Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-07-16 / 1588. szám

ö oldai BÉRMUNKÁS 1949. julius 16. Levél az óhazából Az igazság sokszor fáj (a.l.) Talán másokat kritizálni a legkönnyebb. Az amerikai újságíráson nagyon meglátszik, hogy az üzleti hirdetőknek ér­dekeit hűen szolgálja. Nagyon sokszor tévedésből, vagy tudat­lanságból olyan dolgokat is kifecsegnek, ami aztán nem válik va­lami nagy dicséretére ennek az országnak. Az egyik chicagói laptudósitó, aki mostanában a nyugat európai viszonyokról küld tudósításokat, ez a Mr. Pflani termé­szetesen nagy ellensége a radikálizmusnak és amikor csak szerét teheti, erősen kritizálja Oroszországot és általában a kelet euró­pai országokat. Most azonban az utóbbi időben bonckés alá vet­te az amerikai hírszolgálatot és ezzel kapcsolatban többek között ezeket irta: “Nagyon rossz benyomást gyakorol külföldön az ame­rikai újságoknak az a gyors híradása, amikor szenzáció vadászás- ból olyan híreket kürtőinek világgá, mint, például a Klu-Klux- Klanoknak garázdálkodása, amikor hivatalos rendőrségi közegek végzik az éj leple alatt a keszetégetést és még a lincseiéstől sem riadnak vissza. Legutóbb Olaszországban támadtak meg azért, hogy annyira hirdetjük a “demokráciát” és a fekete bőrüeket, még mindig rabszolgák gyanánt kezeljük. Szóval Mr. Pflani elitéli az itteni hírszolgálati irodákat, mert tévedésből igaz híreket is világgá kürtőinek. Azt azonban soha­sem próbálják helyreigazítani, amikor az igazsággal teljesen el­lentétes híreket közölnek Kelet Európából. Egy hir, amit néhány héttel ezelőtt öröm szenzáció képpen adtak hírül, hogy Georgi Dimitrov, Bulgária miniszterelnöke le­mondott és Moszkvába rendelték. Szóval Bulgáriába bajok van­nak a népi demokráciával. Az itteni lapok már nagy ellenforra­dalmi híreket vártak és a sok várakozás után azután kétsoros hír­ben megírták, hogy Dimitrov máj bajba szenved és azért ment Moszkvába. Mostan azután megírják a hirt, hogy Dimitrov máj­bajban meghalt Moszkvában és holttestét most vissza szállítsák Bulgáriába. Lehet azután, hogy lesz olyan amerikai lap, amely azt fogja imi, hogy Dimitrovot eltették lábalól. A Peglerektől vagy az ideszökött magyar náciktól minden kitelik, mert ezek az igaz­ságot még tévedésből sem írják meg. A UN sajtó tárgyalásoknál felvetődött az a kérdés, hogy a lapokat cenzúrázni kell, még pedig úgy, hogy ne legyen szabad háborús uszításokat közölni, vagy ha véletlenül ilyesmi nyomta­tásba kerülne, jóvá kell tenni. Ez ellen az amerikaiak tiltakoztak, mert nem tartják szabad sajtónak, ha az újságoknak csak igaz híreket szabad közölni. A Marshall tervezettel kapcsolatba egy másik amerikai új­ságíró M. Wheeler, igy számol be. “Franciaországi tartózkodá­som idején egy kis vizsgálatot folytattam. Meg akartam magam győzni, hogy tulajdonképen a francia nép hogyan vélekedik a Marshall dollárokról. Természetesen nem a miniszter urak véle­ményét akartam tudni, hanem az átlagos köznépét és mondhatom, hogy a népnek 95 százaléka ellene van. Nem csak a kommunisták, hanem minden más nézetet vallók is.” A sülyedő gazdasági viszonyok megfogják mutatni az embe­riségnek, hogy tulajdonképen hol az igazság. A kapitalista társa­dalomban az igazságtól félnek a legjobban. Ennek a fő oka az, hogy az egész társadalom képmutatáson és igazságtalanságon alapszik. Mindig azt halljuk fitoktatni a pol­gári sajtó részéről, hogy a nép véleményét tükrözik vissza. Pedig éppen az ellenkezőjét teszik. Azok a hírszolgálati trösztök saját osztályérdekeiket próbálják a nagyközönségre ráerőszakolni. Az igazságot nem kutató'embereknek azután az ily kitartott sajtó irányítja társadalmi nézetüket. Azért van az, hogy igazi nincs­telen proletárok tudatlanságból állandóan az őket kizsákmányoló osztály érdekeit védelmezik. Ha egy szép napon az összes sajtótermékek, amelyeket min­dig a munkások állítanak elő, csak az igazságot volnának hajlan­dók kinyomtatni, ez volna legfájdalmasabb igazság a kapitalizmus részére, mert azok, akik csak hazugsággal tudják társadalmukat fentartani, azoknak az igazság lenne tönkretevőjük. zetői a kommunista lapokban megjelent vezércikkben búcsúz­tak elhalt bajtársuktól. Ebben a cikkben Dimitrov halálát a nem­zetközi munkásmozgalom súlyos veszteségének mondják. A mél­tató sorokat Stalin, Molotov és még 15 más. nagynevű kommu­nista vezéregyéniség irta alá. Dimitrov a munkásosztály fel­szabadításáért folyó egész éle­tén át tartó őszinte és bátor küzdelmével kivívta maga részé­re a világ munkásságának a tisz­teletét és szeretetét s halálát nem csak a kommunista moz­galom tagjai, hanem frakciókra való tekintet nélkül minden mun­kás érzelmű ember őszintén fáj­lalja. TOGLIATTI TÁMADÓJÁT ELÍTÉLTÉK RÓMA — Az olasz bíróság 13 év és nyolc hónapig tartó bör­tönt szabott ki a 24 éves Anto­nio Pallante fasiszta merénylő­re .aki 1948 julius 14-én merény­letet követett el Palmiro Togli­atti, olasz kommunista pártve­zér és képviselő ellen. Pallante hálnom lövést adott le az olasz parlamentből távozó Togliattira és súlyosan megse­besítette. Az Assizes városban tartott tárgyalás után a bíró­ság Pallanteát örökidőkre eltil­totta attól, hogy kormányhiva­talt töltsön be. Vannó János, Zeigler, illinojsi olvasónk kapta Mátranovák, Nógrád megyei sógorától az alábbi levelet: Tisztelt Józsi sógor: Régen várt soraidat és a Bér­munkást megkaptam, mindket­tőt ölömmel fogadtam. írod, hogy neked ez a bibliád, ekkor még jobban megörültem, hogy Te is ilyen újsággal foglalkozol mint én. Tény, aki a demokráci­ába egy utón akar haladni a munkásokkal, ilyen újságokkal kell foglalkoznia, mert csak ak­kor jön észhez az emberiség, hogy a fasiszta rendszer meny­nyire eltérített bennünket a kö­vetendő útról, amelyre 1945-ben léphettünk. A Bérmunkás újságot már keresztül olvastam és mondha­tom, hogy sokat tanultam belő­le, majd átadtam azoknak, aki­ket érdekel és a tudomány utján akarnak haladni. Jólesik sógor, hogy azt irod, hogy az igazság és a tudomány utján haladjunk. Én tudom, hogy mi ez, mert 1943 nyarán a családomat sem tudatva éjnek idején elvittek a detektívek megbilincselve Bu­dapestre és ott börtönbe dob­tak az elveimért. De ha kell, a szenvdéseket elfelejtve, meg is halok elvemért. A külföldre szökött nagytőké­sek azt mondják, hogy Magyar- országon a kommunisták üldö­zik a népet, ez nem igaz. az a valóság, hogy ők magukat tart­ják az ország népének, mert ők élték fel, ők uralkodtak a nép munkája felett. Országunk minden nappal gazdagabb lesz, mert a termelés többé nem magántulajdont gaz­dagít. Több és több jut a mun­kásoknak. Azonkívül az évi munkáért 32 napos üdülést ka­punk szintén megfizetve, amit az ország egyik fürdőhelyén kell eltölteni pihenéssel. Több gondot fordítanak a nép egészségére is. Ezért a nép szeretettel van az uj rendszer és intézői mellett. Kapás Gyuri Papp József, Bridgeport, Con. olvasónk kapta az alábbi levelet. Kedves Nagypapa! Vasárnap ahogy beszélget­tünk mindenről a Vincze mint máskor is, mindig szokja velem közölni mikor Amerikából kap­nak levelet. így most is elol­vastam a nagyapa levelét, mely­ben kéri a Vinczét Írjon meg mindent, hogy mint van a hely­zet idehaza nálunk. Tudom, hogy a Vincze nagyon elhanyagolja az írást, igy én el­határoztam, hogy irok minden­ről, hisz van mit ami az uj Ma­gyarországról. Hisz ilyen szép május, mióta a világ fönt áll még nem volt. Mintha mindig ünnep volna., olyan szép ez a má­jus. még a természet is velünk örül olyan szép minden. Van most bőséges eső, igy a termés nagyon szépnek mutat­kozik. Nagyon szépek a gabo­nák a tavaszi ültetések, zöld ta­karmány és széna az állatok ré­szére, szóval minden jó termés­re mutatkozik. Most pedig ráté-! rek arra a kérdésre, melyben ér­deklődik a közös gazdálkodásról. Én most pontosan megírok min­dent. A földet senkitől erőszak­kal nem veszik el olyanoktól, akik maguk megmunkálják. Például 30-40 holdas parasz­tok is vannak, de dolgoznak ma­guk is és ha tartanak egy cselé­det, de azt a szobában kell fek­tetni és ugyan abban a jóban ré­szesíteni, amit maguk élveznek. Nem ám kutya módjára kizsa­rolni, az már megszűnt és a megállapított bért rendesen kell megfizetni. A közép paraszt ki­nek 15 vagy 25 holdja van, sem­mi bántódása sincs. A közös gazdálkodásra pedig senkit sem kényszerítenek, csak akik önként akarnak szövetke­zeti gazdálkodást végezni. Pél­dául 30 holdnál kevesebb birto­kon nem lehet közös gazdálko­dást végezni, Telekesen van egy ilyen szövetkezeti gazdálkodás. Az állam nagyon segíti őket a legszebb tenyészállataik van­nak. Kaptak szép állami méneket, van körülbelül 25 darab göböl állat, ami hízik, a legjobb fejős­tehenek, sertéseket hizlalnak és nagyon sok ilyen szövetkezeti gazdálkodás van az országban. Traktorjaik vannak és több me­zőgazdasági gépeik. Az egyik ilyen gazdálkodásban az évi jö­vedelme egyik gazdának 17,000 forint volt. Melyik kisgazdának volt annyi jövedelme? Minden megváltozott nálunk, nem nézi most le a városi nép a falusi embert, soha ilyen egysé­ges nem volt a magyar nép. Most már minden falusi gyer­mek kijárja a 8 osztályt és me­het mást tanulni a szegény pa­raszt gyerek, amelyiknek csak tehetsége van. Most nálunk 14 gyermek kapott pénz jutalmat az államtól, akik jó tanulók kö­zülük. Most már nem számit ha va­lakinek nincsen vagyona, az a fontos, hogy esze legyen, lehet doktor, mérnök, tanár. Elhelye­zik a kollégiumokban, ahol tel­jes ellátást kapnak. A gyári munkások és családjuk teljes in­gyen mennek a Balatonra, Hé­vízre nyaralni két hétre, az ina­sokat úgyszintén mind elviszik nyaralni. Minden községben már há­romszor oltottak be mindenkit ebben az évben, de nem csak a gyerekeket, de a felnőtteket is tüdővész és más betegségek el­len. Állandóan fölügyelnek a fa­lu egészségére. A múltkor teher­autóval vitték be a népet Kör­mendre a kórházba röngtgen viszgálatra és mindent ingyen csinálnak. Ki törődött valamikor a pa­raszt néppel, hogy egészséges-e vagy nem? Arról is sokat tudnék írni, mi­lyen jól és szépen bánnak a be- tegkkel a kórházban. . Nóhány példát irok, az unokanövérem- nek tizennyolc éves betegsége van, a balkarjában teljesen megállt az érverés és azt mond­ják neki a doktorok, hogy kifog­ják gyógyítani, még ha két évi kezelés kell, akkor is, pedig sze­gényalapon van. Éppen a na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom