Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-14 / 1613. szám
1950 január 14. B É R M U NKÄS 7 oldal Hazugságverseny TÖBB MINT 100,000 TAGJA VAN A HAZUGSÁG KLUBBOK- NAK. — A HAZUGSÁG-VERSENYEK EREDETE. — MUTATVÁNYOK AZ EZ ÉVI “TERMELÉSBŐL”. — PÓRULJÁRT AZ IGAZSÁGOT HAZUDÓ. — A DÍJNYERTES HAZUGSÁG. BOREGO SPRING, Cal. — Körülbelül 20 évvel ezelőtt Chicago városban két fiatal újságíró kifogyott a témából, összebeszéltek tehát, hogy lapjukban “hazugságversenyt” tartanak. Noha akkor a legtöbb “sztorit” ők Írták, az ötlet nagyon sok embernek megtetszett s az ország minden részében hazugság klubbokat alakítottak, amelyeknek jelenleg több mint 100,000 tagjuk van. Az ily klubbok tagjai rendesen összejönnek évenként egyszer egy-egy hazugságverse n y r e, ahol a legszellemesebb hazugság elmondóját kinevezik a környék “legnagyobb hazugjának”, de igen nagy dicsőség már csak másod, vagy harmadrendű hazugnak lenni is. Az ily hazugság klubbok közül legismertebb lett a San Diego (Dél-California) közelében fekvő Borego Valley környékének hazugság klubbja. Az idetartozó hazugok a “Dessert Li- ers” (Sivatag hazugai) nevet vették fel, akik minden év utolsó estéjét a szabadban töltik a környék hajdani hires nagy hazugjának, Peg-Leg Smith-nek a tiszteletére. A dél-californiai legendák szerint ez a Thomas L. (Peg-Leg) Smith aranyásó volt, aki ezen a vidéken nagyon gazdag aranyérre akadt. De nem árulta el senkinek, hogy hol van az aranybányája, hanem titokban járt oda, magához vett jó csomó aranyat, azzal elment San Bernadinoba, vagy San Francis- coba, ahol nagyokat ivott és még nagyobbakat hazudott. Végre 1866-ban elhalt anélkül, hogy megmondta volna bárkinek is, hogy hol van a bányája. A BELÉPŐ DÍJ Azóta mindig keresik ezt a csodálatosan gazdag bányát. A hazug meséket kedvelők pedig a dolgozók ügyeit megbízható szocialisták kezére kell bizni. Engem választottak meg tehát, nem Nagy Lajost, akinek se diplomája nem volt, se szocialista nem akart lenni, se a rábízott munkát nem végezte el. Nem történt vele akkor igazságtalanság. Igazságtalanság most történik vele, amikor képességein és jelentőségén mesz- sze túlértékelik. Nincs egy jó szava a ragyogó múltú Népszaváról, amely útját egyengette. A gáládul meggyilkolt Révész Bélát, aki Írásait elfogadta és akinek köszönhette, hogy megszólalhatott a Népszavában igy adja át az irodalmi utókornak: — “Révész Béla valami irodalmi dijat kapott egyszer. Már másnap gummirádlin robogott végig az Andrássy- uton, mámoros tekintettel.” Jó szeme lehetett, hogy a járdáról is meglátta Révész szemében a mámort. De a mája és az embersége igen rossz, hogy igy megmarja egykori pártfogóját. Bokányi Dezsőt, a magyar szó Defnoszteneszét, igy intézi el: — “Holmi aligazgató ur, a Bokányi Dezső, az persze szintén nem ismert, soha nem hallotta a nevemet ...” Hogy ez a “holmi” Bokányi, az “áltudományokban fetrengő” Groszmannal, a “kéjgázságu” Horovitzzal, a “nem köszönő” Garamival és Kunfival és még két-három tucatnyi hasonlóan megvetett szocdem “Jakabbal” trombitálta életre az alvó munkásosztályt — arról fogalma sincs. Nem tudja, hogy ezek az uj honfoglalók hozták ki a dolgozókat a korcsmák mámorából, a templomok tömjénfüstjéből, a tudatlanság fekete éjszakájából. Ám aki ismeri a magyar élet utolsó fél évszázadának történelmét, az tudja, hogy ők emelték a szocialista gondolkodás és cselekvés magasságába a dolgozók szolgásitott, elbutitott, alantjáró tömegeit. Az ő munkájuk tette lehetővé az 1918-19- es forradalmakat. Az is az ő magvető munkájuk eredménye, hogy Magyarországon a dolgozók ma felülről vívhatják az osztályharcot. Egy lehiggadtabb korban majd megírja ezt a tárgyilagos történetiró. Ezeket a derék és úttörő embereket szólja le ez az irodalmi “gólyakalifa”, akit a véletlen vetett fel a Kossuth-dij uborkafájára. A kontár, kontárnak szidja a mestert. Mint a porcellán- boltba beszabadult bika, eszetlen tör-zuz maga körül. Irigy. Tudatlan. Humortalan. Könyve olyan derütlen, mint egy vasúti menetrend, olyan vigasztalan, mint egy bírósági ítélet indokolása. Nagyon lehangoló és szivemet fájditó tény, hogy a magyar dolgozók most Nagy Lajos Írásából tanulják az erkölcsi megújhodást. Ceterum censeo; — Ady volt a legény, mert megírta, hogy: A Duna-táj bus villámháritó, Fél-emberek, fél-nemzetecskék Számára készült szégyenkaloda Ahol a szárnyakat lenyesték S ahol halottasak az esték. Félember ez a Nagy Lajos és szégyenkaloda volna a magyar irodalom, ha ilyen munkát — ellentmondás nélkül — lehetne egekig dicsérni benne. * * * A Szerkesztő megjegyzése: Helytadtunk ennek a cikknek dacára annak, hogy sok esetben nem értettünk egyet a Nagy Lajos által kipellengérezett elhunyt szociáldemokrata vezérek politikai tevékenyked é s é v e 1, akiknek érdemeit azonban most, az idő és a geográfiai távolság messzeségén át elismerjük és becsüljük. Éppen azért károsnak tartjuk, hogy bárki is most a munkásosztály elhalt nagyjainak lekicsinyléséből igyekszik magasba vezető hágcsót készíteni magának. kőhalmazt hordtak össze Peg- Leg Smith tiszteletére. December 31-én este minden versenyző hazugnak egy rakás követ kell hoznia, amivel nagyobbitja a kőhalmazt. Ez a befizetés a részvételre. Este aztán tábortüzeket raknak, pecsenyét sütnek, énekelgetnek s közben a főhazug címre pályázók elmondják a “sztorikat”. A szabályok szerint nem igaz, hanem csak “amatőr” hazugok vehetnek részt a versenyen. Azért egy versenyzőt mint “professzionalistát’ ’ diszkvalifikáltak. Azt mondták róla, hogy akármilyen igazságot úgy tud elmondani, hogy abból hazugság lesz. Egy másik versenyzőt viszont azzal pipáltak le, hogy az igazat mondotta. Ez a szerencsétlen ugyanis azt újságolta el, hogy náluk igen nagy zápor eredt, amiből mindjárt olyan nagy árvíz lett, hogy ők mindenüket elveszítették s csak 10 mérfölddel odébb szedték össze a holmijaikat. Az anyósa azonban csak a hangját veszítette el, de ez olyan éles volt, hogy amikor az árvíz elsodorta, úgy beleütötte egy kőfalba, hogy a fal is megrepedt tőle. HALÁSZ MESÉK Persze ilyenkor a halászok is elmondják, hogy milyen hallatlan nagy halat fogtak. Az egyik nem is tudta megmondani, hogy milyen nagy volt. Hosszas unszolásra csak azt mondotta, hogy jó nagy lehetett, mert csak az árnyéka is nyomott vagy 8 fontot. Egy másik halász meg azt mondotta, hogy miután ő hozzá közel nem jönnek a halak, hát nagyon hosszú póznát használt. A rúd végén van persze a csiga, amin keresztül leszalad a zsinór. Egyszer csak érzi, hogy valami nagy hal akadt a horogra. Fel is tekerte a zsinórt, de a hal még akkor is nagyon messze volt tőle, lévén a halászó rúd igen hosz- szu. Nem akarta elveszíteni a fickándozó halat, igy felemelte a rúddal a magasba, a rúd vastagabb végét beszúrta a vízbe, majd elővette a vadászkését, felmászott a rúdon, hogy elvágja a hal torkát, de véletlenül a zsinórt vágta el, mire a hal visz- szaesett a vízbe és elúszott. Azért nem tudta most idehozni, hogy megvendégelje vele a hallgatókat. Biztosan elhitték neki a történetet, mint ahogyan elhitték azt is, egy másik versenyzőnek, hogy milyen gyorsfutó lova volt. De kár, hogy elpusztult ez a táltos, amivel egyszer a könnyű ‘buggy’ elé fogva majdnem megjárta, mert éppen hazafelé tartottak, amikor ^hirtelen megeredt az eső. Eső! Dehogy is eső, igazi nagy felhőszakadás! Odasuhintott hát a “táltos” fölé, aki megindult oly sebesen, mint a szélvész és ő meg a buggy még szárazon értek haza, de a kutyája, amely vagy 20 lábnyira kocogott a buggy után már mindenütt 6 láb mély vízben úszott utánuk. A DÍJNYERTES “SZTÁR” A díjnyertes főhazug ezzel a ! “sztorival” érdemelte ki a “legnagyobb hazug” címet, amit most már a jövő december 31- ig hivatalosan viselhet. Tudvalevő, hogy most már nem aranyat, hanem urániumot kutatnak Californiában. Ezt a tudósok valami “Geiger counter” nevű istrumenttel keresik, ami állítólag csenget, ha urániumot tartalmazó talajra teszik. Ő azonban talált egy olyan teknősbékát, amely az uránium közelében reszketni kezd. Elhatározta tehát, hogy ezzel a Geiger- teknőssel elmegy uránium keresésre a környékbeli homoksivatagba. Szerzett is egy kitűnő öszvért, amelyik még az aranykereső korszakból maradt, tehát jól ismerte a sivatagban a járást. Nagy szerencsétlenségre azonban az öszvér lába megakadt egy pókhálóban, mire elesett és kitörte mind a négy lábát. Ez azonban nem vetett véget az uránium kutatásnak, mert az öszvér egyszerűen a hátára fordult és a két fülét evezőnek, a farkát meg kormányrudnak használva, mint csónak a vizen, úgy evezett előre a homokban. így mentek, mendegéltek, — jobban mondva “eveztek” egy darabig, amikor egy gödörhöz értek, melyből különös misztikus hangok hallatszottak. Leszállt tehát az öszvér hasáról s most már a saját hasán csúszva mászott a gödör felé. Már biztosra vette, hogy rátalált a Peg-Leg Smith titkos aranybányájára. Betekintett a gödörbe, hát uramfia, mit látott ott?. Két FLORIDAI ember nagy lapátokkal hányta zsákokba a felséges jó, sivatagi, száraz KALIFORNIAI LEVEGŐT s rakták öszvérek hátára, készen az elszállításra. így uránium helyett arra jött rá, hogy a floridaiak innen szállítják azt a kevés száraz levegőjüket, amikkel a turistákat tartják. READ THE INDUSTRIAL WORKER If you want to get authentic labor news, of what the workers are doing here and everywhere else in the world. What the paper urges is that workers ought to make it their world, for themselves and their children after them. To do that will of course take some co-operation from the younger generation, the ones who read English probably easier than they read Hungarian. If you want to keep them plugging for a world for the workers, they need a paper explaining something about How and Why. So how about getting the Industrial Worker delivered to your home each week. The subscription price is still $2.00 a year,, though there’s a referendum out now on raising it. If you’d like a sample copy to get acquainted, just write in for it, to Industrial Worker 2422 N. Halsted St. Chicago 14, 111.
