Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-08 / 1625. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. április 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..................-....$2.00 one Year .........................$2.00 Félévre .............................. 100 Six Months ...........1......... 1.00 ^gyes szám ára ......5 5e Single Copy ..................... 5c "somagos rendelésnél 3e Bundle Orders ................. 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ' .=d®*.42 Káros verseny Az amerikai sajtóban az idegháboru fokozására már évek óta nagymérvű izgatás folyik, amelynek lényege a Szovjet Union és a népi köztársaságokra szórt szemérmetlen hazugságok áradata. Noha ismerjük a nácik azon elméletét, hogy minél nagyobb a hazugság, annál több ragad meg belőle, mégis úgy képzeltük, hogy van valamely határ, amelynél tovább nem mehetnek a hazugság kitalálói, mert annyira eldobják a sulykot, hogy végre senki sem hisz nekik. Ugylátszik azonban, hogy a hazuság-mesterek jobban ismerik közönségéiket, mint mi s igy rocket-lövegre ültetik képzeletüket a hazugságok kitalálásában. Most aztán úgy látszik, hogy a másik oldalon is megirigyelték ezt a “tulmerész képzelődést” és a “szeget szeggel” mondás alapján ott is hasonló “szörnyű” dolgokat hoznak napvilágra. Ezt a hazuság-gyártást, amely csak a háború útját egyengeti, mi egyformán elitéljük bárhonnan származik is és azért egymás mellett mutatjuk be az utóbbi hetek két ilyen fantazmagóriáját. Az egyiket az American Federation of Labor egyik tisztviselője, bizonyos Miss Toni Sender hozta forgalomba. Miss Sender mindenféle “dokumentumokkal” támogatta azon állítását, hogy a Szovjet Unionban legalább is 20 millió rabszolgamunkás van, akik a szovjet ipar 40 százalékát végzik. A United Press igy idézi Miss Sendert: Oroszország bizonyára tele van bűnözőkkel, mert több mint 20 millió munkást tartanak rabszolga munkatáborokban. Ezeknek azonban csak az a biinük, hogy ellenzik a kommunista vezéreket és az, hogy élnek. Ezeket a munkatáborokat úgy rendezték be, hogy mindkét bűntényből gyorsan ki- gyógyitják őket. Tóni kisasszony ezzel azt akarja mondani, hogy a 20 millió embert gyorsan kivégzik, — kigyógyitják az élet-bünből. És ha ezt az oroszok már évek óta csinálják, akkor valószínű, hogy a nagy Szovjet Union már egész lakatlanná lett, vagy legalább is a munkások nagy része kipusztult. Tónika egyetlen bizonyítéka az, hogy az oroszok nem engedték meg neki és az amerikai újságíróknak, hogy bejárják és felülvizsgálják az orosz büntető munkatá- borokot. Ez csak elég bizonyíték arra, hogy most már a legképtelenebb hazugságot is elhigyjük, nemde?! Hogy Tónika gyerekes meséjén miként nevethetnek az oroszok, akik éppen tudomást vesznek róla, arra gyakorlati példát adunk azzal, hogy leközöljük itt a Budapesten megjelenő “Nők Lapja” cimü folyóirat január 7-iki számából az alább, — mondjuk “kontra-hazugságot”: HETVEN MILLIÓ EMBER ÉHEZIK AZ egyesült Államokban Ez a szám a népesség felét teszi. 7500 dollár évi jövedelem szükséges ahhoz, hogy egy amerikai család a legelemibb táplálkozási szükségleteit ki tudja elégíteni. Hyen család azonban kevés van a nyugati féltekén, különösen ha számításba vesszük a hivatalos amerikai statisztikát, mely szerint pillanatnyilag 14 millió munkanélküli él az Egyesült Államokban. Miután ezt a “Nők Lapjában” találtuk, úgy véljük, hogy itt egy magyar Tónika sercentett igy neki az igazságnak, mert ezt is be lehetne irni Goebbels aranykönyvébe. Szerintünk mindkét hazugság egyformán a háborús uszítást szolgálja. Ugyan mit gondolhatnak az üyen Tónikáról azon anyak, akik a háború borzalmaitól féltik gyermekeiket? Hazarendelt diplomaták Amikor a Vogeler ügy befejezése után a magyar kormány arra kérte az amerikai és az angol kormányokat, hogy budapesti követségeik alkalmazottainak számát redukálják s több névleg megemlített attasét hívjanak vissza, mert azok csak kémszolgálatot teljesítenek, az amerikai sajtó végtelen nagy megbotránkozással adta tudtukra ezt a hirt s még a hivatalos körök is arcátlan merészségnek mondották a magyar (és a többi népi köztársaságok hasonló kérelmét. Úgy tettek akkor, mintha légből kapott mese, csupa rágalom lett volna a magyar kormány azon állítása, hogy csak a kémkedés céljaira duzzasztották fel tízszeresre az amerikai és az angol követségek személyzetét akik között jelentés szerepet vittek a népi köztársaságok ádáz ellenségei. Megtorlásul az amerikai kormány lezáratta a new yorki és a clevelandi magyar konzulátusokat is. És ime, most mégis csak azt halljuk, hogy az amerikai, mint az angol kormányok visszarendelték a magyar kormány által kifogásolt katonai attasékat, akikről a Vogeler pörben kiderült, hogy a kémekkel összeköttetést tartottak fenn. A visszahívásról azonban mélyen hallgat az amerikai sajtó. Erről az amerikai lapokban egyetlen szót sem latunk. A visszahívást a Magyar Külügyminisztérium Tájékoztatási Osztályának a közlése jelenti be ezzel a pár sorral: A magyar kormány, mint ismeretes február 23-án jegyzékben szóllitotta fel az Egyesült Államok kormányát, hogy rendelje vissza azokat az amerikai diplomatákat, kiknek kém- tevékenységben való bimrészessége a Geiger (Vogeler) bün- perben bebizonyosodott. Az Egyesült Államok követsége március 13-án közölte, hogy az amerikai kormány eleget tesz a magyar felszólításnak és utasította James B. Kraft ezredes, katonai attasét, John T. Hoyne alezredes, helyettes katonai attasét és Donald N. Griffin helyettes légügy attasét, hogy térjenek vissza Washingtonba. Egészen hasonló közlés számol be az angol Percy Ch. Capron alezredes, katonai helyettes attasénak és Edward Ph. Southby kereskedelmi attasénak,visszahívásáról is. A brit kormány azonkívül még az angol konzulátust is beszüntette. Ezzel ez az ügy egyenlőre befejezést nyert. LAKE SUCCESS, N. Y. — A United Nations (Egyesült Nemzetek) Biztonsági Tanácsában beállt krízist Ernest Bevin angol külügyminiszternek nem sikerült megoldani. Ez a krízis akkor következett, amikor az orosz delegátusok követelték, hogy az országát veszített Chi- ang Kai-shek kínai nemzeti kormány delegátusai helyett a győzelmes Mao Tze-tung kormány delegátusait ismerjék el. Miután a delegátusok többsége ezt ellenezte, az oroszok és a velük szimpatizálók kivonultak a tanácsból s egyben kijelentették, hogy a Chiang delegátusaival többé nem ülnek le tárgyalni. Miután Anglia is elismerte már a Mao Tze-tung kormányt, Bevin rendeletére most mar az angol delegáció tette meg ízt az indítványt, amit előbb az oroszok propagáltak. Az Egyesült Államok delegátusai a nyilvánosság előtt úgy tettek, mintha ebben a kérdésben semlegességet vállaltak volna s tartózkodtak a szavazástól. Az Egyesült Államokra hallgató dél-amerikai államok kiküldöttei azonban még mindig kitartanak Chiang mellett és igy a United Nations krízise változatlanul tovább tart. A képviselőház munkaügyi bizottságában “hűtőszekrénybe” helyezték az iskolák támogatására szóló törvényjavaslatot, mert nem tudták keresztülvinni, hogy a felekezeti iskolák is részesüljenek állami segélyben. A katolikusok által uralt képviselők úgy határoztak, hogy ha az egyházi iskolák nem kaphatnak állami támogatást, akkor a köziskolák se kapjanak. ELVIOTILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem 'ehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az nj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. U. N. KRÍZIS
