Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-30 / 1590. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. julius 30. Az uj hontalanok (Vi.) Nagyon sok magyart, sajnos munkásokat is, bevontak a hontalanoknak nevezett nyilasokat, fasisztákat, gyilkosokat idetelepitő mozgalomba, gyűjtésekbe. Ez még nagyobb mértékeket vett a lengyelek között, akik már sok ezret ide hozattak azok közül, akik a nácikkal való összemüködés, vagy munkásellenes viselkedéseik miatt, nem mernek hazamenni. Minden nemzetnél a katolikus egyház a vezető ezen volt nyilasok, fasiszták mentési akciójában, igy természetes, hogy a lengyelek között volt a legerősebb. Ezeket a földbirtokosokat, katonatiszteket, volt állami hivatalnokokat, politikusokat családostól idehozatták és elhelyezték a farmokon. Több százat délre, leginkább Louisiana államba a cukornád termelésre vittek, ahol bizony nagyon nehéz volt a benszülötteket megtartani oly rossz a fizetés. Most ezeket az urakat vitték oda, de már ezek nagy lármát csaptak, irkáitak a lapjaikhoz, de leginkább azokhoz a papokhoz, akik idehozatták és ottan letelepítették őket. Ugyanis ez a vidék legnagyobb részben szintén katolikus, úgy a munkaadóik, mint szomszédaik és már az ilyen jobbágysorsban gyönyörködő katolikus papság nem tudott kitérni, meg kellett vizsgálni a helyzetet. Persze, hogy ők vizsgálták meg, igy saját bevallásuk szerint borzasztó helyzetet találtak. Ezen helyzet nem csak a cukornád, hanem a gyapot termelő vidékeken is olyan, azonA vizsgáló papokkal Helen be, még kevésbé volt hajlandó ,a katolikus egyház beleütni az orrát, sőt áidását adta ezen rabszolgatartó egyháztagokra. De mostan a leghűségesebb harcosaikról van szó, akik a földesúri helyzetből, jobbágy sorsba, estek. Maguk az ilyen hontalanok tettek kijelentéseket és Írták meg a lapokban, hogy rosszabb viszonyok között dolgoztak ottan a déli államokban, mint a németországi koncentrációs táborokban volt, vagy amint egy megírta a lapban és megmondta a vizsgáló papoknak, hogy még az orosz Szibériában sem lehet rosszabb helyzet, ahol az egyik bátyja van. MIT MONDANAK? A vizsgáló papokkal Helen Huntington Smith is járt s ösz- szeszedte az adatokat megirta egy részét (Colliers julius 2-iki számban) a szebbik részét, de még ez is nagyon hü képet fest az ottani jobbágy sorsról, melyet eddig letagadtak, letakartak a papír függönnyel. Amint egy ottani lakos, jobbérzésü asz- szony mondott nekik, “hálát adnak az istennek, hogy valahára felfigyeltek az ottani viszonyokra, ha mindjárt csak ezen idegenek érdekében történt is.” Mert a benszülöttekről most sem, még akkor sem gondoskodnak, ha még rosszabb helyzetben volnának vagy vannak, mert már legyengültek, elbetegeskedtek a rossz táplálkozás, egészségtelen ivóvizek miatt. Egy pár idézetet közlünk, melyet a lengyel lapok is közöltek, mivel azokról van leginkább szó: “Az oroszok elvették az én birtokomat és a testvéremet elvitték Szibériába. Én elmenekültem és gondoltam, hogy eljövök ezen szabad országba. De mostan ezen viszonyok között gondolkozók, hogy a testvérem vájjon rosszabb helyzetben lehet-e mint én?” Egy másik lengyel, Stanley Leszinszki, aki képzett gépész volt, most ezt mondta: “Ezen nagyon nehéz munka mellett sem vagyok képes elegendő élelmet venni a családomnak anélkül, hogy ne adósod jak el jobban.” Mint minden ilyen telepen, például a cukorrépa földeken is, a gyárosok adnak előleget, kölcsönt, hogy a munkások meg ne haljanak éhen az őszi szezon előtt. így ezen hontalanok is el- adósodnak, némelyek már 125 dollárral is tartoznak, amit hónapokig nem lesznek képesek visszafizetni. Ugyanis a napi munkabér $2.90 de nem dolgoznak minden nap, sokszor kéthetenként keresnek 20 dollárt, csak ősszel lesz valamivel több munka a nádvágásnál. Az árak ott is magasak, nagyon szerencsések azok a családok, akiknek hetenként egyszer jut húsra. A vízellátás rémségesen egészségtelen, ahol van valamilyen víztartály, mely legtöbb esetben tele van férgekkel és meleg, már fényűzés, valamint az olyan hely, ahol külső árnyékszék is van. Legtöbbnek messziről kell az ilyen fertőzött ivóvizet is cipelni. A BENSZÜLÖTTEK Persze ezekről nem igen cikkeztek, sőt letagadták a helyzetüket. Azonban megjegyzi, hogy amikor ezen idegenek iránt érdeklődtek, egy benszülött asz- szonytól kérdezősködtek. Miss Smith ezeket írja: “Az egyik telepen megálltunk kérdezősködni, hogy hol találjuk meg ezeket az idegeneket, — amint ott nevezik őket — egy fiatal zsírosnak kinéző asszony, aki másállapotban volt és két tipegő gyermek jött utána az ajtóhoz. Ő is ’mezítláb volt, mint ezen hontalanok, de ezerszer piszkosabb és az összes első fogai hiányoztak. Ezen a vidéken, a hiányos táplálkozás következtében, fiatalok, még huszéven aluliak is elvesztik a fogaikat. Amikor mi beszéltünk hozzá, csak mosolygott és a fejét mozgatta. Kétszáz év után ezek a franciák, akik Canadából az Acadiai menekültektől származtak le, még nem tanultak meg angolul, olyan kevés iskolájuk van.” A münkások szervezkedéséről, amelyet mindenki gondolja, talán segítene a helyzet megjavításában, ezeket mondják. A finomító telepeken már van, vagy kezdődik a szervezkedés és ott sokkal jobb viszonyok is vannak, de “Ezen finomitóknál is a legnagyobb akadály a szervezkedésben az, hogy nagyon kevesen vannak, akik tudnak Írni, olvasni és igy a szervezeti ügyekkel foglalkozni, kezelni. A mezei munkások között az ilyen ügykezelésre képes egyének, nem is léteznek.” Ámbár megemlítik, hogy a munkások 60 százaléka fehér munkás, d alig akad közöttük, aki tudna irni- olvasni. A bensziilötteknek 60 százaléka külömböző gilisztákkal van tele, melyet szinte természetesnek találnak, csak ha a kórházba kerülnek, próbálják őket azoktól megszabadítani, ha még nem rágtak széj jel a belsőrészeiket. Ezen giliszták leginkább a szennyes ivóvizekből, valamint a mezítláb járás által a földből és megfertőzött állatokból kerülnek az emberi testbe. Persze mi, akik még mindig azokat siratjuk, akiket ez k az uj hontalanok kivégeztettek, amikor uralmon voltak, nem igen siratjuk őket. Sőt nagyon is megérdemelték a sorsukat. Siket Gyula E. Chicago. Ind. lakó munkástárs kapta az alábbi levelet az óhazából. Olcsóvá Apáti Szatmár m. Kedves Gyula bátyám! Az alábbi soraimat már idehaza boldog vakációmban Írom. Az évvégi vizsgánk már a múlt hónap 15-én megvolt. Az én bizonyítványom kitűnő rendű lett. Vizsga után engem is vittek volna kedvezményesen a Balatonhoz nyaralni vagy két hétre, de sajnos az anyagi helyzet miatt, mivel szüleim építkezésben voltak, még azt sem tudták rám áldozni. Meg aztán én rám is nagy szükség van idehaza a mezei munkában, pedig szerettem volna a vakációban is minden nap tanulni. Kedves Gyula bátyám nem tudom elképzelni, hogy a második levelem, a múlt tavasz elején a debreczeni iskolából, miért nem válaszolta meg. Talán még gyönge szellemi tehetségű valakit látott bennem, akivel nem érdemes foglalkozni, esetleg politizálni. Vagy talán a pályaválasztásommal nincs megelégedve. Ha ez a hiba erre csak any- nyit tudok válaszolni, hogy nem a foglalkozás dönti el azt, hogy ki milyen hasznos tagja a társadalomnak. hanem az, hogy ki milyen gondossággal, mennyire lelkiismeretesen végzi el a magára vállalt feladatot. Most még egyenlőre állatorvos szeretnék lenni, de szeretnék lenni katonatiszt is, ez minden gyerek vágyam, hogy paraszt fiúból lett, kissé még tudatlan (embereket) katonákat öntudatra, szép életre, lelkesedésre (valami szent célért) taníthassam. Ezt a paragrafust ezennel befejezem és a következő soraimban édesapám védelmére állok; Az édesapámhoz intézett levelében tetszik írni, hogy édesapám még inkább a múlt rendszer az úri Magyarországnak a hive, mint a mai demokráciának. , Ezt kedves Gyula bátyám én I megcáfolom és a következő képŐk hisznek a pokolban, mostan oda jutottak és ezt a poklot itt, a szabadnak, mennyországnak hitt és hirdetett Amerikában találták meg. Ezek a viszonyok nem sokkal jobbak a cukorrépa mezőkön sem, ahová egyrészét elvitték a papok, vagy a hagyma mezőkön, mindenütt hason- csuszva. kell nekik dolgozni és kevés időt, több a munkanélküli nap, mint a fizetett munkanap, vagyis “sokkal több nap mint kolbász”. Sokat, leginkább a magyarokat Canadába viszik erdőirtásra, vasúti munkákra, ahol szintén ilyen paradicsomot találnak, csak annyi külömbséggel, hogy az ottani pokoli kinokat, leginkább a rovarok és a hideg fogja velük megismertetni. De ők is állandóan adósságban lesznek az uraik, munkáltatóikkal szemben és nem kereshetnek majd any- nyit, hogy azt tisztázhassák és elutazhassanak. Ki mit keres, megtalálja. Hadd tanuljanak. pen magyarázom édesapám felfogását. Azt hiszem tudja azt Gyula bátyám is jól, hogy a parasztság mindig konzervatív volt, csak akkor lesz hive valami eszmének, amikor azt látja kézzel foghatoan, hogy csakugyan jóra jön ki. Úgy szokták ezt mondani, hogy paraszt ember tettekből Ítél. Édesapám pedig most még aszerint fogja fel a dolgot, amiben őszerinte igaza is van, hogy itt falun a mi falunkban is, olyan emberek még most a vezetők, akik csak vallják magukat szocialistáknak, de máskülönben mindenben csak a saját hasznukat keresik, azt hiszik, hogy most a kerék megfordult és most a régiek helyett ők húzzák a hasznot ahol csak lehet. Ezekre az esetekre számtalan példát tudnék éh is mondani. És az nem tetszik édesapámnak, hogy ezeknek a legnagyobb része a legbutábbak közé tartozik és még az, hogy jórésze köpönyeg forgató és oda áll, ahol kinéz valami számára. Kedves Gyula bátyám, nem akarom lehúzni a falunk vezetőit, de a nagyjából ezt én is igy látom. Szoktam aztán magyarázni édesapámnak, hogy ezek az emberek csak olyan alkalmiak, tetszik már láni, kezdenek kihullani és a vezetésre megfelelő kinevelt, tudatos szocialisták kerülnek a legtöbb helyére. Mondom neki, hogy az még csak a kezdet és minden kezdet nehéz, különösen még egy olyan háború után, mint ami hazánkon is keresztül pusztított. De majd az 5 éves tervben, amikor tervszerű gazdálkodás fog folyni és nem lesz kizsákmányoló, szegényt nyúzó nagybirtokos és iparos, államilag fejlődünk, akkor fog az életszínvonalunk emelkedni. Az embert megbecsülik és mindenkit munkája szerint fizetnek és még sok más ilyenről beszélek neki. Ilyenkor aztán belátja ő is, hogy nem lehet csakugyan mindent egyszerre előteremteni a semmiből, ehez idő, többet dolgozás és pénz kell. Ezért a pillanatnyi felfogásáért tehát Gyula Levél az óhazából
