Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-06 / 1591. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. augusztus 6. A HÍREK nyomában A NYOLCAS SZÁMÚ KÉM azt jelentette, hogy Trygve Lie, az Egyesült Nemzetek központi titkárát a vörösök terrorizálják és azáltal hatalmukban tartják. Ezt megelőzte valószínűleg, az első számtól egészen a nyolcasig számozott kémek jelentése, de azoknak a jelentésében nem találtak ilyen Ínyenc moslékot, azért nem is tartották megemlítésre méltónak. Persze ezt az egész UN megcáfolja, de hát kik ők, hogy a nyolcas számú, másképpen ismeretlen kém jelentését ellensúlyozzák? Fő dolog a nagybetűs cim. A kisbtükkel közölt cáfolatot sokan nem is olvassák. No meg ha olvassák *is, inkább hisznek a titokzatos nyolcas számú kémnek, hiszen éppen ők is azt akarják hinni, mint Byron Price, aki Amerikát mint központi titkár képviseli és már neki csak tudnia kell. De ha Price még sokat cáfolgat, akkor ő rá is rányomják a vörös bélyeget, Kremlin csatlósának nevezik ki majd és akkor ki fog neki hinni? FEGYVERKEZÉS Most arról kiabálnak legnagyobb hangon Washingtonban. (Nem csoda olyan rémségesen meleg a levegő, úgyszólván puskaporos.) Arról van szó, hogy csekély 1,450,000.000 dollár értékben felfegyverezni a Marshall tervezetet és annak szülöttjét, az Atlantic Paktumot elfogadó országokat. Ezt most akarják tenni, amikor már a béke lehetőségére nagyobb kilátás volt, mint valaha. Ugylátszik ők jobban félnek a békétől, mint a háborútól, ezt mutatják ki mindennapi agitációjukban, beszédeikben. felkészültségükben. Azt tudjuk, hogy ha a gyerekeknek, félbolondoknak fegyvert adnak a kezeibe, akkor előbb-utcbb lövöldözni fognak és akkor jön az újabb “Prosperity”. Már azonban sokan ellenzik ezt a költséges fegyverkezést, mert azt nem tudják letagadni, hogy csak háborúra, lövöldözésre vezethet. Azt józan eszü egyének, még politikusok is, elitélik, ellenzik, amint az európai nép, de leginkább a fegyelmezett szervezett munkásság beígérte, ha kell harcolni fognak a békéért. Most már a modern munkásság korszaka köszöntött be és mivel csakis azok fizettek minden háborúért vérrel-munkájukkal, most már nem akarnak többet fizetni. ALKUDOZNAK A MUNKÁSSÁG BŐRÉRE Ezt az amerikai union vezérek csinálják, akik annyira belefáradtak a vörösök elleni harcba, hogy nem maradt erejük a gyárosok ellen harcolni, ügy a Ford, mint a Chrysler, acél, szén iparokban folynak a tárgyalások a haszon megmentésére a gyárosok részére. Mert amíg a munkások dolgoznak, termelnek, addig minden rendben van és a gyárosok szorgalmasan megjelennek a tárgyaló termekben, meghallgatják az union vezéreket, sőt még jófajta szivarokkal is megkinálják őket. Ugyanis az autóiparokban, ahol legtöbb acélt használnak mostan és máskor is, a hadiipart kivéve, eltudnak adni sok autót és nem szeretnék, ha most vagy még egy hónapon belül megállítanák az üzemeket, azután meg már csak örvendenek annak. Legalább is a készáru felhalmozása azt mutatja. A munkásságnak leghatalmasabb fegyvere a sztrájk, de ha az időt a gyárosok választhatják meg, vagy arra elég időt kapnak elkészülni, akkor az a fegyver is visszafelé sülhet el, sajnos, erre van kilátás az ősszel mindazon nagyiparban, melyek már egy pár hónapja tárgyal- gatnak, minden eredmény nélkül. LEBETEGEDETT DIPLOMATÁK Angliából jelentik, hogy úgy Seripps, aki gazdasági diktátora volt Angliának, megbetegedett és Svájcba szaladt gyóA munkanélküliségről kellene venni, ez a lakosság és a farme- de az embertelen csapásaival sok arcot eltorzított és még többet megrémített. Az esőről Írunk, mert az öt- vennapi elmaradása, a kegyetlen következményeivel, mint egy természeti csapás nehezedik nem csak a szegény farmerokra, de éppen úgy a faluk, városok lakóira egyaránt. Majdnem két teljes hónapig New Jersey államban csak any- nyi eső esett, amit még egy valamire való harmatnak sem lehet venni. Ez a lakosság, a farmerok egyöntetű véleménye. Tudni kell, hogy ezen államban igen sok kis farmer van, közöttük sok magyar. Ezeknek a terményekből van az évi jövedelmük, szűkös megélhetésük, amit leginkább tavasszal a piarcra visznek. Kelet New Jerseyben termelnek nagy mennyiségű burgonyát, édes kukoricát, paradicsomot és mindennemű zöldségfélét. A hosszú szárazság alatt ez mind katasztrofálisan elpusztult. Vegyük figyelembe, hogy itt a termelés igen körülményes és költséges. Itt a tengeröböl mellett a vizenyős, mocsaras helyek a növényevő férgek melegágya. Ennélfogva nagy mennyiségben kell használni már az elvetésnél a féregirtő és a műtrágyát. Bizonyos vetemény magot, de a vetnivaló burgonyát is Kanadából szállítják jó drágán. Úgy, hogy a farmer már az elvetésnél jókora költségbe veri magát. Most a gazdák ezrei mentek tönkre, szegényedtek el. Annyira kétségbeesett a helyzet, hogy az állam kamatmentes kölcsönöket ajánl a farmerek részére. Ez az ajánlat szépen hangzik a dolgokat nem ismerők felé. A jobb időkben is legtöbb kis gyulást keresni. Ugyanakkor Bevin a külügyminiszter is hasonló betegségbe esett és ő is nem bízván az angol doktorokban Svájcba szalad megpihenni, meggyógyulni, ha ugyan lehet abból a nyavalyából kigyógyulni. Ez a két politikus ugyanazon nyavalyába esett, két urat akartak szolgálni egyszerre. így az angol munkáspárti vezéreknek csak a feje maradt otthon Attlee, aki a katonaságot, a haditengerészeket rendelte ki a harcban álló rakparti munkások ellen és nem leszünk meglepődve, ha majd ő is Svájcba szalad gyógyulást keresni. Attlee- nek a jobb és balkeze Cripps és Bevin. Amig azok megvannak a fej nélkül Attlee kevesebb eredményt érhet el majd ezen két nagyon hadakozó kéz nélkül. A csőd, a benső harcok mindig jobban és jobban kiéleződnek. Eddig is leginkább a munkások rovására szorongatták a nadrágszijat, Cripps ur parancsára, de már a hátgerincüket érinti a hasuk és nagy feszültség állt be a munkás gyomrokban, nem lehet a nadrágszijat tovább szorítani, mert vagy a hátgerinc törik el, vagy a nad- rágszij szakad. farmer úgy tudta átvészelni az évet, a telet, hogy a betakarítás után bement a városba ipari munkát végezni. Hová menjen most? Az üzemek rakják le a munkásokat. A legkisebb helyen is ezrek néznek sötét képpel a jövőbe. A farmerok még a munkanélküli segélyre sem jogosultak. Hát a kamatmentes kölcsönt miből fizeti vissza? Az elárverezett kis birtokából” Akkor miből él? csak nem a ma- lasztból, amit napjainkban oly bőven osztogatnak. Olyan kétségbesetté vált a szárazság, hogy a kutak kiszáradtak, a városok rendszabályokat hoztak a vízfogyasztásra. Kifogytak a vízmedencék úgy, hogy már vízadagolásra gondoltak. Ez elkerülhető volna, ha volna elegendő furott kút, de hát az pénzbe kerül és erre nincsen pénz. A Raritan öböl és mellékfolyói, mivel esővíz mosást nem kaptak, a gyári üledéktől megrakodva dögletes bűzt terjesztenek. Ez a veszedelmes szárazság közvetlen érinti az iparok és minden egyéb helyek munkásait. A nagy mamuttársaságok úgy szabják meg az élelem árát, ahogyan éppen akarják, mivel nincs konkurencia, a munkapiacon meg megjelennek az elszegényedett farmerok, igy a szegénység eszi egymás szájából a falatot. Nem lehet bizonyos tünetek mellett szónélkül elmenni, különösen akkor, amikor jellemző tünetről van szó. Először: a sokat vitatott “esőcsinálók” nem jelentkeztek a tudományukkal. Talán féltek, ha megered az eső, nem tudják elállitani. Helyette jelentkezett a vallási bigottság. T. i. az elmaradás miatt csoportok közelharcu vitát folytattak Érveltek, hogy mi oka lehet az eső elmaradásának? és a vallások papjai az ujukat sem mozdították az istennél az esőért. Egész tisztán emlékszem rá, amikor gyermek koromban az óhazában kimentek szárazság esetén a papjuk vezetésével a mezőre esőért imádkozni, hazafelé menetben minden esetben bőrig áztak. Szerintük Jerseyben azért van szárazság, mert igen bűnösök vagyunk. Hogy a mai “bűnös” Magyarországon meg olyan bősége eső van, mely a kenyeret jól megnöveszti. Hát ez, hogy történt? Erre nm tudnak válaszolni. Hályog van a boldogtalan magyarság legtöbbje szemén. A hivatásos ámitók azt hitették el velük, hogy azok a szép fehér sudárszaivu ökrök, amik után fáradtan, éhesen loholt, az az övé volt, nem az esztergomi prímásé, vagy a Hatvani Deutcho- ké. Jávor Pál “művészetből” azt tanulják, az óhazai szegényparaszt mást sem csinált, csak örökösen bort ivott és megker- gülve az asztalon táncolt és törte a prímás hegedűjét. A földes- ur meg fizette a számlát. A bőrigázástól az asztalon táncolásig mind hamis állítás nagyon enyhén kifjezve. Azért jöttünk Amerikába, mert a szülőhazában az urak kapcái voltunk. Nekivágtunk a sötét bizonytalanságnak, hogy tán az uj hazában iólakunk szalonnával. Itt is a fejünk fölött a bizonytalanság réme. Hogy ezt kivédhessük, álljunk be a harcosok csoportjába. Ez az ut vezet a biztonságos, emberséges élethez. Regiszter AZ ÓHAZÁBA KÜLDENDŐ BÉRMUNKÁS költségeire Cleveland és környéke Bérmunkás olvasók julius 24-én családi kirándulást tartottak a szép Scherhaufer-Leiz farmon. A résztvevők valameny- nyije átérezve a nemes célt anyagilag is sikeressé tették az összejövetelt. Mrs. Leiz a saját nevelésű csirkéket, amelyek még csak éppen hogy alkalmasak voltak a kirántásra, előkészítette a sütésre, mire a clevelandi karaván kiérkezett, már Konc Róza munkástársnő hozzáláthatott a sütés főzéshez. A csirke aprólékból rizsás körözés készült, petrezselymes uj krumpli és frissen szakított uborka saláta volt az ebéd, majd az esti órákban laci- pecsenye sült a jóhangulat fokozására. A konyha szükségletek másik részét Konc munkástársnő adta. A finom házi süteményeket Was- sie Antalné készítette és ajándékozta. A fáradhatatlan Buzay Já- nosné kézimunkát sorsolt ki, amit szintén Leiz munkástársnő ajándékozott. 15 dollárral emelte a jövedelemét vele. A konyhán segédkeztek Konc munkástársnőnek Molnár,. Buzay és Wassie munkástársnők. Az óhazába küldendő lapok költségeire $146.27 maradt amelyért ezúton is köszönetét mond a rendezőség Leiz-Scher- hauferéknak úgyszintén mindazoknak, akik a siker érdekében közreműködtek. s. s. Közelharc az esőért
