Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-12-24 / 1610. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD \|||| under the Act *f March 3, 1879

VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1949 DEC. 24

NO. 1610 SZÁM

Karácsonyi Levél

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Szinte már megszoktam, hogy igy a születésed napján igaz testvéri üdvözletemet küldjem és elbeszélgessek veled. Azt hiszem, hogy te is jobban kedveled az ilyen őszinte, testvéries megbecsülést, mint azt a sok kérő, könyörgő leveleket, melyeket még tudatlan kis gyermekekkel is iratnak hozzád, mindent tőled kérnek. Tőled; aki szintén nincstelen “jött-ment” üldözött proletár voltál életedben.

Mi, akik szintén olyan “jött- ment” nincstelen proletárok, a tiedhez hasonló üldözöttek, kitagadottak vagyunk, ahol még elég erősek a főpapok, mint Jeruzsálemben is voltak a te idődben és ahol a mi testvéreinket is meggyilkolják, amint tégedet is megnyilkoltattak. Megértjük a Te életed viszontagságait, ahelyett, hogy Tőled kérjünk, könyörögjünk, mint az álszen- teskedők tábora, mi próbáljuk megtalálni azt a közös tényezőt, amely úgy Téged, mint minket boldoggá tehet ezen karácsony, — születésed ünnepén — idejében.

Mivel tudjuk, hogy Te is békéért, szeretetért, együttműködésért fáradoztál, szenvedtél, mivel az volt a célja tanításodnak, szenvedéseidnek. Éppen azért végeztettek ki az akkoriban keresztfának nevezett bitófán, melyet akkor leginkább csak a rablógyükosok, gonosztevők részére használtak, mint kivégzési formát. A mai akasztófa irgal- masabb kivégzési eszköz, mint a keresztfa volt, melyre téged ki- feszitettek, kivégeztek, mégis azokkal tiszteltetik ezt a kin- zószerszámot, akik azt állítják, hogy Téged szeretnek, Téged követnek, de ugyan akkor tömegesen szeretnék kivégeztetni azokat, akik a Te tanításaidat szószerint veszik, megakarják azt valósítani, igazi békét, szere- tetet, testvériséget az emberek között.

Ezeknek az álszenteskedők- nek a szeretetete olyan, mint a magyarországi rokonságé, testvérekké, akik szintén csak kérnek, könyörögnek, mitőlünk vár- já a megváltást, szabaditást, a dollárokat. De ha tanítani akarjuk őket, jobbra, modernebb életre, akkor ők is a papjaikkal együtt kigyót-békát kiabálnak ránk, sőt még a feszitsdmeget is, mint Te veled tették a rokonaid, papjaid, hazád fiai.

Elhiszem, hogy Te betegeket gyógyítottál, vigasztaltál, éhezőket jól tartottál, amikor jutott rá. Sőt tetszhalottakat is feltámasztottál, amint a hagyományok állítják. De azt, hogy neked is lett volna árjegyzéked, az ilyen szolgálatokra, még a száj- ról-szájra szállt, vagy hibásan fordított írásokból sem lehetne kiböngészni.

Mind azt mondják, hogy Te is ezeket mind igaz testvéri szere- tetből, díjmentesen csináltad, nem úgy mint azok, akik most a Te nevedben kufárkodnak, árjegyzéket tartanak az imaházaikban is.

Velük együtt hisszuk, valljuk, hogy a béke lehetséges, most már mindközelebb van a világ annak megvalósításához. Mert több és több a jóakaratu ember. Azért dolgozunk, fáradozunk, szenvedünk el minden üldözést, amint Te is tetted.

A rosszakaratú emberek hatalma mind kevesebb területre szorul össze, annál kevesebb harcokra, háborúkra, gyükolás- ra van kilátás a közel jövőben. Jön a béke, szeretet, testvériség országa. “Miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is” ezen neked tulajdonított fohász — ima — megvalósításához közeledünk. Mi hisszük, hogy Te a mennyországot csak mint egy olyan példát állítottad be, melyben béke, szeretet, testvériség létezik, de melyet itten a földön kell megvalósítani. Minden tani-' tásod, példázásod arra mutat, hogy Te is itten a földön akartad megvalósítani a béke, szeretet, testvériség országát.

A Te idődben is mint mostan, a pénzváltók, a római helytartók, azokkal szövetkezett főpapok akarják azt megakadályozni. Részben a nevek változnak, ma nemzetközi bankároknak nevezik, a hajdani pénzváltókat, hercegprímásoknak a római helytartókat, csak a főpapok maradtak a régiek úgy neveikben, mint cselekedeteikben.

Azt hiszem, hogy a legnagyobb háborús veszedelem éppen a Te szülőhelyeddel kapcsolatban van. Ugyan az a kombináció, amely Téged is kivégeztetett a római helytartók, pénzváltók, bankárok és főpapok most az emlékeid fölötti pénzszerzés vágyától hajtva, elakarják venni a nemzetedtől azt a helyet, ahol születtél és kivégeztek az igazságért, melyet megmertél mondani a zsarnokok ellenében. Most születésed és szenvedéseid szinterét akarják üzleti célokra kihasználni, kontrolálni, még akkor is, ha egynéhány ezer hazádfiát le kell gyilkoltat- ni.

Másféle nagyobb kilátás van

“Társadalmi felforgatok” csapatának élére került az egész New York városi adminisztráció. Eddig csak azok voltak a felforgatási címerrel ellátva, akik azt hangoztatták, “aki nem dolgozik ne is egyék”. Ez most aztán egész kis ártatlan megállapítás, ahoz a forradalmi felforgatáshoz arányitva, melyet New York város úri megbízottai visznek most végbe. Ők most azt mondják New York 8 müliónyi népe, még csak ne is igyon. Szóval túllicitáltak rajtunk, mert mi csak azoknak a parazitáknak a szájától szeretnénk elvonni az ételt, akik elég erősek volnának hasznos társadalmi munka elvégzésére, de nem akarnak dolgozni és mások munkájából élősköd- nek, mig a város vezetői még a vizet is elveszik a néptől. Hát mi nem bánjuk akármilyen reakciósoknak is nézünk ki politikus uraink intézkedésével szemben, mégis azt mondjuk, hogy hideg vizet nekik is és minden parazitának szívesen szolgáltatnánk bőven.

Igen ám, de azt mondják ők, hogy nincs viz, a nagy szárazság miatt, a városi víztartály annyira leapadt, hogy muszáj spórolni a vízzel, máskülönben még komolyabb veszély fenyeget bennünket a viz kérdés dolgában. Ebben az évben a szokásos 42 incsnyi eső helyett, mindössze 31 incs eső esett, aminek a következménye lett, a víztartály leapadása, dacára annak, hogy a város összes papjai, a rabbikat is beleértve, már hetekkel előbb esőért imádkoztak. Mivel ez semmi eredményt nem hozott, a város fejei kiadták a parancsot, hogy egy napot egy héten, senki se fürödjön, nem szabad borotválkozni, szóval ezen a napon senki se használjon vizet. Nagyobb éttermekben a viz foutain elé táblát akasztottak, a “városi rendelet értelmében a

békére, mint bármikor a múltban. Ez tesz minket is boldoggá, amint gondoljuk Neked is a béke lehetősége okoz legnagyobb örömet. Nem csak üres kívánságok, hipokrata kijelentések, hanem valóság lesz a béke, a jóakaratu emberek között, miután a rosszakaratuakat, a pénzváltókat, helytartókat kiebru- dalják a Te templomodból, a megújult társadalmi közösségből.

Ezen reményben testvéri szeretettel.

Visi.

mai napon zárva”. Persze jó néhány pohármosó elvesztett egy napi munkát, itt aztán ismét egész nyugodtan mondhatjuk, hogy “nincs olyan kár amiből valakinek haszna ne lenne”.

De ne gondolja senkisem azt, hogy annyira rosszmájuak vagyunk, hogy még a szárazságért is a politikusokat tesszük felelőssé. Amennyire nem felelősek a politikus uraink a szárazságért, annyira felelősek azért, mert nem védekeztek ellene. Az is igaz, hogy senki sem tudhatta előre, hogy szárazság lesz és a víztartály leapad, még azt sem tudja senkisem, hogy hol és mikor lesz tűz, de a tűzoltók mégis készenlétben állanak. Hogy New York vizszolgálata nem volt egészséges alapon, az most kiderült, hogy bizonyos szakértői közegek már évekkel ezelőtt figyelmeztették a város politikai vezetőit, hogy a létszámban megnövekedett városnak, uj víztartály után kell nézni. Ennek érdekében tettek is valamilyen intézkedést, csak eddig még kevés látszata van. Ilyen ügyekbe nem fáradnak úgy el a politikus urak, mint amikor a saját megválasztásuk érdekében munkálkodnak.

De ezzel a viztilalommal aztán más dolgok is napfényre kerülnek, többek közt az is, hogy a város politikus urai, akik a saját részükre már jó előre számítottak fizetésemelésért a pénztárba markolni, több mint ötven csatorna felügyelőt elbocsátottak, takarékoskodás címén, Állítólag, az észrevétlenül hagyott megrepedt csatornákon folyt le nagyon sok viz, mely a tartály apadást elősegítette. De akárhogyan is van, sajnálkozhatnak rajtunk New Yorkiakon, akiktől eddig úgyszólván elzárták a levegőt, a kalitka nagyságú szobákba zárva bennünket, kizsebelve a magas lakbérrel, elvették a pénzünk nagyrészét. Se pénz, se kenyér és most már vizünk sincs! Mire várnak még a munkásmilliók, hogy meglássák azt, hogy a pusztulásra mindenfélekép megérett kapitalista rendszerben élünk?!

Azt már jól tudjuk, hogy a 42 napig sztrájkoló acélipari munkásokat hogyan játszották ki, “nesze semmi fogd meg jól” közmondás alapján, visszarendelve őket munkába, minden tényleges fizetés emelés nélkül Azt is tudjuk, hogy a kormány által kiküldött “fact-finding board” ajánlata alapján, az acél-