Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-24 / 1610. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 24. Valóságban igy van A szocialista termelési rendszer fölénye (a.l.) Szabad sajtóról és szólásszabadságról nagyon sok szó esik. Ami azután a legérdekesebb, hogy itten annyira dicsőitik a szabad sajtót. Van is miért! Ha nem igy volna, hát bizony nem is lehetne azzal a sok hazugságokkal traktálni úgy a rádió hallgatót, mint a kitartott sajtó olvasóit. OXMAN püspök Bostonban tartott beszédében elitéli úgy a rádió bemondókat, mint az újságírókat, hogy minden felelőség nélkül meghamasitják a híreket. Szégyent hoznak hivatásukra. Azt elfelejtette a püspök ur mondani, hogy ha az igazat Írnák meg, akkor a mai rendszer ellen vétenének, és ez ma büntetéssel jár. OXMAN püspök még azt is mondta, hogy azok, akik ezeket a valótlanságokat terjesztő újságírókat fizetik, még sokkal bünö- sebbek. Arra nincs ennek az országnak törvénye, hogy ilyen úgyszólván összeesküvésért valakit megbüntessenek, MÉG MINDIG REMÉNYKEDNEK Washingtonba még mindig azt gondolják, hogy Ázsiában még nincsen minden elveszve a kapitalizmus részére. Úgy gondolják, hogy az a sok “jó” amit a kínai nép érdekébe tettek a múltban, még nem ment feledésbe. A kínai nép alatt Chiangot értik. Abból a célból, hogy a veszett fejszének a nyelét még megtalálják, Truman elnök Phillip Jessup-ot Ázsiába küldte, hogy tanulmányozza az ottani helyzetet. Természetesen Mr. Jessup első sorban Japánba megy, hogy “jó’’ információkat szerezzen be General McArthurtól. Útjában felfogja keresni a Siami királyt is. Onnan azután el fog látogatni Indiába, mert nagyon jól tudják, hogy' az összes ázsiai népek figyelik a kínai helyzetet és barátságos magatartást tanúsítanak a kínai népköztársasággal szembe. A látogatásnak a legfőbb célja pedig az volna, hogy milyen összeköttetéseket lehetne távol keleten nyélbeütni. Arról manapság nem sokat beszélnek, hogy hány billió dollárral segítették Chiangot, hogy továbbra is ülhessen mint diktátor a kínai nép nyakán. Az amerikai kormány úgy gondolja, hogy a kínai népnek segítségre lesz szüksége, akkor bizonyosan az Egyesült Államokhoz fog folyamodni. Nagyon valószínű, hogy szívesen segítenek olyan esetben, ha visszaállítsák a régi “jó” feudális rendszert. AZ OLASZORSZÁGI ÁLTALÁNOS SZTRÁJK A politikai ígérgetők abban a reményben, hogy sikerült az olaszországi szervezetek egységét megtörni azáltal, hogy megszervezték a kommunista ellenes katolikus szervezetet, nem lesz többé általános sztrájk. Ha esetleg lesz is, csak fiaskóval fog végződni, mert a “jó” katolikus szervezet majd mint sztrárjtörők fognak a Keresztény Demokrata párt részére fölsorakozni. A gyomor kérdése minden munkásnál egyforma. Mivel az olasz nép még a nagy hü-hó és Marshall dollárok után is valósággal nyomorog és nem győzte bevárni, mig az Ígérgető kormány, majd megadja a fizetés javítást, az árak emelkedésével arányosan. Az összes szervezett munkások egy általános sztrájkkal akarják a Gaspari kormányt kényszeríteni Ígéretük betartására. A hírek szerint az összes különböző szervezetek vezetői közösen tárgyalták meg a 24 órás általános sztrájkot. Mindenhol egy pódiumról beszéltek a munkásokhoz. A legutóbbi jelentések szerint még mielőtt a sztrájk megkezdődött volna, az hírlik, hogy a kormány kénytelen a munkások hatalmas ipari szolidaritásának engedni. Kiváncsiak vagyunk, hogy a pápa ki fogja-e átkozni az összes sztrájkolókat? Tudjuk azt, hogy a pápa őfelsége azt akarja elhitetni a jámbor nyájával, hogy af öldi bolgoság nem jöhet számításba a tulvilági mennyországgal szembe. VALAHOL BAJOK VANNAK Az európai kőrútról hazatérő képviselők, valahogyan nincsen- nek megelégedve a Marshall dollárok szétosztásával. Csökkenteni akarják a jövőbeni összegek nagyságát. Néhányan úgy nyilatkoztak a katonai felszerelésre vonatkozóan is. Hogy valahol bajok vannak az egészen bizonyos. A legnagyobb baj pedig az, hogy az itteni honatyák legtöbbjének az a kifogása, hogy ez az ország miért nem segíti Franco fasiszta kormányát Spanyolországban. Különösen a republikánus honatyáink azt mondják, hogy a januárban összeülő kongresszusnak meg kell szakítani a jelenlegi külpolitikát és vissza kell,térni a régi republikánus elszigetelő politikához. Hogy azután hogyan fogják ennek az országnak gazdasági rendszerét továbbra is megvédeni, ha azzal érvelnek, hogy a külföldi árukra a lehető legmagasabb vámot kell kivetni, hogy ne hogy elárasszák ezt az országot olcsó árukkal. Nem tudják az urak megérteni, hogy minden botnak két vége van. Mit fognak csinálni ebben az országban, ha a többi országok is ugyan olyan törvényeket hoznak az amerikai árukra. Ennek az országnak minden jövőbeni létkérdése csak attól függ, hogy mennyi árut tudna a világpiacon értékesíteni. Hogy valahol bajok vannak azt a közel jövő nagyon szépen kifogja domborítani. Az itteni gyárakat csak úgy lehet valameddig üzemben tartani, ha kezdenek arról gondoskodni, hogy mégis csak be kell hozni a tervszerű gazdálkodást. Éppen most gyüléseznek a déli államok gyapottermelői, hogy a háború előtti rendszert hozzák vissza, amikor a kormány elrendelte, hogy mennyi földterületet lehet bizonyos termékekkel beültetni, hogy ne legyen túl sok a piacon, ami által az árak igen gyorsan esnének. Az atomenergia kérdése tartja ma izagolmban av ilágot. Az a kérdés, hogy az atomerőt a termelés, az emberi jólét érdekébe fogjuk-e felhasználni, vagy pedig arra, hogy romboljunk és az emberek millióit gyilkoljuk halomra. Az elmúlt hetekben az atomerő felhasználását illetőleg két tény került napvilágra. Az egyiket Szovjet Oroszországból kaptuk, amelyben bejelentik, hogy a Szovjet mérnökök az atomerő felhasználásával olyan nagy arányú terv végrehajtásához kezdtek, amelyhez foghatót nem ismert az emberi történelem. Az Ural hegység felrobbantásával a szibériai Ob és Jenessej folyók irányát megváltoztatják, ahelyett, hogy azok az Észak-Je- gestengerbe ömölnének, átvezetik a Káspi tengerbe, a Kara- Kumi sivatagon keresztül és amellyel ezt a 30 millió hektárnyi teljesen terméketlen területet pár éven belül, subtropusi termő területté változtatják át és a hatalmas víztömegeket energia villany termelésbe fogják be, amely bőségesen ellátja ezt az újonnan termővé tett területet, elképzelhetetlenül olcsón. A másik jelentést az amerikai Jackson szenátor tette meg, amely szerint egy uj atombombán dolgoznak az amerikai tudósok amely ezerszer erősebb lesz, mint amit Hiroshimánál használtak. Vagyis ezerszerte nagyobb rombolásra képes, mint az elődje. Valahogy igaza volt Gromiko- nak, amikor évek előtt már azt mondotta, hogy Amerika úgy tekinti az atomenergiát, mintha valaki a villany feltaláláskor csak a villanyszekrényekre vonatkozó hasznosítást képzelné el. Hogy a hivatalos Amerika az atomerőt csak rombolásra tudja hasznosítani, abban nem az amerikai nép gondolkodása nyilvánul meg, hanem a kapitalista termelési rendszeré. Itt nyilvánul meg az óriási különbség a szocialista és a profitrendszer között. A szocializmus minden erőt az emberi társadalom szolgálatába állít, éppen ezért sokkal nagyobb mértékben lesz úrrá a természeten és a tudomány, a technika igy az atomerőt is az emberiség szolgálatába állítsa. Amerikának is, amely előbb lett úrrá az atomon, meg volt a lehetősége arra fordítani a tudósai figyelmét, hogy azt a termelés, az emberi jólét szolgálatába állítsa, de semmi ilyen kísérlet nem is történt, még ha történetesen a mi tudósaink is ily irányba kutattak volna és megtalálták volna az atomenergia előállítását és annak a termelésbe való beállítását, valószínű, hogy ez is arra a sorsra jutott volna, mint sok más technikai felszerelés, hogy az érdekelt tőkés csoportok felvásárolták volna, hogy az soha a termelésbe ne érvényesüljön, mert kisebbítette volna a tőkések profitját. Száz és száz olyan találmány van, mint az örökké tartó borotva penge, a kevés gazolint fogyasztó motor, amelyeket azért vettek meg, hogy olyan borotva pengék legyenek, amikből hetenként kell egyet venni, hogy minél több gazolint fogyasszunk, stb. A szénbányák, erőtelepek, olajforrások és finomítók, a vasutak urai kik egyszersmint urai az egész termelési erőknek és magának az országnak is, nem jólétet akarnak a népnek, hanem minél nagyobb profitot saját maguknak. Ők nem akarnak korlátlan mennyiségű olcsó termelési erőt az atomból, mert az feleslegessé tenné az ő bányáikat, gyáraikat, tehát a profitjukat. Ők nem akarnak több búzát, gyümölcsöt azzal, hogy uj területeket tegyenek termővé, hogy mindenki jól lakhasson, ők az éhező milliók dacára elégetik, tengerbe dobják a termést, hogy igy biztosítsák a maguk profitját. Ők az atom ellenőrzést is azért akarják és úgy akarják, hogy megakadályozhassák a profitot veszélyeztető túltermelést. A fenti két jelentés mindennél jobban igazolja, hogy az össz- emberiség jólétét, boldogságát, szabadságát csak a szocialista termelési rendszer biztosíthassa. Dorothy Thompson írónő, akit a liberalizmusából alaposan kigyógyitottak a papok, amikor a katolikus hitre tért át, egyetlen aki komolyan foglalkozott az atomenergiának a Szovjetben való felhasználásával és arra a következtetésre jut, hogy Amerika nem használhatja az atomenergiát termelésre, mert a veszélyességénél fogva nem adható magánkézre, az állam meg nem használhatja, mert a villanyerő, gáz, szén, stb. telepekbe fektetett billiók elvesznének, az egész társadalmi rendszer meginogna. De megállapítsa azt is, hogy a Szovjet ezt korlátlanul teheti, mert a termelése nem magán kezekben van, olcsó és bő termelés az általános jólétet szolgálja. Arra a következtetésre jut, hogy a Szovjet lesz az, amely éppen az atomerővel Kínában és a Népi Demokráciákban hallatlan jólétet idézhet elő és segíthet minden elmaradt vagy éhező népeket. Pár éven belül Amerika csak másod vagy harmadrendű ipari állammá fog lesülyedni. A lehetőségek az atomenergia felhasználásával korlátlanok, egy szocialista termelés alapján álló társadalomban. Elképzelhetetlen bőséget és jólétet teremthet, de irányt szabhat a természetnek is, befolyásolhatja az időjárást, egészsésebbé teheti az embert. Nagyon sokat emlegették a háború előtt, nagy gúnyolódva azt, hogy a Szovjet Amerikához képest, még az ökrös szekér nívóján van iparilag, ma már elhalt a gúny és a polgári társadalom oszlopai is kénytelenek meglátni azt, hogy a kapitalista rendszer elérte a fejlődésének a csúcspontját, most már sülyedő- ben van. Ugyanakkor a szocialista termelési rendszer minden törekvése odairányul, hogy az
