Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-03 / 1594. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. szeptember 3. Jelentés az értekezlethez A BÉRMUNKÁS SZERKESZTŐJÉNEK JELENTÉSE AZ ORSZÁGOS NAGGYÜLÉSHEZ Tisztelt Munkásátrsak:— Ma már kétségtelen, hogy korunk borzalmas két világháborúja nem oldotta meg az emberiség nagy problémáját, mert dacára a mai hihetetlenül magas technikai tudásunknak a néptömegek milliói még ma is nélkülözések közepette élnek, éhinséget látnak s a holnaptól való félelem még soha sem fogta el annyira az emberiséget, mint napjainkban. A jövőtől való nagy félelem mellékterméke annak a társadalmi rendszernek, amelyben a termelőeszközöket egy kisszámú osztály birja s azok, akik a javakat létrehozzák csak akkor használhatják ezen eszközöket, amikor a tulajdonosoknak profitra van kilátásuk. A tudományos szociálizmus életrekeltői már egy évszázaddal ezelőtt meglátták és kimutatták, hogy a magántulajdonban fejlődő iparok a termelést végző munkástömegek életét nemhogy biztosítanák, hanem éppen ellenkezőleg, egyre bizonytalanabbá teszik, mert elzárják előlük a megélhetés összes forrásait. Pélszázaddal később az Industrial Workers of the World (IWW) szervezet megalakitói kimondották, hogy a munkásoknak nemcsak a mindennapi előnyök kivivására kell szervezkedni, hanem oly ipari szervezetben kell tömörülnie, amelynek végcélja a termelőeszközök felszabadítása, a termelés átvétele és a központilag irányított tervszerű kollektív tervgazdaság bevezetése, — egyszóval az IPARI DEMOKRÁCIA megalkotása. Negyedszázaddal később, — egészen pontosan 1917-ben, az első világháború folyamán a győzelmes orosz forradalomnak sikerült életrekelteni a tervszerű kollektiv gazdálkodást, melynek területe jelentékenyen megnagyobbodott a második világháború után s jelenleg mint versenytárs áll szemben a régi, tőkés termelési rendszerrel. A tőkés termelő rendszer haszonélvezői természetesen nem hajlandók lemondani kiváltságaikról minden küzdelem nélkül, sőt katonai nagy hatalmuk és az atombombával nyert erejüktől indíttatva még az eddig elvesztett területeket is vissza akarják szerezni. Ennek az egész világra kiterjedő gigászi küzdelemnek kifejezője az a politikai és gazdasági harc, amit jelenleg a “hideg háború’’ néven említenek. Ez a “hideg háború” nemcsak abban különbözik az előző háborúktól, hogy az ágyuk zaja és bombák robbanása helyett eddig csak kardcsörtető fenyegetéseket hallunk, hanem még inkább abban, hogy egyre jobban az OSZTÁLYHARC JELLEGET VESZI FEL. Dacára annak, hogy az egymással farkasszemet néző két táborban kormányaik álláspontja szerint sorakoznak fel az egyes országok, de az országhatárokon belül minden országban megtaláljuk úgy a régi, mint az uj termelési rendszernek a híveit. Köztudomású és egészen természetes, hogy a tőkés termelő rendszer hívei és dicsőitői annak a rendszernek a kiváltságos osztálya és fizetett bérencei szolgáltatják, mig a kollektiv termelő rendszer mellett a NINCSTELENEK sorakoznak fel. De azért a nincstelenek között is sok hive van még a tőkés termelési rendszernek, mert a kiváltságos osztály a sajtó, az iskola, a szószék, a színház, a filmipar és minden másféle informáló és közvéleményt irányitó intézmény birtokában ERRE NEVELTE őket kora ifjúságuktól kezdve s az igy beléjük nevelt ideológiától nem képesek megszabadulni. Különösen nem képesek megszabadulni azok, akik vallásos befolyás alatt állnak, mert az idők folyamán nagy üzleti vállalattá lett egyházak anyagi érdekeltsége szoros kapcsolatban áll a tőkés termelési rendszerrel s igy a papok — nagyon kevés kivétellel, — mind a kizsákmányoláson alapuló tőkés termelési rendszer dicsőitői s elhitetik követőikkel, hogy vallásuk, istenük ellen vétenek, ha a régi rendszert meg akarják változtatni. A “hideg háborút” jelenleg a tőkés osztály vezetői, az amerikai kapitalisták irányitják, akik a két világháborúban határtalan nagy vagyonra tettek szert s anyagi érdekeltségük kiterjed az egész világra. Legfontosabb szövetségesük a Római Katolikus Egyház, élén a pápával, akinek világi hatalmát nagymértékben nyirbálja meg a kollektív termelőrendszer előtörése. De hü szövetségeseket találnak az amerikai tőkések a régi szakszervezeti vezetőkben is, akik szervezeteiket a tőkés termelő rendszer támaszaivá alakítják át hatalmi pozíciójuk megtartására, A napi események analizálása mutatja, hogy valóban sorsdöntő, társadalmi átalakulás korát éljük. A világtörténelem legnagyobb méretű és leggyökeresebb forradalma folyik körülöttünk, amelynek akarva vagy nem akarva, mi is részesei vagyunk. Ez a tény felismerése kell, hogy irányítsa a Bérmunkást, A Bérmunkás szerkesztőjének és írógárdája tagjainak ezen forradalmi átalakulás felismerése és tudata szabta meg az irányvonalat. Ezen forradalmi átalakulást figyelve kísértük szimpátiával a népi köztársaságok fejlődését, noha számtalanszor megírtuk, hogy a tervszerű kollektív gazdálkodást ott nem az IWW elgondolása szerint vezették be, de ugyanakkor figvelembe vettük a LEHETŐSÉGEKET és AZON AKADÁLYOKAT, amikkel ott meg kell küzdeni. De azonkívül mi is jól látjuk, hogy az eddig kialakított kollektív termelő rendszer még nem a végleges forma, hanem csak át-, menet, amely fejlődik tovább a kívánt ideál felé. De éppen azért a Bérmunkás nagy szolgálatot tesz azzal, hogy ezt a végleges ideált, amit mi az IPARI DEMOKRÁCIA szóval jelzünk, nem hagyjuk feledésbeveszni, hanem állandóan ismert« tjük, mint ami felé haladni kell. A nagy átalakulási folyamatot figyelve mutatunk rá a professzionális szakszervezeti vezetők törekvéseire, vagyis arra az irányzatra, amely a mai tőkés termelési rendszert állandósítani akarja, amelyben a munkásság megmarad kötött állapotában, mig ők a munkásság szállításából kovácsolnak könnyű életet maguknak. Ez a csoport a tőke és a munka “testvérisége” eszméjét hirdeti. A két ellentétes érdekű csoport kooperalásá- ra tértek át az úgynevezett szocialista pártok is. Különben is a “szocialista” nevet ma már a legnépellenesebb mozga Írnak vették fel. Ilyenek az újabb időkben alapiottt “keresztény szocialista” pártok, amelyek a papság vezetése alatt bóditják követőiket. Ezeknek leleplezését is fontosnak tartottuk a Bérmunkásban. Ezekkel szemben az IWW által hirdetett osztálytudat s szervezkedési forma helyessége mind élesebben domborod.k ki dacára annak, hogy a jelenlegi nagy tumultusban az amerikai munkásságnak csak igen kis részét tudja elérni. A bevándorlás megszorítása következtében a szervezet idegenajku követői elöregedtek és nagy részük már ki is esett az iparokból. Csak önmagunkat ámítanánk tehát, ha a Bérmunkás olvasóitól várnánk az annyira kívánatos forradalmi ipari unionok kiépítését. Azért a Bérmunkás az utóbbi években hasábjait mind nagyobb mértékben használta a tanítás, felvilágosítás és a buzdítás céljaira. Az uj társadalmi rendszer felépítése a fiatalabbak vállaira nehezedik. A mi részünk ebben a nagy átalakulásban, a múltak tanulságait továbbítani, buzdítani szolgalelkü dicséretszórás nélkül és az IPARI DEMOKRÁCIA ideálját hangoztatni. Ezt a célt kívántuk szolgálni a Magyarországgal kapcsolatos cikkeinkkel, ahol a társadalmi forradalom most érte el tetőfokát, amit a Bérmunkás olvasói élénk rokon- szenvvel kisérnek. A Bérmunkásnak ez az állás- foglalása buzditólag hatott az uj társadalmi rendszerért harcoló munkásságra, megbecsülést, tiszteletet és szeretetet váltott ki lapunk részére. A Bérmunkás szerkesztője és írógárdája abban a tudatban terjesztik elő ezt a jelentést, hogy híven és őszintén szolgálták osztályunkat a MUNKÁS- OSZTÁLYT. Geréb József, szerkesztő Rádió-üzlet (a.l.) Azok a sok “jó igaz” hírek, amit a rádión keresztül hallunk, éppen annyira szolgálják a dolgozók érdekeit, mint a nagy napilapok. Tudjuk azt, hogy az itteni nagy lapokat korporációk tartják kezükben és természetesen azoknak érdekeit is szolgáljákA rádió hálózatok maguk is nagy üzletet képeznek. Az alábbi számok elég jó adatokat szolgálnak arra vonatkozófag, hogy nem kis hasznot könyvelnek el évente. A Mutual' Broadcasting System 1948-as évi jövedelme 22 millió 700 ezer dollár volt A National Broadcasting Co. 69 millió, a Columbia Broadcasting Co. 62 millió, az American Broadcasting Co. jövedelme pedig 44 millió dollár volt. A kimutatás szerint az összes többi rádió állomásoknak 88 százalékát a nagy napüapok bírják. Az a közönség, amely akár a napilapokat olvassa, akár pedig a rádión kapja a híreket, mindig csak olyai. információt kapnak, ami a lapoknak vagy a leadó állomásoknak gondolatát tükrözi vissza. Az a 62 millió rádió készülék, amivel az itteni nép rendelkezik, kiktől és milyen híreket kapnak? Az egész országra szóló hálózatot rendesen a nagy iparvállalatok foglalják le. General Electric Co., Ford Motor Co., General Motors, Westinghouse Electric Co. és sok más nagy üzleti vállalatok. Ezek a nagy vállalatok rendesen az országos hálózatot veszik mindig igénybe- Hogy azután milyen nagy összegeket költenek nem csak arra a célra, hogy áruikat hirdessék, hanem ha megvizsgáljuk azoknak a rádió bemondóknak a fizetését, hát elgondolkozunk azon, hogy a munkások, akik ténylegesen termelik az élet javait, csak morzsákat kapnak az úgynevezett rádió rikkancsok fizetéséhez képest. Walter Winchell, aki fnost a Kaiser-Frazer Corp.-t hirdeti hetenként egyszer 15 percig, a két évi szerződése 1 millió és 350 ezer dollárt biztosit számára. Egy másik aki jósolgatja ami a jövőben történni fog, az Adam kalapgyártól 6.500 dollárt kap szintén hetenkénti 15 percért. Azután van még néhány, akiket a nagy iparvállalatok fizetnek, hogy állandóan munkásellenes propagandát folytassanak. Eziek között a leghirhedtebbek egyike H. V. Kaltenborn, Gabriel Heatter és Fulton Lewis Jr. A fentiek elég jó bizonyítékot szolgálnak arra, hogy hogyan is néz ki az az igazi hírszolgálat, amit az itteni nép úgy fogad, mint a legdemokratikusabbat. Odajutottunk, hogy ma már a kapitalizmus, nem csak az élet javait kontrolálja, hanem még a levegő hullámait is. Ha a magunk részéről akarnánk a fentiekhez bírálatot mondani, nem is mondhatnánk mást, hogy nem lehet szabad sajtóról és ténylegesen megbízható rádió hírekről szó, egy olyan társadalomban, ahol ténylegesen osztályuralom van.
