Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-26 / 1606. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. november 26. A HÍREK NYOMÁBAN gozni, a régebbi munkásnál és egyharmad fizetést kapott. Ez persze az ipari munkásokra vonatkozott, akiknek már volt valami szakmai képzettségük. Olyan úrhatnám féle intellektu- ellek mint Nagy Ferencék és társai azokban az időkben legfeljebb csak mint edénymosogatók helyezkedhettek el, föltéve ha elég erős fizikai állapotban voltak. A fizetés volt: ebéd és vacsora vagy reggeli és ebéd és egy dollár naponta. Az ilyen álláshoz bejutni meglehetős jó protekció kellett. Olyan idősebb emberek mint Peyer Károly, már ilyen munkára sem számíthattak és föltéve, ha abban az időben adtak alkalmat az Amerikai Magyar Népszavánál hetenként egy-két cikk megírására, hát számíthattak három dollár “tisztelet“ díjra. Az ilyen nagynevű íróknak az otthona rendszerint a new yorki Önképző Kör volt, ahol a jószívű barátok által fizetett vacsorán tengedték életüket és sóvárogták vissza, a régi tunya kávéházi jólétet. Nem volt akkor kormány szubvenció mint most, nem volt Voice of America sem, tiz perces beszéd elmondásáért 3-4 ezer dolláros évi fizetéssel. A régi amerikás bevándorlók előtt, akiknek a bevándorlás hosszú évekig tartó kálváriát, nélkülözést és a legmélyebb fokú kizsákmányolást jelentett, akik valóban verejtékesen építették föl Amerikát és tették azzá ami ma, a legszerencsétlenebb senkiházi fráterek azok, akik most visszaküldéssel kérkednek. De különben is várjunk csak még egy kicsit. A szubvenció sem fog örökké tartani s a gazdasági helyzet sem annyira kecsegtető, valamint a tőke és munka állandó harca is a kimélyülés stádiumában áll. Ne prédikáljanak hát nekünk újonnan jött hívatlan prókátorok amerikanizmust, mert azt mi a saját bőrünkön gyakorlatilag tanultuk meg és készek vagyunk mindenáron megvédel- mezni, különösen a kizsákmá- nyolóinkkal szemben, akik az amerikanizmust a népnyuzés terén gyakorolják olyan előszeretettel. Ezek azok, akik milliókat harácsolva, csekély béremelést hetekig és hónapokig tartó sztrájk harcok után hajlandók csak úgy tessék-lássék adni, mint az acélipari, a bányászok és az autó munkások helyzetében láttuk. Ezekben a harcokban egységes a munkások érdeke, mintahogyan egyforma a kizsákmányolásuk is. Az igazi amerikai szellem abban nyilvánul meg legkimagaslóbban, amikor a munkásnép egységes jogaiért egységesen síkra száll. Az Egyesült Államok kormánya — a pénzügyminiszter jelentése szerint — augusztus, szeptember és október havában 3 billió dollár deficittel dolgozott. Az AFL konvencióján elvetették ama indítványt, hogy politikai harcaikat a reakciós szenátorok és képviselőkkel szemben, együttesen végezzék a CIO szervezettel. Nem akarnak ők együttesen harcolni, mert annak hathatósabb eredménye lenne a Taft-Hartley rabszolga törvény eltörlésére. A hírek szerint Korea lesz a soron a hideg háborúból, forró golyókká alakítandó háborúban. Chennault generális, aki Chiang Kai-sheket is igyekezett megmenteni a vörösöktől, most Randall generálissal és Knowland californiai szenátorral Koreában tanácskoznak, hogy lehetne oly hatalmas repülőgép osztagokat kiépíteni amerikai pénzen és vezetőséggel, hogy sikerüljön leverni az esedékes forradalmat, melyet Kínában nem sikerült. Szenátor Knowland, olyan okosnak tartja magát, hogy eget-földet meg akart mozgatni, hogy Chiangot megmentse. Több katonai felszerelést, pénzt és amerikai tiszteket akart oda- küldeni még a nyáron is. Most Koreában akarja azt megtenni, amit Kínában nem tudott. Azt tartja legjobb amerikai hadibázisnak a vörösök elleni háborúban. Ezek a generálisok, politikusok nyíltan megmondják, hogy olyan erős légiflottát akarnak kiépíteni Koreában, mellyel képesek leverni az északi népkormányt, melyet a vörösök szerveztek. Ez megkezdené a koreai polgárháborút, reméljük ezt sem végezné másképen, mint a kínait. BÍRÓKRA is rájár a rúd Detroitbaif nagy harc folyik a bevándorlási biztos és Patrick O’Brien biró között. Az egész harc akörül forog, hogy Adcock nevű biztos megtagadta Sam Sweet-től a polgárpapirt, amelyet O’Brien bíró megadott. Sam egy nagyon ügyes ember, ismerem jól, a CIO-nak nagyon erős tagja és Plymouth - ban a művelődési osztály igazgatója. Tudtommal csak egyszerű szocialista, akinek sok harca volt a kommunistákkal. Még most sem rúgták ki a CIO vezetőségéből, tehát azok sem hiszik, hogy kommunista, mégis Adcock nagyon megharagudott O’Brien bíróra, amiért megadta Sweetnek a polgárpapirt. Adcock Sweetet vörösnek tartja és O’Brien biró meg nem. A NAGY PROBLÉMA Nem csoda, hogy sok államfő belezavarodik a nagy problémákba. Most a legnagyobb kérdés, hogy mit tegyenek a vörös Kínával? Elismerjék-e és kereskedjenek velük, vagy tagadják létezését és igy elveszítsék az alkalmat a piac szerzésre. Az angolok nem mint munkáspártiak, amint illene nekik, hanem mint üzletemberek, hajlandók elismerni a vörös Kínát, az amerikai üzletemberek ellenére is. Ezzel kapcsolatosan több angliai gyarmat, társország elismeri majd, valamint India és^ más ázsiai országok elismeréséről beszélnek. Ezzel kapcsolatosan most agyon vannak ijedve, a határozatot nem lehet sokáig halasztani, mert a pekingi vörös kormány hivatalosan kéri az Egyesült Nemzetek tanácsát, hogy őket ismerjék el a kínai nagyhatalom képviselőjének, nem az ország nélküli Chiang képviselőjét. Ezt a hivatalos kérést körültáncolni nem lehet, vagy elismerik és akkor a vörös kormány legnagyobb győzelmét segítik elő, vagy nem ismerik el és akkor az egész világ előtt kimutatják a foguk fehérét, de emellett elvesztik a nagy piacot is és az ázsiai népek között csökkentik befolyásukat. Nagy probléma ez, és bizony a legjobban öltözött úriember is belezavarodhat, amikor két oldalról szorongatják a nyakát. A reakciósok nem akarják elismerni és a piacra éhes tőkések pedig elakarják ismerni, hogy több árut tudjanak eladni. A LEGÚJABB GYÁMSÁG A volt hires Perzsia, melyet Irán néven ismertek, most megint a régi nevén amerikai gyámságot keres. Az Isten — a mohamedán Isten — kegyelméből való uralkodójuk, itt jár hódolatot tenni a dollár őszentsége előtt. Ugyan akkor kéri az amerikai sast, hogy az angol oroszlánt helyettesítse a perzsiai civilizáció védelmében, a barbár orosz medvével szembe. Rövid, és virágos nyelvezet nélkül, több dollárt, fegyvert, amerikai generálist, tiszteket adjanak nekik, hogy azt a hires perzsa civilizációt, — jobbágyrendszert — megvédjék tovább is, nem annyira a jegesmedvétől, mint a forró vérü perzsa forradalmároktól, a néptől, mert már megakarják szüntetni a jobbágyrendszert, felosztani a földbirtokokat, lefoglalni a gyárakat. Ez baj, mert az utazgató szenátor urak búzával és más dolgokkal kereskednek és- azt sze- ! rették volna eladni. Az nem volt baj, hogy jó demokrata politikus társuk Jim Farley hajószámra szállította a Coca Colát a Marshall dollárok fejében. A Bubié Gum-ot biztosan valami republikánus politikus szállította és az a baj. Ezek az utazgató minta demokraták Angliát is megsértették. A lousianai szenátor, Eilender megmondta nekik, hogy a spanyol diktátor Franco, sokkal közelebb áll az ő nagy demokrata szivéhez, mint azok a két urat szolgáló munkáspártiak Angliában. Sokkal nagyobb segítséget, biztonságot vár Francotól, mint az angoloktól. Igaza van, sokkal közelebb állnak ők Francohoz, mint akár a svéd, akár az angol politikusokhoz. Furgeson michigani szenátor sokkal okosabb, vitt magával egy iródiákot, újságírót, Blair Moodyt, azzal mondatja el amit ő nem merne megmondani, akármennyire szeretné. Ö csak hallgat nagy bölcsen. Titoval, Fran- coval parolázgat és nem is fogja be az orrát, mint Thomas és McLellanek a svéd, angol szocialistákkal való társalgásaik alkalmával. Furgeson azt kutatja, hová lehetne jó amerikai hadiközpontokat felállítani, igy ő veszedelmesebb, mintha McLellan, Thomas, Eilender lenne kiküld- ve ilyen utazgatásokra. Furgeson a kisebbséget képviseli értI NEW YORK FIGYELEM! Az Egyetemes Védelmi Bizottság 8-as számú csoportja az osztályháboru áldozatainak segélyzésére a rendes évi összejövetelét rendezi szombaton, december 17-én a Finnish Hallban, 43 E. 125th St. Szórakoztató magánszámok, tánc és hűsítők. Kérjük a tagok és barátaik tömeges megjelenését. Jegy kapható: O. Sokol, 219 W. 81th Street. A rendező bizottság. ve alatta a nagy korporációkat és amint tudjuk azok csak okos és alkalmas politikusokat fogadnak fel. Ezek hozzák be Francot a hátsó ajtón, amig az első ajtón a Thomasok, Mcl^ellanok lármáznak, csődületet idéznek elő. Azt meg kell hagyni, hogy drága mulatság az ilyen tömeges kirándulás, de örvendünk neki, hogy az európai munkásságnak van alkalma megismerni ezeket a minta amerikaiakat. Azt reméljük, hogy a svéd, az angol, a francia és más szociáldemokraták, a munkássággal egyetemben tanul és nem fogja olyan hűségesen imádni az ily- fajta amerikaikat, amelyek szerint még a sárga szocialista is büdös, utálatos. Karácsonyi üzleti hangok (a.l.) Az áhitat, a Krisztus tanítása ma már egészen eltörpül azok mellett az üzleti érdekek mellett, amit a vallás leple alatt véghezvisznek. Akiknek nincsen i hályog a szemükön, azok biztosan látni fogják, hogy a vallásból müyen jó üzlet lett. November 19-én érkezik meg már az úgynevezett Mikulás, amit itten Saint Clausnak neveznek. Nagy lármával beharangozzák, hogy hajóval érkezik meg a folyón és éppen Chicagóba a fő üzleti negyedbe fog majd végig sétálni hosszú ősz szakáiéval és piros bársony ruhába. Természetesen lesz is elég bámulója. A sok szülő, akik még mindig ámítani igyekeznek saját gyermekeiket, hogy a kis Jézuska karácsonyi ajándékot fog hozni, ha legalább még karácsonyig jók fognak lenni. Azt hiszem, hogy néhány hajót kellene fölvonultatni a folyón, ha azt a sok Mikulást, akik a sok nagy üzletekbe fogják ámítani a gyerekeket, mind ide akarnák hozni. Mert hát itt ilyen a szokás, minden vallásos ünnepnapból ami legfőbb, jó üzletet csinálnak.. Az üzletemberek azt mondják a “pénznek nincsen szaga”. A Krisztus pedig már úgysem látja, mert hiszen régen meghalt és a sok farizeusok az ő nevét és tanítását csörgő aranyakra beváltották. A Ford Motor Company a világ minden részében széjjelszórt tiihb mint százezer bérrabszobrá- ia együttesen még egy százalékát sem takarították meg annak, amit a Ford család egymásra rabolt el tőlük, ki nem fizetett munkabér fejében.
