Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-07-30 / 1590. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. julius 30. Az uj hontalanok (Vi.) Nagyon sok magyart, sajnos munkásokat is, bevontak a hontalanoknak nevezett nyila­sokat, fasisztákat, gyilkosokat idetelepitő mozgalomba, gyűj­tésekbe. Ez még nagyobb mér­tékeket vett a lengyelek között, akik már sok ezret ide hozattak azok közül, akik a nácikkal való összemüködés, vagy munkásel­lenes viselkedéseik miatt, nem mernek hazamenni. Minden nem­zetnél a katolikus egyház a ve­zető ezen volt nyilasok, fasisz­ták mentési akciójában, igy ter­mészetes, hogy a lengyelek kö­zött volt a legerősebb. Ezeket a földbirtokosokat, katonatiszteket, volt állami hi­vatalnokokat, politikusokat csa­ládostól idehozatták és elhelyez­ték a farmokon. Több százat dél­re, leginkább Louisiana állam­ba a cukornád termelésre vit­tek, ahol bizony nagyon nehéz volt a benszülötteket megtarta­ni oly rossz a fizetés. Most eze­ket az urakat vitték oda, de már ezek nagy lármát csaptak, irkáitak a lapjaikhoz, de legin­kább azokhoz a papokhoz, akik idehozatták és ottan letelepítet­ték őket. Ugyanis ez a vidék leg­nagyobb részben szintén katoli­kus, úgy a munkaadóik, mint szomszédaik és már az ilyen jobbágysorsban gyönyörködő katolikus papság nem tudott ki­térni, meg kellett vizsgálni a helyzetet. Persze, hogy ők vizs­gálták meg, igy saját bevallásuk szerint borzasztó helyzetet talál­tak. Ezen helyzet nem csak a cukornád, hanem a gyapot ter­melő vidékeken is olyan, azon­A vizsgáló papokkal Helen be, még kevésbé volt hajlandó ,a katolikus egyház beleütni az or­rát, sőt áidását adta ezen rab­szolgatartó egyháztagokra. De mostan a leghűségesebb harco­saikról van szó, akik a földesú­ri helyzetből, jobbágy sorsba, estek. Maguk az ilyen hontalanok tettek kijelentéseket és Írták meg a lapokban, hogy rosszabb viszonyok között dolgoztak ot­tan a déli államokban, mint a németországi koncentrációs tá­borokban volt, vagy amint egy megírta a lapban és megmondta a vizsgáló papoknak, hogy még az orosz Szibériában sem lehet rosszabb helyzet, ahol az egyik bátyja van. MIT MONDANAK? A vizsgáló papokkal Helen Huntington Smith is járt s ösz- szeszedte az adatokat megirta egy részét (Colliers julius 2-iki számban) a szebbik részét, de még ez is nagyon hü képet fest az ottani jobbágy sorsról, me­lyet eddig letagadtak, letakar­tak a papír függönnyel. Amint egy ottani lakos, jobbérzésü asz- szony mondott nekik, “hálát ad­nak az istennek, hogy valahára felfigyeltek az ottani viszonyok­ra, ha mindjárt csak ezen ide­genek érdekében történt is.” Mert a benszülöttekről most sem, még akkor sem gondos­kodnak, ha még rosszabb hely­zetben volnának vagy vannak, mert már legyengültek, elbete­geskedtek a rossz táplálkozás, egészségtelen ivóvizek miatt. Egy pár idézetet közlünk, me­lyet a lengyel lapok is közöltek, mivel azokról van leginkább szó: “Az oroszok elvették az én bir­tokomat és a testvéremet elvit­ték Szibériába. Én elmenekül­tem és gondoltam, hogy eljövök ezen szabad országba. De mos­tan ezen viszonyok között gon­dolkozók, hogy a testvérem váj­jon rosszabb helyzetben lehet-e mint én?” Egy másik lengyel, Stanley Leszinszki, aki képzett gépész volt, most ezt mondta: “Ezen nagyon nehéz munka mellett sem vagyok képes elegendő élel­met venni a családomnak anél­kül, hogy ne adósod jak el job­ban.” Mint minden ilyen telepen, például a cukorrépa földeken is, a gyárosok adnak előleget, köl­csönt, hogy a munkások meg ne haljanak éhen az őszi szezon előtt. így ezen hontalanok is el- adósodnak, némelyek már 125 dollárral is tartoznak, amit hó­napokig nem lesznek képesek visszafizetni. Ugyanis a napi munkabér $2.90 de nem dolgoz­nak minden nap, sokszor kéthe­tenként keresnek 20 dollárt, csak ősszel lesz valamivel több munka a nádvágásnál. Az árak ott is magasak, nagyon szeren­csések azok a családok, akiknek hetenként egyszer jut húsra. A vízellátás rémségesen egészség­telen, ahol van valamilyen víz­tartály, mely legtöbb esetben tele van férgekkel és meleg, már fényűzés, valamint az olyan hely, ahol külső árnyékszék is van. Legtöbbnek messziről kell az ilyen fertőzött ivóvizet is ci­pelni. A BENSZÜLÖTTEK Persze ezekről nem igen cikkeztek, sőt letagadták a hely­zetüket. Azonban megjegyzi, hogy amikor ezen idegenek iránt érdeklődtek, egy benszülött asz- szonytól kérdezősködtek. Miss Smith ezeket írja: “Az egyik te­lepen megálltunk kérdezősköd­ni, hogy hol találjuk meg eze­ket az idegeneket, — amint ott nevezik őket — egy fiatal zsí­rosnak kinéző asszony, aki más­állapotban volt és két tipegő gyermek jött utána az ajtóhoz. Ő is ’mezítláb volt, mint ezen hontalanok, de ezerszer piszko­sabb és az összes első fogai hiá­nyoztak. Ezen a vidéken, a hiá­nyos táplálkozás következtében, fiatalok, még huszéven aluliak is elvesztik a fogaikat. Amikor mi beszéltünk hozzá, csak mo­solygott és a fejét mozgatta. Kétszáz év után ezek a franciák, akik Canadából az Acadiai me­nekültektől származtak le, még nem tanultak meg angolul, olyan kevés iskolájuk van.” A münkások szervezkedéséről, amelyet mindenki gondolja, ta­lán segítene a helyzet megjaví­tásában, ezeket mondják. A fi­nomító telepeken már van, vagy kezdődik a szervezkedés és ott sokkal jobb viszonyok is van­nak, de “Ezen finomitóknál is a legnagyobb akadály a szervez­kedésben az, hogy nagyon keve­sen vannak, akik tudnak Írni, ol­vasni és igy a szervezeti ügyek­kel foglalkozni, kezelni. A me­zei munkások között az ilyen ügykezelésre képes egyének, nem is léteznek.” Ámbár meg­említik, hogy a munkások 60 százaléka fehér munkás, d alig akad közöttük, aki tudna irni- olvasni. A bensziilötteknek 60 száza­léka külömböző gilisztákkal van tele, melyet szinte természetes­nek találnak, csak ha a kórház­ba kerülnek, próbálják őket azoktól megszabadítani, ha még nem rágtak széj jel a belsőrészei­ket. Ezen giliszták leginkább a szennyes ivóvizekből, valamint a mezítláb járás által a földből és megfertőzött állatokból ke­rülnek az emberi testbe. Persze mi, akik még mindig azokat siratjuk, akiket ez k az uj hontalanok kivégeztettek, amikor uralmon voltak, nem igen siratjuk őket. Sőt nagyon is megérdemelték a sorsukat. Siket Gyula E. Chicago. Ind. lakó munkástárs kapta az aláb­bi levelet az óhazából. Olcsóvá Apáti Szatmár m. Kedves Gyula bátyám! Az alábbi soraimat már idehaza boldog vakációmban Írom. Az évvégi vizsgánk már a múlt hónap 15-én megvolt. Az én bizonyítványom kitűnő rendű lett. Vizsga után engem is vit­tek volna kedvezményesen a Ba­latonhoz nyaralni vagy két hét­re, de sajnos az anyagi helyzet miatt, mivel szüleim építkezés­ben voltak, még azt sem tud­ták rám áldozni. Meg aztán én rám is nagy szükség van ideha­za a mezei munkában, pedig sze­rettem volna a vakációban is minden nap tanulni. Kedves Gyula bátyám nem tu­dom elképzelni, hogy a második levelem, a múlt tavasz elején a debreczeni iskolából, miért nem válaszolta meg. Talán még gyönge szellemi tehetségű vala­kit látott bennem, akivel nem érdemes foglalkozni, esetleg po­litizálni. Vagy talán a pályavá­lasztásommal nincs megeléged­ve. Ha ez a hiba erre csak any- nyit tudok válaszolni, hogy nem a foglalkozás dönti el azt, hogy ki milyen hasznos tagja a tár­sadalomnak. hanem az, hogy ki milyen gondossággal, mennyire lelkiismeretesen végzi el a ma­gára vállalt feladatot. Most még egyenlőre állatorvos szeretnék lenni, de szeretnék lenni katona­tiszt is, ez minden gyerek vá­gyam, hogy paraszt fiúból lett, kissé még tudatlan (embereket) katonákat öntudatra, szép élet­re, lelkesedésre (valami szent célért) taníthassam. Ezt a paragrafust ezennel be­fejezem és a következő soraim­ban édesapám védelmére állok; Az édesapámhoz intézett leve­lében tetszik írni, hogy édes­apám még inkább a múlt rend­szer az úri Magyarországnak a hive, mint a mai demokráciának. , Ezt kedves Gyula bátyám én I megcáfolom és a következő kép­Ők hisznek a pokolban, mostan oda jutottak és ezt a poklot itt, a szabadnak, mennyországnak hitt és hirdetett Amerikában ta­lálták meg. Ezek a viszonyok nem sokkal jobbak a cukorrépa mezőkön sem, ahová egyrészét elvitték a papok, vagy a hagy­ma mezőkön, mindenütt hason- csuszva. kell nekik dolgozni és kevés időt, több a munkanélküli nap, mint a fizetett munkanap, vagyis “sokkal több nap mint kolbász”. Sokat, leginkább a magyaro­kat Canadába viszik erdőirtásra, vasúti munkákra, ahol szintén ilyen paradicsomot találnak, csak annyi külömbséggel, hogy az ottani pokoli kinokat, legin­kább a rovarok és a hideg fogja velük megismertetni. De ők is állandóan adósságban lesznek az uraik, munkáltatóikkal szemben és nem kereshetnek majd any- nyit, hogy azt tisztázhassák és elutazhassanak. Ki mit keres, megtalálja. Hadd tanuljanak. pen magyarázom édesapám fel­fogását. Azt hiszem tudja azt Gyula bátyám is jól, hogy a pa­rasztság mindig konzervatív volt, csak akkor lesz hive vala­mi eszmének, amikor azt látja kézzel foghatoan, hogy csaku­gyan jóra jön ki. Úgy szokták ezt mondani, hogy paraszt em­ber tettekből Ítél. Édesapám pe­dig most még aszerint fogja fel a dolgot, amiben őszerinte igaza is van, hogy itt falun a mi fa­lunkban is, olyan emberek még most a vezetők, akik csak vall­ják magukat szocialistáknak, de máskülönben mindenben csak a saját hasznukat keresik, azt hi­szik, hogy most a kerék megfor­dult és most a régiek helyett ők húzzák a hasznot ahol csak le­het. Ezekre az esetekre számta­lan példát tudnék éh is monda­ni. És az nem tetszik édesapám­nak, hogy ezeknek a legnagyobb része a legbutábbak közé tarto­zik és még az, hogy jórésze kö­pönyeg forgató és oda áll, ahol kinéz valami számára. Kedves Gyula bátyám, nem akarom le­húzni a falunk vezetőit, de a nagyjából ezt én is igy látom. Szoktam aztán magyarázni édes­apámnak, hogy ezek az emberek csak olyan alkalmiak, tetszik már láni, kezdenek kihullani és a vezetésre megfelelő kinevelt, tudatos szocialisták kerülnek a legtöbb helyére. Mondom neki, hogy az még csak a kezdet és minden kezdet nehéz, különösen még egy olyan háború után, mint ami hazánkon is keresztül pusztított. De majd az 5 éves tervben, amikor tervszerű gaz­dálkodás fog folyni és nem lesz kizsákmányoló, szegényt nyúzó nagybirtokos és iparos, állami­lag fejlődünk, akkor fog az élet­színvonalunk emelkedni. Az em­bert megbecsülik és mindenkit munkája szerint fizetnek és még sok más ilyenről beszélek neki. Ilyenkor aztán belátja ő is, hogy nem lehet csakugyan min­dent egyszerre előteremteni a semmiből, ehez idő, többet dol­gozás és pénz kell. Ezért a pilla­natnyi felfogásáért tehát Gyula Levél az óhazából

Next

/
Oldalképek
Tartalom