Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-08 / 1625. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. április 8. Egyről-Másról ______________ ELMONDJA: J. Z. A TUDÓSOK FÉLELME MÉG MIELŐTT a hidrogén bombáról szó eset a nyilvánosság előtt, azok akik az emberiség életét és jövőjét tartják szemelőtt elsősorban, már gyakran vitatták szóval és Írásban a jövő háború borzalmasságait. És erre minden ok meg volt. Alig halkultak el a második világháború ágyúi és bombáinak robbanásai, az eseményeket figyelők előtt már nyilvánvaló volt, hogy a háború hiénái még nem tombolták ki magukat és a készülődés egy harmadik, egy minden előbbinél borzalmasabb vérontásra teljes lendületben van. Az első hónapokban és években egy megnevezhetetlen “ellenség”, később a nemhivatalos háborús uszítok már nyíltan ordították — és csak a hivatalos közegek tagadták — hogy a készülődés Szovjet Oroszország és a vele szövetséges országok ellen irányul. A hivatalos közegek egészen az utóbbi hónapokig “csak a béke biztositására” minősitették a gyilkos fegyverek és bombák nagybani gyártását, azonban ezt a mesét senki sem hitte el és az egész csak képmutatás volt. A béke biztositására nem kellenek fegyverek, bombák, bombázó repülőgépek, hadihajók, stb. gyilkoló eszközök, arra sokkal alkalmasabbak az ipari gépezetek, szerszám és mezőgazdasági gépek és az azokkal termelt áruk, amelyekre az emberiségnek tekintet nélkül, hogy a föld mely részén laknak, elengedhetetlen szükségük van. Ha az Egyesült Államok iparának kiszámíthatatlan kapacitású termelő erejét ily szükségletek gyártására és szállítására használták volna, semmi kétség sem férhet ahoz, hogy az “ellenség” is hasonlóan cselekedett volna és az a várva-várt Béke már gyakorlati valóság volna. Ehelyett azonban mit látunk? Az emberiség legjobbjainak szellemi és fizikai tudását és munkaerejét a legborzalmasabb gyilkoló eszközök kifundálására és gyártására használják, hogy “ellenség” és barátot, szóval az emberiséget legyilkolják. MINDEZ ma már nem képzelődés, hanem borzalmas valóság. A háború hiénái nem voltak megelégedve az atombombával, amely Hiroshimát és Nagasakit percek alatt a földel egyenlővé tette és azok százezernyi lakosságának életét kioltotta, ők sokkal pusztitóbb, sokkal borzalmasabb gyilkoló eszköz után kutattak és kutatnak. Hogy ez a borzalmasabb, az úgynevezett hidrogén bomba ma a megvalósulás mily stádiumában van, arról fogalmunk sincs, de arról igenis van fogalmunk, hogy ha az megvalósul, mi vár az emberiségre. Arról maguk, azok a tudósok, akik annak tökéletesítésén fáradoznak, már eddig is elegendő adatot hoztak nyilvánosságra. A legjelesebbek közül egyik a másik után figyelmezteti az emberiséget a borzalmas végzetre. Dr. Einstein, Oppenheimer, Szilard, Urey, Bethe, Rabinovich, stb. stb. egyenként és együttesen állítják, hogy az emberiség napjai megvannak számlálva és a végzet bekövetkezhet, amikor az “H” bomba elkészül. Mert attól az időtől, már csak napok, vagy esetleg órák jelenthetik a végórát. Nem ringathatjuk magunkat abban a reményben, hogy ha egyszer már elkészül a “H” bomba, a szegre akasztják mutogatásra. Amikor annyi időt, energiát és anyagiakat belefektetnek, látni is akarják a gyilkoló hatását és okot annak használására igen könnyű találni. Az uralkodó osztály közvélemény formáló intézményei évek óta készítik elő a talajt annak használására és a használat iga- zolásárar Az az elvetemült uszítás, amely úgy bent az országban, mint az ország határain túl végbemegy, ezt a célt szolgálja. Az utóbbi években és napjainkban is, nem vehetünk egy újságot, egy folyóiratot a kezünkbe, vagy hallgathatjuk a rádiót a nap bármely órájában, hogy Oroszország és a “kommunizmus” elleni gyűlölet szitása ne volna napirenden. AZIRÁNT sem lehet kétségünk, hogy az “ellenséges” országokban hasonlóan folyik a lázas készülődés. A tudósok éppen oly szorgalommal búvárkodnak a gyilkoló eszközök tökéletesítésén, többek között a “H” bombán is és a közvélemény formáló intézmények szítják a gyűlöletet a kapitalista imperialisták ellen'. És ez természetes is. Amikor látják, hogy milye alávaló uszítás és mily lázas készülődés folyik ellenük és életük ellen, mást nem is tehetnek, mint hasonlóan cselekszenek. De hogy őszinték legyünk, be kell vallanunk, hogy ezt a hisztérikus készülődést az emberiség ellen mindkét oldalon elitéljük, de azt sem tagadhatjuk le, hogy ezért a felelőség első sorban a kapitalista országokat terheli. És ezt pedig azért állíthatjuk, mert annak az eszmének a terjesztésére, mellyel Szovjet Oroszországot vádolják, nem kell gyilkos fegyver. Elsősorban, a kommunizmus eszméje nem Oroszországból ered; az régebb keletű, mint SZOVJET Oroszország és ott is, éppen úgy mint a világ többi országaiban, maga a kapitalizmus, vagy a magántulajdon rendszer, a kizsákmányolás és elnyomás hozta létre. . Például Oroszország egy lövést sem tett Kínában, Koreában, Indo-Kinában, vagy a többi ázsiai országokban, ahol ma már “kommunista” irányítás alatt kormányozzák az országot. Európa kapitalista országaiban, amelyekben ma hatalmas 1 sztrájk mozgalmak rázkódtatják a rendszert semmi szükség arra, hogy gyilkos fegyverekkel terjesszék a kommunista eszmét,. azt elvégzi a kapitalizmus által teremtett nyomor, amelytől a munkásság szabadulni akar bármily és minden eszközzel és módon. Mint ahogy eddig nem kellett gyilkos fegyver a kommunizmus terjesztéséhez, ezután sem volna arra szükség, amig a kapitalizmus által teremtett nyomor oly általános az egész világon, mert az harcra készteti annak szenvedőit. Sokkal valószínűbb tehát, hogy az őrült fegyverkezés a rothadó kapitalista rendszer védelmét szolgálja és hogy ezen hisztériát leplezzék, Oroszországot állítják bűnbaknak az elégedetlenség terjedéséért. Ezt látva Oroszország sem lehet tétlen és kénytelen követni a kapitalista országokat, hogy támadás esetén visszaüthessen. BÁR a kapitalista országok irányitói tagadják, hogy az őrült fegyverkezésnek más célja volna, mint a “védekezés” és ezt is csak azért csinálják, mert más “ellenünk törő országok is ezt sinálják. Vigyázatlan percekben azonban elszólják magukat gyakran, hogy a “mi fegyvereink, bombáink, szállító eszközeink sokkal tökéletesebbek és előrehaladottabbak, mint az ellenségé” amivel egyben igazolják is, hogy a kezdeményezés és vezetés a “mi” részünkről történik és ezzel kényszerítjük az “ellenséget” hasonló lépésekre. Nem fogadható tehát el az az állítás, hogy kényszerítve vagyunk, mert az “ellenség” is azt csinálja. A felelőség első sorban a támadókat terheli és a tények pedig azt bizonyítják, hogy a támadók a kapitalista országok az Egyesült Államokkal az élen. ELTEKINTVE azonban minden pro és kóiítra állítástól, vádaskodástól, melyben egyik fél a másikat okolja a történtekért, a tény az, hogy ennek az őrült készülődés és versengésnek végzetes következménye lehet az emberiségre. Semmi okunlj ebben kételkedni nincsen, mert hiszen maguk az atom tudósok állítják, akik ezen borzalmas gyilkoló eszközökön kísérleteznek. Ezek a pokol bombák éppen olyan veszélyesek az egyik, mint a másik fél kezében és pláne, ha mindkettőnek a rendelkezésére áll. Ezt a tényt az atom tudósok tudják legjobban és megáll az ember esze, amikor azt látja, hogy mégis oly lázasan dolgoznak azok megteremtésén. Bennünket figyelmeztetnek a reánk következő veszélyre, akik a jelen pillanatokban még semmit sem tudunk az ellen tenni, ők pedig, akiknek módjukban van azt megakadályozni éjjelt, napallá téve dolgoznak, hogy minnél előbb elkészüljön. TALÁN dőre ábránd részünkről ajánlatot tenni ezen borzalmas veszélynek elhárítására, mert ebben a hisztérikus világban az okos szónak nagyon gyér hatása van, de megtesszük csak azért, hogy a józanul gondolkodók láthassák, hogy van megoldás. Az bizonyos, hogy a hidrogén bomba ma még csak a tervezés stádiumában van és egyenlőre ártalmatlan. Tehát nem volna késő, ha az atom tudósok ahelyett, hogy tudásuk legjavát annak elkészítésére fordítják, a jobbik eszüket vennék elő és azon gondolkoznának, hogy miként lehetne ezt a borzalmas veszélyt elhárítani az emberiség feje felől? Ma még lehetséges és ők az egyedüliek, akik ezt megtehetik. Mert náluk nélkül nem lehet hidrogén bomba. Ha teszem fel, ezek az atom tudósok minden országból, ahol ily kísérletek folynak összejönnének és egymásnak tárnák fel azt a veszélyt, amely az emberiséget fenyegeti és megállapodnának abban, hogy “eddig és nem tovább”! Ez lehetséges, mert nincsen eszköz, amellyel kény- szerithetnék az atom tudósokat, hogy az eszüket, tudásukat oly eszköz elkészítésére használják, amely őket, minket és az össz- emberiséget elpusztíthatja. A siránkozás az atom tudósok részéről nem segít. A cselekvés terére kell lépni amig nem késő. Mert ha elkészül a “H” bomba és a kapitalizmus háborús hiénáinak a kezébe lesz, már nem lesz mód megakadályozni. Ha ők megtagadják azt elkészíteni, a militaristák bármenynyire őrjöngnek is, tehetetlenek. Az emberiség sorsa az atom tudósok kezében van és ha nem teszik meg a szükséges lépéseket ezen borzalmas veszély elhárítására, ha egyáltalán életbe marad valaki közülök, azoknak kell majd felelni a történelem itélőszéke előtt. A nemzetközi SZOLIDARITÁS nem csak a munkásság kezében hatalmas — a leghatalmasabb — fegyver, hanem az lehet az atom tudósok kezében is és soha alkalmasabb idő és nagyobb szükség nem volt annak alkalmazására, mint a jelenben. NEM BÍZNAK AZ ANGOLOKBAN WASHINGTON — Az amerikai külügyi hivatal egyik ma- gasrangu tisztviselője úgy nyilatkozott, hogy az amerikai kormány egyenlőre nem ossza meg az Atombomba titkait Angliával és Kanadával. Tudvalevő, hogy ez a két ország szolgáltatja az atombomba anyagát, az urániumot, de azonkívül az angol és kanadai tudósok is segítettek az atombomba megteremtésében és ezért követelik, hogy az atombomba gyártás titkait ők is teljesen megismerjék. Az angol-kanadai követelés oly erős volt, hogy az amerikai kormány már csaknem teljesítette, amikor felszinre került a Dr. Klaus E. Fuchs eset, — vagyis ezen atomtudósnak azon állítólagos vallomása, hogy az atomtitkokat kiszolgáltatta a Szovjet Unionnak, — ezért most már az amerikaiak nem biznak az angolokban sem és egyenlőre nem hajlandók beavatni sem az angolokat, sem a kanadaiakat az atombomba gyártásának a titkaiba.
