mint a hisztérikus vénasz- szonyok. Einstein megmondta — pedig tudja mit beszél — hogy az A és H bombák robbanása folytán az egész atmoszféra — levegő — megmérgeződ- ne, minden élőlényt kipusztita- na.” Erre Truman is hisztérikussá vált és azt mondta, hogy azér: nem akar leülni az oroszokkal tárgyalni és beszüntetni az A-H bombák gyártását, használatát, mert nem hisz az oroszoknak ,Truman állítása szerint azok nem szavahihetők, nem tartják be ígéreteiket, szerződéseiket. De mégis nagy hatással voll sok gondolkodó egyénre Einstein és a többi tudósok figyelmeztetései. Mind többen követelik, hogy igen is le kell ülni az oroszokkal és megegyezni ezen tömeg, esetleg az egész világot elpusztító bombák használatának betiltására. Ezért van a hisztéria.
