Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-05-20 / 1631. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. május 20. Elhallgatott május elseje Mindennek van határa (a.l.) Mindig nagy előszeretettel írtam az IWW által képvi­selt ipari szervezetről, abban a tudatban, mert még ezideig, a tény­leges szocializmus elméletét és annak gyakorlatba való átvitelét sehol sem fejtették ki olyan egyszerűen és könnyen érthetőleg mint itten. Hogy az IWW ezideig nem szervezett be nagyobb tö­megeket az ipari szervezeteibe, nem elméleti és gyakorlati össze­tételébe keresendő a hiba. Mindezek dacára az emberi társadalomban állandóan történ­nek olyan fontos események, amelyekkel okvetlen foglalkozni kell azoknak, akik harcot folytatnak egy igazságosabb társadalmi rendszer felépítéséért. Figyelve állandóan a végbemenő társadalmi eseményeket. Meg lehet állapítani, hogy például ebben az országban a reakció ma aranykorát éli. A kapitalizmus oly félelmetesen fogott hozzá a saját szájaizü propagandához, hogy mindent lekaszabolnak, ami bármilyen mértékben a haladást van hivatva szolgálni. Azok az úgynevezett liberális elemek, akik még a közelmúltban abban a reménybe ringatóztak, hogy lépésről-lépésre, egy tényleges de­mokratikus társadalmat lehet a mai kapzsi kapitalizmusból át­formálni, ezeknek a közel jövő megfogja mutatni, hogy a reakció mindent lefog hengerelni. Az itteni munkásmozgalom és annak vezetői is nagy meglepe­tésnek néznek elébe. Ma még ugyan egyhuron pendülnek a mun­kásokat kizsákmányoló kapitalizmussal, mert ők kezdték meg, a szervezetből a haladó elemek kizárását és még ma is nagy hangon elismerést osztogatnak ezért önmaguknak. Nem kell azonban sokáig már várni. Ma még csak a radikáli­sokat üldözi a kapitalizmus. De már minden jel arra mutat, hogy a reakció teljes kontrolt fog gyakorolni ebben az országban, mert a kapitalizmus olyan horribilis összegeket költ propagandára, hogy egészen bizonyosra vehető, hogy hű cselédei fognak kerülni az ország irányitó gépezetébe, akik azután nem fognak megelé­gedni, csak a radikálisok, vagy a liberálisok üldözésével, hanem lefognak számolni mindazokkal, akik csak látszólag is munkás ér­dekeket képviselnek. Hogy itt az Egyesült Államokban még ezideig nem fejlődött ' ki egy számottevő forradalmi munkásmozgalom, annak is tudható be, hogy a tizenkettedik órába, mindig dobtak valami koncot az elégedetlenkedő munkás tömegeknek. A jövőbe való pillantás pe­dig nem biztathat bennünket nagyon vérmes reményekkel, mert az itteni kapitalizmus el van tökélve, de nem csak1 arra, hogy a ha­ladó elemekkel leszámoljon, hanem, hogy mindent szétzüllesszen ami munkásérdekeket szolgál. Maga az uralkodó osztály állapítja meg, hogy ottan, ahol a nagy tömegeknek helyzete elviselhetetlen, a kommunizmus jó ta­lajra talál. Vájjon'kiket lehet okozni a fent nevezett állapotokért? A társadalomnak egy ilyen korszakához értünk, amikor ma­ga az elnyomott és kiéhezett tömegek kiutat keresnek az elvisel­hetetlen gazdasági állapotokból. Hogy azután mindennek van határa, csak azok nem akarják megérteni, akik állandóan gazdasági előnyöket élveztek mások ro­vására. Sokaknak ma még mindig fontos, hogy a feltörtető nincste­lenek milyen elmélet alapján és milyen eszközökkel harcolnak egy emberségesebb társadalomnak megvalósításáért. Nem-e mindig az adott viszonyok szabják meg, úgy a taktikát, mint a harci eszkö­zöket ? Gyakorlati tapasztalat tanít meg bennünket arra, hogy a munkásokat is. csak úgy lehet szervezkedésre bírni, ha az adott viszonyok őket arra rákényszerítik. Nagyon elenyésző azoknak a száma, akik egy emberöltőn keresztül csak meggyőződésből tar­tották fel szervezeti tagsági jogaikat anélkül, hogy abból bármi­nemű anyagi hasznot húztak volna. Egy társadalmi átalakulásnál maga a gazdasági viszonyok késztetik a tömegeket cselekvésre. Éppen most van itt folyamat­ba, hogy minden haladó gondolkozásu egyénre ráütik a vörös jel­zőt. Természetesen ezzel a kapitalizmus azt véli hinni, hogy el­ijesztenek mindenkit attól, hogy saját meggyőződését nyilváníta­ni merje. Igaz ugyan, hogy sokakat megfélemlítenek, de koránt­sem tolják vissza az eljövendő társadalmi átalakulást, mert erre majd a gazdasági összeomlás fogja érlelni a talajt. Az IWW állandóan rámutatott arra az igazságra, hogy az emberek gondolatát és cselekedetét mindig a gazdasági érdekeik irányítják. Azért mondhatjuk bátran, hogy a kapzsi kapitalizmus érleli állandóan a talajt egy társadalmi változásra. Azért mond­hatjuk, mindennek van határa, még a kapitalizmus életének is. vei nem hadianyagot, atom bom- bombát, hanem kórházakat, is­kolákat, újabb gyárakat akar építeni, hogy Amerika népe bol­dogságban, jólétben és békében élhessen és ha valaki ezt a jólé­tét, békéjét támadná meg, úgy az szembe találná magát Ame­rika minden egyes lakójával, amely megvédené ezt az orszá­got minden támadással szemben. Európa és Ázsia népeinek adjuk meg azt a lehetőséget, ami Amerikának meg holt, ami­kor szabadságáért harcolt, hogy amazok saját hazájuk sorsát, jövőjét maguk határozzák meg. Ez a szerep és nem a zsandár szerepe méltó Amerika múltjá­hoz. (Vi.) Amig mi öntudatos munkások sóvárogva vártuk a híreket a világ más részein tün­tető proletáriátus működése fe­lől, a tőkés osztály rettegve vár­ta és a sajtón keresztül igyeke­zett azt agyonhallgatni. Csakis Berlinből és Moszkvából hoztak híreket. Berlinből is csak azért, mert ott voltak a nyugati zóná­ban, akik megkövezték a keleti német rendőrséget, a határon keresztül. De, hogy másfelé is nagyon sikeres tüntetések voltak, azt csak kerülő utón, siránkozások között találjuk meg. Mint példá­ul Russel Barnes siránkozása amiatt, hogy a nyugati hatal­mak utat engednek a kommu­nistáknak, hogy sikeresen vé­gezhessék propagandájukat. Barnes leírja azt a májusi fel­vonulást, amelyet Szófiában lá­tott egy pár évvel ezelőtt, ezt a következőképen Írja le: “Órákon keresztül mutogat­tak gépészeket, technikusokat, akik szerelvényeken dolgoztak. Lányokat, akik fejték a tehene­ket és vajat csináltak. Szaká­csok főztek, födmüvesek trak­torokkal, cséplő és arató gépek­kel vonultak fel,, tanítók iskolát tartottak. Bemutatták az ösz- szes szakmákat, művészetet, munkafolyamatot, melyek épí­tik a modern államot. “Az ilyen felvonulás naivnak látszik az amerikai előtt. De a kommunista országokban olyan érzést ad a munkásoknak, hogy ők ahoz az országhoz tartoznak, társak abban. “A nyugatiak, akik figyelték, tanulmányozták a kommunista országokban az eseményeket, azok erősségét és gyengéit, álta­lánosan megegyeznek abban, hogy a legtöbb kommunista ve­zér komolyan hiszi, hogy ők jobb világot építenek az átlag népnek. “Ők kimagyarázzák a terror használatát, melyet szükséges­nek vélnek, az átalakuló korsza­kokban a kapitalista kémek ügynökök, szabotálok ellen. “A vörös kormányok meg­szervezését követte a nagymére­tű energia felszabadulás. Na­gyon sokan, akik azelőtt nem csináltak több munkát, mint amennyiért fizettek, most teljes erejükkel dolgoznak a nemzet érdekében. “A kommunisták kidolgoztak egy rendszert, a demokrácia gyakorlati megvalósítására az­által, hogy önkénteseket szer­veztek minden iparból jelentke­zett egyénekből. Ezek ingyen dolgoznak a szabad napjukon a nemzeti javító munkákon. (Is­kolák, templomok, gyüléster- mek, gyermekovódák, községhá­zak, stb.)” Persze Bames, mint akinek a kenyérkeresete az irás, megem­líti mindazon hamis vádakat is a kommunista állam ellen, me­lyeket mint ellen-propagandát kitaláltak és terjesztenek. Ezek között, amelyeket szintén azon figyelőknek a rovására is, akik az elsőbb megállapításokat csi­nálták. Ezeket mint nagy bűnt rónak fel a kommunisták ellen. “A munkások nem sztrájkol­hatnak és elvárják tőlük, hogy levágják a termelési költségek* :t és fokozzák a termelést.” Ez igaz, csak azt nem mond­ják meg, hogy a termelt javak­ból sokkal többet kapnak vissza és az összes ilyen . javulás az egész nemzetnek csak javára van, amellett, hogy a verseny­zők is sokkal nagyobb jövede­lemhez jutnak. “A bérjavitási rendszer, mun­ka meggyorsításhoz vezet” — ezt nagy betűkkel Írták ki, az is igaz, de arra van nagy szüksé­ge az egész országnak^ a szoci­alista rendszernek, a népnek és akik hajlandók többet, jobbat termelni, jobban vannak díjazva mint akik csak lógnak a mun­kán, lopják a napot. Még ellenpropagandaképen megemlítik, hogy milyen nagy félelemben dolgoznak a kommu­nista országokban, csak azt nem említik meg, melyet az első meg­figyelések igazolnak, hogy csak azok rettegnek, akik nem vesz­nek részt ezen munkaversenyek­ben, gyorsított termelésben, ha­nem azon törik a fejüket, hogy hogyan árthasssanak a szocia­lista rendszernek. Barnes ezen megfigyelő állítá­sát nem merik megcáfolni, csak azon siránkoznak, hogy ezekkel szemben a nyugati hatalmak propagandája nagyon gyerekes, sikertelen. Pedig úgy gondolja, hogy ha jól megtudnák azt szer­vezni, akkor sikeres lehetne. De mindezt itthon az éhező, munka- nélküli s mint a Chrysler sztráj­koló munkásokkal próbálják el­hitetni, hogy itt jobb rendsze­rünk van, ahol nem csak sztráj­kolhatnak, hanem kikényszerí­tik őket, hosszú sztrájkok­ra, nélkülözésekre. És ha visz- szamennek, sietnek termelni, ak­kor meg a munkanélküliek közé dobják őket hamarosan. A tőkés rendszert már nem le­het bearanyozni, csak a butákat téveszti meg, még azok hisznek nekik, de Európában olyen mind kevesebb akad. FURCSA ÉRVELÉS MIAMI, Fia. — Johnson hon­védelmi miniszter a Kiwanis Club részére tartott beszédében azt a különös kijelentést tette, hogy a Szovjet Union nem fogja fegyverrel megtámadni az Egye­sült Államokat, hanem csak az­ért tartja fenn a hidegháborút, hogy itt annyit költsünk fegyve­rekre, hogy gazdaságilag tönk­remenjünk. Johnson szerint az Egyesült Államok rendkívül nagy dilem­ma elé került. Ha nem fegyver­kezik eléggé, akkor elmarad és támadás esetén nem tudunk el­lenállni az oroszoknak, ha tulsá- san fegyverkezünk, akkor an­nak költségei anyagilag teszik tönkre az országot. Az ország nagy szerencséje azonban olyan honvédelmi mi­niszterünk van (Johnson a ne­ve) aki bölcsen ki tudja válasz­tani az arany középutat és elitél­ni való haszontalan ember min­denki, aki akár a nagyobb, akár a kisebb fegyverkezést szorgal­mazza. Minden uj olvasó, a forrada­lom resrrutája. Hány reemtái verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari haris*, reeébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom