Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-08-12 / 1592. szám

1949. augusztus 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal Hallottuk a rádión... — hogy a hírhedt “vörösfaló” , képviselő, Richard Nixon (R. Cal.) most megkapta a magáét az Amerikaiatlan Cselekedete- j két Vizsgáló (boszorkányokat üldöző) Bizottság előtt. A szó­szátyár Nixon ugyanis megje­lent a bizottság előtt s azt aján­lotta, hogy vizsgálják meg, váj­jon túlságosan elfogult volt-e Alger Hiss pőrében, amikor uta­sította az esküdteket, hogy csak akkor mondják Hisst bűnösnek, ha a tárgyaláson előterjesztett adatok azt igazolják. Miután az esküdtek nem tud­tak megegyezni Hiss bűnösségé­ben, Hisst nem Ítélték el, azért Nixon és vörösfaló társai mind­járt azzal álltak elő, hogy a tár­gyaláson elnöklő Kaufman biró maga is szimpatizált a kommu­nistákkal. Erre a vádra Francis Walter (D. Pa.) képviselő nyíltan a sze­mébe vágta Nixonnak, hogy ily “gyalázatos” vádat nem hajlan­dók figyelembe venni. Ha ez a bizottság már évekkel ezelőtt helyezkedett volna erre az álláspontra, akkor ma nem tartanák a bizottság tagjait az amerikai szabadságjogok legna­gyobb ellenségeinek. — hogy az amerikai reakció egyik vezérét, Bourke B. Hick- enlooper szenátort most annyi­ra megzavarta egy tudmányos kérdés, hogy azóta se éjjele, se nappala. Az atomenergia bizott­ság vizsgálatánál a tanúként be­idézett Dr. Robert F. Bacher atomtudós azt mondotta, hogy a Lilienthal vezetése alatt álló atom-üzemben egy újabb hatal­mas gépet állítottak elő, amely sokkal nagyobb és hatásosabb az eddigi “cyclotronnál” is. — És hogy hívják azt a gé­pet? — kíváncsiskodott az el­nöklő szenátor. — A Keleten “cosmotron” a neve, a Nyugaton azonban a “bevatron” néven említik, — fe­lelte Dr. Bacher. — Ez igen nagy baj, — va­karta a fejét Hickenlooper sze­nátor ur, — én ugyanis a két tengerparttól körülbelül egyfor­ma távolságnyira, a középen la­kom, hát hogyan nevezzem most már én azt a csodagépet? —hogy a Department of La­bor statisztikai adatai szerint a múlt év szeptember hava óta az árak annyira estek, hogy az amerikai dollár értéke két cent­tel emelkedett. Ez nem azt je­lenti, hogy most már 102 centet ér a dollár, hanem csak azt, hogy . az 1939-es árakat véve alapul ma egy dollárért 61 cent értékű árucikket kapunk, a múlt évben pedig csak 59 cent árát kaptunk. Szóval a dollár mai értéke a multévi 50 centtel szemben 61 cent. Ezt tudva, elmentünk a bankba és letettünk 61 centet, hogy adjanak érte egy dollárt. Hogy mit kaptunk, azt nem ír­juk ki ide. — hogy Amerika a szokások­nak megfelelőleg “Fehér Könyv­ben” akarja kiadni a Kínával kapcsolatos szerződések, tár­gyalások és események doku­mentumait. De alig jelent meg ez a hir, az utolsó napjait élő kinai nemzeti kormány (Kou- mintang) washingtoni képvise­lője, Wellington Koo, azonnal kérte az amerikai kormányt, hogy egyenlőre ne hozzák nap­világra ezen kormányokat, mert félő, hogy azokban nagyon sok kompromitáló adatok lesznek Chiang-Kai-Shek és híveire. Chiangék hihetetlen korruptsá- gát ugyan már eléggé ismeri a világ, de az arról szóló hiva­talos okmányokat még mindig féltve őrzik Washingtonban. — hogy az a technikai fejlő­dés, amely az ipari termelés te­rén létrehozta a munkamegosz­tást, végre elérte a különböző ’’királynőket” kitermelő szép­ségverseny ipart is. Azt már mindenki tudja, hogy a gyári tömegprodukcióban az egyes munkás az árunak csak bizo­nyos részein dolgozik. így pél­dául a cipőgyárban egyes mun­kások csak a felsőrészt, mások a talpat, ismét mások a sarkat, újra mások a bélést, stb. készí­tik; egyetlen munkás sem ké­szít el egyedül egy pár cipőt egé­szen. Ilyen fejlődést mutat most a szépségverseny ipar is. Ezelőtt ugyanis kiválasztották az egyes városok, államok vagy az egész ország legszebb lányát, akit szépségkirálynővé koronáztak, elvitték Hollywoodra s ott rek­lámul szolgált valamelyik kép­hez, vagy segített eladni vala­milyen rágógumit. Az eddigi si­kereken felbuzdulva általánossá lett, hogy valamely árucikket csak úgy lehet eladni, ha azt egy fürdőruhás szépség mutat­ja be. Ez annyira kifejlődött, hogy ma már semmiféle cikket sem árulnak egy-egy szépségki­rálynő segítsége nélkül. így a szépségkirálynő ipar is annyira kifejlődött, hogy azo­kat is tömegprodukció módon kell előállítani. Ez viszont, — mint mondottuk, — munkameg­osztással jár. Ezért halljuk az­tán, hogy most már olyan szép­ségeket szerepeltetnek, akik nem egészben, hanem csak rész­leteiben nyerték el a szépség pálmát. Most már nem azt hir­detik, hogy a “kevésbé krákog- tató cigarettát” ez vagy az a legszebb lány ajánlja, hanem ki­válasszák mondjuk a legszebb szemű, a legszebb orrú, a leg­szebb mellű, a legszebb lábú stb. lányokat. Ezen uj tömegprodukciónak megfelelő Miss “Cuty” a szép lábaival, melleivel, vagy más va­lamijével szépségdijat nyerhet még akkor is, ha az arca olyan, hogy a “boy friendje” törülköző­vel takarja le a szépség arcát mielőtt megcsókolná. — hogy megint bebizonyult, hogy a toll hatalmasabb az ágyúnál. Ez esetben ugyan nem a toll, hanem az azzal azonos ér­tékű ceruza adta ezt a bizonyí­tékot, mint ahogyan a Los An­gelesben időző Dr. Ralph Bun­dle elbeszélte. Dr. Bunche, akit a napokban / Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás fentartói SZEPTEMBER 4-én, VASÁRNAP D.E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmun­kás olvasóit, hogy szeptember 4-én Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bér­munkásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. Los Angelesben ünnepeltek azon nagyszerű munkájáért, amely- lyel a zsidók és az arabok kö­zött létrehozta a békét, elbeszél­te, hogy a béketárgyalások ide­jén a zsidó küldöttség egyik tagja beszéde közben olyan he­vesen hadonászott a cerzájával, hogy kiröpült a kezéből és mel- lenütötte az arab küldötsség ve­zetőjét, egy ezredesi rangú ka­tonát. Az arab nagyon megsér­tődött, azonnal feállt és a társa­itól követve kivonult a tárgyaló teremből, sőt készületet tett ar­ra, hogy azonnal megszakítja a további tárgyalásokat is. A zsidó küldött azonban utá­na sietett, megmagyarázta, hogy nem akarattal dobta el a ceruzát s nagy szóbőséggel kért bocsánatot. A vége az lett, hogy a két küldött kezetfogott, majd barátságosan beszélgetni kezd­tek, együtt mentek vissza a tár­gyaló terembe és attól kezdve jobban figyeltek egymás szava­ira és megkötötték a békét. A tanulság: A toll, vagyis je­len esetben a ceruza, legyőzte az ágyukat. AMERIKAI MUNKANÉLKÜ­LIEK SZÁMA WASHINGTON — Ma már valóságosan nagyszabású vita tárgyát képezi, hogy a munka­nélküliség milyen arányokat ért el az Egyesült Államokban. Oscar R. Ewing, Scurity Ad­minisztrátor jelentése szerint a munkanélküliek száma 4,095,- 000. Ewing úgy találta, hogy az ipari munkások lerakása még egyre tart, de a sebessége már nem olyan mint előbb. Ez a nagyon kicirkalmazott jelentés azt jelenti, hogy az ipari pangás még egyre emelkedik, noha már nem olyan gyors mér­tékben, mint az előző hónapok­ban. Ewing a jelntését a szövetsé­gi munkáselhelyező és segélye­ket fizető irodák jelentéseiből állítja össze. MAGYARORSZÁGBA LAPOT KÜLDTETTEK: J. Pedery, New York ........... 1 J. Vanno, Zeigler ............... 1 J. Hudik, Cleveland .......... 1 Elsinorei Bérm. olv. _______ 4 J. Schubert., Elsinöre ___ 2 Mrs. J. Fodor, Cuy. Falls ... 4 J. Reppman, Detroit ............. 1 A. Halasi, So. Bend............... 1 St. Török, Los Angeles......... 4 L. Máté, Chicago ................... 1 N. Liszkay, Columbus ........... 1 J. Kerekes, Detroit ...... 2 B. Horváth, Wyandotte ....... 1 M. Földi, Detroit.............. 1 S. Weidenberger, River Rouge 1 St. Józsa, Detroit................... 4 Amikor az elhatározást a tett követi Néhány héttel ezelőtt Wyan­dotte, Mich.-ből Horváth Béla mtárstól levelet kaptunk, hogy tagja volt, levelet kaptunk, hogy egy nyugtakönyvre van szüksé­ge egy pár uj olvasó megszerzé­sére. Ugyanakkor a detroiti lap­olvasóknak felajánlja farm te­rületét a Bérmunkás óhazába küldésének a támogatására. Az ajánlatot a cselekvés kö­vette, a Bérmunkás olvasói és azok barátai julius 31-én követ­ték New York, Los Angels, Ak­ron és Cleveland plédáját, meg­rendezték családi kirándulásu­kat a Horváth farmon. Visi István munkástárs, az Írógárda egyik legszorgalma­sabb tagja, külön postakártyán is meghívta Detroit és környé­ke olvasóinkat, azt is bejelent­ve, hogy e sorok Írója is jelen lesz Clevelandból. így a munká­ból utaztam el, hogy hétfőn reg­gel a munkába vissza érkezzem. Nagy örömömre szolgált, hogy ezen az összejövetelen megjelenhettem. Kezet szorít­hattam egy csomó lapolvasó­val. akikkel évek és évtizedek- óta levelezést folytatok és most személyesen ismertük meg egy­mást. Ezért az alkalomért ezúton is köszöntőm Horváth Béla mun­kástársat úgyszintén nejét, akik fáradhatatlanul dolgoztak a si­ker érdekében, igazolva, hogy munkás család, akik őszintén hittek az IWW elméletében nem merülnek el a polgári intézmé­nyekben. Sajnálom, hogy név- szerint nem sorolhatom fel mind­azok neveit, akik Horváthék se­gítőtársai voltak a munkában. Egy nevet valamennyien megje­gyeztünk Dénes János munkás­társét, mert egész nap hozzá vittük a pénzünket, hogy’ jusson a Magyarországra küldött Bér­munkás költségeire is, aminek az érdekében a Visi család is na­pokig fáradozott. Mégegyszer köszönet a ren­dezőknek, valamint a megjelen­teknek a kellemes találkozó em­lékéért. Lefkovits Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom