Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-08-06 / 1591. szám

1949. augusztus 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI AZ ÚJSÁGÍRÓ Egy nyomtatvány jelent meg itt magyar Amerikában, amely hiteles fényképpel leplezi le ma­gyar Amerika egyik leghirhed- tebb ujságiróját, Róbert Osz­kárt, kiről mi már számtalan­szor megirtuk azt, amit ez a nyomtatvány leleplez, tehát nem mond semmi újat amikor meg- irja, hogy ez a züllött, prostitu­ált ezelőtt 30 évvel, legszélsőbb baloldalon állt és mint ilyen, hogy a megbizhatóságát igazol­ja, vértengerbe akarta folytani a magyar reakció vezetőit. Ez az alak, a proletárdiktatú­ra bukása után, megpróbált, hátraarcot csinálni és a Horthy rezsim szolgálatába állni, de si­kertelen volt a próbálkozása, mert Horthyék birósága elé ke­rült, amely 20 évi fegyházat mért ki rá. A fegyházból a Szov­jet oroszországi csereakcióval került ki, más hasonló újság­írókkal együtt. Róbert Oszkár, Kéri Pál a Szovjetnek köszönhetik az éle­tüket, de előttünk, kik jól ismerjük a polgári újságíró ter­mészetrajzát, egy cseppet sem volt meglepő, hogy hálából a leg­vadabb uszítok a szovjet elleni háborúnak. AMERIKÁBA Göndör Ferenc hozatta ki Ró­bert Oszkárt Amerikába. Egy ideig az ő lapjának volt a mun­katársa, de megpróbált cikke­ket elhelyezni a mi lapunkba, a Bérmunkásba is, ahova a belépő jegyet a Horthyék által rámért 20 évi fegyház adta. De ez a baloldali szereplése nagyon rö­vid életű volt Amerikában, a jó- szimatu. kitűnő üzleti érzékkel megáldott Róbert Oszkár, ha­marosan meglátta azt, hogy Amrikában a baloldali újság­írásban nincs pénz és nagyon rövid idő múlva, a szélső reakci­ós, náci irányú magyar lapokba kezdtek megjelenni az uszító cikkei, akkor amikor a család­ját, a fajtáját, zsidó voltuk mi­att gethoba zárták, amikor már a szlovák és magyar zsidókat kezdték a gázkamrákba szállíta­ni. Trmészetes, hogy amiként belemart az életét mentő szov­jetbe, azon mód belerúgott az akkor még baloldali Göndörbe is hálából, amiért kihozatta és kitartotta. A lejtőn megállni nem lehet és Róbert nem is akart, igy termé­szetes, hogy ez az elhízott zsidó vallásu újságíró, a papoknál kö­tött ki véglegesen, jól tudva azt, hogy ott van a legnagyobb lehe­tőség, hogy pénzt csináljon. A papok cselédje lett, kik szolgá­lataiért elfelejtik néni csak a zsidó voltát, de a 30 év előtti “forradalmi” vérgőzös szereplé­sét is. Nem mond újat a leleplező nyomtatvány a “Magyarok Va­sárnapja”, a királyságért rajon­gó “Krónika” urai és papjai na­gyon jól tudják, ki volt és ki ma Róbert Oszkár, megvetik, lené­zik, maguk között “büdös zsidó­nak” mondják, de a szolgálatait elfogadják és megfizetik. A PROSTITUÁLT Nekünk nem meglepetés az, hogy egy polgári újságíró igy változtatja a “meggyőződését”, mert tudjuk évtizedes tapasz­talatból, hogy a munkásmozga­lomhoz lecsatlakozó újságírók túlnyomó többsége, csak kon- juktura lovag, elhelyezkedésre, vezérszerepre törekszik, de min­denkor kész arra is, hogy ked­vező alkalommal oda forduljon, ahol jobban megfizetik. A pol­gári újságíró, nem a meggyőző­dését írja meg, hanem bércbe ad­ja az irói képességét annak, aki azt megfizeti és Írja azt, amit a munkaadója elrendel. És ha ezek az urak nem vindikálnák maguknak azt, hogy a “szellémi irányitói”, a “kultúra bajnokai” címeket, hanem elismernék azt, hogy ők egyszerű napszámosai a tolinak, akkor úgy lehetne őket kezelni, mint munkásokat, kik igy keresik a megélhetésü­ket, de miután hiúságból, úgy igyekeznek szerepelni, mint akik a meggyőződésüket vetik pa­pírra prostituálttá válnak, an­nak adják oda magukat, akik megfizetik. Miután ez természe­tükké válik, a munkásságnak a legnagyobb óvatossággal kell ke­zelni ezekét az elemeket, mert soha sem lehet tudni, hogy mi­kor adják bérbe a tollúkat, hogy holnap az ellenkezőjét Írják an­nak, amit ma írtak. Ezt a tapasztalatot nem csak Róbert Oszkár esete bizonyítja, de magyar Amerikában is fel­tudnánk sorolni egy tucat olyan újságírót., akik nagyon sokáig tetszelegtek a baloldaliság kö­pönyegében, hogy végül az el­lenkező oldalt szolgálják ki ép­pen olyan odaadással. Ezek a polgári osztályból ki­került elemek legtöbbje alkalma­zott, tehát bérért dolgozik, mint ilyenek nem zárhatják ki a mun­kásmozgalomból, de éppen a bi­zonytalan osztályhelyzet és ne­velése folytán a legnagyobb óva­tosság szükséges. , Erőteljes de nem mindig elegendő az a mód amelyet az IWW alkalmaz, ami­kor egy évi tagsághoz köti azt, hogy vezetőszerephez juthasson az uj tag, mert ezek az elemek a legritkább esetben hajlandók egy évig mint közkatonák dol­gozni, különösen ott, ahol a tag­ra kötelező a szervezet gyakor­lati munkájában való résztvétel, mint az agitáció, röpiratok kiosz­tása, könyvek árusítása, stb. Ők rögtönös vezér szerepre tö­rekszenek és igy hamarosan le­leplezik magukat. Különösen ne­héz a védekezés — és igy foko­zott veszélyt jelent — akkor, amikor a munkásosztály hata­lomra jutott, mert akkor szük­ség van az ő szakképzettségük­re a társadalmi rendszer újjá­szervezésénél és a termelés irá­nyításánál, amikor ezeknek az elemeknek a túlsúlyba jutása el­hajlásokra, egy uj bürokrácia kiépítésére vezethet. Ezért a munkásmozgalomnak egyik legfontosabb feladata az, hogy minden osztálytudatos munkást arra neveljen, hogy ezeket a funciókat eltudja vé­gezni, vagy legalább is ellenőriz­ni tudja azoknak a helyes veze­tését. Amint látjuk a Népi Demok­ráciák saját tapasztalataik alap­ján, hatalmas nevelési kam­pányt folytatnak, hogy a szük­séges gárdát a munkás és pa­raszt osztályból neveljék ki és velük helyettesítsék a volt ural­kodó osztálytól átvett szakem­bereket, minden téren. MIÉRT ÁRULÓK? Hogy a munkásosztály szerve­zeteiben miért válnak árulókká az oda be ment más osztálybeli elemek, annak az oka nem kis részben az, hogy ők nem tud­nak és legtöbb esetben nem is akarnak elszakadni a volt osztá­lyuktól, a munkásmozgalomba való szerepüket csak átmenet­nek, vagy ugródeszkának tart­ják és a legelső kedvező alka­lommal, ha az mindjárt a spic- liskedésre valló felbérelés is cserbehagyják a proletáriátust és visszatérnek a burzsoázia ol­dalára. Ezek ak elemek nem hisznek a munkásosztály vezetőszerepé­be, a tömegeket egy tudatlan nyájnak tekintik, amelynek az ő irányításuk alatt kell marad- niok, nem hisznek a győzelem után sem abban, hogy a mun­kásosztály forradalmának győ­zelme állandó marad. Nem hisz­nek annak a törvényességében, sajnálják a volt osztálytársaik bukását és igy mindig készek az elhajlásokra, paktumokra, en­gedményekre, sőt árulásokra is. Ezt igazolják azok a tények, hogy a vörösök ellepi tanusko- dók 90 százaléka és a Népi De­mokráciákban az árulók 99 szá­zaléka. az úgynevezett fehérgal­lérosokból került ki. Természetesen ez az állítás nem akarja kiirtani a. munkás- mozgalomból az úgynevezett ta­nult elemeket, mert hisz szám­talan példát lehet felhozni, ami­kor kiváló értékeket jelentettek, de ezek .a tiszteletet kiváltó ki­vételek csak megerősítik azt a szabályt, hogy a munkásosztály felszabadító harcának a legmeg­bízhatóbb katonái és vezetői, a munkásosztály soraiból kerültek ki. Ezen az osztályon kívülálló egyedekkel szemben a legna­gyobb fokú bizalmatlanság, nem csak jogosult, de szükséges is, ezt nem csak a Róbert Oszkár, Chambers, Budenz, Rajk László stb. mocsárba sülyedt árulók gyalázatos szereplése igazolják, hanem a Göndör-Kéri-féle “szo­cialisták” is, akik csak addig szocialisták, amig az nem halad­ja túl a Bevin féle angol szocia­lizálást, ahol az állam jó pénzért megveszi a gyárakat, bányákat, stb. A burzsoázia vígan profitol tovább és a munkás is véglege­sen bérrabszolga marad, kinek a nevében a vezér elvtársak sze­repelnek, mint “Őfelsége kormá­nya”. Róbert Oszkár leleplezése nem uj, mi nagyon könnyen tud­nánk sokkal frissebb keletű le­A múlt heti eső miatt ! Most Vasárnap ! TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN! A Bérmunkás New York és környéki lelkes olvasói és tá­mogatói, ez évben a második szokásos kirándulásukat Augusztus 7-én, Vasárnap fogják megtartani az Eden- wald erdő szokott helyén. A szalonna sütés kora reggel kezdődik és folytatódik egész nap, a hozzávaló minden jó in­nivalókkal. De minden más ételt mindenki hozzon magá­val. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Road” train a 180-ik utcáig és ott a Dyre Ave. magasvasutra átszállni a végállomásig, onnét egy pár perc séta az erdőbe. A labdázó tér melletti dombon vagyunk. Tisztelettel, a Rendező Bizottság. leplezéssel szolgálni, a polgári újságírók prostituált mivoltá­ról. EZ KELL NEKÜNK Az elöregedő amerikai ma­gyarságnak elég súlyos gondjai vannak. A háborús konjuktura elmúlásával, még a folyton erő­södő gazdasági válság nélkül is, nagyon szomorú jövőnek nézhet elébe. “Öregsége” miatt a gyá­rak, amelyeknek a 45 éven felü­li munkás már öregnek, haszna­vehetetlennek számit, igyekez­nek megszabadulni tőlük, hisz az évtizedes bevándorlási korlá­tozás miatt, a magyarok és más bevándoroltak túlnyomó több­sége már jóval túl van azon a koron, amelyet a tőke még al­kalmasnak tart a kizsákmányo­lásra, ez most a depresszió ide­jén a munkából való teljes kie­sést jelent, igy csak az éhhalál­ra sok, de megélhetésre kevés nyugdíj és a koldulás között vá­laszthat, ha egyáltalán mód ada­tik neki a választásra. De amikor legnagyobb a baj, akkor van legközelebb a segít­ség. Ezt a segítséget jelenti be most Istenke egy nem nagyon érdemes, de annál méltatlanabb szolgája, a náci érzelmeiről hír­hedt Herczegh József nevű re­formátus pap, ki most arra akar kampányt szervezni, . hogy az amerikai zónában levő szent ko­ronát hozzák át Amerikába, mutogassák meg az amerikaiak­nak, kiket szörnyen meg fog hatni ez a “szent ereklye”, úgy annyira, hogy semmi akadálya sem lesz annak, hogy egy-két atombombával tisztítsanak he­lyet Ottó őfelsége uralmának, addig is javasolja ez a Szálas! csemete, a szent korona őrize­tét bízzák rá az amerikai ma­gyarságra. Ez kell az amerikai magyar­nak, nem elég, hogy a nyakára jöttek a korona levitézlett hősei, a lecsúszott politikusok és más csirkefogók, most még a külön­böző “emigrációs magyar kor­mányok” mellé, megkapják a szent koronát is, teljes lesz az amerikai magyarság boldogsá­ga. ' Természetesen ahol a korona van, ott korona őrökre is szűk-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom