Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-12-17 / 1609. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 17. A török, aki nem enged el... A jövő társadalma Azt is írhattam volna: Mi van a darázsfészekben. A példabe­szédben ismeretes török, nap­jainkban Ugyancsak megfogja Uncle Samet, mert most már Dean Acheson külügyminiszte­rünk szaladgál rettenetesen mindenfelé, hogy valahogy a lá­zongó kedélyeket megnyugtas­sa. A darazsakat nagyon felza­varták, most csipdesnek min­denfelé és — állítólag — csak Mr. Acheson képes rendet te­remteni. Legutóbb Páris, Frankfurt, Bonn és Berlinbe kellett hirte­len szaladnia, hogy valahogyan a lázadó kedélyeket némileg megnyugtassa. Az egyszerű kis­polgár azt hinné, hogy ha már a legnagyobb ágyút kell meg­szólaltatni, az bizonyára képes lesz rendet teremteni. Nos mit végzett Mr. Acheson: Nyugat- Németországnak minden enged­ményt meg kell adni, hogy ellen- állóképessé tegyék. Minden ed­digi megszorítást enyhíteni kell. Iparukat felépíteni ameddig a Szövetségesek érdekei követe­lik és még egy nagy Ígéret (mé­zesmadzag), ha jól viselik ma­gukat, felveszik őket a Nemze­tek Tanácsába. No kérem, ilyen fényes Ígéret ellenében már csak akad valaki, aki vállalkozik a németek továb­bi názifikálására. Igen, egy bi­zonyos Mr. Adepauer nevű úri­ember, aki egyenlőre mindent megígér, csak kapják továbbra is az amerikai egy billió dollárt évente, az éhezők etetésére és itt a bökkenő. Minden szép Ígérge­tés dacára, a romok még meg­vannak. Iparuk belső fogyasz­tásra nincs. A nép nagyrésze éhezik.Ezt azzal okolják meg, hogy ők nem rekonstruálhatják Németországot, mert nem tud­ják, hogy mit hoz a jövő, ez pe­dig súlyos gondolat. Vájjon ké­pesek lesznek-e a német népet szellemileg újra leigázni, avagy a kelet németországi példa átra­gad teljesen a nyugati részre is. A német nép már látja, hogy szomszédai körös-körül mily cso­dálatos haladást mutatnak fel. Mily csodálatosan emelkedik az életnívó, sőt urambocsá’, még abban a nagyon visszamaradt Lengyelországban is kezd a gaz­dasági helyzet normálissá válni. Azok is elhagyták a háboruelőt- ti termelési standardot. Well, az ilyen példa nagyon ragadós és dacára minden cenzúrának, a német nép nagyon is elégedetlen (kivéve a hivatásos nácikat, akik nem a termelt munkából éltek, hanem a termelők kizsák­mányolásából) . Meg van a remény, hogy a fel­kavart darázsfészket sem Ache­son, sem pedig az esetleges tize­dik külügyérünk nem lesz képes rendbehozni, egyszerűen azért, mert kizárólag saját javukra akarják a német népet továbbra is kizsákmányolni és a tetejébe ágyutölteléknek használni őket. Lehet, hogy bizonyos ideig — mig tart a dolláráramlat — kap­nak lelketlen vezetőket, akik a dollárt kihasználják, de amint a dollár megszűnik folyni, úgy a lelkesedés az “Amis”-okért is meg fog szűnni. Akkor fog az igazi néptörekvés győzelemre jutni. A kapitalisták között uralko­dó ellentéteket élesen igazolja a jelen kínai helyzet. Lévén Kina nagyrésze a néphadsereg birto­kában, az angolok, amerikaiak a “várakozás álláspontjára he­lyezkednek”. Mit jelent ez? Re­mélik, hogy néhány kereskedel­mi gócpontjaikat — talán — megtudják tartani. Jelent ez mást is, lévén az angol legjob­ban érdekelve kereskedelmileg. Jelenleg semmi lehetősége nincs támadólag fellépni. Európa kele­ti oldalán ... az már más kérem, ott vannak nemzetek, akiket esetleg lehet beugratni, igy kö­zöttük Amerikát is, hogy pén­zeljék és a nép fiai vérezzenek Anglia , gazdasági érdekeiért. Egyik oldalon megalkuszunk a kommunistákkal, a másikon kegyetlenül szervezkedünk elle­ne. Oroszországban már van egy meggyökeresedett gazdasá­gi rendszer, Kínában még nincs, ha akarom redves, ha akarom nem redves. A kapitalista rendszer világ­méretben beteg, még pedig kri­minálisán beteg. Egy olasz el­meorvos megállapítása szerint: “A kriminális hajlam fizikai fo­gyatékosság”. A fizikailag erős, képes egyedül teremteni, építeni, győzni. A munkásság képviseli az egyetlen erőt, mely a jövő tár­sadalmát felépiti. (bu-ká) Megszabott mindennapi ese­mény, hogy Magyarországon is fognak el amerikai kémeket. Azt is megszoktuk, hogy Ame­rika tiltakozik az elfogatás el­len. Kovách, Himmler féle szédel­gő bandának egy újabb tagját fogták el és leplezték le. Ez az alak Robert Vogeler névre hall­gat és mellékesen az Internatio­nal Telephone és Telegraph tár­saság magyarországi képviselő­je volt. Mint ilyen alkalma volt az országot keresztül-kasul utaz­gatni és mint a Peekskill, N. Y. katonai akadémiának, valamint az Annaopolis tengerészeti aka­démiának növendéke, értette a mesterségét azért bízták meg. Rajta vesztett! Az már azután az ő baja! Börtönbe vetik, fel­akasztják, az is az ő baja lesz! TENGEREN TÚLRA LAPOT RENDELTEK: A. Székely, Cleveland ---- 1 A. Saytos, Detroit ................. 1 J. Horváth, Chicago............... 1 F. Vizer, New Brunswick — 1 J. Fodor, Cuyahoga Falls..... 2 Ch. Nagy, Fort Lauderdale .. 1 St. Török, Los Angeles ....... 1 A. Réfy, Lodi ........-............. 1 F. Horváth, Canton----------- 1 A. L. Szász, Chicago ............. 4 L. Thoma, Cincinnati ......... 1 J. Gyurcsek, Columbus ......... 1 J. Bényei, Cleveland ....__1_ 1 A. Patchy, Cáriban ......... 1 Rose Kurovszky, Copel ..... 2 (a.l.) Akarva vagy nem, de ma állandóan a szocializmus kér­dése foglalkoztatja az emberiségnek nagy tömegét. Azokban az országokban, ahol még teljesen a magántulajdon rendszerén lévő tőkés uralom van, nagy gondot és pénzáldozatot hoznak, abból a célból, hogy a szocialista törekvéseket lekicsinyeljék. Természetesen nem lehet rossznéven venni azoktól a szocializ­mus elleni agitációt, akik a mai rendszerben gazdasági kiváltsá­guk révén uralják a társadalmat. A tudományos szocializmus alig 100 éves, és ha még valódi szocialista társadalom ezideig nem is valósult meg, de bizonyosra vehetjük, hogy a jövő társadalma ebbe az irányba épül. Hiába minden ellenvetés és lekicsinylés, mert maga a gyors technika fej­lődése érleli a talajt a szocializmus részére. Vegyük például az Egyesült Államokat, ahol a tömegtermelés óriási rohammal halad előre. A tőkés osztály azonban arra is följajdul, ha bárkik valami­lyen gazdasági reformot akarnak életbe léptetni. Legelső gondo­latuk abban az irányba jön kifejezésre, hogy ez már “szocializ­mus.” A szocialista jelzőt manapság nagyon sokan használják, de végeredményben egy igazi kizsákmányolás nélküli gazdasági rendszert, csak a feltörekvő proletáriátus célja megvalósítani. Sokan abban a reményben próbálnak uj jelszavakat hangoz­tatni, hogy a régiek már idejét múlták. Az a sok energia és áldo­zat, amit már a munkásosztály eddig is hozott, sokkal több ered­ményt biztosított volna a proletáriátus számára, ha ténylegesen megmaradtak volna az osztályharc göröngyös utján. A munkás- osztálynak levezetése a tényleges osztályharcról a közvetítés vá­rakozási stádiumába helyezi azt az erőt, amely minden időben a szocializmus tényleges alapját képezi. Minden esetre a munkásosztály nevelése nagyon fontos. A tényleges győzelem is csak attól függ, hogy be-e tudják tölteni a munkások a rájuk eső hivatást. Maga az a szervezet, amelynek célkitűzése a munkásosztály felszabadítása, a tagjait ebbe az irányba kell, hogy önállóságra nevelje. Akár mennyire próbálják sokan az ellenkezőjét bizonyítani, de a munkásosztály felszabadulása, kizárólag csak a gazdaságilag megszervezett munkások összpontosított erejétől függ. Lehetnek átmeneti idők a szocializmus irányába, de a tényleges társadalmi forradalom, vagy nevezhetjük társadalmi átalakulásnak, csak ak­kor nyerhet tényleges befejezést, ha a termelésben résztvevők szevezeteiken keresztül irányítják úgy a termelést, mint a szétosz­tást. Másképpen el sem lehet képzelni, hogy a munkásosztály fel­szabaduljon mindennemű kizsákmányolás terhe alól. A régi jelszavak, amit fölcseréltek az osztályharc feladásá­ért, azok már régen idejét múlták és a munkásosztálynak, ha a kapitalizmus ellen nyert harcot akar vívni vissza kell térni a tény­leges osztályharchoz. Azok a mozgalmak, amelyek közvetett útra terelték a munkásosztályt esetleg elvezethetik a munkásokat egy átmeneti korszakba, de még akkor is a megszervezett termelő had­seregre vár a feladat, hogy a szocializmust megvalósítsa. Egy osztálynélküli társadalom kell, hogy jelezze a szocializ­mus eljövetelét. Osztálynélküli társadalmat csak a gazdasági egyenlőség hozhat létre. A mai kapitalista társadalomnak minden hibája abban van, hogy egy néhány ember^ rendelkezik az élet összes javai felett, ami egyeseknek pazar, másoknak pedig gond­terhes életet jelent. Azért irta az IWW zászlajára ezt a soha el nem avuló jelszót: “Le a Bérrendszerrel”. Ebből a szemszögből kell, hogy a munkások vizsgálják meg az utat, amely a tényleges felszabadulásukhoz, a szocializmushoz vezet, mert ilyen kell, hogy legyen a jövő társadalma. Az Egyesült Államok nép­számláló bizottságának jelenté­se szerint 1949 október hóban a munkanélküliek száma 3 mil­lió 576 ezer volt. Most aztán a téli hideg idő beálltával ezen szá­mot még a duplájánál is maga­sabbra emeli. A mezőgazdasági munkások milliói emelik a lét­számot, de mivel ezek szezon munkások, a hivatal nem szá­mítja a munkanélküliek sorába, ezek az idő enyhüléséig “vakáci­óznak”. Az amerikai vasúttársaságok ez év első 9 hónapjában 1381 uj diesel és 49 gőz locomotivot állí­tottak munkába. Ugyan ezen idő alatt'72 ezer 775 uj teher­szállító kocsit hoztak forgalom­ba az Association of American Railroad jelentése szerint. A kongresszus vizsgáló bizott­sága egy újabb 5 vagy 10 per­centes panamát szellőztet. Bei­dézték a hadsereg részére bevá-1 sárlást eszközlő főhadnagyokat, hogy adjanak magyarázatot miért adtak egy 13 milliós ren­delést a Westinghouse Electric Co.-nak, amikor más társasá­gok sokkal alacsonyabb árlej­tést adtak. Hát majd a tiszt urak is megmondják, mint Bilbo szenátor, hogy ez náluk igy szo­kás. Nyugat Németország parla­mentjében az amerikai demok­rácia mintájára dolgoznak. Dr. Kurt Schumacher-t a szociálde­mokrata párt vezérét 20 ülés­szakról kizárták, mert a parla­ment elnökét egy ülésszak al­kalmával megvádolta, hogy az allies ügyvivője. Mond meg az igazat betörik a fejed. Amerikában a haditengeré­szet ügyvivőjét Denfieldet el­mozdították állásból, mert kri­tizálni merte a hadsereget és a repülő osztályt. Ennek is befog­ták a száját, amúgy demokrati­kus módon. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom