Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-08-06 / 1591. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 AUG. 6 NO. 1591 SZÄM HETI KRÓNIKA Marakodnak az atombombáért ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) ... “Ahol a pap szót emel, az igazság megfeszittetik”, mint­ha csak pont annak a levélnek a cimfejére készült volna, melyet Spellman kardinális irt a múlt héten Mrs. Rooseveltnek. A pa­pi hazugság, még hozzá egy fő­pap által sohasem volt a nép szeme elé tárva nyíltabban, mint abban a levélben, amelyben az amerikai nép első asszonyát, “méltatlan amerikai anyának” nevezi a főpap ur, aki nem csak vádol, hanem mindjárt Ítélkezik is. Saját magát mint földi istent képzeli el, többé nem ismeri el Mrs. Rooseveltet mint a földön élő lényt. A földön most már örökre kiátkozva van Mrs. Roo­sevelt, akinek csak egy szeren­cséje van, hogy nem katolikus, és igy csak úgy szépen és fino­man válaszolt Spellmannak, ami­nek az értelme körülbelül annyit jelent, hogy fütyülök rád. Amiért a megvetett bűnözők táborába sorozták be, a papi bi- gottság mérgezett agyú vámsze­dői, az azon szörnyű bűn volt, hogy Mrs. Roosevelt állást fog­lalt az egyház és az állam kü­lönválasztása mellett, és újság­cikkben ellenezte azt, hogy a szövetségi kormány pénzbeli tá­mogatást adjon a vallási isko­láknak, ezek között a katolikus parochiális iskoláknak is. Mint tudjuk, most van tárgyalás alatt a kongresszusban egy törvény- javaslat, mely szerint a szövet­ségi kormány évente háromszáz millió dollárt adna az államok­nak, az iskolai oktatás fokozá­sára, de ezen összegekből a val­lási alapon álló iskolák nem ré­szesülhetnek külön támogatás­ban. Ezt a háromszáz millió dollárt a szövetségi kormány adóban az általános néptől szedné be, nem vallási megkülönböztetés szerint, hanem általános formában mint minden más adót, igy a külön­féle vallásu polgárok adófizeté­sét nem lehet egy-vagy két val­lás javára fölhasználni, mert az üyesmi még polgári értelemben is igazságtalanság, sőt bizonyos vallási hivők szerint közönséges csalásnak minősíthető. A pénz­nek azonban nincs szaga s Spell­man kardinális nyiltan kijött vele, a katolikus egyháznak a fő erkölcsi alapja a pénz, min­den takargatás nélkül arrogán­sán követelődzik a háromszáz millió dollárból részesedésre, aki ez ellen van, mint pl. Mrs. Roo­sevelt, hát az a vallási “szere­tet” szerint mehet a pokolba, sőt Mrs. Roosevelt részére, a po­kolba menő útlevelet már Spell­man ki is állította. Ezek a vallási dogmákba bele­szédült főpap urak, elfelejtették azt, hogy a régi vallási hatalom­nak vége és már nem lehet töb­bé a nép szemét a középkori módszerek szerint elvakitani. így aztán csak most veszik ész­re, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor már nem tudják kiemelni és a nép szeme elé kerülnek az igazi mivoltuk­ban, mint a vallási gyűlölet is­tápolói, a reakciós népnyuzás hirdetői és támogatói. De ilyen­kor már késő a visszalépés, ott maradnak azon a helyen ahová benső énjük sodorta őket. Ilyen aktust láttunk eleget az európai államokban, láttuk az egyház és papság körmönfont agyarkodá­sát, a megrémült harcot az ezer­holdak visszaszerzéért. Kép­zeljük el itt Amerikában micso­da judásharc lenne a papság ré­széről, ha a papi vagyonokat érintené az állam, amikor már olyan vagyonért a pokolba kül­dik az ellenzőket, ami még nincs is a kezükben. Ennek a levele­zési harcnak még nincs vége, csak most van a kezdete, de már erős a gyanúnk ha Spellman kardinális imádkozik, arra kéri az Istent, hogy mentse meg at­tól, hogy többé asszonnyal ki­kezdjen. Ebben a levelezésben aztán még egy dolog megfordítva ke­rül elibénk, ami olyasformán néz ki, mintha fejetetejére állt volna a katolikus papság. Mig Európában az ellen harcolnak és kiabálnak, hogy az egyházak ügyébe ne avatkozzon bele az ál­lam, itt pedig, ahol nincs semmi­féle állami beavatkozás, állami beavatkozást követelnek, pénz­beli támogatást és ellenőrzést az állam által. Az egyházak táján már semmi sem lehet rendbe mert ugylátszik imádkozással már semmit sem tudnak elérni az úristennél, és erős a gyanúnk,' hogy már nem csak az iskolai oktatásra akarnak milliókat az államtól, hanem a jövőben talán már külön egyházi fölfegyverke­zésre fognak követelőzni. Eddig csak áldással küldték a gyilko­lásra az egyházak fiait, ahogyan kinéz az egyházi jövő, még meg­érhetjük, hogy lesz külön egy­házi hadsereg is. Minden lehetséges a vallási uszítás által és ahogyan egyesek határozottan állítják, Mrs. Ro­osevelt ellen való kirohanásnak az igazi oka, nem is a vallási is­KANADA ÉS ANGLIA IS SZERETNÉNEK ATOMBOMBÁT CSINÁLNI. — VANDERBERG SZENÁTOR KÖVETELI A FEGYVERKEZÉSI FEGYVER LESZÁLLÍTÁSÁT. — AMERI­KA NEM KÖLCSÖNÖZ ATOMBOMBÁT. WASHINGTON — A State Department képviselői kijelen­tették, hogy Amerika nem számit atombombákkal is ellátni az Észak Atlanti Szövetséghez csatlakozott országokat, amelyeknek felfegyverzésére a Truman adminisztráció 1,450,000,000 dollárt kért a kongresszustól. Ezt az összeget, valamint a szövetségen kívül álló Görögország és Törökország felfegyverzésére külön kért 320,000,000 dollárt másféle, •----------------------------------------­vagyis nem atomfegyverekre fogják elkölteni. A külügyminisztérium részé­ről kijelentették, hogy az 1946- ban hozott Atomenergia tör­vény megtiltja az atombombá­hoz szükséges anyagok kivitelét. A szenátus Atomenergia Bizott­sága nevében szenátor William F. Knowland (R. Cal.) szintén nyilatkozott, hogy ez a bizott­ság ellenzi úgy az atombomba anyagoknak, mint az atombom­bával kapcsolatos titkoknak a kiadását. Ezen nyilatkozatok valójába^ válaszul szolgálnak Kanada és Anglia azon követeléseire, hogy az atombomba titkait velük tu­dassák. Az atombomba kifejlesz­tésében ugyanis a kanadai és az angol atomtudósok együtt dol­goztak az amerikaiakkal, de azonkívül az atombombához használt uránium legnagyobb részét Kanada és az angol tőké­sek kezében lévő afrikai bányák szolgáltatják. így a kérésüket nem lehet könnyen visszautasí­tani, mert esetleg azzal válaszol­nak, hogy beszüntetik az uráni­um szállítását. A kanadai és angol követelés lényege az, hogy ők is szeretné­nek felhalmozni atombomba anyagot, ami potenciális hatal­mat jelent az ily anyaggal ren­delkező országnak. Miután az atombomba fegyverkezés sok­kal költségesebb a másfajta fegyvereknél, Arthur H. Van- derberg (R. Mich.) szenátor fel- szóllitotta Truman elnököt, hogy végre igyekezzen valami­lyen egyezségre jutni az oro­szokkal úgy, hogy az őrületes fegyverversenyt abba lehetne hagyni. Vanderberg ezt csak a United Nation szervezet mege­rősítésével véli elérhetőnek. OTTAWA, Kanada, — D. C. Howe miniszterelnök helyettes, aki jelenleg a miniszterelnöki te­endőket végzi, kijelentette az új­ságíróknak, hogy a kanadai tu­dósok ismerik az atombomba­gyártás titkait és hogy tudná­nak atombombát készíteni, ha anyaguk lenne hozzá. “Lehet, hogy a kanadai atombomba nem lenne olyan tökéletes, mint az amerikai”, — mondotta a mi­niszterelnök, — “de azért ez is elég jó bomba lenne.” Mr. Howe kijelentette továb­bá, hogy a kanadai atomtudó­sok nem az atombombán, hanem az atomenergia békés célokra való felhasználásán dolgoznak. kólák állami segélyezése ellen foglalt állásfoglalása, hanem az a nagy bűne, hogy élesen állást foglalt Franco belopása ellen a UN-be. Mrs. Roosevelt irányítot­ta állítólag azt a harcot, mely legalább is egyelőre becsukta a UN kapuját Franco orra előtt. Itt bűzlik aztán valójában a ka­tolikus egyház mélyre sülyedése, amikor Hitler után a második világmészárost Francot, a keb­lükre ölelik, csak azért, hogy végrehajtsák a pápai rendeletet és hűségesen szállítsa a dohányt. A katolikus egyház igy leple­zi le saját magát, ahogyan az ide-oda való ugrándozása iga­zolja, nincs ellene annak sem, hogy állami beavatkozás legyen, csak azt akarja elérni, hogy az állam fölött is az irányitó hata­lom az egyház kezében legyen. Ez megvolt eddig egyes európai országokban, ahol ugylátszik, hogy most fölismerték azt, hogy ezt örök időkre elveszítették, ezért próbálkoznak uj talajon és erre a legjobbnak látják az Amerikai Egyesült Államokat. Az amerikai munkásnépnek föl kell ébredni és most a kezdet­ben meglátni az egyházi célo­kat és ahogyan az egyház kivo­nul a templomból, résen kell len- niök az egyházi ravaszság ellen. Nemrég sztrájktörés volt Spell­man kardinális szerint az egy­házi malaszt, most kongresszusi zsebmetszést szeretne törvénye­sen végrehajtatni, tolvajt kia­bálva azokra, akik ellene van­nak. Ha bármikor is Spellman és társai beszélnek, gondoljunk a fenti idézetre, igy fogjuk tudni őket az igazság mérlegén ponto­san lemérni. _ ^ ___________ A E^ El U

Next

/
Oldalképek
Tartalom