Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-14 / 1613. szám
1950 január 14. BÉRMUNKÁS 5 óid;. Kettészakadt külügyek A kínai néphadsereg sikerei rémségesen megijesztette az amerikai reakciós urakat, azoknak híresebb vezéreit Hoovert Taftot, McArthurt, stb. Persze vannak még sokan kisebb-na- gyobb generálisok, politikusok, akik szintén beálltak a kórusba és azt éneklik, hogy amerikai fiukkal, tengerészekkel, légiflottával védjék meg kedves bará- tukat Chiangot Formosa szigetén. Ezek az urak már most, azonnal hajlandók volnának a harmadik világháborút megkezdeni, hogy a saját és társaik befektetéseit megvédjék ezen ázsiai országokban. Mert elvitathatatlan, hogy ha amerikai fiukat alkalmaznak Chiang védelmére, akkor az már háborút jelent, mely nem állna meg Kínában vagy Formosa szigetén. Ettől tartanak a józanabb belátásu amerikai politikusok, köztük az amerikai State Department, amely egy titkos utasításban értesítette a nagyköveteit, hogy Formosa védelmét ne is ígérjék, mert már az is elveszett egész Kínával egyetemben. A State Departmentnek nagyon sok és megbízható ügynökei vannak Formosa szigetén, akik tudják, hogy a nép menynyire gyűlöli Chiangot, aki ezreket legyilkoltatott azok közül, akik még 1946-ban lázadtak a Chiang által kinevezett kormányzó ellen. Azt is tudja a State Department, hogy azok a kínai katonák, akiket odavittek, sokakat akaratuk ellenére, nem szívesen mentek és harcolnak saját testvéreik ellen, mivel legnagyobb részének hozzátartozói Kínában maradtak. Ők nem For- mosára valók, ott idegeneknek vannak nézve s úgy is érzik magukat. Amellett, hogy olyan zsarnokért kellene nekik meghalni, akit már a testvéreiknek legnagyobb része faképnél hagyott, hónapokkal ezelőtt. Ezen háborús uszító urak azt is tudják, hogy az Egyesült Nemzetek sem helyeselné az amerikaiak részvételét Chiang védelmében, igy már előre bocsátják, hogy akkor egyedül fognak cselekedni. Mert Anglia, Fránciaország nem tudja letagadni azt a tényt, hogy Chiang egy reakciós fasiszta diktátor és a Néphadsereg már győzött felette. így legtöbb nemzet akarva nem akarva, kénytelen és hajlandó elismerni az uj népkormányt. Csak az amerikai urak tagadják meg a tényt. így került nagy ellentétbe az amerikai sajtót uraló reakciós érdekeltségek és a megbízható jelentéseken alapuló State Department. Amig a sajtó nagy része kétségbeesetten kiabál, billió dollárt, különböző formákban, de leginkább fegyverekben. Nagyon költséges és a kínai esethez hasonlóan kétséges a kapitalista rendszer védelme, ha sikerül is egyik helyen, összeomlik a másik helyen. Nincs elég amerikai dollár és adófizető alany, hogy az egész világon megvédhessék ezt a rothadt kapitalista rendszert. hogy Formosát, Chiangot meg kell védeni, akiknek ezen borzalmas kérdés felett kell dönteni, hogy megkezdjék-e a harmadik világháborút, vagy nem, nem hajlandók a kockát eldobni, mert attól félnek és joggal, hogy még azzal sem menthetnék meg Chiangot. Amint a State Departmentnek és a lapokon is keresztül jelentik, nem annyira a kínai szárazföldön levő néphadseregtől, hanem inkább magától a formosai néptől rettegnek Chiangék. Nem sok vörös katona kell, hanem inkább fegyverek, melyeket kisebb hajókkal is odatudnak csempészni, hogy Chiangnak megadják a kegyelem döfést éppen azok, akiknek testvéreit, fiait legyilkoltatta, amikor hatalmának bolondja lett. Már Siam, Burma, India elismerte a Népkormányt, miként a Népkormány őket elismeri. A szomszédos országok közül csak Japánnak nem engedi McArthur, hogy elismerje, de azzal legnagyobb ártalmára van a japán kereskedelmi érdekeknek. Az angol-francia kormányoknál ezt már nem lehet megtenni, a legnagyobb amerikai nyomásra sem, mert nem csak a nép, de még a kereskedelmi érdekeltségek is követelik, hogy mint életmentő piacot ismerjék el a hatalmas Kínát. Még ezen hónapon belül a fontosabb országok elfogják ismerni a Népkormányt Kínában. A nagy országok közül csak Amerika és esetleg Argentína marad, amely még képes lesz a befejezett tényt megtagadni és el nem ismerni Kínát. Ezzel az elismeréssel kettészakítják az amerikai külügye- ket, igaz sok más esetben is megtörtént már, de a kínai események olyan csúfos vereséget jelentenek az amerikai reakciónak és azok társainak Ázsiában, hogy valósággal megvaditja a reakciót és a veszett fejszének a nyelét akarja megmenteni. De bármit csinálnak is, nem tudják visszafordítani azt a nagy folyamot, mely Kínából elönti az egész Ázsiát és megtisztítja a külföldi tőkésektől, kizsákmá- nyolóktól. Hogyan olvassunk? Barátaim tudják rólam, hogy kapitalista lapokért pénzt nem adok két okból: 1. Mert nincs. 2. Ha néha van amit nélkülözni tudok, azt munkás irodalomra fordítom. S még igy sem tudok mindent megvenni, amit szeretnék. így hát igen sokszor megesik, hogy valamely barátom meglep valamely kapitalista csemegével. így történt most is Karácsony ünnepén, egy ilyen csemegét kaptam. “No munkástárs mit szól ehez” ajánlással. Ezúttal egy amerikai képes hetilap volt, mely 6 oldalon közöl “Buskomor” képeket a “Vasfüggöny” mögül, még hozzá magyar, román és lengyel földről. Úgy számítván, hogy a magazint nagyon is vegyes amerikai közönség vásárolja, hát had szo- morkodjanak szülőhazájuk, testvéreik sorsa felett, melyet a “Vasfüggöny” választ el — e szabad hazától . . .? Természetes, hogy én egész mást olvastam ki a képekből, mint jóakaró barátom, mert mit is mutat a kép? " Az első oldalon egy nádfede- les magyar sárkunyhó, amilyenben a nincstelen szegény zsellérnép lakott az úri Magyarországon, bizonyos számú napi robotért. “Szomorú kép a demokrácia alatt” aláírással. Azonban ha a képet jól szemügyre vesz- szük, az nem is olyan nagyon “szomorú”. Azt látjuk, hogy az ajtóban — mezítláb bár — egy jóképű, csinos fiatal nő áll, egészen csinos MODERN ruhában. A házelőtt jó húsban levő 2 malac és tejelő keske, az ablakfél- fa tele szép gyümölcsei. Én a szomorúság helyett nagyon is haladást látok, mert a sárkunyhót, melyet a régi rendszer hagyott ott, már magas, szabályos téglakémény disziti, mig a háttérben csinos uj lakóház látható. (Persze ez véletlenül került a képre — Szedő) Egy másik kép mutatja, hogy! a kompot miként húzzák át a szegény emberek a folyón, melyet “ősi szokás” aláírással magyaráz, de nem írja meg, hogy a kapitalisták titkos szövetségese Hitlerék hány száz hidat robbantottak fel. Nem írja meg, hogy az uj rendszer hány hidat épített és folyton épit. Megint más képen gyönyörű gulyát mutat be, gyönyörű marhák seregét, még a bodrit is lekapja, amint ugatja az idegent. Aláírás: “Milyen szomorú sorsa van a magyar parasztnak”. No mondom én, ha ilyen gyönyörű marhacsorda mellett szomorkodik a magyar paraszt, bizonyára megérdemli, mert évszázadokig a marhacsorda nem volt az övé. Azon nép, amelynek ilyen gyönyörű állatállománya van rövid 5 év után, egész biztosan nem kívánkozik a mi nagyon is furcsa amerikai szabadságunkra. Folytathatnám a részletezést. Például mutatja a falusi ház belsejét, igen csinosan, tisztán berendezve. Az asztalon látható nagy sonka, nagy kenyér, gyümölcs és tejes.köcsög. Hát kérem, én erre nem tudom ráfogni, hogy “Szomorú”, mert én emlékszem 45-50 évvel ezelőtt, mikor a csendőrszuronyok elől bujdosva jártunk szervezői utakon, tanítottunk, újságot hordtunk, stb., bizony nagyon sokszor az éhségtől nyúlt a nyelvünk nekünk is és a munkásoknak is, akik egyébként szívesen adtak volna, ha nekik is lett volna. Ellenkezőleg én azt látom eme képekből, hogy a fényképész, aki e képeket felvette eme országok haladását akarta szemléltetni, de mire ideért kenyéradó gazdái megcserélték a képek jelentőségét néhány nyomdai trükkel és felírásokkal, ellen propagandára használva azt fel. Tanulság: ne hizlaljuk centjeinkkel ellenségeinket, mert ezzel magunk és testvéreink sírját ássuk. bu . . . ká . . . A Bérmunkásért Újév vasárnapján a new jer- seyi és a philadelphiai ipari forradalmárok egy igen szép és kellemes délutánt rendeztek lapunk a “Bérmunkás” javára, Kistoth munkástárs otthonában. Már kora délelőtt néhány tett- rekész munkástársnő sürgött- forgott a konyhán, hogy a jó töltöttkáposzta időre kész legyen. Úgy két óra körül kezdtek jönni munkástársaink New Jer- seyból, a házigazda Kistoték és- Snekszerék. Philadelphiából: Ro- senthálék, Bécsi Pálék, Zsámá- rék, Asztalosék, Rosték Mana- yunkból, Csillagék, Upper Dar- byból, Schöpfék, továbbá Keze- kovits és a rég nem látott Pintér munkástárs is. Az ebéd elfogyasztása után Schöpf munkástárs üdvözölte a megjelenteket erőt, egészséget kívánva mindannyiunknak, az egész esztendőre.Dacára annak, hogy a philai munkástársak na- gyan szétvannak szórva, mégis megragadnak egy-egy alkalmat, hogy támogathassák lapunkat a Bérmunkást. Majd Rosenthal munkástárs emelkedett szólásra, elsőnek bejelenti, hogy Ruttkayék, Blatték és Gromanék nem jelenhettek meg személyesen, de üdvözletüket és adományaikat átutalják Rosenthal munkástárs utján. Azután élénken ecseteli a 49- es év történetét a munkásosztály szempontjából, különösen a kínai forradalmi munkásság győzelmét, ami közel 500 milliónyi népet szabadított fel a sárga és fehér kapitalista elnyomói alól, igy az 1950-ik év elé a legszebb reménnyel tekinthetünk a munkásosztály részéről. Azután Bécsi munkástársnő összegyűjti az adakozóktól az összeget, amelyből a kiadásokat levonva a Bérmunkásnak jutott kilencven dollár. E sorok Írója lett megbízva, hogy ezúton mondjon köszönetét minden egyes adakozónak, valamint a konyha munkálatait végző és finom süteményeket készítő munkástársnőknek és végül Kistoth munkástárséknak, akik készséggel bocsátották otthonukat az ünnepélyre. Az újév első napja már elmúlt, mikor hazafelé indultunk, a legjobb hangulatban és abban a reményben, hogy a közel jövőben ismét összejövünk valamelyik munkástársunknál. Tudósitó A washingtoni honatyák elrendelték, hogy saját magukat vizsgálják felül. Tudni akarják, hogy kinek ki és mennyi az alkalmazottja, titkára, stb. és mennyi azok keresete, munkaideje, stb. Fehérre kívánják ön- önmagukat mosni a világ előtt. Hiszen köztudomású dolog az, hogy a mi honaty áink, ha nem a feleségeiket, családtagjaikat, akkor barátaikat, korteseiket alkalmazzák. Az Egyesült Államok jelenlegi elnöke Truman, amikor a szenátusnak volt tagja, feleségét alkalmazta titkárnőnek évi négyezer dolláros fizetéssel. Hány órát dolgozott, milyen munkát végzett, kinek mi köze hozzá, a szenátor ur meg volt vele elégedve és pont.
