Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-27 / 1632. szám
HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleyeland, under the Act af March 3, 1879 Ohio VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 MAY 27 NO. 1632 SZÁM Már Peront is támogatják AZ AMERIKAI KORMÁNY 125 MILLIÓ DOLLÁR KÖLCSÖNT ENGEDÉLYEZETT AZ ARGENTINIAI DIKTÁTOR TÁMOGATÁSÁRA. — TITKOS TÁRGYALÁSOK AZ AMERIKAI TÖKE TERJESZKEDÉSÉRE. WASHINGTON — A State Department nyilatkozatot adott ki, hogy a kormány által kontrolált Export-Import Bank 125 millió dollár kölcsönt adott Argentínának. Ez a rövid nyilatkozat azt jelenti, hogy az amerikai kormány végre hajlandó szárnya alá venni a népellenes, diktatórikus, argentínai Juan Peron kormányt is. Peron a spanyol Franco után legközelebb állt a Hitler-Musso-*-----------------------------------lini fasiszta soporthoz és azért eddig az amerikai kormánytól nem kapott financiális támogatást. Az utóbbi időkben folytatott titkos tárgyalásokon azonban olyan egyezség jött létre, amely ezt a fasiszta diktátort is az Egyesült Államok védőszárnyai alá hozta. A hivatalos magyarázat szerint Argentina nagyon sok amerikai árut vásárol, de nem tud érte fizetni, mert nincsen dollárja (az argentiniai pénznek nem sok értéke van), azért adják tehát a kölcsönt, hogy az árukért fizetni tudjanak. A kölcsönt nem direkt az argentínai kormánynak, hanem az argentínai bankoknak adják 3 és fél százalékos kamatra, a bankok aztán továbbítják (de már magasabb kamattal) a kereskedőknek és gyárosoknak, hogy amerikai árukat tudjanak vásárolni. Az argentínai viszonyokat ismerő ujságirók szerint Peron kormánya financiális bukás előtt állt, azért az amerikai dollárokért hajlandók mindenféle engedményekre. Az amerikai kormány kölcsöne tehát valóságosan a bukástól mentette meg a Peron kormányt. Viszonzásul utat engednek az amerikai tőkének, vagyis az állami hatalmat az amerikai tőke védelmére állítják. A State Department nyilatkozata szerint tárgyalások folynak a két ország közötti kereskedelmi, gazdasági és BARÁTSÁGI szerződés megkötésére. — Uncle Sam tehát már Peront is keblére ölelte. Katonai szövetséget alakítottak A LONDONBAN TANÁCSKOZÓ KÜLÜGYMINISZTEREK MEGALAKÍTOTTÁK A KATONAI SZÖVETSÉGET. — AMERIKAI FŐPARANCSNOKOT AKARNAK. LONDON — A North Atlantic Pact körébe tartozó országok külügyminiszterei több napi tanácskozás után olyan nyilatkozatot adtak ki, amelyből kitűnik, hogy katonai szövetséget és vezérkart alakítottak a Szovjet Union ellen. A tanácskozásban 12 külügyminiszter vett részt. A nagyon burkolt nyilatkozat elárulja, hogy az uj katonai és gazdasági szövetség fejévé egy»---------------------------------------ismert amerikait fognak kinevezni. Ezt a tisztséget egyenlőre még nem töltötték be, de a beavatottak szerint valószínűleg Dwight D. Eisenhower tábornokot kérik fel, vagy pedig Averell Harrimant, a Marshall Plan “vándorló” nagykövetét. A külügyminiszterek gyűlése általános terveket dolgozott ki az állandó védekezést, a minél nagyobb mérvű fegyverkezést. Sem a külügyminiszterek, sem a sajtó nem adtak semmi információt arra, hogy az oroszok milyen akciója készteti őket a tervezett védekezésre. A négy napig tartó konferenciát követő népgyülésekfen elhangzott beszédek mindegyike a háborús hangulat élesztését szolgálta. A szónokok által használt trükk az volt, hogy leírták, milyen szenvedés várna erre vagy arra az országra, ha egy “külső hatalom újból elfoglalná”, igy tehát szükségesnek tartják az állandó védekezést, aminél nagyobbmérvü fegyverkezést. Az uj katonai tanácsban mind a 12 ország képviselteti magát, de ez a képviselet inkább csak tézkedéseket és rendeleteket a arra való, hogy az amerikai insaját országukban érvényre juttassák. A kisebb országok képviselői megértették, hogy csak ily csatlakozás alapján számíthatnak Amerika pénzügyi és katonai támogatására. Azt mondják, hogy ahogyan öregszik az ember ugyanolyan tempóban gondol vissza a régi jó időkre. Ha akármilyen rossz is volt ami volt, mégis egy bizonyos jó emlékkel maradt meg a gondolatban, egyrészt azért mert már elmúlt, na meg aztán a fiatalabb korra visszaemlékezni' már egymagában jó emlék. Ha gondolatban vissza idézzük a múlt világát s azt a maihoz hasonlítjuk, akkor látjuk csak igazán, hogy minden tekintetben milyen változáson ment át a világ, s egy nagy kérdés marad, hogy vájjon azok, akik a jövő emberei lesznek, ha majd megöregszenek, még csak gondolatban is jólesőleg e gondolhatnak arra a múltra, melynek jelenét most velünk együtt élik át. Az emberek gondolat világa minden tekintetben más volt a múltban. Ha pl. egy rég nem látott ismerősünkkel találkoztunk, hát nagy örömmel szorított kezet, az egészségünk iránt érdeklődött, hogy van a család, dol- gozik-e, stb. Mostanában azonban ha egy rég nem látott ismerőssel találkozunk az ilyen kérdések legfeljebb csak utólag kerülnek a beszélgetés keretébe s azt hiszem, hogy másokhoz is az az első kérdés, amit tőiéül kérdezett jó néhány éven át nem látott ismerősöm, “jaj de rég nem láttam, na mit gondol lesz egy uj háború?” A mindennapi élet küzdelmei mellé any- nyira beékelték a háború kérdését, hogy minden más kérdés a háttérbe szorult s úgy kérdezi egyik ember a másiktól, hogy mit gondol lesz-e részünk ismét a háború borzalmaiból, mintha csak az időjárás iránt érdeklődne. A levegő is a háborús propaganda bacillusaival van megmételyezve. A múlt embere pl. még álmában sem gondolhatott olyasmire mint “hideg háború” és nem hogy nyugodtan a háború, még hozzá atom háborún keresztül vezet, de még a hideglelésről is mint valami nagy bajról volt a szóbeszéd. Az emberek gondolatvilága annyira egyoldalúan a háború propaganda szolgálatába van irányítva, hogy olyan egyszerűen beszélnek esetleg néhány száz millió ember kiirtásáról mint ahogyan a múlt embere a hideglelésről szokott beszélgetni. Nem akarom a múltat visszasírni, oh nem ez teljesen távol áll tőlem, csak kérdésessé válik előttem az, hogy a múlt emberét akiről azt mondják, hogy visszamaradt a fejlődésben, lehetett volna-e, ennyire alacsony nívójú propagandával a saját érdekei ellen, üyen nagymérvű tömegyilkolásra, minden tiltakozás nélkül, sőt megelégedetten előkészíteni. Ha a múlt napok , híreit kellő figyelemmel kisérjük, azt látjuk, hogy különösen a tőkés újságok több milliós kiadványai szinte rémüldözve Írnak arról, hogy a UN titkára elment Moszkvába a béke útját egyengetni. A békétől rettegnek a kapitalista érdekeltségek és különösen a hadiszállítók szolgálatában álló újságok, melyek nem lehetetlen, hogy a UN titkárára is ráfogják kenni a kommunista mumust s nyomban ott lesz a papi maszlaggal megkent Budenz (magyarul görény) kereszttel a kézben igazságot esküdni. Miért kérdezi hát tőlem, rég nem látott ismerősöm, hogy lesz-e háború — amikor az atombomba motoszkál a saját fejében is. Most folyt le az Amalgamated Clothing Workers konvenciója, mely egyik legnagyobb szakszervezete az amerikai munkásságnak. Jobban mondva már nem is szeretik a férfiruha szabók szakszervezetét a nevén nevezni, s inkább az Ipari Szervezet elnevezést szeretik magukra alkalmazni. A név azonban nem okvetlen tükrözi vissza a lényeget s bármennyire is igyekszenek az Ipari Szervezet nevet rákenni az Amalgamatedre, az mégis csak szakszerszervezet, mint bármelyik AFL avagy CIO- hoz tartozó alakulat. S talán seholsem tűnik ki jobban mint ép a férfiruha szabók esetében az IWW tanítása, hogy magát a teljes ipart kell egy szervezetbe tömöríteni s minden azon iparban alkalmazott munkást ugyan azon ipari szervezetbe tömöríteni. Nem hogy a férfi és női ruhaszabók külön szervezetbe tartoznának, hanem a szövők akik szövőgyártásnál vannak alkalmazva és minden munkás aki bármilyen formában bármilyen ruhagyártással összeköttetésben van. Amikor a férfiruha szabók szakszervezete létrejött nem is gondoltak arra, hogy a nőiruha divat sok tekintetben a férfiruhához hasonló formát fog ölteni és nehéz lesz eldönteni, hogy a nők által viselt férfiruhát vájjon a női szabók avagy a férfi- szabók állítsák elő. Emiatt a férfiruha szabók és nőiruha szabók szakszervezetének több harHETI KRÓNIKA ________________ i *’ ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Fv ]
