Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-06 / 1591. szám
1949. augusztus 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI AZ ÚJSÁGÍRÓ Egy nyomtatvány jelent meg itt magyar Amerikában, amely hiteles fényképpel leplezi le magyar Amerika egyik leghirhed- tebb ujságiróját, Róbert Oszkárt, kiről mi már számtalanszor megirtuk azt, amit ez a nyomtatvány leleplez, tehát nem mond semmi újat amikor meg- irja, hogy ez a züllött, prostituált ezelőtt 30 évvel, legszélsőbb baloldalon állt és mint ilyen, hogy a megbizhatóságát igazolja, vértengerbe akarta folytani a magyar reakció vezetőit. Ez az alak, a proletárdiktatúra bukása után, megpróbált, hátraarcot csinálni és a Horthy rezsim szolgálatába állni, de sikertelen volt a próbálkozása, mert Horthyék birósága elé került, amely 20 évi fegyházat mért ki rá. A fegyházból a Szovjet oroszországi csereakcióval került ki, más hasonló újságírókkal együtt. Róbert Oszkár, Kéri Pál a Szovjetnek köszönhetik az életüket, de előttünk, kik jól ismerjük a polgári újságíró természetrajzát, egy cseppet sem volt meglepő, hogy hálából a legvadabb uszítok a szovjet elleni háborúnak. AMERIKÁBA Göndör Ferenc hozatta ki Róbert Oszkárt Amerikába. Egy ideig az ő lapjának volt a munkatársa, de megpróbált cikkeket elhelyezni a mi lapunkba, a Bérmunkásba is, ahova a belépő jegyet a Horthyék által rámért 20 évi fegyház adta. De ez a baloldali szereplése nagyon rövid életű volt Amerikában, a jó- szimatu. kitűnő üzleti érzékkel megáldott Róbert Oszkár, hamarosan meglátta azt, hogy Amrikában a baloldali újságírásban nincs pénz és nagyon rövid idő múlva, a szélső reakciós, náci irányú magyar lapokba kezdtek megjelenni az uszító cikkei, akkor amikor a családját, a fajtáját, zsidó voltuk miatt gethoba zárták, amikor már a szlovák és magyar zsidókat kezdték a gázkamrákba szállítani. Trmészetes, hogy amiként belemart az életét mentő szovjetbe, azon mód belerúgott az akkor még baloldali Göndörbe is hálából, amiért kihozatta és kitartotta. A lejtőn megállni nem lehet és Róbert nem is akart, igy természetes, hogy ez az elhízott zsidó vallásu újságíró, a papoknál kötött ki véglegesen, jól tudva azt, hogy ott van a legnagyobb lehetőség, hogy pénzt csináljon. A papok cselédje lett, kik szolgálataiért elfelejtik néni csak a zsidó voltát, de a 30 év előtti “forradalmi” vérgőzös szereplését is. Nem mond újat a leleplező nyomtatvány a “Magyarok Vasárnapja”, a királyságért rajongó “Krónika” urai és papjai nagyon jól tudják, ki volt és ki ma Róbert Oszkár, megvetik, lenézik, maguk között “büdös zsidónak” mondják, de a szolgálatait elfogadják és megfizetik. A PROSTITUÁLT Nekünk nem meglepetés az, hogy egy polgári újságíró igy változtatja a “meggyőződését”, mert tudjuk évtizedes tapasztalatból, hogy a munkásmozgalomhoz lecsatlakozó újságírók túlnyomó többsége, csak kon- juktura lovag, elhelyezkedésre, vezérszerepre törekszik, de mindenkor kész arra is, hogy kedvező alkalommal oda forduljon, ahol jobban megfizetik. A polgári újságíró, nem a meggyőződését írja meg, hanem bércbe adja az irói képességét annak, aki azt megfizeti és Írja azt, amit a munkaadója elrendel. És ha ezek az urak nem vindikálnák maguknak azt, hogy a “szellémi irányitói”, a “kultúra bajnokai” címeket, hanem elismernék azt, hogy ők egyszerű napszámosai a tolinak, akkor úgy lehetne őket kezelni, mint munkásokat, kik igy keresik a megélhetésüket, de miután hiúságból, úgy igyekeznek szerepelni, mint akik a meggyőződésüket vetik papírra prostituálttá válnak, annak adják oda magukat, akik megfizetik. Miután ez természetükké válik, a munkásságnak a legnagyobb óvatossággal kell kezelni ezekét az elemeket, mert soha sem lehet tudni, hogy mikor adják bérbe a tollúkat, hogy holnap az ellenkezőjét Írják annak, amit ma írtak. Ezt a tapasztalatot nem csak Róbert Oszkár esete bizonyítja, de magyar Amerikában is feltudnánk sorolni egy tucat olyan újságírót., akik nagyon sokáig tetszelegtek a baloldaliság köpönyegében, hogy végül az ellenkező oldalt szolgálják ki éppen olyan odaadással. Ezek a polgári osztályból kikerült elemek legtöbbje alkalmazott, tehát bérért dolgozik, mint ilyenek nem zárhatják ki a munkásmozgalomból, de éppen a bizonytalan osztályhelyzet és nevelése folytán a legnagyobb óvatosság szükséges. , Erőteljes de nem mindig elegendő az a mód amelyet az IWW alkalmaz, amikor egy évi tagsághoz köti azt, hogy vezetőszerephez juthasson az uj tag, mert ezek az elemek a legritkább esetben hajlandók egy évig mint közkatonák dolgozni, különösen ott, ahol a tagra kötelező a szervezet gyakorlati munkájában való résztvétel, mint az agitáció, röpiratok kiosztása, könyvek árusítása, stb. Ők rögtönös vezér szerepre törekszenek és igy hamarosan leleplezik magukat. Különösen nehéz a védekezés — és igy fokozott veszélyt jelent — akkor, amikor a munkásosztály hatalomra jutott, mert akkor szükség van az ő szakképzettségükre a társadalmi rendszer újjászervezésénél és a termelés irányításánál, amikor ezeknek az elemeknek a túlsúlyba jutása elhajlásokra, egy uj bürokrácia kiépítésére vezethet. Ezért a munkásmozgalomnak egyik legfontosabb feladata az, hogy minden osztálytudatos munkást arra neveljen, hogy ezeket a funciókat eltudja végezni, vagy legalább is ellenőrizni tudja azoknak a helyes vezetését. Amint látjuk a Népi Demokráciák saját tapasztalataik alapján, hatalmas nevelési kampányt folytatnak, hogy a szükséges gárdát a munkás és paraszt osztályból neveljék ki és velük helyettesítsék a volt uralkodó osztálytól átvett szakembereket, minden téren. MIÉRT ÁRULÓK? Hogy a munkásosztály szervezeteiben miért válnak árulókká az oda be ment más osztálybeli elemek, annak az oka nem kis részben az, hogy ők nem tudnak és legtöbb esetben nem is akarnak elszakadni a volt osztályuktól, a munkásmozgalomba való szerepüket csak átmenetnek, vagy ugródeszkának tartják és a legelső kedvező alkalommal, ha az mindjárt a spic- liskedésre valló felbérelés is cserbehagyják a proletáriátust és visszatérnek a burzsoázia oldalára. Ezek ak elemek nem hisznek a munkásosztály vezetőszerepébe, a tömegeket egy tudatlan nyájnak tekintik, amelynek az ő irányításuk alatt kell marad- niok, nem hisznek a győzelem után sem abban, hogy a munkásosztály forradalmának győzelme állandó marad. Nem hisznek annak a törvényességében, sajnálják a volt osztálytársaik bukását és igy mindig készek az elhajlásokra, paktumokra, engedményekre, sőt árulásokra is. Ezt igazolják azok a tények, hogy a vörösök ellepi tanusko- dók 90 százaléka és a Népi Demokráciákban az árulók 99 százaléka. az úgynevezett fehérgallérosokból került ki. Természetesen ez az állítás nem akarja kiirtani a. munkás- mozgalomból az úgynevezett tanult elemeket, mert hisz számtalan példát lehet felhozni, amikor kiváló értékeket jelentettek, de ezek .a tiszteletet kiváltó kivételek csak megerősítik azt a szabályt, hogy a munkásosztály felszabadító harcának a legmegbízhatóbb katonái és vezetői, a munkásosztály soraiból kerültek ki. Ezen az osztályon kívülálló egyedekkel szemben a legnagyobb fokú bizalmatlanság, nem csak jogosult, de szükséges is, ezt nem csak a Róbert Oszkár, Chambers, Budenz, Rajk László stb. mocsárba sülyedt árulók gyalázatos szereplése igazolják, hanem a Göndör-Kéri-féle “szocialisták” is, akik csak addig szocialisták, amig az nem haladja túl a Bevin féle angol szocializálást, ahol az állam jó pénzért megveszi a gyárakat, bányákat, stb. A burzsoázia vígan profitol tovább és a munkás is véglegesen bérrabszolga marad, kinek a nevében a vezér elvtársak szerepelnek, mint “Őfelsége kormánya”. Róbert Oszkár leleplezése nem uj, mi nagyon könnyen tudnánk sokkal frissebb keletű leA múlt heti eső miatt ! Most Vasárnap ! TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN! A Bérmunkás New York és környéki lelkes olvasói és támogatói, ez évben a második szokásos kirándulásukat Augusztus 7-én, Vasárnap fogják megtartani az Eden- wald erdő szokott helyén. A szalonna sütés kora reggel kezdődik és folytatódik egész nap, a hozzávaló minden jó innivalókkal. De minden más ételt mindenki hozzon magával. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Road” train a 180-ik utcáig és ott a Dyre Ave. magasvasutra átszállni a végállomásig, onnét egy pár perc séta az erdőbe. A labdázó tér melletti dombon vagyunk. Tisztelettel, a Rendező Bizottság. leplezéssel szolgálni, a polgári újságírók prostituált mivoltáról. EZ KELL NEKÜNK Az elöregedő amerikai magyarságnak elég súlyos gondjai vannak. A háborús konjuktura elmúlásával, még a folyton erősödő gazdasági válság nélkül is, nagyon szomorú jövőnek nézhet elébe. “Öregsége” miatt a gyárak, amelyeknek a 45 éven felüli munkás már öregnek, hasznavehetetlennek számit, igyekeznek megszabadulni tőlük, hisz az évtizedes bevándorlási korlátozás miatt, a magyarok és más bevándoroltak túlnyomó többsége már jóval túl van azon a koron, amelyet a tőke még alkalmasnak tart a kizsákmányolásra, ez most a depresszió idején a munkából való teljes kiesést jelent, igy csak az éhhalálra sok, de megélhetésre kevés nyugdíj és a koldulás között választhat, ha egyáltalán mód adatik neki a választásra. De amikor legnagyobb a baj, akkor van legközelebb a segítség. Ezt a segítséget jelenti be most Istenke egy nem nagyon érdemes, de annál méltatlanabb szolgája, a náci érzelmeiről hírhedt Herczegh József nevű református pap, ki most arra akar kampányt szervezni, . hogy az amerikai zónában levő szent koronát hozzák át Amerikába, mutogassák meg az amerikaiaknak, kiket szörnyen meg fog hatni ez a “szent ereklye”, úgy annyira, hogy semmi akadálya sem lesz annak, hogy egy-két atombombával tisztítsanak helyet Ottó őfelsége uralmának, addig is javasolja ez a Szálas! csemete, a szent korona őrizetét bízzák rá az amerikai magyarságra. Ez kell az amerikai magyarnak, nem elég, hogy a nyakára jöttek a korona levitézlett hősei, a lecsúszott politikusok és más csirkefogók, most még a különböző “emigrációs magyar kormányok” mellé, megkapják a szent koronát is, teljes lesz az amerikai magyarság boldogsága. ' Természetesen ahol a korona van, ott korona őrökre is szűk-