Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-29 / 1628. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1950. április 29. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL CZUKOR ANNA, A KOSSUTH-DIJAS TÉGLAADOGATŐ Ha nem szavakkal kellene le­írni, milyen is a Kossuth-dijas kis Czukor Anna, akkor finom acélmetszet szürkéskék hátterét képzeltetném mögéje. A töré­keny termetű, hosszú, oválisar- cu, barna álmodószemü lányalak úgy lépne ki a kékesen derengő mecseki tájból, amely szülte, hogy nemcsak önmagát jelente­né, de láthatatlanul ott sorakoz­na mögötte a hegyek között megbújó népe is. A Rózsadomb egyik villájá­ban, a MINSZ kollégium leány- szobájában ülök vele szemben. Apró kezében, amely néhány héttel előbb mégis keményen ta fogni a sárga téglákat, hogy villámgyorsan, mint sztaháno- vistahoz illik, odaadogassa Ko­vács János kezeügyébe, most az iskola jegyzeteit gyürögeti. Szép kiirtbetüs az Írása. Dallamosan lágy a hangja. Kislány még hiá­ba komolyodik. A tekintetében meleg fények bujkálnak. Jó hall­gatni szavai különös muzsikáját, amikor elkezde magáról beszél­ni: KOMLÓN SZÜLETTEM 1932-BEN Apám nehézkeresetü napszá­mos ember, aki velem együtt 4 gyereket nevelt fel. Alig álltam ki az iskolából, már kapálni jár­tam, hogy hozzásegítsek én is apám keresetéhez. Majd Kapos­várra kerültem, s ott a cukor­gyárban dolgoztam. Később s azóta is megint Komlón keresem a kenyeret. Csendesen folyt ott az én apró kis életem, nem em­lékszem se különös örömökre, se szivszoritó bánatokra. 1949- ben mentem el, jószerencsémre, segédmunkásnak a kőművesek mellé. Tudja, nem is akartak először felvenni, mert gyengé­nek találtak, de a pallérnak ad­dig könyörögtem, mig beállhat- tam. Odatettek a Kovács János mellé. Volt bennem valami szü­letett ügyesség a munkához, mert nemsokára mindenki azzal biztatott, legyek átképzős. A Já­nos is váltig mondta, a szüleim sem ellenezték, magam is kíván­tam, hát beiratkoztam a hathe­tes tanfolyamra. Végigsimitja kékalapu, fehér rombuskockás vászonruháját, s szórakozottan előveszi a nyakán vékony láncon függő ezüstcsil­lagot és a szájához emeli. HOGYAN ÁLLT ÖSSZE A BRIGÁD — A János gondolta ki, ami­kor először hire járt a sztahá- novista mozgalomnak. Ő, meg a pallér válogattak össze tizünket, köztük engem is, mert akkor már tudták, jó dolgos lány va­gyok. így lettem téglaadogató, mert annak választottak meg. A Suszter Pirost, meg a Baal Ilit habarcshordókká tették. Aztán összeszoktunk. Nehezen ment, mert nem volt nekünk akkor még egyetlen brosüránk sem, amiből kiolvashattuk volna, mit és hogyan kell csinálni, Pozsonyi Zoltán bácsi módszerét sem is­mertük. Soká törtük a fejünket például azon, hogyan lehetne el­kerülni a sarkoknál a függőzést, hogy azért mégis egyenes le­gyen a fal. Először azt találtuk ki, hogy szállécet állítottunk, az­tán sarokvezetőt ütöttünk össze. Később, mikor Pozsonyi bácsi Pécsett bemutatta az ő módsze­rét, csak csodálkoztunk, mikor láttuk, ő is olyasféle megoldást talált ki, mint mi a magunk feje után. Aztán munkaközben fej­lődtünk is, megismertük egymás tudását, igazodtunk egymáshoz. Végül jól ment minden. Hét épü­letet építettünk igy fel. — Gondolta-e valaha, hogy a szorgalomból és az ügyesség­ből ekkora megbecsülés szüles­sék? Megint a lánchoz kap, mintha tanácsért fordulna hozzá, aztán kissé elérzékenyedve mondja: — Soha az életben nem mer­tem volna ilyenre gondolni. A mi családunkban soha senki jó­formán még jó szót sem kapott, nemhogy ilyen csodálatos dolog­ban lett volna része, mint ne­kem. Még most is dobog a szi­vem az örömtől, ha rá gondolok, hogy is volt ott a Parlamentben. Nem lehet azt szóval elmondani mit éreztem. Csak azt tudom, a kitüntetéssel nincs még vége. — Hogy-hogy? ' — Hát úgy, hogy még többet kell dolgoznom. Maga nem igy tenne ? Ha most hazamegyek, az lesz az első dolgom, hogy ápri­lis 4-ére hálául és köszönetül megalakítom a női brigádot Komlóm Benne lesz abban a Piros ist meg az Ilus is. Meg aki csak jó dolgos lány van. Aztán megtaní­tok mindenkit, aki csak tanulni akar, mindarra, amit az iskolá­ban megtanultam, arra is, amit a mesterségemben tudok. Jaj — szisszen fel kislányosan —, azt el is feledem mondani, hogy leg- eslegelőször ki akarom egészen tanulni a mesterségemet, tudja mert még nem szabadultam ám fel. Aztán . . . Hirtelen elhallgat, zavarba jön. — Nos, azután? — sürgetem — Mi lesz azután? Talán . . . — Dehogyis! Eszembe sincs a férjhezmenés. Fiatal vagyok én még ahhoz. Csak arra gondol­tam, itt mondták, kitanittatnak mérnöknek. És még most sem tudom mit csináljak. Még egyál­talában nincsenek terveim a messzi jövőre. Igaz, itt az isko­lában jól tanultam, többször kaptam emléklapot is, sikerült az első vizsgám is, de mégis . . . Erélyesen megrázza geszte­nyebarna, simára fésült hajjal keretezett fejét, mintha csak magát akarná meggyőzni. És előszegi az állát. De mégis lehet, hogy azért mérnök leszek . . . Nézem csak álmélkodva, hol bujkálhat törékeny testében ez a hatalmas akarat. Aztán még egy utolsó kérdés: — Hát a szülei? „ — Jaj tudja — és összecsapja két vékony kezét — azok szegé­nyek, még nem is tudják, ha csak Pirosék,'meg nem mondták nekik, hogy mi történt itt velem, hogy Kossuth-dijas lettem. ír­tam, írtam a levelet, de nem ér­tem rá elküldeni. Talán nem is olyan nagy baj, hiszen nemso­kára hazamegyek, viszem ma­gammal azt a nagy pénzt, mert tudja, én nem költöttem ám el belőle egy fillért sem’ semmire, mind odaadom majd az édes­anyámnak. Az tudja legjobban, mire van legnagyobb szüksé­günk. Megvesznek rajta, ami kell. Ugye, okosan gondolom? Rábólintok meghatottan. Még annyit talán: arra a kép­zeletbeli acélmetszetre valahová a háttérbe, mintha a földből nő­ne ki testetlenül, odakivánkozik egy barázdáltarcu, boldogságtól könnyesszemü asszonyfej is. A Czukor Anna édesanyjáé. ÉPÍTENEK ÓZDON Hatalmas iramban folyik Őz- don az építkezés. A hároméves terv során a városban 120 mun­káslakást építettek 3 és félmil­lió forintból. Felépült ezenkívül 10 tisztviselőlakás is. Uj kórház, tanulóotthon, városi bérház, kul- turház, 4 kilométer hosszú be­tonjárda és még rengeteg üzemi építkezés jelzi a hároméves terv eredményét. Az ötéves terv elsőévi építke­zéseit is megkezdték. Több mint félmilliós költséggel épül a vá­rosi bölcsőde, a vásárcsarnok és a gimnázium, mely utóbbinak építésére három és félmillió fo­rintot fordítanak. Az idén épül fel a népi kollégium egymülió forint költséggel. Üzemi vonalon a martini für-' do- és öltöző, az erőmű bővítése, az öntözőcsarnok áthelyezése, Siemens mélykemence építése és mészégető kemence építése fo­lyik. Királdon iskola, Borsodná- dasdon kulturház és fürdő épül 2 és félmillió forint értékben. Ezenkívül még számtalan ki- sebb-nagyobb építkezési munka szerepel az idei tervekben. UJ ÖNTÖZŐCSATORNÁK A magyar ötéves terv elő­irányzata szerint az ország ön­tözött területét újabb 118,000 hold bekapcsolásával 164,000 holdra kell növelni. Az ehhez szükséges öntözőcsatornák és öntözőberendezések létesítésére 496 millió forintot szánnak. Már a hároméves terv során megindult az úgynevezett nyu­gati főcsatorna és a Tiszakeszi községnél lévő szivattyútelep építése s az eddig elkészült rész a Hortobágyon 2587 hold öntö­zését teszi lehetővé. Az idén ki­épülő rész további 2000 holdat lát el vízzel. Az ötéves terv vé­gére elkészülő csatorna percen­ként 5000 liter vizet szállít majd s ez 10,000 hold öntözését bizto­sítja. Ugyancsak a hároméves terv alatt kezdték meg a Duna-Tisza csatorna építését, ennek 22.5 ki­lométeres szakaszából 20.5 már elkészült. Ebben az évben meg­épül a még hátralevő 2 kilomé­teres csatornaszakasz. A vizki- emelő müvek és az elosztó-csa­tornák elkészülte után 45,000 hold öntözését látja majd el. A már elkészült tiszafüredi állami öntözőrendszer kereken 4500 hold öntözését biztosítja. Ott 4500 holdon rizstermelés folyik. Ezenkívül a Tiszántúlon nagy öntöző és hajózó-főcsatorna épül. Ennek az ötéves terv végé­re megépülő része 28,000 hold öntözéséhez szolgáltat vizet. A főcsatornával kapcsolatos tisza- löki duzzasztó építése szintén megkezdődött. A főcsatorna tel­jes befejezése után mintegy 180- 2000 ezer kataszteri hold terü­let öntözése válik lehetővé. A csatornaépítés munkáit rendkívül megkönnyítik és meg­gyorsítják a Szovjetunióból ka­pott vagy szovjet mintára ké­szült különleges gépek. A gépek vontatásában jól beváltak az ugyancsak a Szovjetunióból ka­pott Sztalinyec-traktorok. Épül az ország Győrmegyei Ujrónafői terme­lőcsoport százötven hold gyü­mölcsös ültetését kezdte meg. Vállalták, hogy április 4-ig tiz holdnyi területet ültetnek be fa­csemetékkel. A Füzesgyarmati termelőszö­vetkezet 25 tagú kulturális cso- munkamegajánlásképpen 1500 akácfacsemetét ültetett el. Vál­lalták azt is, hogy valamennyi dülőutat beültetik facsemeték­kel. A Nyirbéltelki földmű vesszö- vetwezet 25 tagú kulturális cso­portot alakított. A csoport sor­ban felkeresi a szomszédos köz­ségeket és ott nívós kulturesté- ket rendez. A Győrteleki termelőszövet­kezeti csoport 800 napos csibét kapott. A csibéket a nyíregyhá­zai keltetőből küldték a csoport­nak. A Hodászi földmüvesszövet- kezet régi vágya teljesült. Mozit kapott a népi demokrácia kor­mányától. A női és ifjúsági he­lyi szervezetek tagjai önkéntes munkával járultak hozzá a mo­ziépület rendbehozásához. A Vasvári járásban a legu­tóbbi hónapban hat újabb ter­melőcsoport alakult. Dinnyés községben is kigyul­ladt a villany a felszabadulás ötödik évfordulóján. A baracs­kai villanytelep dolgozói roham­munkával vezették be a villanyt Dinnyésre. Az oszlopok felállí­tását a dolgozó parasztok vállal­ták. A Mezőgyári termelőcsoport tagjai rohammunkával disznó- hizlaldát építettek. Fűrészgépet és darálót is létesítenek, hogy a csoport tagjai minél olcsóbban biztosíthassák a hizlaló fenntar­tását. Vas megyében a sárvári járás területén nyolc igen fontos köz­ségi hid megépítésére kerül sor. Pecöl, Bőgő te, Gérce, Vásáros- miske, Hegyfalu, Hosszuperesz- teg, Vashosszufalu és Répce- szentgyörgy kap korszerű köz­ségi hidat. John Foster Dullest kinevez­ték az amerikai külügyi hivatal egyik legfőbb tanácsadójává. — A hitleristák óriási győzelmet jelentenek. Az amerikai lapokban megje­lent azon hirre, hogy Mindszen- ty meghalt a börtönben a Vati­kánból hivatalosan ezt a nyilat­kozatot adták ki: “Nagyon saj­náljuk, de ezt a hirt nem tud­juk igazolni.” — Azt elhisszük, hogy sajnálják — milyen nagy­szerű propaganda anyag lenne az ilyen TÉNYLEGES halálhír!

Next

/
Oldalképek
Tartalom