Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-12-31 / 1611. szám

3 UlÜHí BÉRMUNKÁS 1949. december 31. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA A Magyar Tudományos Aka­démia uj alapszabályokat foga­dott el. Az alapszabály módosí­tásokat több akadémiai bizott­ság az Akadémia elnökének, Ko­dály Zoltánnak elnökletével szá­mos ülésen készítette elő. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az uj alapszabályokat jó­váhagyta. Ezek alapján néhány uj tagot is megválasztottak már, közöttük a haladó tudomány oly képviselőit, mint Rudas László, Andics Erzsébet, Hetényi Géza, Kellner Béla, Gegesi-Kiss Pál, Hevesi Gyula, Biró Ferenc, Szá- deczki-Kardoss Elemér, Rényi Alfréd, Rédei László, Somos András. Az uj alapszabály megállapít­ja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Népköztár­saság legfelsőbb tudományos in­tézménye. Célja, hogy az elméle­ti és alkalmazott tudományok fejlesztésével s általában a tu­domány minden eszközével hoz­zájáruljon a szocialista társadal­mat építő népek fejlődéséhez, különösen a Magyar Népköztár­saság művelődési és nép gazda­sági feladatainak megvalósítá­sához. Kimondja az uj alapszabály, hogy az Akadémia tanulmányoz­za az ország termelőerőit, az em­beriség tudományos eredménye­it. Támogatja az egyéni tudomá­nyos kutatást s közreműködik a dolgozó nép műveltségi színvo­nalának emelésében. Az újjászervezett Akadémia az eddigi négy osztály helyett hat osztályban folytatja műkö­dését. Magáénak vallja történel­mi múltjának igazi értékeit s igyekszik megtartani tagjai so­rában mindenkit, aki eddig tag­ja volt az Akadémiának. Akik az Akadémia munkájában kevés­bé vettek részt, vagy a tudo­mányszervezés feladatai helyett kizárólag saját tudományuk szakmai művelését választják, azok tanácskozó tagként tovább is folytathatják működésüket. A Tudományos Akadémia köz­gyűlése egyhangúlag megvá­lasztotta elnökségét: Elnök Rusznyák István, főtitkár: Alex- its György, alelnökök: Ligeti Lajos és Gombás Pál, az elnök­ség tagjai: Lukács György, No- vobátzky Károly, Molnár Erik, Erdei-Grúz Tibor és Straub Er­A MAGYAR-CSEHSZLOVÄK ÁRUCSERE EGYEZMÉNY A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kor­mányának képviselői között folytatott külkereskedelmi tár­gyalások 1949 december 3-án az 1950-es évre vonatkozó árucse­reforgalmi megállapodás aláírá­sával eredményesen befejeződ­tek. Ez a megállapodás részét képezi az 1948 november 20-án Prágában aláirt és a Csehszlo­vák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti csere­forgalmat öt évre szabályozó egyezménynek. A most aláirt megállapodás a csehszlovák-magyar gazdasági kapcsolatok további megerősö­dését jelenti és a két ország kö­zötti áruforgalmat a múlt évivel szemben jelentékenyen emeli. A tárgyalások a két ország között fennálló baráti kapcsolatoknak megfelelően a kölcsönös megér­tés és őszinteség szellemében folytak és a csehszlovák és a magyar nép baráti kapcsolatai­nak és ezen keresztül a békéért küzdő demokratikus tábornak további megerősödését jelentik. GYORSVASUTTÁ ALAKUL AT A BUDAPESTI HELYÉR- DEKÜ VASÚT A peremvárosok és pestkör­nyéki községek közelekedési há­lózatának megjavítása érdeké­ben a Fővárosi Helyiérdekű Va­sutak vonalaikat gyorsvasuttá alakítják át. Megritkitják és összevonják az eddigi tulsürü megállóhelyeket és lehetővé te­szik, hogy a fővonalakon a He­lyiérdekű Vasút (HÉV) szerel­vények sebességét 50 kilométer­re fokozzák, amivel megrövidül a vonal menetideje. Hogy ké­nyelmesebb legyen az utazás, két-három kocsiból álló szerel­vények helyett hat-nyolc kocsi­ból álló, 6-700 férőhelyes szerel­vényeket indítanak majd. A Győri Vagongyár dolgozói sztahanovista módsze r e k k el, munkaversenyben egymásután készítik a gyorsvasut kocsijait, amelyekből eddig három már el is készült. Ezt a három korszerű, kényel­mes aluminim “ezüst kocsit” már be is állították a forgalom­ba a ráckevei vonalon. UTRAKÉSZ 200.000 PULYKA November 26-án, szombaton délelőtt autókaraván indult Kecskemétre a külföldi lapok hírügynökségeinek tudósítóival, hogy megismerjék a magyar ba­romfitenyésztés műhelytitkait. A Kecsekméti Baromiiértéke- sitő Nemzeti Vállalat feldolgozó üzemében 1500 munkás dolgo­zik. Emeletnyi magas tisztára meszelt óriási ketrecekben ezer és tízezer csirke csipogó hang­zavara fogad, a legkülönbözőbb szinü és fajtájú minőségi szár­nyasokra a legnagyobb gondos­sággal ügyelnek. A termelőnek csak minőségi báromfit érdemes tenyészteni, jóval magasabb ér­téke miatt. Ma már a belföldi piacon is csak ezeket vásárolják. Színes látványt nyújt az ud­varon hullámzó tengernyi puly­ka. Éppen most terelnek egy csoportot a vágó felé. A követ­kező állomás a kopasztó. Vidám zene szól a hangszóróból, szapo­rán halad a munka. Langó Esz­ti, az egyik legkitűnőbb munkás villámgyors mozdulatokkal tépi a tollat. Közben elmondja, hogy a normát 206 százalékra teljesí­tette a héten is és heti átlagke­resete 320-350 forint. Az átla­gos kereset itt 220-250 forint között van. Serény munka fo­lyik a csomagolóban is, napon­ta 700 pulyka, ugyannyi tyuk és csirke és vagy 300 kacsa kerül — állatorvosok gondos felügye­lete mellett — a külföldnek szánt ládákba, a 14 fok hideg tárolóba, végül a vasútra. A külföldi újságírók záporozó kérdéseire Magor János válla­latvezető válaszolgat szívesen. Elmondja, hogy erről az egyet­len telepről 200.000 pulyka ke­rül karácsonyig különböző or­szágokba, főleg Angliába. De Kecskeméten kívül 12 hasonló­an jól felszerelt üzem működik az országban. Rövid idő alatt megkétszereződött a munkások létszáma. A telepnek gyönyörű kultúr­terme, nagy színpada, napközi otthona van. A hatvanszemélyes zuhanyozón most végzik az utol­só simításokat. A külföldi újság­írók megcsodálják a gyönyörű baromfihizlaló telepet, melynek szakszerűen feldolgozott, kivá­ló minőségű áruja távoli orszá­gokban is keresett cikk. Épül az ország Püspökladány környékén az országos fásítási akció kereté­ben 50,000 csemetét ültetnek el. A Diósgyőri-Vasgyári szimfo­nikus zenekar a minap a miskol­ci Nemzeti Színházban hangver­senyezett. Győr megye egyik legkisebb kisközsége Ujrónafő. A kicsiny faluban mindössze 7l család éi. Lakói a múltban uradalmi cse­lédek voltak. Az elmúlt hónapban 11 család 130 hold földön termelőszövet­kezeti csoportot alakított. A töb­biek kissé idegenkedve nézték a társasgazdálkodásba kezdő csa­ládokat, de amikor látták, hogy milyen jól haladnak előre az őszi munkákkal s a gépállomás trak­tora 43 holdat 3 nap alatt szán­tott fel részükre, nemcsak a kis-, hanem a középparasztok is egy­másután léptek be a csoportba. Végül is a 71 családból 65 tagja lett a csoportnak s most már 1000 holdon gazdálkodnak. Szeged. A kémikusok szegedi vándorgyűlésén Retezár Árpád ismertette azt az eljárást, amely - lyel az egyébként nem használ­ható tőzegfajtákból kis költség­gel kokszot lehet készíteni. ózdi munkásfestők és mun­kásszobrászok kiállítást rendez­tek a dolgozók részére a Diós­győri Vasgyár szállodájának helyiségében. Dombóváron egész Tolna- me­gyére kiterjedő kulturversenyt rendez a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség (MINSZ). A verseny­ben színjátszás, könyvolvasás és szavalás szerepel. Visegrádon szövetkezeti isko­lát indított az Országos Kisipari Szövetség. Az üdülőben, amely a múltban a tőkések kényelmét szolgálta egy hónapig tanulnak a kisipari szövetkezetek legkivá­lóbb tagjai. Egy hónap után a tanultakat elviszik a tagság^ kö­zé, hogy munkájukat jobbá és eredményesebbé tegyék. Elek. A napokban avatták fel és adták át a békésmegyei Elek községben a román kollégiumot. A román kollégium megnyitásá­nál képviseltette magái a nép­művelési minisztérium. Az Arpádhalmi Sertéstenyész­tési és Hizlalási Nemzeti Válla­lat uj sertéshizlaló és tenyész- koca telepét felépítették. Az építkezésekre 440.000 forintot költöttek. A hizlaldában 2000- 2500 sertést hizlalnak, a kocate­lepen 5-600 anyakocát gondoz­nak. ■ I 1^—5—IÍ1IIT..............Ili I — Olaszország mezőgazdasági munkásai újabban Róma kör­nyékén foglalják le a maguk ré­szére a földbirtokokat. Ez alka­lommal több mint két ezer föld­munkás hatalmas földbirtoko­kat sajátítottak ki. A rendőrség nagyrészben szimpatizál az éhe­ző tömegekkel. Biztosak .. lehetünk .. abban, hogy Jézus Krisztus földi hely­tartója a Római pápa, nem adta áldását, hogy a lefoglalás az is­ten segélyével hozza meg szá­mukra a jó termést. Az olasz munkásság, paraszt­ság nem várja azt, hogy majd a parlamenti politikusok meg­fogják szavazni számukra a nagybirtokok felosztását, ha­nem gazdasági szervezeteiken, az Italian Confederation of La­bor-on keresztül intézik azt el. A mi demokratikus kong­resszusunk egy másik képviselő­je markolt bele Uncle Sam kasz- szájába anélkül, hogy ahoz jo­ga lett volna. Ez az úriember J. P. Thomas, aki a nemkívánatos elemek vizsgáló bizottságának volt a feje (a magyar közmon­dás azt tartja, hogy a fejétől bü- dösödik a hal s úgy is van). Cse­kély kilenc ezer dollárral károsí­totta meg az államot azáltal, hogy rokonait adta be mint al­kalmazottakat évi két-három ezer dolláros fizetéssel szerepel­tek az alkalmazottak listáján, de csak névlegesen, a fizetései­ket, az “igen kívánatos” képvi­selő honatya zsebrevágta. Ő nem akarta erőszakkal meg- dönteni a kormányt, ő csak a pénztárát kezdte kisajátítani a maga számára. Most aztán az igazságszolgáltatás (?) pódiuma elé állították és persze a sikkasztó, csaló honatyák részé­re szokásos igen enyhe bünte­tést mérték ki őkelmére is. Az Egyesült Államokban 1929 évben minden egyes polgárra át­lagosan 73 dollár adó esett. 1949 évben dacára annak, hogy a la­kosság száma csaknem 20 mil­lióval emelkedett, az átlagos adó 416 dollár. Csaknem 600 száza­lékos emelkedés 20 év alatt. Az Egyesült Államok kereske­delmi minisztériumának jelenté­se szerint, az építész ipar kor­porációi 1948-ik évben csekély kétszáznegyven millió dollárt vágtak zsebre profit fejében. Minden iparban, az élelem, a lakás, ruházat, a szállítás, köz­lekedés, a szén és minden más korporációk milliókat és billió­kat vágnak zsebre profit fejé­ben és a munkásosztály minde­néből kifosztva, éhesen, rongyo­san, nyomorogva várja a messi­ást, hogy hideg hajlékában ün­nepelhesse az 1950-ik év szüle­tését. Aki 1949 esztendővel eze­lőtt a bibliai mese, a fekete csu- hások tanai szerint megváltot­ta az emberiséget. Mitől? A nyo­mortól, a szenvedéstől, a kizsák­mányolástól, a rablástól, a gyil­kolástól, a háborútól? Mitől? Az a tefrengő féreg ami a mese­beli megváltót körülvette, ma is itt van közöttünk és az ő nevé­ben csalnak, lopnak, ámítanak fekete ruhába burkolva, pióca módjára szipolyozzák a karma­ik közé került, hiszékeny páriá­kat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom