Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-05-27 / 1632. szám

1950. május 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal Leleplezik a hazug szenátort AZ AMERIKAI KORMÁNY TUDATOS HAZUGSÁGGAL VÁ­DOLJA SZENÁTOR McCARTHYT. — “FEHÉR PAPÍR” Mc- CARTHYRÓL. — McCARTHY NAGYSZERŰ SPÓROLÁSAI. — NEM FIZET JÖVEDELMI ADÓT A DEMAGÓG SZENÁTOR. Az amerikai kormány “Fehér Papirt” adott ki, amelyben egész komolyan “védekezik” a már közismerten demagóg szená­tor Joseph McCarthy (R. Wis.) azon vádjai ellen, hogy a külügyi hivatalban még mindig sok kommunista tölt be számottevő pozí­ciót. -A kormány nevetséges védekezését mitsem enyhiti az, hogy ebben a “Fehér Papirban” McCarthyt “tudatos hazugnak” neve­zi. McCarthy viszont azzal állt*------------------­-----­elő, hogy a kormány a “White Paper’’-ben félre akarja vezetni az amerikai közönséget. A publicitásra vágyó McCar­thy szószátyárkodásával kapcso­latban az a legfontosabb tény, — amit Amerika népének észre kellene venni — hogy az ameri­kai sajtó ha nem nyiltan, de alattomban a McCarthy pártján van és nagy igyekezettel segiti a demagóg szenátor hazugsága­inak terjesztését. Ezek a hazug­ságok annyira nyilvánvalók, hogy az újságok ugyan nem me­rik magukévá tenni, de azért nagybetűkből szedett headline- okban hozzák napról-napra. És ami még ennél is fontosabb, a' lehetőségig elnyomják a Mc­Carthy jellemét igazán feltáró leleplezéseket. Kétségtelen tehát, hogy a sajtó urai, a National Association of Manufacturers, az American Chamber of Com­merce és a bankárok egyesületei McCarthy mögött vannak már annyiban, amennyiben jól tud­ják, hogy a fröcskölődő szená­tor nagyban éleszti a háborús hisztériát és igy hozzájárul ahoz, hogy minél nagyobb összegeket költsenek háborús célokra. NEM AKAR ADÓT FIZETNI Amig a háborús uszításra kész lapok naponként hasábokat töltenek meg McCarthy hazug­ságaival, egy-kettő kivételével a többi mind elhallgatta a Mc­Carthy személyi integritására tói érthetőnek vesznek, hogy el­ismerik a gazdasági szervezetek létezését, a uniont, itten legtöbb esetben sztrájkokkal kell azt ki­erőszakolni, újból meg újból megmutatni a tőkéseknek, hogy még van szervezet és elég erős megvédeni a tagságát. Az öregkori segélyt,^ orvosi, kórházi kezelési biztosítást, me­lyek otthon már megszokott dol­gok, nem kellett érte sztrájkol­ni a mostani rendszer alatt, itt óriási nagy sztrájkok sorozatán keresztül is csak félig-meddig, sok esetben az ilyen biztosítási összegnek csak felét képesek a munkáltatókkal megfizettetni. A Ford, a Chrysler már meg­adta félig-meddig az ilyen pen­zió és biztosítási költségeknek a fizetését, de minden más ipar­ban újabb sztrájkra kényszerí­tik a munkásokat, legújabban a General Motorsnál esedékes, hogy ottan is kicsikarják a má­sok által már megadott követe­léseket. Amint a unionok elisme­rését is, minden egyes gyárnál külön-külön sztrájkkal kellett kivívni, úgy minden, még a leg­csekélyebb követelést is, ilyen harcok, sztrájkokon keresztül lehet csak kivívni a jólszervezett tőkésektől. vonatkozó azon leleplezéseket, amelyeket a “Madison (Wis.) Capital Times” hozott napvilág­ra s ajánlott fel átvételre a töb­bi lapoknak is. A “Madison Capital Times” cikkeiből, — amelyeket csak a munkássajtó vett át, — meg­tudjuk például, hogy ez a száj­hős szenátor 1943-ben a saját eskü alatt tett adóbevallása sze­rint 42,353 dollárt keresett, de olyan jól gazdálkodott, hogy ab­ból képes volt 84,605 dollárt megtakarítani, amiből aztán részvényeket vett a tőzsdén. Persze jövedelmi adót elfelejtett fizetni. A szenátor gyenge oldala a jö­vedelmi adó fizetésének az elfe­lejtése. Elfelejti úgy, hogy a kormány csak pörök utján tud tőle kicsikarni valamit. A múlt április havában 28,947 dollár jövedelmet jelentett az előző év­re, de egyetlen cent jövedelmi adót sem fizetett, mert meges­küdött, hogy a tőzsdén 28,881 dollárt veszített. McCarthy évi fizetése 12,500 dollár és bizonyos külön kiadá­sok megtérítése, amiket a szená­toroknak engedélyeznek. A fen­ti nagy jövedelmet azonban nem ezen mellékesszenátori jövede­lemmel érte el, hanem azon szol­gálatával, amiket a Lustrom Corporation nevű telekügynök­ségnek tett. McCarthy kijárásá­ra ez a telekügynökség 32 millió dollár kölcsönt kapott a Recon­struction Finance Corp.-tól (RFC). Ezért McCarthy 10 ezer dollárt kapott, — de nehogy törvényellenes legyen a dolog, mert végre is egy szenátornak nem illik 10 ezer dollárokat el­fogadni kijárásért, — igy fel­csapott házépítő szakértőnek, terjedelmes cikket irt, (legalább is azt mondották, hogy ő irta) az olyan tipusu házak dicséreté­re, mint amilyeneket a Lustrom Corporation épit s ezért a cik­kért jutalmazták a tízezer dol­lárral. CSODÁLATOS SPÓROLOK Egyébiránt a McCarthy csa­ládjában nagyon ragadós az, hogy többet tudnak megtakarí­tani a teljes jövedelmüknél is. Howard nevű bátyja 1943-ban megesküdött, hogy az évi teljes jövedelme 3,692 dollár volt és mégis ebből a jövedelemből 10,- 600 dollárt adott a McCarthy választási kampányra. Az apja, aki megesküdött, hogy abban az évben semmi jövedelme sem volt, képes volt 4000 dollárral hozzá­járulni a szájhős szenátor meg­választásához. Amikor McCarthyt 1943-ban rajtafogták, hogy 84,605 dollár értékű részvényt vásárolt az évi 42,353 dollár jövedelemből, az­zal vágta ki magát, hogy az elő­ző években gyűjtötte össze ezt a nagy összeget. Erre az adótisz­tek átnézték az előző öt évben bevallott jövedelmeit és megál­lapították, hogy McCarthy tel­jes jövedelme ezen hat évben összesen 66,379 dollárt tett ki, vagyis 18,226 dollárral keveseb­bet, mint amennyi részvényt vett a hatodik évben. Ilyen spó­rolásra csak a McCarthy féle szenátorok és egyéb hasonló po­litikusok képesek. Amikor a Madison Capital Times leleplezte ezt a nyilván­való csalást s McCarthyt dema­gógnak, csalónak és fékernek nevezte, felhívta, hogy indítson sajtó port besületsértésért, a szenátor kijelentette, hogy a szenátus ülésén fog válaszolni a vádakra. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a törvényhozókat' nem lehet kérdőre vonni azért, amit a törvényhozásban, vagy annak bizottsági ülésein mon­danak. Ugyancsak elhallgatják a la­pok azt a tényt is, hogy a Wis­consin állami ügyvédi kamara már évekkel ezelőtt úgy nyilat­kozott, hogy McCarthy erkölcsi­leg nem felel meg a bírói tiszt­ségre. Ez természetesen áll a törvényhozó testületre is. És mégis a lapok s egyes poli­tikusok támogatják ezt a hihe­tetlenül alacsony jellemű em­bert. Az amerikai népnek talán soha sem volt még olyan jó al­kalma annak meglátására, hogy a népellenes érdekek mily kész­séggel szövetkeznek az erkölcsi­leg legelzülőttebb emberekkel is, ha azok a nép elbolonditását, összeveszitését és ennélfogva a kizsákmányolást szolgálj ák. A fejlődés törvénye Visszatekintve fejlődés törté­nelmünkre, megállapíthatjuk, hogy a fejlődési fokozatok min­dég az akkori társadalom értel­mi s szellemi állapotát tükrözik vissza. Valamely társadalmi ál­lapot hogyan és miértje mindég az akkori civilizáció hü kifejező­je. A pápák, cárok, királyok és egyéb társadalmi vezetők elgon­dolásainak a legfőbb hiányossá­ga abban nyilvánult meg idők- len-időkig, hogy törvényeiket és annak alapgondolását, szent és sérthetetlennek, megváltozha- tatlannak jelentették ki. Sőt igyekeztek céljaik, törvényeik megokolásban isten rendelte­tését belemagyarázni. így a val­lási kegyetlenségeket, önkinzá- sokat, Isten szent akaratának jegyében hajtották végre. Pá­pák, cárok és egyéb zsarnokok uralkodását, Isten kegyelméből valónak nyilvánították, hogy an­nak megváltoztatásától minden­ki féljen. Eme szent és sérthetetlen fo­galom volt és ma is fejlődésünk — részleges — kerékkötője. Századunk elején terror, anarch­ista, nihilista alakulatok tagjai komolyan elhitték, hogy a tár­sadalmi ellentéteket, uralkodók meggyilkolásával lehet csak megváltoztatni. A korai szocia­listák megvoltak győződve, hogy csakis békés utón, szava­zással, békés tüntetéssel érik el céljukat dacára annak, hogy eme békés tüntetéseket karddal, puskával, börtönnel verték szét. Valamennyi alakulatnak szilárd meggyőződése volt, hogy csak is az ők elképzelésük az egyet­len helyes, MEGVÁLTOZHA­TATLAN. Minden haladó szelle­mük dacára beleestek évszáza­dok tradicionális hibájába. Saj­nos vannak ma is egyszerű mun­kások, akik vallásos fanatizmus­sal ragaszkodnak egy elavult fogalomhoz. Haladásra hajla­mos társaikat “ köpenyeg-forga- tóknak” nevezik. Valamint minden vallásos szekta — kevés kivétellel — mind a bibliát fogadja el vezér­könyvének, úgy a munkás ala­kulatok is nagy részben Marx Károly elméletét fogadják el az utolsó száz évben vezérfonalul. Mint a bibliát, úgy Marxot is mindegyik alakulat máskép ma­gyarázza. Bizonyos mellébeszé­lést alkalmaznak: Félremagya­rázzák, jelenlegi értelmiségi ál­lapotuknak megfelelőleg. Ez a tény mozgalmak visszaesését és ujravaló átcsoportosítását ered­ményezi. Ezen folyamattól csak azon alakulatok mentesek, me­lyek nem kötik le magukat vál- i tozhatatlan törvényekhez. Haj­lamosak a viszonyoknak megfe­lelőleg, fogalmaikat, törvényei­ket vizsgálat tárgyává tenni, szükség esetén megváltoztatni. Marx ezt ilyenformán fejezi ki: “Semmi sem tökéletes, ami­hez az idő nem járult hozzá a maga részével.” Ebből érthető, hogy minden megmozdulás, min­den előző mozgalom saját idejé­ben — bizonyos fokban — hoz­zájárult a fejlődés menetéhez, de a változhatatlan törvények­ben való hiedelem folytán a fej­lődés menete elhagyta őket, megdöntötte azokat, amit nap­jainkban igen sok esemény iga­zol. A modern fejlődés mértföldes csizmákkal való haladása, egy­szerűen megköveteli az esemé­nyekhez való alkalmazkodást. Mindazon becsületes társadalmi mozgalmak vezetői, szószólói, akik értelmiségük magaslatán állanak, ezt meg is teszik. Akik eme történelmi folyamatnak — tehetség vagy más okok hiányá­ban — ellen állnak, azokat a tö­megek figyelmen kívül hagyják. K. B. TRUMAN SIKEREKRŐL BESZÉL CHICAGO — Truman elnök azon a nagy gyűlésen, amellyel a Demokrata Párt a választási kampányt megkezdte, azzal di­csekedett, hogy a 81-ik kong­resszus hasonlítva az előzőhöz, nagy sikereket mutathat fel! De ugyanakkor azt is elismerte, hogy a Taft-Hartley törvényt nem tudták visszavonni, sem tárgyalás alá venni a faji disz­kriminációt megszüntetni célzó FEPA (Fair Employment Prac­tice Act) javasalatot. És azt is elismerte, hogy akadtak elegen a saját pártjában is, — vagyis a Demokrata Pártban, — akik obstruáltak minden progresz- sziv és népjóléti törvényhozást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom