Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-23 / 1589. szám
1949. julius 23. BÉRMUNKÁS S oldal Munka Közben ________________ (gb) ROVATA________________ LESZ-E IPARI VÁLSÁG? Miután a külügyminiszterek párisi konferenciája valamivel enyhítette a “hideg háborút” a legfontosabb napi kérdés tagadhatatlanul az lett, hogy lesz-e amerikai ipari depresszió? És ha lesz, meddik fog tartani és milyen arányokat fog elérni? Ez most itt a legfontosabb, az úgynevezett “64 dolláros” kérdés, amelyre azonban senki sem tud határozott választ adni. Annyi tény, hogy a munka- nélküliek száma már meghaladta a négy milliót és valószínű, hogy még emelkedni fog. A hivatalos és félhivatalos nemzet- gazdászok azonban azt állítják, hogy ez még nem elég nagy a depresszió felidésére, sőt normális állapotnak kell tekinteni, amennyiben az, hogy mindenkinek jutott munkaalkalom, abnormális volt, amely “mesterséges” jólétet teremtett. Az ily gazdaságtudósok szerint a magánvállalkozáson alapuló termelési rendszer akkor a “legegészségesebb”, ha úgy a tőkéből, anyagból, mint a munkaerőből is bizonyos mennyiségű tartalékkal rendelkezik. A munkaerő tartalékát a munka- nélküliek szolgáltatják. Persze az ilyen okoskodásnak van némi hibája, mert amig a tartalékban hagyott tőke, ha esetleg nem is hoz kamatot, de nem is éli fel önmagát, ellenben a munkás fizikai és szellemi erejének fentartására költséges táplálékra van szüksége még akkor is, ha nem a termelő vonalban, hanem a tartalékban foglal helyet. A MAGAS ÁRAK Ezért a közelgő depresszió, — ha jön ilyen, — első érdekes jelensége, hogy igen nagy drágaság közepette jelentkezik. Mert amig az eddigi depressziók idején az élelmiszerek árai mindig igen alacsonyak voltak, 1930- ban például 10 centért lehetett kapni egy font sertéskarajt, addig ma egy dollár az ára és hasonló magas árakat kérnek minden élelmiszerért, ruházati cikkekért, de különösen magas a házbérek és a közszolgáltatási cikkek, mint gáz, villany, szállítás, stb. Ebből sokan azt következtetik, hogy nem lesz depresszió, mert ha a farmerok elég magas árakat kapnak az élelmiszerekért s ha a munkabérek elég magasak, akkor a nagy tömeg vásárló képessége megmarad s némi hullámzások mellett is képes forgalomban tartani az iparok kerekeit. Szörnyű nagy tévedés, — mondják a depresszió-pártiak. Szerintük a magas árak csak sij ettetni fogják a már kezdődő ipari válság elmélyülését, mert a munkás tömegek hamarább fel fogják élni a háborús években megtakarított vagyonukat. A mai nagy árakat a munkásosztály csak úgy tudja fizetni, hogy felhasználja a takarékbetéteit. Amint az ily összegek elfogynak az árak esni fognak, mert nem lesz mivel megvásárolni az árucikkeket. KIS FORGALOM, DE NAGY HASZON A másik érdekes jelensége a mai gazdasági problémának az, hogy az árakat a gyárosok és a kereskedők ily magasan tudják tartani. Ez kétségtelenül bizonyítja, hogy a külömböző szövetségekbe, kartelokban tömörült termelő és szétosztó vállalatok már annyira bevezették saját iparaikba a tervszerű gazdálkodást, hogy az árakat szabályozni képesek. És szabályozzák úgy, hogy a kisebb tömegű gyártás és áru forgalombahozás dacára is nem csak megmarad az előző profitjuk, hanem még növelni is képesek azt. A “normális” állapotok különösen nagymértékben jelentkeztek már a textiliparban. A CIO- hoz tartozó Textil Workers Union legutóbbi adatai szerint ebben az iparban a munkások 22 százaléka esett ki a munkából s vesztette el keresetét. De ez még csak részben mutatja az ipar munkanélküliségét, ameny- nyiben a dolgozók fele csak 2, 3 vagy négy napot dolgozik hetenként. Ezeket persze nem számítják a munkanélküliek közé. Drew Pearson rovata szerint Truman elnök kérésére a julius 4-ikét tartalmazó hétvégi ünnepek alatt a Labor Department' és egyéb hivatalok “átnézték” a munkafrontot s úgy találták, hogy junius hónapban több mint egy millióval szaporodott a munkanélküliek száma. Ezt a jelentést nem hozták nyilvánosságra, annyira aggasztó adatokat tartalmazott. Ez a jelentés a következő pontokat tartalmazta: 1) Ebben az évben a munka- nélküliek száma másfél millióval nagyobb, mint tavaly ilyenkor volt. Ez azonban nem túlságos magas s nem kétségbeejtő. 2) A munkanélküliséget a nyári szezon beállta is segített felduzzasztani s esni fog az őszön. 3) A munkanélküliség leginkább érezhető a könnyű iparokban, de jelentékeny a bányászatban és a szállítási iparban is. 3) A munkanélküliek számát emelte az iskolát végzett ifjúság is, köztük a nagyszámú veterán (GI) katona, akik most mind munkakeresők lettek. 4) A megcsappant családi jövedelem következtében most számosán olyanok is keresnek munkát, akik nem dolgoznának, ha a család kenyérkeresője munkában lenne. VAN OK A FÉLELEMRE Ez utóbbi azt mondja, hogy amig a férj megkeresi a család kiadásait, addig sok asszony csak a házimunkáját végzi, de amikor a férj kiesik a munkából, mindketten munkaután mennek, remélve, hogy egyikük majd csak kap valami munkát. Valószínű, hogy ezen jelentés befolyása alatt szavazta meg a kongresszus Truman elnök építkezési programját, amely a következő hat évben 810,000 lakóház építését rendeli el. Ez a program közel két billió dollárt irányoz elő az építkezésre, melyet a legjobb esetben is csak majd egy év után fognak megkezdeni. Truman és tanácsadói remélik, hogy a nagyszabású építkezések uj vért hoznak az egyre gyengülő iparokba s ezzel elejét veszik a depressziónak. Erre gondolva adta ki nyilatkozatát John W. Snyder, pénzügyminiszter, aki ha rózsásnak Feczkó János new yorki munkástárs kapta az alább levelet óhazai sógorától: Pálháza 1949 jun. 1 Kedves János bátyánk és családja! Levelére, amit megkaptunk igaz már eléggé régen, csak most tudok válaszolni. Elfoglaltságom és feleségem elfoglaltsága nem tudta ezt korábban megengedni, miért is ne tessék haragudni. Én most már nem vagyok Vizsolyban. Kinevezett a Népjóléti Miniszter Pálházára (Abauj m.) járási szociális titkárnak, ami már régen is szerettem volna lenni, mert szociális ügyekkel szeretek foglalkozni, hadi- gondozottakkal, szegényekkel, ahol csak segíteni lehet a dolgozó népen és életszínvonalukat emelni. János Bátyánk levelét még Vizsolyba kapta meg a feleségem, s ha máskor is tetszik írni, csak Vizsolyba tessék címezni a feleségem nevére. Bizony eléggé elszomorodva fogadtuk János bátyánk levelét, melyben leírta, hogy mily sokba került felesége operációja. Nálunk nincsen ilyesmi. Itt nem zsákmányolják ki a dolgozó munkásságot, a kórház is a mienk s előre nem kell letenni ilyen borzasztó összeget. Szegényjogon ingyen operálnak az orvosok,- Eltudom képzelni,, hogy mily megerőltetésbe került azt a sok dollárt összehozni, hiszen az rengeteg összeg magyar pénzbe átszámítva. Dolláronként hivatalos áron 11 forint 64 fillér. Csak már megszűnne ott is ez a borzasztó kizsákmányolás, s ne vona elnyomva az amerikai munkásság sem. Ezért dolgozunk mi is itt, hogy az egész világon egy kizsákmányolástól mentes szocialista társadalmat építsünk, melyben nincs elnyomás, nincs kasztrendszer. Megkaptuk az újságot. Igen megörültünk neki és boldogan olvastuk. Nálunk most május 15-én megvoltak a választások, azt hiszem tetszik is tudni róla. Dolgoztunk megfeszített erővei, mindenféle más munkát félretéve, a választások sikere érdekében, ami nem is maradt el. Utána egy kis pihenés volt, s most újból megkezdődött a munka nehezebbik része, mert a községekben elért eredményeket nem szabad elhanyagolni, hanem tovább kell vinni, fejlesznem is látja az amerikai gazdasági helyzetet, de azt mondja, hogy aggodalomra nincs ok és “nem kell félni, mert a félelem akadályozza az egészséges gazdasági felépülést”. Valószínű, hogy a tartalék tőkével rendelkező iparmágnások nem félnek a jövőtől s az ő szótárukban nem szerepel a gazdasági félelem, de a családos munkanélküli, aki most arra gondol, hogy nem-e veszíti el a hitelre vásárolt házikóját, vagy egyéb holmiját, még akkor is retteg és fél a jövőtől, ha nem hiányzik a napi eledele, de nincs állandó, biztosított keresete. teni, hogy felvilágosítsuk a falusi dolgozó népet, akik eddig tudatlanságban voltak a múlt rendszer bűne miatt készakarva, — mert nem akarták letűnt uraink, hogy felvilágosultak legyenek, mert féltek, hogy fellázadnak ellenük és elsöprik őket. Ami be is igazolódott, a felszabadulás után 1945-ben. Tehát most azért is dolgozunk, hogy az elmaradtakat pótoljuk, behozzuk a késést, mmél előbb felvilágosuljanak, akik még esetleg nincsennek, megértsék az idők szavát, hogy uj világot építünk ‘magunknak s nem az uraknak és ebben mindnyájan vegyenek részt válvetve egyesült erővel, mert csak igy tudjuk megvédeni országunkat, békénket, függetlenségünket. Két községnek vagyok jelenleg a népnevelő felelős vezetője és a községi népnevelőkön keresztül átviszem ezeket a dolgozó nép tudatába. Itt áll előttünk az 5 éves terv. A 3 éves tervet befejeztük, a háború sebeit begyógyítottuk, most már tovább építünk. Emeljük a dolgozó nép életszínvonalát ezen keresztül munkalehetőséget adunk minden dolgozónak, aki akar is dolgozni és építeni ebben az országban. És nem akarunk többé háborút, hanem nyugodt békés fejlődést. Bátran nézünk a betakarítás elé, mert terményünk lesz bőven, ami dolgozó népünket bőségesen ellátja. Szövetkezeteken keresztül jó és olcsó ruha, cipő és élelmiszerhez jutunk hozzá úgy falun, mint városon egyaránt. Ennyit akartam Írni országunk fejlődéséről és arról, hogy nyilvánvalóvá váljon minden amerikai munkás előtt, hogy mily más nálunk az élet, ahol nincs többé és nem is lesz kizsákmányolás. És ennek csakis a dolgozó nép látja előnyét. Ezt az utat tettük meg 1945 óta, mióta felszabadultunk elnyomóink és kizsákmányolóink uralma alól. Most szabad Országban szabadon építünk. Számos óhazai levél tanúskodik amellett, hogy szeretik és óhajtják a Bérmunkást a magyarországi falvakban és városokban. Küldessen ön is szülő helyére, az ottani Munkás Körnek Bérmunkást. Egy évre $2.50. Levél az óhazából
