Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-08-06 / 1591. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. augusztus 6. A HÍREK nyomában A NYOLCAS SZÁMÚ KÉM azt jelentette, hogy Trygve Lie, az Egyesült Nemzetek köz­ponti titkárát a vörösök terrori­zálják és azáltal hatalmukban tartják. Ezt megelőzte valószí­nűleg, az első számtól egészen a nyolcasig számozott kémek je­lentése, de azoknak a jelentésé­ben nem találtak ilyen Ínyenc moslékot, azért nem is tartot­ták megemlítésre méltónak. Persze ezt az egész UN megcá­folja, de hát kik ők, hogy a nyol­cas számú, másképpen ismeret­len kém jelentését ellensúlyoz­zák? Fő dolog a nagybetűs cim. A kisbtükkel közölt cáfolatot sokan nem is olvassák. No meg ha olvassák *is, inkább hisznek a titokzatos nyolcas számú kém­nek, hiszen éppen ők is azt akar­ják hinni, mint Byron Price, aki Amerikát mint központi titkár képviseli és már neki csak tud­nia kell. De ha Price még sokat cáfolgat, akkor ő rá is rányom­ják a vörös bélyeget, Kremlin csatlósának nevezik ki majd és akkor ki fog neki hinni? FEGYVERKEZÉS Most arról kiabálnak legna­gyobb hangon Washingtonban. (Nem csoda olyan rémségesen meleg a levegő, úgyszólván pus­kaporos.) Arról van szó, hogy csekély 1,450,000.000 dollár ér­tékben felfegyverezni a Marshall tervezetet és annak szülöttjét, az Atlantic Paktumot elfogadó országokat. Ezt most akarják tenni, amikor már a béke lehe­tőségére nagyobb kilátás volt, mint valaha. Ugylátszik ők job­ban félnek a békétől, mint a há­borútól, ezt mutatják ki min­dennapi agitációjukban, beszé­deikben. felkészültségükben. Azt tudjuk, hogy ha a gyere­keknek, félbolondoknak fegy­vert adnak a kezeibe, akkor előbb-utcbb lövöldözni fognak és akkor jön az újabb “Prospe­rity”. Már azonban sokan ellen­zik ezt a költséges fegyverke­zést, mert azt nem tudják leta­gadni, hogy csak háborúra, lö­völdözésre vezethet. Azt józan eszü egyének, még politikusok is, elitélik, ellenzik, amint az európai nép, de leginkább a fe­gyelmezett szervezett munkás­ság beígérte, ha kell harcolni fognak a békéért. Most már a modern munkásság korszaka köszöntött be és mivel csakis azok fizettek minden háborúért vérrel-munkájukkal, most már nem akarnak többet fizetni. ALKUDOZNAK A MUNKÁSSÁG BŐRÉRE Ezt az amerikai union vezérek csinálják, akik annyira belefá­radtak a vörösök elleni harc­ba, hogy nem maradt erejük a gyárosok ellen harcolni, ügy a Ford, mint a Chrysler, acél, szén iparokban folynak a tárgyalá­sok a haszon megmentésére a gyárosok részére. Mert amíg a munkások dolgoznak, termel­nek, addig minden rendben van és a gyárosok szorgalmasan megjelennek a tárgyaló termek­ben, meghallgatják az union ve­zéreket, sőt még jófajta sziva­rokkal is megkinálják őket. Ugyanis az autóiparokban, ahol legtöbb acélt használnak mostan és máskor is, a hadi­ipart kivéve, eltudnak adni sok autót és nem szeretnék, ha most vagy még egy hónapon belül megállítanák az üzemeket, azu­tán meg már csak örvendenek annak. Legalább is a készáru felhalmozása azt mutatja. A munkásságnak leghatalma­sabb fegyvere a sztrájk, de ha az időt a gyárosok választhat­ják meg, vagy arra elég időt kapnak elkészülni, akkor az a fegyver is visszafelé sülhet el, sajnos, erre van kilátás az ősszel mindazon nagyiparban, melyek már egy pár hónapja tárgyal- gatnak, minden eredmény nél­kül. LEBETEGEDETT DIPLOMATÁK Angliából jelentik, hogy úgy Seripps, aki gazdasági dik­tátora volt Angliának, megbete­gedett és Svájcba szaladt gyó­A munkanélküliségről kellene venni, ez a lakosság és a farme- de az embertelen csapásaival sok arcot eltorzított és még töb­bet megrémített. Az esőről Írunk, mert az öt- vennapi elmaradása, a kegyet­len következményeivel, mint egy természeti csapás nehezedik nem csak a szegény farmerokra, de éppen úgy a faluk, városok lakó­ira egyaránt. Majdnem két teljes hónapig New Jersey államban csak any- nyi eső esett, amit még egy vala­mire való harmatnak sem lehet venni. Ez a lakosság, a farme­rok egyöntetű véleménye. Tudni kell, hogy ezen állam­ban igen sok kis farmer van, közöttük sok magyar. Ezeknek a terményekből van az évi jöve­delmük, szűkös megélhetésük, amit leginkább tavasszal a pi­arcra visznek. Kelet New Jerseyben termel­nek nagy mennyiségű burgo­nyát, édes kukoricát, paradicso­mot és mindennemű zöldségfé­lét. A hosszú szárazság alatt ez mind katasztrofálisan elpusz­tult. Vegyük figyelembe, hogy itt a termelés igen körülményes és költséges. Itt a tengeröböl mellett a vizenyős, mocsaras he­lyek a növényevő férgek meleg­ágya. Ennélfogva nagy mennyi­ségben kell használni már az el­vetésnél a féregirtő és a műtrá­gyát. Bizonyos vetemény magot, de a vetnivaló burgonyát is Ka­nadából szállítják jó drágán. Úgy, hogy a farmer már az el­vetésnél jókora költségbe veri magát. Most a gazdák ezrei mentek tönkre, szegényedtek el. Annyira kétségbeesett a hely­zet, hogy az állam kamatmentes kölcsönöket ajánl a farmerek részére. Ez az ajánlat szépen hangzik a dolgokat nem ismerők felé. A jobb időkben is legtöbb kis gyulást keresni. Ugyanakkor Bevin a külügyminiszter is ha­sonló betegségbe esett és ő is nem bízván az angol dokto­rokban Svájcba szalad megpi­henni, meggyógyulni, ha ugyan lehet abból a nyavalyából kigyó­gyulni. Ez a két politikus ugyan­azon nyavalyába esett, két urat akartak szolgálni egyszerre. így az angol munkáspárti ve­zéreknek csak a feje maradt ott­hon Attlee, aki a katonaságot, a haditengerészeket rendelte ki a harcban álló rakparti munká­sok ellen és nem leszünk megle­pődve, ha majd ő is Svájcba sza­lad gyógyulást keresni. Attlee- nek a jobb és balkeze Cripps és Bevin. Amig azok megvannak a fej nélkül Attlee kevesebb eredményt érhet el majd ezen két nagyon hadakozó kéz nél­kül. A csőd, a benső harcok min­dig jobban és jobban kiéleződ­nek. Eddig is leginkább a mun­kások rovására szorongatták a nadrágszijat, Cripps ur paran­csára, de már a hátgerincüket érinti a hasuk és nagy feszült­ség állt be a munkás gyomrok­ban, nem lehet a nadrágszijat tovább szorítani, mert vagy a hátgerinc törik el, vagy a nad- rágszij szakad. farmer úgy tudta átvészelni az évet, a telet, hogy a betakarítás után bement a városba ipari munkát végezni. Hová menjen most? Az üzemek rakják le a munkásokat. A legkisebb helyen is ezrek néznek sötét képpel a jövőbe. A farmerok még a mun­kanélküli segélyre sem jogosul­tak. Hát a kamatmentes köl­csönt miből fizeti vissza? Az el­árverezett kis birtokából” Ak­kor miből él? csak nem a ma- lasztból, amit napjainkban oly bőven osztogatnak. Olyan kétségbesetté vált a szárazság, hogy a kutak kiszá­radtak, a városok rendszabályo­kat hoztak a vízfogyasztásra. Kifogytak a vízmedencék úgy, hogy már vízadagolásra gondol­tak. Ez elkerülhető volna, ha volna elegendő furott kút, de hát az pénzbe kerül és erre nin­csen pénz. A Raritan öböl és mellékfo­lyói, mivel esővíz mosást nem kaptak, a gyári üledéktől meg­rakodva dögletes bűzt terjesz­tenek. Ez a veszedelmes szárazság közvetlen érinti az iparok és minden egyéb helyek munkása­it. A nagy mamuttársaságok úgy szabják meg az élelem árát, ahogyan éppen akarják, mivel nincs konkurencia, a munkapia­con meg megjelennek az elsze­gényedett farmerok, igy a sze­génység eszi egymás szájából a falatot. Nem lehet bizonyos tünetek mellett szónélkül elmenni, külö­nösen akkor, amikor jellemző tünetről van szó. Először: a so­kat vitatott “esőcsinálók” nem jelentkeztek a tudományukkal. Talán féltek, ha megered az eső, nem tudják elállitani. Helyette jelentkezett a vallási bigottság. T. i. az elmaradás miatt csopor­tok közelharcu vitát folytattak Érveltek, hogy mi oka lehet az eső elmaradásának? és a vallá­sok papjai az ujukat sem moz­dították az istennél az esőért. Egész tisztán emlékszem rá, amikor gyermek koromban az óhazában kimentek szárazság esetén a papjuk vezetésével a mezőre esőért imádkozni, haza­felé menetben minden esetben bőrig áztak. Szerintük Jersey­ben azért van szárazság, mert igen bűnösök vagyunk. Hogy a mai “bűnös” Magyarországon meg olyan bősége eső van, mely a kenyeret jól megnöveszti. Hát ez, hogy történt? Erre nm tud­nak válaszolni. Hályog van a boldogtalan ma­gyarság legtöbbje szemén. A hi­vatásos ámitók azt hitették el velük, hogy azok a szép fehér sudárszaivu ökrök, amik után fáradtan, éhesen loholt, az az övé volt, nem az esztergomi prí­másé, vagy a Hatvani Deutcho- ké. Jávor Pál “művészetből” azt tanulják, az óhazai szegénypa­raszt mást sem csinált, csak örökösen bort ivott és megker- gülve az asztalon táncolt és tör­te a prímás hegedűjét. A földes- ur meg fizette a számlát. A bőrigázástól az asztalon táncolásig mind hamis állítás nagyon enyhén kifjezve. Azért jöttünk Amerikába, mert a szü­lőhazában az urak kapcái vol­tunk. Nekivágtunk a sötét bi­zonytalanságnak, hogy tán az uj hazában iólakunk szalonnával. Itt is a fejünk fölött a bizony­talanság réme. Hogy ezt kivéd­hessük, álljunk be a harcosok csoportjába. Ez az ut vezet a biztonságos, emberséges élet­hez. Regiszter AZ ÓHAZÁBA KÜLDENDŐ BÉRMUNKÁS költségeire Cleveland és kör­nyéke Bérmunkás olvasók julius 24-én családi kirándulást tar­tottak a szép Scherhaufer-Leiz farmon. A résztvevők valameny- nyije átérezve a nemes célt anyagilag is sikeressé tették az összejövetelt. Mrs. Leiz a saját nevelésű csirkéket, amelyek még csak éppen hogy alkalmasak voltak a kirántásra, előkészítette a sü­tésre, mire a clevelandi karaván kiérkezett, már Konc Róza mun­kástársnő hozzáláthatott a sütés főzéshez. A csirke aprólékból rizsás körözés készült, petre­zselymes uj krumpli és frissen szakított uborka saláta volt az ebéd, majd az esti órákban laci- pecsenye sült a jóhangulat fo­kozására. A konyha szükségletek másik részét Konc munkástársnő adta. A finom házi süteményeket Was- sie Antalné készítette és aján­dékozta. A fáradhatatlan Buzay Já- nosné kézimunkát sorsolt ki, amit szintén Leiz munkástársnő ajándékozott. 15 dollárral emel­te a jövedelemét vele. A konyhán segédkeztek Konc munkástársnőnek Molnár,. Bu­zay és Wassie munkástársnők. Az óhazába küldendő lapok költségeire $146.27 maradt amelyért ezúton is köszönetét mond a rendezőség Leiz-Scher- hauferéknak úgyszintén minda­zoknak, akik a siker érdekében közreműködtek. s. s. Közelharc az esőért

Next

/
Oldalképek
Tartalom