Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-03 / 1594. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. szeptember 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. hogy miért avatkozott bele ez a generális nemcsak rendelések kiadásába, hanem még csempészeti ügyekbe is? Ezek után nem-e joggal kérdezheti az amerikai nép: Lehetséges, hogy Truman elnök nem tudna semmit ezekről a dolgokról? Mert eddig csak azt látjuk, hogy NEM AKARJA TUDNI! Előfizetési árak: Egy évre ....................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ............ 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ____________$2.00 Six Months __________ 1.00 Single Copy __________ 5c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre .................... $2.50 Munka Közben (Folytatás a 3-ik oldalról) “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE *•»>42 Áldozatos munka a magyar nyelvű unionistáktól és a Bérmunkás olvasóitól, hogy több mint ezer mérföldeket utazva, szeptember 4-én, részt- vesznek a clevelandi országos értekezleten. Áldozatos azért, mert legtöbbjük már túlhaladta az ötven esztendőt, amelynek nagyobb részét az amerikai bányákban, vasöntödékben és a nagy ipartelepek mozgó munkapadjai mellett folyó munkairamban töltötték el, amely az évtizedek alatt megviseli, elhasználja a munkások erejét, egészségétDe a Bérmunkás olvasói, nem csak fentartói lapjuknak, hanem irányitóik is, ezért szívesen hozzák meg az áldozatot az évi találkozó alkalmával is. Ebben az akciójukban is szívélyesen üdvözli őket a Bérmunkás Lapbizottsága. A Vaughan ügy Az Egyesült Államok történetének egyik leggyászosabb korszakát képezi Warren G. Harding elnök 29 havi (1921-23) adminisztrációjának ideje. Hardinggal együtt az alvilág legzülöttebb politikusai kerültek magas állami tisztségekbe és erre a pár évre a polgári szabadságjogok eltiprásán kívül a miniszteri bársonyszékig felérő megvesztegetések, zsarolások és graft emlékeztet. Mint emlékezetes, végre is az idősebb La Follette által vezetett vizsgálatok lerántották a leplet ezen gyászos dolgokról, Fall, Daugherty, Denby miniszterek és mások börtönbe, vagy a szégyen- padra kerültek. A leleplezés azonban már csak Harding halála után történt, aki a nyugati államokat meglátogató útjában 1923 augusztus 2- án, San Francisco városban ételmérgezés áldozatául esett. Azóta állandó vita tárgyát képezi, hogy vájjon Harding tudta-e, hogy milyen jellemtelen emberek ülnek a kabinettjében és töltenek be igen magas állami tisztségeket? Még ma is eldöntetlen mert a “kényelmes érzelmű” amerikai történészek emliteni se akarják, hogy vájjon a hallatlan méretű zsarolások, vesztegetések az elnök tudtával és részesedésével történtek-e, avagy a graftelők csak bábfigurának használták a máskülönben kedélyes embert? Sokszor halljuk, hogy a történelem megismétlődik- Lehetséges lenne, hogy jelenleg is egy uj Harding korszakot élünk? A már hetek óta folyó “ötpercentesek” botránya egyre mélyül. A szenátus vizsgálóbizottsága előtt tett vallomások kétség-1 télén bizonyítják, hogy Washington tele van mindenféle “kijárók- kal”, a nagy hadirendeléseket megbízóik felé terelik. Az egyik Uyen kijáró valóságos naplót vezetett az ötpercentes üzletekről. De az is kiderült, — amit az újságírók, de különösen Drew Pearson kolumnista már évek óta hangoztatnak, hogy az ily kijárások központjában Harry Vaughan generális, Truman elnök szárnysegéde áll. És mégis, amikor már nyilvánvaló lett ennek a kövér, páváskodó, érdemrendeket fitogtató, valóságosan Göhring karakterű embernek a mahinációi, Truman elnök nemhogy kérdőre vonta volna, hanem a leggorombabb módon tamadta azokat, akik Vaughanról valami rosszat mertek mondani. Sőt annyira ment, hogy bizalma jeléül még egy erre a célra készített tréfás érmet akasztott az érem-éhes generális mellére. Truman határtalan bizalma nem változtatott a dolgon, valamint az sem, hogy S.O.B. káromló szavakkal illette Pearsont, aki folytatta a generális leleplezését. Truman elnök kifakadása óta egyre halmozódnak az adatok a szárnysegéd ellen s ma már maga Vaughan is kénytelen elismerni, hogy mindenféle költséges ajándékokat kapott üzletemberektől, csak éppen azt tagadja, hogy azokért csinált valami viszontszolgálatot. Nem mi, hanem a vizsgálatot végző szenátorok mondják, hogy az amerikai üzletemberek nem szoktak költséges ajándékokat küldeni oly embereknek, akikkel semmi összeköttetésük nincs és akiktől nem várnak semmi viszontszolgálatot, azért most erélyesen kutatják, hogy miért küldték a drága hűtőszekrényeket j és egyéb ajándékokat Vaughan generálisnak, és azt is kutatják, embert említik. Azért nagy kitüntetésnek tartja, ha az “Élks” vagy hasonló polgári egyesület, esetleg a Chambers of Commerce tagjai közé választják. Önmagát is üzletembernek tartja; a “labor-korporáció” ügyvivőjének. Noha általában véve szerényen él, nem iszik, nem dohányzik, de hatalmas Cadillac automobilon jár, mert az emeli a tekintélyét. Irodája is inkább hasonlít a nagy vasúttársaság igazgatójának irodájához, mint szakszervezeti helyiséghez. Alacsony termetű, kicsit pocakos, sima arcú ember, akinek fején már csak itt-ott maradt pár szál vörös haj. A pocakosságán nem tudott sokat segíteni abban a 25,000 dollárba kerülő tornateremben, amit direkt azért építtetett, hogy letornázza azt a fölösleges súlyt, amely árt a tekintélyének. Hogy Beck mennyire komolyan veszi a munkáltatók érdekeit, mutatják az 1937-es tárgyaláson mondott nyilatkozatai, amikor igy szólt a seattlei üzlet-, emberekhez: “Ha nem velem kötitek meg a szerződést, akkor Harry Bridgest fogjátok megkapni!” A Bridgesszel való fenyegetés természetesen a kommunistákra való célzás a Seattle üzletemberei megértették. Franklin McLaughlin, a Northwest egyik legnagyobb iparmágnása igy vélekedik róla: “Beck igazi ‘labor-statesmen’ (munkás államférfi), akivel békéhez jutottunk. Nála nélkül a poklok uralkodnának itt!” HÍRHEDT SZTRÁJKTÖRŐ És Beck a munkáltatók részéről ki is érdemelte ezt az elismerést. Hiszen a múlt nyáron is ő segített megtörni a Boeing Airplane Company 15,000 munkásának a sztrájkját, amikor a kocsihajtókat rákényszeritette, hogy hajtsanak keresztül a pi- ketvonalon. Erről a “Commonweal” nevű liberális katolikus újság ezt irta: “A sztrájktörő Beckért imádkozzunk-e?” Szintén Beck törte meg hasonló módszerrel Oaklandban a retail üzletek alkalmazottainak sztrájkját is. Beck eddigi sikereitől felbátorítva szervezetét ki akarja terjeszteni mindazon iparokra, amelyek automobilokat tartanak és kocsihajtókat alkalmaznak. De ezen iparok szervezetei azonban már készen állnak arra, hogy visszaüssenek. így ez a belső harc valószinüleg a közeljövőben még élesebb lesz. “Dave Beck”, — mondja egyik ellenfele, — “hatalom utáni őrületében elpusztítja mindazt a kis demokráciát, amit eddig a szak- szervezetben találtunk. KIK URALJAK AZ AMERIKAI IPART? WASHINGTON — Az országos kereskedelmi bizottság jelentése szerint 113 olyan társaság van az országban, mely több mint 100 millió dolláros alaptőkével rendelkezik. A 113 korporáció kezében 16 billió dollár értékű gyári felszerelés van s birtokukban van az összes ipari üzemek 46 százaléka. Az acélipar 63 százalékban hat társaság ellenőrzése alatt áll. Hasonló a helyzet a vegyészeti iparban, melynek 63 százaléka a du Pont csoporthoz tartozó hat legnagyobb üzem tulajdonában van. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő .eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” I i A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse««, bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztjlt. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein beltiL
