Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-13 / 1630. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. május 13. Május elsei ünnepély Chicagóban Az IWW chicagói tagjai egy igazán párját ritkitó, impozáns május elsei ünnepélyt rendeztek. Már kora délután a Lincoln Auditorium étterme zsúfolásig megtelt, hogy eme nemzetközi munkásünnep 60-ik évfordulóján leróják kötelezettségüket és szolidaritást vállaljanak a világ osztálytudatos bérrabszolgáival, egy szebb jövő, egy jobb társadalom épitésére, melyben nem lesznek elnyomók és elnyomottak, amelyben megszűnik a magántulajdon és megszűnik a bérrendszer. A rendezőség egy valóban impozáns műsort állitott össze. A nyitányban zongora kísérettel, a nagyszámú közönség részvételével, kifejezésre juttatták a nemzetközi szolidaritást és lelkesen énekelték “Solidarity For Ever”, “Hold The Forth”, “The Red Flag” cimü forradalmi munkás dalokat. Felvidulva hallgattak végig egy igazán művészies hegedű szólót. Utána szavalat, énekszámok, majd zongora kísérettel a közönség lelkesen énekelte az “International”-t. Utána következett ifj. Don Scheridon, kinek apját az IWW- ban, a munkásosztály felszabadításáért folyó harcbani részvételért, Landis biró a chicagói tárgyaláson 15 évi börtönre Ítélte. Ifj. Scheridonra ráillik az a magyar közmondás, hogy az “alma nem esik messze a fájától”. Csaknem egy órás beszédével teljesen lekötötte a hallgatóság figyelmét. Talpraesően kimutatta a nemzetközi kapitalizmus tarthatatlan helyzetét. Az amerikai szakszervezetek osztály árulásait, a politikai pártok tehetetlenségeit. Figyelmeztette a .hallgatóságot azokra a harcokra, melyeket az IWW vívott az erdei és fürészmalmi munkások helyzetének javítása érdekében, akik nyolcórás munkanapot követeltek. Ezen követeléseiket a munkáltatók kereken visszautasították, a munkások felvették a munkát és nyolc óra leteltével a fűrésztelep sípjai figyelmeztették őket, hogy eddig és ne tovább. Nem sztrájkkal, hanem SZOLIDARIT ÁSSÁL vívták ki a rövidebb munkaidőt. Hosszasan beszélt a nemzetközi békéről, amelynek végeztével az IWW elvinyilatkozatának bekezdő sorait idézte: “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek millió között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” A műsor után átmentünk a Chicagói Magyar Munkás Otthonba, ahol az Ady Endre 1011 és 1935-ös osztályok a Testvériség 50. évi fennállását ünnepelték. Ezen csoportnak tagjai túlnyomó részben osztálytudatos munkások, éppen ezen oknál fogva érthetetlen, hogy vörös május napján, a forradalmi munkásosztályt megtisztelő harci induló helyett a két ország (Amerika és Magyarország) himnuszait éneklik. Teljesen elfeledkeznek a forradalmi munkásosztály harci indulóiról, dalairól. Azokról az indulókól, amelyeket ma a munkásosztály fel- szabadulási küzdelmeiben, szerte az egész világon énekel, mint a munkásosztály nemzetközi SZOLIDARITÁS jellegét. Nem-e sokkal lelkesitőbb, vidámabb, osztály jelleggel biró a magyar munkásosztály harci indulói, mint amilyen a “Fel fel ti rabjai a földnek”, Piros zászlónk, vörös zászlónk”. A forradalmi munkásosztálynak nyíltan kell harcolni az elnyomatás, a kizsákmányolás ellen. A világ munkásosztálya s köztük a magyar proletáriátus termérdek áldozatot hozott felszabadulásának harcaiban. A tizenkilences forradalomban elesett harcosaink, a Horthy herélő bicskás áldozataink emlékére, nem a himnuszok éneklése, hanem a forradalmi munkásosztály harci indulóinak akkordjaitól kell, hogy zengjen minden összejövetel még akkor is, ha azt betegsegélyzők vagy Kultur Körök tartják. Ezzel tartozunk azoknak a forradalmároknak, akik a munkás- osztály szent ügyéért, forradalmi indulókkal ajkukon harcoltak, akiket bebörtönöztek, m:g- kinoztak, legyilkoltak, akiknek véréből újjá fakadt a magyar forradalom és eltörölte a földesurakat, a fekete csuhásokat, megszüntette a magántulajdont és forradalmi dalokkal ajkán lépett a szocializmus magasztos útjára. Legyen ez tanulság nekünk amerikai magyar munkásoknak és zengjen ajkunkról a forradalmi munkásosztály Ady Endre dalai. K-r. A Magyar Népköztársaság Washingtoni Követsége közleménye A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által az ország felszabadulása ötödik évfordulója alkalmából gyakorlandó közkegyelem tárgyában. A Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének szilárdsága lehetővé teszi, hogy az ország felszabadulásának ötödik évfordulója alkalmából büntetlen hazatérést biztosítson olyan magyar állampolgárok részére, akik a háborús eseményekkel kapcsolatosan távoztak nyugatra, vagy ellenséges hírveréstől megtévesztve, a felszabadulás óta hagyták el törvénybe ütköző módon az ország területét, de ma már belátják, hogy boldogulásukat csak hazájukban, a magyar dolgozó nép körében találhatják meg. A Magyar Népköztársaság kegyelmet kíván gyakorolni azokkal az ország határain kívül tartózkodó magyar állampolgárokkal szemben, akik nem tartoztak a {fasiszta rendszer irányitó szereplői közé és nem követtek el főbenjáró háborús, vagy népellenes bűncselekményt. Áll ez első sorban azokra, akik utasításra, vagy akár a fasiz- ta .hírverés megtévesztő hatása alatt, akár az akkori viszonyok között tévesen felfogott egyéb okból hagyták el az ország területét. Ehhez képest a felszabadulás előtt elkövetett háborús, vagy népellenes bűntett miatt nem lehet bűnvádi eljárást indítani az 1945. évi április hó 4. napja előtt a háborús eseményekkel kapcsolatban nyugatra távozott olyan magyar olyan magyar állampolgár ellen, aki az 1950. évi október hó 4. napjáig Magyarország területére visszatér. Nem részesül kegyelemben azonban az, aki: az úgynevezett Sztójay — vagy Szálasi — kormányok idején miniszteri, politikai, állam- titkári, főispáni, vagy tábornoki kinevezést nyert; aki akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese, vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének, vagy megkinzásá- nak; aki magyar állampolgár létére a német hitleri fasiszta biztonsági szolgálat (Gestapo) kötelékébe lépett. Nem részesül kegyelemben az, akit a Magyar Népköztársaság miniszter tanácsa állampolgar- i ságától megfosztott. Tiltott útlevélhasználat és tiltott határátlépés miatt, valamint az ezzel összefüggő más bűncselekmény miatt nem lehet bűnvádi eljárást indítani az ellen, aki az 1950. évi október 4. napjáig Magyarország területére visszatér. A washingtoni magyar követség a visszatérni szándékozó magyar állampolgárokat, — ideértve azokat is, akik nem törvényellenesen hagyták el Magyarország területét, de utiok- mányaik lejártával nem tértek vissza — hazatérési igazolványnyal látja el. A hazatéréseket kizárólag a Követség szervezi és bonyolítja le. A hazatérni szándékozók a Követségen Írásban, vagy személyesen jelentkezhetnek. A jelentkezés alkalmával szeméiy- azonosságukat hiteltérdemlően okiratokkal kell, hogy igazolják. Ilyenek: születési, vagy házassági anyakönyvi kivonat, állampolgársági bizonyítvány, honosítási okirat, katonakönyv (zsold- könyv), vagy bármely magyar hatóság, vagy hivatal által kiállított arcképes igazolvány. Ajánlóul megjelölendő két olyan, az Egyesült Államokban élő személy, aki a jelentkezőről felvilágosítást tud adni. Aki személyazonosságát személyi okmánnyal igazolni nem tudja, a jelentkezés alkalmával két tanú közjegyző előtti nyilatkozatával igazolhatja személyazonosságát. A jelentkezéshez 3 fénykép csatolandó. A kérdőivek kitöltésétől, illetve benyújtásától számított 30, illetve 60 napon belül kerül sor a hazautazásra. A hazautazást a Követség szervezi, meg, s a hazautazok csoportjait a Követség tisztviselői fogják* kísérni. Az indulásra és a gyülekezési helyre vonatkozóan a hazatérők írásbeli értesítést fognak kapni. Aki az utazáshoz megfelelő anyagiakkal nem rendelkezik, s ha ez hiteltérdemlően bizonyosságot nyer, annak útiköltségét és 50 kg.-nyi személyi podgyá- sza után a szállítási költséget a Követség fedezi. Hazai Levelek Elsinore, Cal.-ban lakó Bustya munkástársék kaptak Szolnokról a napokban levelet, amelyből az alábbi részletet küldték be közlésre: Szolnok, ápr. 11, 1950 Kedves Béla bátyám: Legelőször is bocsánatot kérek, hogy ily soká irok, de a tanulás és sok más elfoglaltságom miatt nem jutott időm ezzel foglalkozni. Itt nálunk Magyarországon lázas épitőmunka folyik és ebből mi, diákok sem akarunk kimaradni. Elsősorban a tanulás fokozásával, azonkívül sok más apró munkával igyekszünk résztvenni hazánk építésében. És az eredmény nem is marad el. Ha Béla bácsi most eljönne Magyarországra, nem ismerne rá. Különösen az utolsó öt év volt az, mely hazánk képét megváltoztatta. Ez a röpke öt év alatt lett Magyarország a tőkések országából, a dolgozók hazája. S ma már büszkén mondhatjuk : Ez az ország a mi országunk, itt most már a mi kezünk épit. Csókolja Pista. Pista édesanyjának levél-kivonata : Nagyon szépen halad az itteni helyzet. Úgy a Marci, mint a Pista fiam nagyon sokat tevékenykedik. Marci fiam szemináriumi előadó. Ők ha megérik a teljes átalakulást, nagyon boldogok lesznek. Egy szülőnek csak az a kívánsága, hogy gyermekeit boldognak lássa. Margit. Los Angeles, Cal.-ból a Kovács család az alábbi levelet küldte közlésre, amely szintén a napokban érkezett Balaton, Heves megyéből: Kedves Jóska Bátyám! Szeretettel köszöntőm, kívánok erőt, egészséget.Én és édesanyám jól vagyunk. Utóbbi levelében kérdi, hogy megkaptam-e már a Bérmunkást, amit címemre rendelt. Sajnos nem kaptam meg, pedig nagyon jól feltudnám használni a cikkeit agitációs munkámban. Járt ide a faluba egyik elvtársnak és az igen sokat felhozta gyűlésünkön, vagy a szemináriumon. Nagyon sok újságot nem tudok írni. Április 4-én volt hazánk felszabadulásának 5-ik évfordulója. Országszerte hatalmas pompával ünnepeltük azt a napot. A mi kis falunk is nagyon szép ünnepéllyel emlékezett meg felszabadulásunkról. Harmadikán este tábortűzi ünnepély keretében ünnepeltünk, ahová az egész falu fiatalja— örege fáklyás menettel mozgalmi dalokat énekelve vonult fel a község legmagasabb pontjára, majd az ünnepély után ugyancsak ilyen rendezett menetben
