Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-26 / 1606. szám
1949. november 26. BÉRMUNKÁD TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI ANGUS WARD Mr. Angus Ward U.S. konzul volt Mukden városában, amelyet a kínai Néphadsereg több mint egy éve felszabadított. Mielőtt a Néphadsereg Mukdent körülzárta, Chiang kormánya felszólította a külföldi konzulátusokat a város elhagyására, mert a várost védeni fogják. A konzulátusok eleget tettek a felhívásnak, de előzőleg gondoskodtak, hogy minden honfitársunk elhagyja az ostrom alá kerülő várost. Az amerikai konzulátus is gondoskodott, hogy az amerikai polgárok elhagyják a várost, de ő és a konzulátus személyzete felsőbb parancsra a helyén maradtak. Ugyan ez történt minden olyan nagyobb kínai városban, amelyet a Néphadsereg elfoglalt. Minden konzulátus elment a Nemzeti kormánycsapatokkal, csak az amerikai konzul maradt a helyén, egészen érthetetlen okokból, mert hiszen az amerikai polgárok, kiket képviselnie kellett volna eltávoztak és Amerika ellenségesen viselkedett a győztes Néphadsereggel szemben, hiszen a Nemzetieket támogatta fegyverrel, pénzelj sőt katonai tanácsadókkal és kiképzőkkel. Tisztán véletlen szerencse, hogy az igy ott maradt amerikai személyzet az ostrom hevében nem pusztult el. Közbe a Néphadsereg felszabadította Kina nagy részét, megalakult a Kínai Népköztársaság és amint tudjuk Amerika külügyi hivatala határozottan kijelentette, hogy nem ismeri el a Népköztársaságot, vele diplomáciai összeköttetésbe nem lép. Ennek a természetes következménye az volt, hogy az ott maradt konzulok többé nem számítottak diplomatának, a diplomata kiváltságuk megszűnt és éppen olyan elbírálás alá kerültek, mint bármely kínai vagy külföldi polgár. Vagy két hete Mr. Angus Wardot a mukdeni rendőrség letartóztatta és azóta a börtönben van. Az amerikai kormány tiltakozására az illetékes hatóságok nyilatkoztak, hogy Mr. Wardot azért tartóztatták le, mert egy kínai alkalmazottját, aki a fizetését követelte az amerikai alkalmazottaival együttesen összeverte. Miután a kínai Népköztársaság törvénye tiltja az alkalmazott megverését, igy Ward ur bíróság elé fog kerülni, amely Ítélkezni fog majd a vád ügyében. Maga a kínai kormány, miután az amerikai kormány nem ismeri őt el, az amerikai tiltakozást figyelmen kívül hagyta, mint az hasonló esetben történni szokott. MELEGÍTIK a HIDEG HÁBORÚT Még ha védené is Mr. Wardot a diplomácia immunitás, akkor sem vonatkozna ezesetben őrá, mert egy bűncselekményt követett el, amelyért az illetékes bíróságnak joga van felelősségre vonni, mint ahogy az FBI letartóztatott egy orosz diplomatát a Coplon kémkedési ügyben, aki éppen most kerül bíróság elé. De a háború uszítok a Ward ügyet alkalomnak tartják arra, hogy a helyzetet még jobban ki- élesitsék. Akcióba lépett a leg- hirhedtebb háborús uszító, Bul- lit volt moszkvai és párisi nagykövet, aki már hosszú ideje a sajtóban, rádión és előadó körúton követelte, hogy Amerika dobjon atombombát a szovjet városokra. Most azzal a javaslattal állt elő, hogy Amerika Pacific hajóraja, helyezze blokád alá a kínai kikötőket, akadályozza meg, hogy kereskedelmi hajók be és ki fussanak a kínai kikötőkből. Az együttes kitünően dolgozik, már másnap a gingo sajtó vezércikkekben követelte Kina blokádját, amelyről mindenki jól tudja, hogy az majdnem egyenlő a hadüzenettel, mert sem Kina nem tűmé el szótlanul, hogy a vizein idegen hadihajók legyenek jelen és meggátolják kínai hajóknak a kínai vizeken való forgalmát, sem más hatalom nem tűrné ^ szótlanul, hogy a hajóit egy más hatalom megállítsa és meggátolja szabad kereskedelmi útjában. Az események azt mutassák, hogy Mr. Bullit es az uszító sajtó-hadjárata csak előjátéka, beharangozása volt a hivatalos álláspontnak, mert másnap mar megtörtént az “illetékes hely bejelentése, hogy Amerika “megváltoztatja a kínai politikáját”, amely az utóbbi időben “megfigyelő” jelleget vett fel, azaz nem segítette hivatalosan a Nemzeti kormányt,^ de ezentúl ! ismét “aktiv” poütikat fog folytatni. Hogy milyen irányú lesz ez az “aktiv” politikai, az kitűnik abból—hogy a külügyi államtitká- runK megakadalyozta, hogy Anglia és társországai elismerjék a Kínai Népköztársasagot, amint ezt Bevin, angol külügyminiszter bejelentette. De azt is tudtára adta az ázsiai országok kormányainak, hogy Amerika készséggel segít fegyverrel es pénzel minden olyan azsiai országot, amely szembeszáll a kommunista hódítással (azsiaij Marshall terv) és erre szövetkeznek. Kínának, amelyet 22 év óta tép az imperialista és a polgárháború, nyugalomra, békés építő munkára van szükségé. Amerika munkásságának, amelyet a gazdasági válság nyugtalanít, szintén munkára van szükségé. Ha a kormányunk nem agresz- sziv politika útjára lépne Kínával szemben, hanem felismerne az adott helyzetet és elismerne a Népköztársaságot, vele diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatba lépne, úgy mind a két népre nagy előnyöket jelentene, de ha megfogadja a Bullitok utasítását, úgy nem csak Kína es Amerika fiatalságára vár pusztulás, de kétségtelen, hogy ez volna kiinduló pontja a harmadik atombombás világháborúnak, amely olyan borzalmakat zúdított az egész emberiségre, amelyhez foghatót a történelem nem ismer. Békés megegyezés, vagy pusztulás a tét. Kétségtelen, hogy Kina és Amerika népe a békét akarja, mint ahogy békét óhajtanak az egész világ népei. Hogy a Bullitok, hadiszer szállítók, a pápa, a politikusok uszításai sikerrel jár-e, az attól függ, hogy velük szemben milyen hatalmasak a béke erői. Minden embernek a békefrontját kell erősíteni, hogy rá ne szabaduljanak az emberi civilizációt elpusztító fúriái a háborúnak. KÍMÉLETLEN harc Valóságos inváziós csapas szakadt rá az amerikai magyarságra az “Amerikai Magyar Szövetség” cimü fasiszta alakulat révén, amely összefogva a papokkal, félrevezetve a kormány közegeket, a Magyarországról elmenekült nyilasok ezreit esem pészi be ebbe az országba a D.P. törvény kijátszásával. Olyan alakok jutnak be, a.kik évekig bujkálták az amerikai hatóságok elől is, mint háborús bűnösök, akiket a magyar kor mány köröztetett, mint nyilas gyilkosokat. A sikeres bujkálásukkal nem csak a jól megérde melt akasztófától szabadultak meg, de most már ide engedik őket közénk, hogy itt folytassak a gyalázatos munkájukat, amely miatt Magyarországról el kellett szökniök. Azelőtt az ideszökött urak, csak sikkasztás, váltóhamisitá.s, csalás miatt lettek körözve, de a most idehozottak gyilkosság, rablás, hadifoglyok halálra kínzása miatt vannak számontart- va. Amig a régi urak hosszú ideig meglapultak, csak amikor mar az ügyük elavult kezdtek elotolakodni a magyarság nyakara, addig a nyilas banditák rögtön nagyon hangosak lettek. Hazugságokkal, aljas rágalmakkal mérgezik az amerikai magyarság lelkét. A papok, minden lebe kanál egyleti vezetők összejöveteleket rendeznek a tiszteletükre, hogy módot adjanak nekik a kutmérgezést szélesebb rétegekben terjeszteni. Két-három kivételével, az ösz- szes amerikai magyar lapok, helyet adnak eme banditák rágalmainak, hazugságainak. Nagyon aktívak, 'nagyon hangosak lettek a reakciósok magyar Amerikában és be kell vallanunk azt, hogy a magyarságnak az a része, amely együtt érez a félszabadult magyar néppel, amely építi a szocialista Magyarországot, nem tesz annyit, amennyit tehetne, hogy ezeket a rágalmazókat ellensúlyozza, pedig megvolna rá a mód, hogy teljesítsük a kötelességünket a magyar néppel szemben. Szorosabb kapcsolatot kell létesíteni az amerikai magyarság haladó rétegei között. Együttes erővel kell felvenni a harcot a reakció aknamunkája ellen. „ , Közös gyűléseken, előadásokon keresztül kell megnyerni az amerikai magyar tömegeket, a magyar Népköztársaság mellett való felsorakozásra. A Magyar Népköztársaság ellenségei nyilasok, horthyisták, református, katolikus, zsidó papok, egységesen sorakoznak fel. Ugyanezt kell tenni azoknak is, akik hívei a népek felszabadításának. ök egységesek nemzetközileg is, mert a lengyel, cseh, román, stb. levitézlett urak ösz- szefognak, egységesen folytassák az uszításaikat a Népköz- társaságok ellen. Miért nem foghatnának össze a Népköztársaságok hívei anélkül, hogy önállóságukat feladnák? Addig is azonban fokozott mértékben kell terjeszteni a lapunkat, hogy minél szélesebb rétegek ismerjék meg a való helyzetet Magyarországról. A Bérmunkás időről-időre ismertette az elért eredményeket, rámutatott arra, hogy amig a nyugati országokban az életnívó folyton süllyed, a munkanélküliség emelkedik, addig Magyarországon az emelkedő életnívó mellett, ma már teljesen megszűnt a munka- nélküliség. Kihangsúlyozza azt is, hogy az iparok és a közigazgatás vezetése a munkások és dolgozó parasztok kezében van, akik tanfolyamok elvégzése után kitűnő munkát végeznek. Ezekre való rámutatás, nem hízelgés, nem válveregetés, hanem a legjobb nevelő munka itt is, mert gyakorlati tényekkel igazolja mindazt, amit mi hirdetünk és tanítunk. Ma, amikor a Népi Demokráciák élet-halál harcot vívnak a magát túlélt tőkés termelési renddel, minden ipari unionistá- nak elsőrendű kötelessége bátran, feltételek nélküli kiállás a szocializmust építő Népi Demokráciák, magyar vonalon a Magyar Népköztársaság mellett és a kíméletlen harc az idecsődi- tett nyilas banditák és a régi reakciós rétegek ellen. MEG VAN OLDVA Érthető, hogy a felsőbb köreink nem nagyon szeretik az oroszokat, hisz az utolsó 30 év alatt rengetek kellemetlenséget okoztak az istentől rendelt kapitalista vüágnak. A föld egyha- todán megszüntették a profitrendszert, közgazdasági tudósaink váltig magyarázták, hogy ilyen rendszer nem maradhat fen és rövidesen meg fog bukni. Politikusaink hangoztatják; hogy a népet csak fegyveres terrorral tudják kordában tartani, de ha egyszer fegyverhez jut ez a nép, pokolba kergeti az egész rendszert és visszahozza a áldott kapitalista rendszert, uraival, cárjaival együtt. Tudósaink, politikusaink jós- ata nem vált be. A rendszer nem bukott meg, sőt az elmaradt földműves államból, hatalmas ipari társadalommá fejlődött. A legtulsó világháborúban félrevezetett nép nem az uj rendszert döntötte meg, hanem a paraszt és munkás származású hadvezéreivel, megverte a világ legnagyobb katonai hatalmát és azóta, mint valami szörnyűséges járvány terjed a szocialista rendszer az egész világon, dacára, hogy Amerika nemzeti jövedelmének tekintélyes 5 okit»
