Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-05-13 / 1630. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1950. május 13.

iáÉKMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak:

Egy évre ..........................$2.00

Félévre ............................... 1.00

Egyes szám ára ......... 5c

Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés külföldre vagy K

Subscription Rates:

One Year ..........................$2.00

Six Months ...................... 1.00

Single Copy ...................... 5c

Bundle Orders ................. 3c

ba egész évre ..... $2.50

“Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.

Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

a szó-szoros értelmében kérdőre vonja Otto Gratewohl elnököt és kormányát, hogy hogyan merik tanitatni az iskolákban a történelmi materializmus világnézetet és terjeszteni a bibliával ellentétes módon magyarázó világteremtési történetet.

Sőt mi több, a babonás világnézetet ily módon védelmező kardinális még azt is kifogásolja, hogy a színházakban és nyilvános előadásokban is terjesztik az egyházi felfogással ellenkező világnézeteket.

Elképzelhető, hogy ha a pápának és kardinálisainak volna tényleges hatalmuk, milyen erőszakos módon kényszeritenék az embereket, hogy HIGYJENEK A BABONÁBAN, mert máskülönben ...

Igazán jóleső megnyugvást nyújt, hogy a babona ezen utolsó mentsvárának már nincs tényleges világi hatalma és még az amerikai reakció segítsége dacara sem veszik figyelembe azon “ren- deleteiket,” avagy kérelmeiket, hogy még mindig higyjünk a korunk tudományos felfogásával merőben ellenkező babonás feltevésekben.

Amerikai sajtószabadság

Magában véve csak jelentéktelen, de azért az amerikai módon értelmezett sajtószabadságra nagyon jellemző dolgot mutatott Amerika legnagyobb és legtekintélyesebb lapjának, a New York Timesnak április 9-iki, vasárnapi száma. Mint ismeretes, az amerikai nagy lapok vasárnapi számai, amelyek gyakran 100 oldalnál is terjedelmesebbek, több részből állnak. A különböző mellékleteket mint például a könyvszemlét is, már hétközben elkészi-» tik s együtt árulják a szombat éjjel készített vasárnapi számmal.

Úgy látszik, hogy a vasárnapi szám szerkesztője, Lester Markel, aki gyakran tart nagyhangú beszédeket arról, hogy milyen nagy áldás Amerikában a szabadsajté, átnézve az előre elkészített könyvszemle részt, abban valami “elrettentő” dolgon akadt meg a szeme, mert a vasárnapi számban vastagbetüvel szedett s feltűnően elhelyezett korrekciót tett közzé. Ebben a helyreigazításban elmondja, hogy csak most vette észre, hogy a máskülönben igen jónevü Philip Toynbee irodalmi kritikus abban a szemlében, amit Lionel Trilling: “The Liberal Imagination” cimü könyvről irt, olyan kifejezést használt, amit a szerkesztő sajnálattal bár, de visszautasít. A szerkesztő szerint:

Minden szemle iró csak a saját és nem a lap véleményét mondja el kritikáiban, de azért a szerkesztőnek mégis kötelessége, hogy kihúzza (delete) abból a támadó, vagy a nem szabatos kifejezéseket. Szerencsétlenségünkre azonban egy ilyen támadó kifejezést a Bookreview részben nem vettünk észre idejében és igy benmaradt.

És most nézzük csak, hogy melyik az a nem szabatos és támadó állítás, ami miatt a szerkesztő igy kikelt és ami miatt az eddig igen elismert kritikusnak valószínűleg most már más lap után kell nézni, ahol Írásai megjelenhetnek.

Mindannyiunk előtt ismeretesek azon felületes, de máskülönben vitriólos támadások, amelyeket a Katolikus Egyház és a jobboldali politikusok intéznek a liberálisok és általában az igazi demokratikus kultúra ellen. A szélsőséges, dühös pártállásuk és a különcködés iránti szeretetük képtelenné teszik őket a tárgyilagos kritikára.

íme ez volt az a ‘‘nem szabatos” állitás, ami miatt a szerkesztőnek tiltakozni kellett, noha mindenki jól tudja, hogy ez az állitás egyáltalán nem túlzott, sőt éppen ellenkezőleg, még igen is mérsékelt. Aki az akármilyen nyelvű katolikus sajtót figyelemmel kiséri, jól tudja, hogy a Rómából irányított lapok, folyóiratok és könyvek az isteni malaszt terjesztése helyett csak háborús uszítással és a nép jogok kiterjesztése ellen irányuló propagandával foglalkoznak.

És mégis a New York Times egyik szerkesztője ijedten kér bocsánatot azért, mert nem húzta ki a Toynbee szemléjéből az igazságot megmondó egyetlen mondatot.

íme a bizonyíték, hogy az amerikai nagytőkét képviselő New York Times zsidó tulajdonosa miképen védi a világ kapitalizmussal szövetkezett Katolikus Egyházat. Ennek megfelelőleg a New York Times szerkesztője úgy értelmezi a sajtószabadságot, hogy az irók szabadon Írhatnak mindent, — AMÍG AZ EGYEZIK A LAPTULAJDON OS ÉRDEKEIVEL ÉS NÉZETEIVEL.

Az amerikai sajtószabadságnak ez a jellemzője.

A babona védbástyája

Európából érkező hírek szerint a Római Katolikus Egyház egyre merészebben száll szembe a tudományos világnézettel és áll a sötét középkori babona védelmére. Bízva abban, hogy a kommunista mumussal most már megrémített Amerikától úgy erkölcsi, mint fegyveres és financiális támogatást nyernek, az utóbbi hetekben már éles támadásokat intéznek a katolikus sajtóban mindazon kormányok ellen, amelyek megtűrik, hogy a vüág teremtését a bibliai mesétől eltérően, — vagyis tudományos alapon magyarázzák az iskolákban.

A múlt héten — bizonyára a Vatican tudtával és rendeletére, __a berlini Konrad von Preysing kardinális erélyes hangú tiltakozó levelet intézett Kelet-Németország kormányához, amelyben

HOOVER HÁBORÚRA IZGAT

___________ * 1

HOOVER EX-ELNÖK KIAKARJA ZÁRNI A SZOVJET UNI- ONT AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉBŐL. — AZ “ISTENFÉLŐ” NEMZETEK MOBILIZÁCIÓJÁT AJÁNLJA.

NEW YORK — Ma már kétségtelen, hogy az amerikai reakció legelismertebb szószólója Herbert Hoover ex-elnök, akit hivei mint valami kiváló “államférfit” igyekszenek bemutatni.

Hoover meglepő nyíltsággal izgatott a háborúra az American Newspaper Publishers Association (Amerikai Újságkiadók Egyesülete) banketjéri, amelyet New Yorkban a Waldorf Astoria szálló nagytermében tartottak. A®-----------------------------------------hidegháborút fentartó újságkiadók nagy tapsviharral fogadták Hoover azon ajánlatát, hogy az Egyesült Nemzeteket újjá kell szervezni a Szovjet Union és a népi köztársaságok kizárásával.

“Az ‘egy világ’ gondolata hamis”, — mondotta Hoover, — “két világ van; az egyik a kommunisták világa, a másik pedig az, amely visszautasítja a kommunizmust, amely tehát erkölcsös, vallásos és szabadság szerető. Most igen nagy szükség van az istenfélő nemzetek mobilizációjára.”

Egyébiránt Mr. Hoover most igen szellemes íródeákot fogadott fel beszéde megírására, aki ilyesmit adott az ex-elnök szájába: “A nyugati nemzetek

olyan cocktailt isznak, amibe Marx-Mussolini- Keynes eszméit keverik (Keynes a nemrégiben elhalt angol nemzetgazdász) jde- je lenne, hogy most már tartózkodjunk az ilyen italtól, vagy másképpen keverjük azt.”

Hoover és a tapsolói nagyon jól tudják, hogy az Egyesült Nemzetek szétrobbantása közelebb hozza a tényleges háborút, de ugylátszik, hogy éppen az a céljuk. Hoover különben hasonló reakciós módon nyilatkozott a belügyi dolgokra vonatkozólag is. Azt követelte, hogy hagyják abba a társadalom biztosítási mozgalmakat. Amerikaiatlan dolognak tartja azt a gondolatot, hogy a felnőtt és még munkaképes emberek életbiztonságáról az állam gondoskodjon. Szerinte az államnak csak a gyerekekről és a 65 éven felüli emberekről szabadna gondoskodni.

NE VÁRJON felszólító levelet előfizetésének megújítására, küldje azt be postán, ha a lapcsomagoló papiroson azt látja, hogy előfizetése lejárt. A két dollár évi előfizetési összegre most szüksége van a Bérmunkásnak.

ELVIAYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem 'ehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mUliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU.

E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk ’.agy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az Összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az nj társadalom szer- énitiiik a rési társadalom keretein belül.