Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-15 / 1626. szám
t ulűaJ BÉRMUNKÁS 1950. április 15. BÉRMUNKÁS (W AGE WORKER i HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. VV. Előfizetési árak: Subscription Rates: Esry évre .................... $2.00 vne Year .........................$2.00 félévre ................'!--------- 100 Six Months .. ............... 1.00-gye? szám ára So Single Copy ................... 6c “somagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c tílőfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio-\lajegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még »eni jelenti azt. nogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •••‘AiS?* 42 Forduló ponton az idegháboru a merész imperialista tervtől és az elvetését tanácsolta, amit Truman is magáévá tett. Az eredmény, mint tudj uk az lett, hogy a kinai nép képes volt lerázni magáról Chiang zsarnok uralmát. De ugyanakkor óriási terület csúszott ki az amerikai tőke befolyása alól. És ami még fontosabb, ez a példa Útmutatóul szolgál más elmaradt országoknak is. Ezért kellett kitalálni a Truman adminisztrációnak a légii jabb Truman tervet, — az “elmaradt területek segítését” ameiy- lyel legalább a veszet fejsze nyelét szeretnék megmenteni. Csak az itt elmondott tények figyelembevétele után érthetjük meg a szemünk előtt játszódó politikai komédiát, amely azonban sajnos, végzetes tragédiává is átalakulhat. Átalakulhat tragédiává azért, mert a bűnbakot kereső erőszakoskodó soviniszták valójában a területet vesztett tőkések mili- táns szószólói, akik a hideg háborút most már befejezettnek látják annyiban, hogy az nem hozta meg nekik a kívánt eredményt, tehát át akarják változtatni igazi, lövöldöző, — jobban mondva atomháborúvá, amelynek borzalmas következményeire már ná- luknál sokkal nagyobb szakértők, az emberiség jövőjét szivükön viselő komoly tudósok hívják fel figyelmünket. HETI KRÓNIKA Az amerikai közvélemény irányitói egyre nyomatékosabban hangoztatják, hogy az Egyesült Államok elvesztette a már öt éve folyó “hideg háborút”, mint ahogyan elnevezték azt a politikai manővereskedést, amit a tényleges háború befejezte óta folytatnak. Az újságok nagy publicitást adtak Mariner S. Eccles, a Federal Reserve Bank igazgatója, valamint Bemard Baruch, az “elnökök tanácsadója” címet viselő bankár-politikus ily irányú nyilatkozotainak. Nem kívánjuk vitatni azt a kérdést, hogy vájjon “elvesztettük-e” ezt a hidegháborút, mert kérdezhetnénk, hogy lehet-e azt egyáltalán elveszteni, avagy megnyerni is? Itt mi most csak azt vesszük figyelembe, hogy az amerikai sajtó ezt hirdeti és igy valószínűleg az amerikai nép tekintélyes része is igy hiszi. De az is egészen bizonyos, hogy a közvélemény irányitói ilyesmit nem dobnak a közönség elé minden ok, minden cél nélkül. Ez a cél minden valószínűség szerint az, hogy a hideg háború menetét megváltoztassák, esetleg tényleges, lövöldöző háborúvá alakítsák át. A soviniszta ember természete az, hogy a vereség okát nem önmagában, avagy a cél értéktelenségében látja, hanem mindig árulókat, bűnbakokat keres. Különösen áll ez az erőszakoskodó fasiszta felfogású emberekre. így például Hitler hívei ma is azt hirdetik, hogy a németeket nem verték le, hanem “elárulták, hát- baszurták” őket s azért omlott össze a hatalmas német “wehr- mact”. Ugyanezt látjuk ma az amerikai politikában is. Ma már kétségtelen, hogy Amerikának a háború befejezte utáni külpolitikája csúfos kudarcot vallott. Pedig ezt a külpolitikát a két nagy párt együttesen intézte. A Truman adminisztráció féltékenyen őrizte a “bypartisan” (a két-párti) irányt, hogy igy a külföld előtt Amerika mint egységes nézetű nagyhatalom szerepeljen. De ime, Láthatóvá tette ezt Kina, ahol az Amerika által támogatott most már láthatóvá lett, hogy ez a “bypartisan” politika elbukott. Chiang Kai-shek kormányát kiverték az ázsiai kontinensről; láthatóvá tette az utóbbi görög választás, amelynél öt év óta tartó amerikai financiális és katonai támogatás dacára is a liberális pártok kaptak többséget. És ott még azt sem mondhatják, hogy a szavazást orosz szuronyok kényszeritették ki. Kitűnt tehát, hogy a Kínára, Görögországra meg a többi úgynevezett Marshall államokra költött igen nagy összegek nem biztosították ezen területeket az amerikai tőke részére. Ezért a vereségért valakit felelőssé kell tenni. A republikánus politikusok, — a fasiszta felfogásnak megfelelően, — bűnbakot keresnek s eszeveszetten ordítoznak: “Árulók! Árulók vezetik a külügyi hivatalt!” Legnagyobb trombitájuk, szenátor Joseph McCarthy egy- re-másra nevezi meg a “Stalin ügynököket”, akik miatt elveszett a hideg háború. A megnevezettek persze “megrögzött hazugnak” bélyegzik a szenátort s igy nagyszerű politikai cirkuszt szolgáltatnak az ilyesmiket élvezni tudó közönség számára. A republikánusok, — akik az őszi választásokra készítik elő a hangulatot, — azt szeretnék bizonyítani, hogy George Marshall, volt vezérkari főnök, volt külügyminiszter a kudarc igazi okozója, mert annak idején nem adott elegendő segítséget Chiangnak, akit azért a vörösek kivertek Kínából. Mint ismeretes, Marshallt, még mielőtt elfoglalta a külügyminiszteri széket, Truman elnök rendkívüli megbízatással küldte Kmába, ahonnan több havi tartózkodás után azzal a hírrel jött vissza, hogy Chiang kormánya nagyon zsarnok és nagyon korrupt, de ennek dacára sem hajlandó semmi reform behozatalára, ezért a kinai nép nagyon ellene van. Később Wedemeyer tábornokot küldték Kínába hasonló misz- szióra. Wedemeyer is csak azt jelentette, hogy a Chiang kormány nagyon korrupt. Ez a tábornok azonban már tovább ment az egyszerű jelentésnél, ajánlatot is tett. Mint később publikálták, azt ajánlotta^ hogy az Egyesült Államok küldjön nagy hadsereget J Kínába, tartsa meg ugyan Chiangot névlegesen az állásában, de máskülönben az országot az amerikai katonai kormány alá he- j lyezzék. Szóval Wedemeyer a szó szoros értelmében Kina okupá- lását javasolta. Marshall, tekintettel Kina óriási területére és tekintettel az Egyesült Államoktól való távolságára megijedt ettől (Folytatás az 1-ső oldalról) tart a választásokig s aztán belekerül a sülyesztőbe, ahol a politikai csodaszerek a következő választásokig nyomtalanul eltűnnek. A munkanélküliek azonban itt maradnak, sőt a számuk állandóan szaporodik, a vásárló erejük nem hogy emelkedne, hanem időről-időre csökken, mig a gyárosok profitja a saját kimutatásaik szerint is állandóan emelkedik. így jutnak csődbe a politikai csodaszerek azok előtt, akidet nem lehet szemfényvesztéssel megtéveszteni, akik emlékszenek Truman viselkedésére a legutóbbi bányász sztrájknál, ahol a munkások vásárló erejét éppen Truman és társai akarták letörni azáltal, hogy a bérjavitást megtagadták tőlük. Na meg a munkaalkalmak növelés ének van még egy másik módja, amiről azonban a politikus csodatevők nem beszélnek és ez a munkaidő csökkentése. Ha napi 8 órai munkaidővel 5 millió munkanélküli van, úgy ezek mind egy szálig munkához juthatnának, ha általánosságban az ösz- szes iparokban bevezetnék a 6 órai vagy még ennél kövesebb munkaidőt. Ehhez aztán még hozzá adnak a drágasági árakhoz mérten a szükséges béremelést, már igy is meg volna oldva legalább ideiglenesen a munkanélküliség kérdése. Nem is beszélve arról a végleges megoldásról, mely a profit termelést hatályon kivül helyezné és kizárólag a népszükségletre való termelés és fogyasztás rendszerét teremtené meg. Az ilyen társadalmi rendszerben úgy a vallási mint a politikai csodák örökre letűnnének s valóban boldogan és szabadon élhetne az egész világ emberisége. AZ AMERIKAI IDEÁLOK MEGGY ALÄZÄSA LOS ANGELES — A University of California (California Egyetem) tanárikara nagyon élesen tütakozik, hogy rájuk erőszakolják azon speciális esküt, hogy nem kommunisták. Az egyetem direktorai (Regents) április 30-ig szabtak időt az eskütételre és fenyegetőznek, hogy elbocsátják azokat, akik nem teszik le az esküt. A tanárok egy bizottsága ezt a kijelentést tette: “Ezt a speciális esküt az amerikai ideálok meggyalázásának tartjuk s ha a regents akarata teljesül, akkor az a totalitarizmus győzelmét és a szabadság leverését fogja jelenteni”. ELVINYÍL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok gazgatásának mind kevesebb és kevesebb- kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megv áltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra liell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét énitiüW a régi társadalom keretein belül.
